Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

8.fejezet

Meg is érkeztem az újabb résszel, ezúttal más szemszögéből, aki kérésetekre Fruzsi lett :) remélem ez a kis "kitérő" rész is tetszeni fog❤

.............

Én nem vagyok féltékeny. Ááá dehoogy~ csak éppen legszívesebben tennék egy bilincset a saját csuklómra és Janáéra, mert a kis mázlista bárhova megy (vagy téved el) itt Szöulban, lépten-nyomon lát egy hírességet...ha össze lennénk bilincselve, én is mennék mindenhova vele és látnám az idolokat. Bár lehet az az oka szerencsétlenségemnek, hogy én nem tömegközlekedéssel járok.
Éppen kiszállunk a liftből Jeong Gyu-hoz sietve, mert V felhívta Janát, vagyis ahogy én szoktam híni, Neko-t (ugyanis olyan mint egy macska), hogy az öccse rosszul lett és menjen be gyorsan hozzá.
Az ajtón kilépve egyből kiszúrtam egy guggoló alakot, aki kísértetiesen hasonlított Jungkookhoz...
-Te! Ez nem úgy néz ki mint Jungkook? - súgja nekem Neko és a fiúra biccent alig láthatóan.
-Rúgjanak ki a munkából, ha ez nem ő. - kerekednek el szemeim és szívem 20x gyorsabb tempóra vált.
-De mi a fenét csínál? - gondolkozik hangosan.
-Fogalmam sincs... - rázom meg a fejem.
Ezek után arra eszmélek fel, hogy Neko-t elhúzza V, én meg egyedül maradok egy idollal, akinek elvileg segítek megkeresni a..milyét is? Oh, a nyakláncát. Amit ugyanúgy írt le, mint azt a darabot, ami az én ajándékom volt még régebben.
-Akkor segítesz? - kérdezi kedvesen.
-Mi? Ja, persze. - bólogatok feleszmélve lefagyásomból.
-Oké. Én keresem erre, te peddig arra. - mutat a lift irányába. Bólintok és égen-földön kutatom a nyakéket.
Már egy jó pár perce térdelek, mikor valamit meglátok csillani a lift ajtaja mellett. Odasietek és örömömben majdnem elkezdek ugrálni, de végül türtőztetem magam.
-Megvan!!! - kiálltom Kookie-nak, aki egyből feláll és mellémrohan.
-Köszönöm!!! - ugrándozik immár kezében tartva a láncot. Igazam volt. Ez tényleg az amit én adtam!
-Mi az? - kérdezi leállva az újjongással.
-Cs-csak meglepődtem. - nézek még mindig nagy szemekkel a nyakláncra.
-Miért? - rakja fel a medált a nyakába.
-A-azt, én adtam neked. - mutatok értetlenségem tárgyára.
-Tényleg?? - most Jungkook-on a sor, hogy ledöbbenjen.
-Igen. Budapesten a koncertetek után. - magyarázom, már magabiztosabban.
-Akkor mégegyszer köszönöm! - hajol meg mosolyogva. - Nagyon szeretem, mert van jelentése.
-Örülök, hogy tetszik. - mosolyodok el én is.
-Hyung! - rohan be Jeong Gyu szobájába Kookie. - Nézd! Fruzsi megtalálta! - ugrándozik, én meg utánamegyek. - Jeong Gyu! Felébredtél?
-Igen, de te minek örülsz így, hyung? - kérdezi értetlenül.
-Ez az egyik kedvenc nyaklácom és mikor idejöttem elhagytam, viszont Fruzsi megtalálta. - hálásan néz rám, én meg egy igazi zseninek érzem magam, amiért megtaláltam.
-Nincs mit. - mondom a szemébe nézve, mire Neko elismerően néz rám.
-Jövök neked egyel. - szorítja meg a medált.
Ezek után legjobb barátnőm elrángat a kórházból, pedig még szívesen töltöttem volna egy kis időt velük...
Az ideiglenes céges kocsimmal a kisbolt felé tartok, ahol elvileg Neko vár, de mikor leparkolok csak egy alakot látok sétálni egy mozdulatlan testtel a kezében. Kiszállok, mert mindketten nagyon ismerősek számomra.
-Úristen!! - kiálltom mikor felismerem kiket is látok sétálni. Odafutok és ijedtségemben azt se tudom merre nézzek.
-Fruzsi? - kérdi bizonytalanul V.
-Segítek vinni! - mondom még mindig lesokkolódva.
-Ne, inkább szólj be a kórházba. - rázza meg a fejét, én pedig kérését teljesítve rohanok be a közeli épületbe.
Először fogalmam sincs kinek szóljak, aztán egy random orvost megcélozva letámadom koreai-angol-magyar hadarásommal. Szerencsére úgy tűnik felfogta a helyzetet mert mire Taehyung behozza Neko-t, már egy hordágy várja és a műtőbe szállítják.
Nem szokásom rágni a körmöm, de ebben a helyzetben a műtő előtt várva én, és V is az összesről lerágtuk majdnem a körmünket. Egyikőnk sem szólt egy szót sem, csak meredtünk magunk elé.
-Önök hozták be, igaz? - nyílik ki az ajtó és a piros lámpa fénye kialszik.
-Igen! - bólogatunk hevesen.
-Ismerik? - kérdezi az ügyeletes doktor, válaszul újabb bólogatást kap.
-Hát, a hölgy túl van az életveszélyen, de a sérülései komolyak, egy hirtelen mozdulattól felszakadhat a varrás. - magyarázza az orvos. A felszakadó seb hallatán elfog a hányinger, de türtőztetem magam és legyűröm undorom.
Az orvos elmegy, a nővérek pedig betolják a hordágyat egy szobába, rajta a még eszméletlen Janával.
Azonnal bemegyünk V-vel a szobába és mellette maradunk ameddig fel nem kel. De már hajnali egy, holnap pedig nekem munkába kell mennem, így kénytelen vagyok otthagyni nyugodtan alvó barátnőmet.
-Nekem mennem kell. - állok fel az ágya melletti székről. Taehyung rám se néz, csak Neko kisimult arcát figyeli. - Te még maradsz?
-Igen. Jeong Gyu-t sem szeretném magára hagyni. - válaszolja.
-Rendben. Ha felébredne mond meg neki, hogy hívjon fel azonnal. - kötöm a lelkére, aztán nehéz szívvel hazaindulok.
Mikor délelőtt megszólal a telefonom és meghallom Neko csengőhangját, az egész napos idegességem lezúdul, szinte hallom, ahogy az a rengeteg súly földetér.
Sajnos csak este tudok bemenni hozzá, de sietek amennyire tudok.
-Szi...Wow! - döbbenek le, mikor benyitok hozzá. Az egész BTS ott melengette magát a szobában.
-Szia! Gyere! Ülj le! - paskolja meg az ágy szélét Neko. Mielőtt bármit szólhatnék, Jungkook közbekiált.
-Szia! Gyere, elmegyünk akkor fagyizni? - áll fel boldogan.
-Most? - lepődök meg és Neko-ra nézek, ő mit szólna ehhez. Erre egy olyan pillanatást küld felém, amit soha nem fogok tudni elfelejteni. Szemeiben mintha azt fedezném fel, hogy ő pontosan tudja mit fog történni. Kemény volt, az tuti.
Kiráncigál a szobából egy nyelvkiöltés kiséretében és valamit a pénzről kiállt vissza a többi tagnak.
-Hova megyünk? - kérdezem a lifthez érve.
-Majd meglátod. A kedvenc fagyizómba. - feleli mosolyogva és jókedve rám is átragad.
-Várj! Visszamegyek gyorsan, csak otthagytam valamit! - fordulok meg és visszasietek a szobához, ahonnan Rap Monster lép ki éppen, én meg majdnem beleütközök.
-Ezt keresed? - nyújtja felém telefonom amit érkezésemkor egyből leraktam az asztalra.
-Igen, köszi! - veszem el hálásan.
-Nincsmit. Ja és ezt add oda Kookie-nak. - nyújt át egy maszkot és eeg mosolyt villant, aztán már menne is vissza, de én még megállítom és kérdezek valamit...
A cukrászdába vezető út gyorsan eltelik, Jungkook-al végigbeszéljük a sétát, pontosabban inkább ő dumálja végig. Elmondott konkrétan mindent Szöulról. Hogy mi hol található. Már fejből tudom hol vannak a nyilvános WC-k. Kicsit úgy éreztem magam mintha egy turistacsoport-vezető mellett mennék, ezért a végénél már oda sem figyelve bólogattam, inkább csak bámultam a szemeit amik kilátszódtak a maszk mögül.
-Itt is vagyunk. - áll meg egy aranyos kis cukrászda előtt és kinyitja nekem az ajtót. Besurranok mellette és eltátom a szám. A bolt gyönyörűen meg van csínálva. A falak halványrózsaszín és fehér tapétával vanak bevonva és mindenhol sutik, meg fagyikelyhek bekeretezett képei lógnak. A pult mögött egy halom künönböző suti van, a szívárvány összes színét megtalálni itt. Elálldogálnék még itt pár percig, de Jungkook hangja felébreszt ámulatomból.
-Válassz amit szeretnél. Én még elmegyek a mosdóba. Kérj nekem is valamit. - mondja és elindul a WC-k irányába.
Én kiválasztok egy karamellásnak tűnő tortaszeletet, míg Kookie-nak egy fagyikelyhet rendelek.
Leülök az utolsó szabad asztalhoz és körbenézek. A sarokban lévő asztalnál egy igen furcsa, feketébe öltözött ember ül, kapucniját a fejébe húzva. Tekintetemet visszakapom mikor felfedezem mi a fenét csínál a pasas. Komolyan egy paprikát eszik?!
-Szia! - jön oda hozzám egy fiatal koreai lány. - Az tényleg a BTS Jungkook-ja volt akivel bejöttél? - kérdezi mosolyogva, mire rajtam átfut egy ismerős érzés.
-Tessék? - néz rám kiváncsian.
-Ja, semmi, csak azon gondolkodtam mégis mi a fenéért nem képes elütni egy autó. - vigyorgok rá, mintha egy régi haverom lenne. - Amúgy biztos rosszul láttad. Egy sulis haveromnal jöttem. - veregetem meg a karját, a lány pedig egyet dühösen fújtatva lelép. Mínusz egy Jungkook fan.
-Itt vagyok. - ül le szembe velem az emlegetett.
-Te is látod azt a fura fazont? - biccentek a még mindig papri...mi?! Már egy répát eszik? Mi a halál?!
Jungkook is oda fordul, aztán ijedt arccal néz vissza rám.
-Mi a...?

-Szerintem ha kihozták, vigyük el és együk meg máshol. - vetem fel az ötletet.
-Ez egy nagyon jó ötlet. - bólogat Jungkook és amint megkapjuk a rendelésem, kispurizunk a cukrászdából.
-Hát ez rohadt ijesztő volt. - jelentem ki, mikor leülünk egy padra lihegve. Igen, futottunk mint két lökött, mert időközben meghallottuk a mikró zaját. Vicces, hogy mindketten félünk a mikróktól.
-Egyébként honnan tudtad, hogy ez a fagyi a kedvencem? - kérdezi érdeklődve Jungkook.
-Hmm...titok. - nevetek fel.

-RapMon, várj!
-Mi az? Itt hagytál még valamit?
-Nem-nem, csak annyit akarok kérdezni, hogy mi Kookie kedvenc fagyija?
-A kedvence...? Talán a vaníliás...
-Rendben, köszönöm!

-Titok? Hát rendben. - vonja meg a vállát. - Milyen a sütid? - kíváncsiskodik és szinte látom, ahogy csorog a nyála, csak a látványa miatt.
-Kérsz? - nyújtom felé nevetve. Ő boldogan bólogat és leharapja majdnem a felét.
-Hé! - rántom vissza mielőtt behabzsolná az egészet.
-Bocsi, de ez isteni! - csillanak fel szemei. - Cserélsz velem? - néz rám kiskutya szemekkel. Ennek az édes tekintetnek meg ki tudna ellenállni?
-Igen. - átadom maradék tortaszeletemet ő pedig a fagyiját és kanalát.
-Nem vagyok fertőző beteg, nyugi. - mondja mikor meglátja elgondolkodó arcomat. Pedig én nem is gondoltam erre, csak azon agyaltam, hogy akkor én most átvitt értelemben csókolózok Jungkook-al, ha az ő kanalával eszek, nem? Ez a felismerés meg kicsit ledöbbentett.
-Gondoltam. - nevetek fel én is, majd bekapok egy falatot a maradék fagyik egyikéből.
-Hmm. Ez nagyon finom! - kiálltok fel.
-Ugye? - vigyorog rám.
-Ühüm.

Innentől kezdve nagyon jóban lettem Kookie-val, ami jelentősen feldobta a hangulatomat. A főnököm még meg is kérdezte miért lehetne velem madarat fogatni, de én csak egy vállrántással válaszoltam, majd folytattam azzal a levakarhatatlan vigyorral az arcomon a munkám.

Ez volt azon a bizonyos napon is, mikor Jungkook rémülten hívott fel.
-Fruzsi!
-Mi történt? - kérdezem riadtan biasomat.
-Gyere ide gyorsan!
-Hova és miért? - értetlenkedek.
-A Big Hit-hez. V hyung egyszercsak elájult és Jana-ah teljesen ki van akadva. Valami olyasmit hajtogat, hogy ez az ő hibája.
-Azonnal ott vagyok!

..........

Tudom, ez egy kicsit rövidebb rész lett. Sajnálom, majd a következő részben megpróbállak kárpótolni titeket :)

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro