-Janka! Csörög a telefonod! Vedd már fel, különben kivágom az ablakon! - kiálltja kedvesen Csenge. Imádom, mikor reggelente ilyen angyalian viselkedik.
-Hallom, nem vagyok süket! - szállok le nagy nehezen az ebédlőszékről. Hogy mit kerestem ott? Na, ez egy hosszú sztori...
Fruzsival egyszerre keltünk és úgy döntöttünk, még van időnk palacsintát csinálni, mielőtt Taehyung-ék megérkeznének. A tészta el is készült (szerintem nem is rontottuk el), viszont a sütéssel kezdődtek a problémák. Csenge az egyedüli, aki képes normáisan feldobni a palacsintát, de őt nem mertük felébreszteni, így maradt az, hogy mi csináljuk. Na, ebből lett kisebb katasztrófa. Először is, eltörtem egy tányért, aztán valahogy kiesett a helyéről az evőeszközös fiók, majd, ha ez nem lenne elég, mikor feldobta Fruzsi a palacsintát, túl nagyot lendített, így az egész a sütő melletti polc tetején landolt. Így jutottunk el odáig, hogy én egy széken állva tisztítom a palcsanitás bútort, Fruzsi pedig az evőeszközös fiókot szereli vissza a helyére.
-Halo? - szólok bele a telefonba, miután lassan már a csengőhangnak beállított zene végénél jár.
-Jó reggelt, Janka. Mrs. Choi vagyok, a rendőrkapitány. Sajnálom, hogy ilyen korán zavarom, de egy fontos dolgot szeretnék közölni önnel - mondja a telefonba a nő, akivel már jó rég beszéltem. Ma kedd van, tegnap ünnepnap volt, így szerencsére nem kellett mennem dolgozni. Várjunk csak...! Nekem ma munkanapom van!!! Hupsz...ez teljesen kiment a fejemből.
-Jó reggelt, semmi gond, mondja csak - mondom nyugalmat erőltetve magamra és már indulok js cipőt húzni. A legkevésbé sem érdekel, hogy nem a legcsinosabb ruha van rajtam, mert ha elkések, Mrs. JeonHee-t nem fogja érdekelni a kinézetem, csak a papír, amin rajta van, hogy kirúgtak.
-Tehát, tegnap éjszaka elfogtuk és letartóztattuk azt a lányt, aki a képeket csinálta önről. Úgy tűnik, van egy kis elmezavara, de tizennyolc éven felüli, így már teljesn mértékben büntetendő.
-Értem. Köszönöm a segítséget - húzom fel magamra a kabátom és letépek egy cetlit a tömbből. Ráfirkantom, hogy elmentem dolgozni, aztán kiviharzok az ajtón táskámat vállamra dobva.
-Szeretne vele találkozni? - kérdezi a rendőrkapitány, akinek végre megtudtam a nevét. Mrs. Choi.
-Nem hinném, hogy ez jó ötlet...nagyon utálhat - gondolkozok el. Meg hát, nem nagyon tudnék hogy viselkedni egy utálómmal...
-Megértem, ez csak egy ajánlat volt. Ha mégis meggondolná magát, még három napig itt lesz, aztán áthelyezik a bírósági tárgyalástól függően - tájékoztat Mrs. Choi, miközben idegesen várok a liftre.
-Rendben, de nem hiszem, hogy meggondolom magam.
-Azért elmondtam, ki tudja. Viszont gondolom önnek is mennie kell, meg nekem is dolgom van, szóval nem is zavarom tovább. Viszonthallásra!
-Viszonthallásra - nyomom ki a telefonom és beszállok a megérkező liftbe.
-Neko! Várjál! - kiabál Fruzsi. Gyorsan megnyomom az ajtónyitás gombot és megvárom, míg Fruzsi is beszáguld mellém.
-Nekem is mennem kéne dolgozni! - kapkodja a levegőt a futástól.
-Csenge mázlista, amiért csak tízre kell odaérnie... - sóhajtok, Fruzsi pedig helyeslően bólogat.

A kocsiknál elbúcsúzunk és ki-ki megy a maga dolgára.
Én éppenhogy csak beérek, pont akkor üt kilencet az óra, mikor beesek az irodámba.
-Jenna! Épp időben! Pakold le a cuccaid, aztán gyere ide hozzám. Adok neked egy listát a mai teendőidről - int egyet, aztán leül a nagy asztalához, amit tisztán lehet látni az üveg falaktól. Gyorsan ledobálom a táskám meg a kabátom, majd rohanok is főnökömhöz, mert utálja, ha csak egy másodpercig is, de megvárakoztatják.
-Itt vagyok Mrs. JeonHee - nyitok be sietősen az irodájába.
-Nagyszerű. Foglalj helyet és vegyél elő papírt és ceruzát - utasít a vele szemben lévő székre mutatva. Eleget teszek a kérésének, hiszen hozzá már nem jövök notesz nélkül.
-Igen? - nézek rá jegyzeteléshez készen állva.
-Ezek lesznek a mai feladataid. Jól figyelj és egyet se felejts ki - figyelmeztet, aztán belekezd a végtelen hosszúságú listába. - Először is, foglalj helyet ma estére a Delicious-ba, négy személyre. Aztán kérj időpontot a körmöshöz, meg a fodrászhoz is, lehetőleg ilyen sorrendben, egymás után. Nézd meg a tervező részleget, hogy állnak az új logó fejlesztésével, ha nincsenek készen, sürgesd meg őket. Menj el a YG Entertainment-hez és add át ezt a levelet a vezetőjének. Mond meg, hogy én küldöm, akkor tuti elfogadják. Ezek után ne maradj ott fecsegni, hanem húzz bele és gyere vissza. Van itt még egy levél a TS Entertainment-nek, azt is add át a főnöknek és onnan is siess vissza. Utána telefonálj az új ügyfelünkkel és egyeztess időpontot jövőhétre, ha az nem jó nekik, mond meg, hogy nincs üzlet. Ha ezzel is kész vagy, menj le a kazánházba és nézd meg, hogyan áll a fűtés rendbehozása, mert itt meg lehet fagyni. Ez az utolsó dolgod, a többi meg fontosabb, szóval kezd ott, ahol mondtam. Ha gyors vagy, ezzekkel végzel délelőtt, aztán mehetsz haza - veszi vissza a szemüvegét Mrs. JeonHee és újra a papírjaiba temetkezik. Megrázom a kezem, mert már fáj a sok körmöléstől.
-Rendben. Sietek, viszontlátásra! - megyek ki a szobából és nekikezdek fárasztó napomnak...de előtte még felhívom Csengét.
-Szia - veszi fel a telefont.
-Szia. Láttad az üzenetem?
-Ja, és szóltam V-éknek is. Megértették és azt mondta, majd akkor szombaton jönnek, mikor nem kell senkinek sem dolgoznia.
-Okés, köszi.
-Nincsmit. Úgyis visszafizeted majd a versenyen, ha nyerünk, ugye? - hangsúlyozza ki az 'ugye' szót és szinte látom magam előtt, ahogy diadalittasan mosolyog.
-Igen... - sóhajtok.
-Mennem kell, bocsi, kezdődik az órám.
-Menj csak, nekem is van még tengernyi dolgom. Szia!
-Kitartást, szia! - aztán kinyomja a hívást.

Haha, ha sietek délelőtt végzek, mi? Jó vicc... Ha én lennék Superman, akkor sem tudtam volna megcsinálni ezt kevesebb mint nyolc óra alatt. Az egész ott kezdődött, hogy a hülye körmös nem akart megfelelő időpontot adni, így fél órán keresztül győzködtem, már azon voltam, hogy lefizetem, mikor végre beleegyezett. A YG Entertainment-hez meg nem akartak beengedni, valamilyen forgatás miatt, így egy órát ültem az épület előtt, mire végre átvették három másodperc alatt a levelet. Most komolyan! Nem lehetett volna azt az üzenetet e-mail-ben átküldeni?!

És innnetől kezdve tele volt a hócipőm ezzel az egész héttel. Végig fel-alá rohangáltam és még edzeni sem mehettem, mert mikor hazaértem, a liftbe beszállni nem volt erőm, nemhogy én kondizzak. Így nem is találkoztam Bangtan-os barátaimmal.

De végül eljött a szombat és nekem újból a halálomig kellett játszanom a Diablo-val. Az egyetlen pozitívum, hogy Tae is jött hozzánk gyakorolni.
Éppen a szemetet vittem le a parkolóban lévő nagy konténerkezhez, mikor valaki úgy megijesztett, hogy kis híján szívrohamot kaptam.
-Most meg vagy... - utánozza a Diablo főgonoszának hangját Tae, miközben hátulról megközelítve, kezeit a szememre rakja.
-Csak szeretnéd! - kiálltok fel belemenve a játékba és leutánzom azt a mozdulatot, amit már álmomból felketve is tudnék.
Leguggolok, ezáltal Tae már nem fog le, majd a képzeletbeli kardommal a lábába vágok, de ő a suhintást elkerülve, hátraugrik.
-Látom megtanultad a mozdulatokat - nevet fel, aztán magához ölel, én meg mélyen beszívom az illatát.
-Ha tudnád mennyi mindent kellett túlélnem...még ezzel a játékkal is álmodtam! Ráadásul, mikor meghaltam benne, nemhogy felébredtem! Ááá, nem. A feketeségben csak annyit láttam, hogy 'Game over'... - sopánkodok visszaemlékezve rémálmomra, amit Tae egy nevetéssel díjaz. Pedig nem is szántam poénnak.
-Gyertek már! Büdös van itt - húzza fel az orrát Jeong Gyu és egyet kell értenem vele. Baromi nagy bűz van itt.

A liftben Tae elkezd dúdolni valamit, amin lesokkolódok.
-Oppa, ez...? - pillantok fel rá meglepődve.
-Hm? Mi az?
-Csak...ez úgy hangzott, mintha az én dalom lett volna... - pirulok el, mert így kimondva teljesen abszurd. Miért énekelné az én dalszövegem?
-Mert az is - mosolyog rám aranyosan.
-Tényleg? De ez...
-Igen, tudom miről szól a szövege. Azért éneklem, nagyon tetszik!
-Ö-örülök.

-Hyung szeret téged - mondja Jeong Gyu vigyorral a fején, mikor szünetet tartunk a kínzásomban (valakinek a szórakozása, hát nekem nem) és egyszerre megyünk ki inni a konyhába.
-Hogy mi?! - köpöm ki a vizet majdnem, de még épp időben megakadályozom a balesetet, így csak ügyesen félrenyelem.
-Meg ne fulladj! - szalad be riadt arccal Tae és megpaskolja a hátamat, amitől csak mégjobban köhögök. Így kell ezt csinálni, Janka, senki sem tudta volna jobban leégetni magát.
-Oké, asszem még élek - veszek egy mély levegőt és inkább nem iszom többet.
-Gyertek már ti lusta lajhárok! Így sosem fogjuk megnyerni a versenyt! Pedig nekem kell az új X-box! - rángat ki minket Csenge a konyhából. Ég benne a győzni akarás erdőtüze...
-Na, azt találtam ki, hogy most kettesével lenyomunk egy menetet. Én V-vel leszek, Janka meg Jeong Gyu-val. Megváltoztatjuk az eddigi csapatokat, mert mind a négyünknek együtt kell működnie holnap. Értehtő voltam? - néz végig rajtunk, mire ijedten bólogatunk. Asszem ennyit még Tae is felfogott az angolból. - És most semmi ellenkezés! Irány a terep! Janka, Jeong Gyu! Ti kezdetek! Ha meghaltok mindketten, jövünk mi!
Felkészülünk a menetre és Jeong Gyu izgatottan várja, hogy betöltsön a játék, én meg kihasználom az utolsó másodperceim. Fruzsi is bejön a nappaliba és érdeklődve nézi a videojátékot. Ne már, hogy őt is érdekli egy nyomorék 'loading' felirat! Csak nekem nem dobja fel a hangulatom?!

A menet mondanom sem kell, nagyon szarul megy. Jeong Gyu remekel, de én olyan szánalmas vagyok, hogy még Fruzsi is kiröhög, pedig nincs sokkal több köze a videojátékokhoz, mint nekem... De tehetek róla, hogy agytekervényeim egyenesen egy másik univerzumban járnak? Azt a világot pedig Kim Taehyung-nak hívják. Engem teljesen öszezavar ez az ember! Mikor legutóbb találkoztunk megcsókolt, most meg mintha semmi nem történt volna! Ajj, inkább erre a Diablo-ra kéne figyelnem, mert Csenge tíz másodpercen belül leszedi a fejemet.
-Janka - kezdi el nyugodtan barátnőm, de a feszültség olyan körülötte, mint romlott kaja körül a legyek... - Ezt mégis mire véljem?
-Bocsi...
-A múltkor sem voltál a legjobb, de ennél azért jóval jobb teljesítményt nyújtottál! És nem, bármennyire is reméled, nem fogok mást betenni a helyedre! Na gyerünk még egyszer! - utasít Csenge, mire én kelletlenül rányomok a 'play again'-re. És ez így megy öt meneten keresztül. Bármennyire is próbálok jó teljesítményt nyújtani, ma valahogy sehogy sem akar összejönni.
-Ennyi elég, mi jövünk. Figyelj és tanulj! - ül le vigyorgva a videojátékmániás, aki úgy tűnik, újdonsült főnököm.
-Nem játszol olyan rosszul, ne aggódj. Láttam már rosszabbat is - mosolyog rám Tae, mire csak mégjobban lelombozódok. Ezt a bíztatást tanítani kéne...
-Amúgy akkor ti most jártok? - teszi fel a kérdést a semmiből Fruzsi, ránk mutatva. Ööö...elnézést, de jól hallottam amit mondott?
TaeTae felé pillantok, aki szintén engem néz. Mivel nekem jelen pillanatba elvitte a macska vagy tudom is én mi, a nyelvemet, Tae válaszol helyettem, megtörve a lassan kínossá váló csendet.
-Én szeretem Janát - jelenti ki és iszonyú aranyos szemekkel néz rám. - Aranyos, mikor mosolyog vagy mikor zavarba hozom és elvörösödik. Legszívesebben agyon ölelgetném, de az nem lenne jó, mert akkor meghalna és azt nem akarom... - biggyeszti le az ajkát Tae, arcom meg szépen felveszi az előbb említett színt. Tenyereimmel próbálom eltakarni a pirosságom, de ezt, az itt jelen lévő énekes nem hagyja. Megfogja a kezeim és a többiek felé fordít.
-Ugye milyen aranyos? - vigyorog azzal a jellegzetes mosolyával és utána elkezd ölelgetni. Komolyan gondolta, mikor azt mondta legszívesebben agyon ölelgetne.
-Oppa...nem kapok levegőt... - mondom elhaló hangon, mire egyből elenged.
-Jaj, bocsi! Ugye még élsz? - szorítja meg a vállaim, mire mindenki felnevet.
-Ha folytattad volna, már nemsokáig - mosolyodok el halványan és szemem sarkából látom, ahogy a többiek kikommandóznak. De szó szerint. Csenge egy bukfenccel hagyja el a szobát, amin nem tudok nem nevetni.
-Tudod, én tényleg szeretlek - néz mélyen a szemeimbe Tae átható pillantással. Mondatára egyből elhallgatok.
-A-azt hiszem, é-én is - dadogok az ujjaimat tördelve. Ő erre boldog mosollyal hajol közelebb és újból megcsókol, de most nem úgy mint legutóbb. Sokkal több érzelemmel vegyítve.

És én az elkeseredettséget is éreztem benne. Ha akkor tudtam volna mi lesz a vége, soha nem viszonzom a csókját...

Vasárnap van és egy délelőttel rendelkezek, míg elkezdődik a verseny...immár hivatalosan is Taehyung barátnője vagyok. Khm...a hivatalos annyit jelent, hogy tud rólunk a többi tag meg az öccse és Fruzsiék. Ez aztán a hivatalosság...

Kihasználjuk az utolsó pár órát még a gyakorlásra és lejátszunk hat menetet.
Éppen Csenge és Tae játszanak, Jeong Gyu, Fruzsi, én és Jungkook meg figyeljük őket. Kivételesen Kookie is itt van, mert jön a versenyre megnézni minket. És itt jön a neheze. Mivel a versenyen nem csak mi leszünk és Tae még mindig egy idol, testőrök is jönni fognak. Ezzel nekem semmi bajom nincs, mert nem érdekem, hogy a barátomat (jesszus milyen fura ezt még gondolni is!) megfojtsák a rajongói. Csak ugye ki tudja mi lesz ebből. Tae az öccsével és két ismeretlen (vagyis majdnem ismeretlen, mert engem már volt szerencséjük megismerni...) lánnyal indul a versenyen. Tae egyfolytában azt mondja nem lesz baj, de én akkor is izgulok. Állítása szerint bármikor felvállal a nagyközönség előtt, de nekem semmi kedvem nincs a középpontban lenni és megalapozatlan pletykákat olvasni. Szóval, amíg van más lehetőség, nem szeretnénk nyilvánosságra hozni a kapcsolatunkat...

-Khm - köszörülöm meg a torkom, de Csenge nem veszi az adást. - Csenge...
-Mi van? - kérdezi idegesen a mellettem ülő.
-Ez nem egy méter - biccentek a közte és Tae közötti távolságon, mire mindketten felenevetünk, a karaktere meg belezúg a szakadékba és meghal, de annyi baj legyen.
-Én csak vicceltem, mikor azt mondtam, hogy tartom a távolságot a barátodtól.
-Én meg komolyan vettem - kacsintok rá vigyorogva és a nevetésbe már Fruzsi is beszáll. Ha a három koreai értené miről beszélünk, már rég menekülnének innen.
-Hé! Már kettő óra! Húzzunk bele! - ugrik fel a fotelből Jeong Gyu. A verseny háromkor kezdődik és nem lenne jó, ha késés miatt kizárnának minket. Vagyis nekem jó lenne, de a többieknek nem.
Mindenki elkezd készülődni és tíz perc múlva már a két kocsiban ülünk a verseny helyszíne felé tartva.
Remélem nem fogok túl sokat bénázni...

.........

Sziasztok! A kimaradás miatt úgy éreztem ma is jövök egy résszel és mivel időm, meg energiám is volt rá, sikerült megírnom hamar :)
Véleményeket kérek! ^^❤