Egész nap olyan letargiában voltam, hogy csodálkozom, még életben vagyok. Vagy hatszor elestem, neki mentem valakinek és majdnem öszatalálkoztam egy másik autóval is. Arról ne is beszéljünk, hogy nem vettem észre egy üvegajtót...
Általánosságban szintén egy baromi szétszórt ember lennék én, de ma megdöntöttem a szerencsétlenség világrekordját...

A Big Hit-től, minő meglepő, késve értem vissza a Push Button-hoz, így megint kaptam egy jó nagy adag fejmosást Mrs. JeonHee-től. Miután észrevette mennyire nem vagyok ott szellemileg, hazaküldött. Idézem őt: "Fogalmam sincs mi történt veled ez alatt a másfél óra alatt, de így nem tudsz koncentrálni a munkádra! Menjél haza mielőtt még kirúgnálak." Lehet rideg, de én érzem, a szíve legmélyén törődik velem. Naivitás, csillagos ötös. Na, ez volt tizenegy körül. Azóta itthon gubbasztok és néha felkiálltok, hogy aztán egy párnával elkezdhessem csapkodni magam. Csenge és Fruzsi is dolgozik, telefonon meg nem akarom megbeszélni velük...

Bekapcsolom a TV-t és elkezdek nézni egy pont most kezdődő nyálas doramát. Különösebb bajom nincs a romantikus sztorikkal, mert aranyosak, csak engem nem mindig kötnek le. Persze most is ez van. Mert miért felejthetném el a gondjaimat egy pár percre csak? Folyamatosan az a jelenet játszódik le előttem újra és újra és a változatosság kedvéért megint újra...

-Te meg mégis mit csínálsz??!!
Tekintetemet az ajtóban álló megrökönyödött Taehyung-ra kapom és ekkor realizálódik bennem a helyzet.
Jimin meg akart csókolni.
Villámgyorsan hátrébb lépek, de magamhoz hűen átesek egy dobozon.
-Jól vagy? - hajol le hozzám Jimin ijedten.
-Persze. - állok fel sietősen és próbálom leplezni valahogy paradicsom, paprika (ki melyiket szereti jobban) vörös arcomat. Hát Janka, ez nem jött össze.
-Biztosan jól vagy? Olyan vörös az arcod. Lehet lázad van. - teszi a homlokomra a kezét Jimin.
-Biztosan. - bólintok és ekkor megszólal egy csengő szerű hang a fejemben, ami akkor hallatszik, ha helyes választ adsz egy kvízben.
Megszületik bennem a tökéletes menekülési terv.
-Hallo? - szólok bele a telefonomba. - Igen...sajnálom...sietek! - mondom és visszateszem a zsebembe. - Nekem mennem kell, bocsánat. Mrs. JeonHee már keres. - nevetek fel zavaromban.
-Jana! Hé, várj! - kiálltja utánam Tae, de én nem veszem figyelembe, hanem kispurizok az épületből. Nem csak a szobából, az egész épületből! Lehet rossz döntést hoztam... Szerintem simán átláttak rajtam, mert tök egyértelmű volt, hogy igazából nem is hívott senki...de reménykedjünk, talán beveszik. Ahogy már jó régen mondogatják az emberek, a remény hal meg utoljára.

Újból rák vörös arcomra teszem hideg tenyerem, mert már csak az emlék hatására is felveszi ezt az egyébként szép színt.
Rápillantok telefonom órájára. Fél hat. Király. Már hat és fél órája szenvedek itt egyedül. De mondhatjuk úgyis, hogy sajnáltatom saját magam.
Hirtelen ötlettől vezérelve felpattanok a kanapéról és a konyhába megyek. Nem ebédeltem, ezért most készítek magamnak egy rántottát.
Kiveszem a tojást a hűtőből, meg a serpenyőt egy szekrényből, jó öt perc keresgélés után. Én és a konyha, két külön fogalom.
Mikor elkészül a tojás, kifejezetten büszke vagyok magamra. Most már nem ragadt le az aljára, csak odaégett. De most tehetek én arról, hogy pont rántotta sütés közben szólít a természet?
Falatonként elemzem esti ebédemet, inkább már vacsorám. De mindig ugyan az. Tök szar.
Miután legyűrtem az egészet, nyílik a bejárati ajtó.
Várom, hogy valamelyik barátnőm köszönjön, de semmi. Éppen kiüvöltenék, hogy ki az, ám ekkor valami a fejemhez nyomódik.
Szívem először kihagy egy ütemet, majd olyan gyorsan kezd el verni, mint a gepárdoknak futás közben. Ennek a tárgynak nagyon pisztoly alakja van.
-Janka...? - kérdi bizonytalanul Csenge.
-Persze! De neked meg mégis honnan van ilyened?! - fordulok meg és kikapom a kezéből a fegyvert.
-Ja, ez nem igazi. Egy játékhoz adták. Nagyon élethű, mi? - vigyorog rám.
-Kevesebbet kéne játszanod a videojátékokkal... - forgatom a szemem. Minek mondjam, hogy dobja ki azt? Még jól jöhet.
-Hm, lehet. De nekem így jó. És bocsi, csak nyitva volt az ajtó, én meg azt hittem betörő vagy. - vonja meg a vállát.
-Semmi baj.
- Amúgy mi ez a nagy bánat, ami az arcodra van írva?
-Hah... - sóhajtok egy hatalmasat.
-Nem én vagyok a lelkizős típus, de ki vele. Mesélj. - megy ki a nappaliba. Ekkor toppan be Fruzsi is.
-Te meg? Hogy-hogy ilyen korán itthon vagy? - csodálkozik el.
-Cssshh. - inti le Csenge. - Éppen most mesélné el Janka mi történt!
-Baj van? - dobja le cipőjét és kabátját.
-Mondjuk. - nézek rá elkeseredetten.
-Várjatok meg! Addig ne mondj semmit! - szalad ki, mi meg egymásra nézünk Csengével értetlenül. Fruzsi visszatér egy csomag chips-el és egy liter Sprite-al, amit mi egyből elkezdünk enni.
-Na most mond. - bíztat tele szájjal.
-Fújj undorító vagy. - csapok rá a vállára nevetve.
-Te sem vagy épp gusztusos. - mondja Csenge, majd betöm egy újabb adag chipset szájába.
-Mintha te az lennél!
-Na, csak mond már!

-NA NEEEE!!!! - ordít fel Fruzsi, mikor a sztori végéhez érek.
-Pedig de. - bólogatok meggyőzően.
-Te hogy lehetsz ilyen buta?!
-Hé! Mi az, hogy buta?
-Nem kellett volna elfutnod!
-Miért?
-Muhahaha! Én értem ám a helyzetet! - csatlakozik be a beszélgetésbe Csenge is.
-Király! Akkor kérlek regéljétek el nekem szépen, mert mindenki ért mindent, csak én nem, pedig rólam van szó. - mosolygok rájuk hamiskásan. Nem vagyok olyan nehéz felfogású, mint aminek tűnök, mert van elképzelésem arról, mi is folyhat itt a háttérben, de azt sajnos el kellett vetnem azonnal. Nem e világi lenne ha megtörténne...mert ki az a szerencsés, aki tetszik Jimin-nek és jóba van Taehyung-gal, ki úgy viselkedik, mintha féltékeny lenne. Hát biztos nem én.
-Dehogy mondom el! - rázza a fejét Csenge.
-Persze, hogy magamtól jöjjek rá, mi? Ez olyan közhelyes...
-Mondanám, hogy igen, de vicces nézni ahogy bénázol, szóval nem mondom. - veregeti meg a hátam barátnőm. - Én mentem játszani. - még csak nem is titkolja...
-Ugye te elmondod? - fordulok Fruzsi felé kiskutya szemekkel.
-Bocsi, Kookie hív. - veszi fel a telefonját, ami sajnálatos módon tényleg csörög.
-Na, szép. - morgok - Kegyetlenek vagytok!

Míg magamban puffogok, mikor megszólal a csengő.
-Már megint ki a halál keres?! - mérgelődők és egy párnát magamhoz szorítva csoszogok az ajtóhoz.
-Igen? - tárom ki a bejáratot.
-Szia. - mosolyog rám szomorúan egy....
-Jimin oppa?! - esik le az állam.
-Teljes életnagyságban. - engedi be magát a lakásba.
-Miért jöttél? Úgy értem, hogy hogy itt vagy? - megyek utána, mert ő a nappali felé veszi az irányt.
-Beszélni szerettem volna veled. - foglal helyet a kanapén tök nyugodtan.
-Miről? - ülök le én is mellé. Senki nem tartózkodik ebbem a szobában. Csenge elvonult saját világába, Fruzsi meg rózsaszín ködben botorkál, lelőni se lehetne.
-Pontosan tudod miről. Ami délelőtt történt.
-Mi van vele?
-Ah, én sajnálom! Nem tudom miért csínáltam, vagyis tudom, mert talán tetszel nekem, de rájöttem, rossz döntés volt. És megértem, ha már nem akarsz velem többet beszélni sem. Ide is csak azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek...
-Jimin... - kezdek bele, talán most először lehagyva neve után az oppa-t.
-Nyugodtan kiabálj, mert megérdemlem.
-Jimin. - mondom újra, de megint közbe vág.
-Akár meg is pofozhatsz.
-Jimin! - szólok hangosabban rá, mire ijedten kapja fel a tekintetét.
-Igen?
-Nem fogok veled kiabálni, se megütni. Mert nem érdemled meg. Nem tettél semmi olyat, amiért ezt érdemelnéd. - rázom meg a fejem.
-De...
-Nem! Nem bántottál meg vagy ilyesmi.
-Akkor miért futottál el...?
-Csak megijedtem. - pirulok el és közelebb ülök hozzá.
-Tényleg?
-Igen, szóval ne emészd magad ezen. - elmosolyodok és megölelem. Ez nálam olyan, mint a kéz megszorítása. Egy ölelés rengeteget segít az ember közérzetén. Megnyugtatja, bátorítja és mintha azt mondaná "Semmi baj."
-Ugye tudod, hogy ettől csak mégjobban belédszerettem.
-Mi? - lepődök meg. Biztos csak rosszul hallottam.
-De ne aggódj, nem fogom kimutatni. Csak egyet kérek tőled... - suttogja a fülembe.
-M-mit? - kérdezem remegő hangon.
-Azért barátok maradunk?
-Igen, barátok.

Jimin betartotta az ígéretét. Soha nem hangoztatta az érzéseit, csak néha azt vettem észre, engem figyel és szeretne a közelemben lenni. Esetleg megölel, bár azt Tae is szokta, mert állítása szerint "Olyan aranyos vagy". Hát, felőlem...csak ne gyakran mondja, mert ilyenkor mindig orvoshoz akarnak vinni, annyira vörös vagyok. Jin, RapMon és Suga értik egyedül miért nem szeretnék a dokihoz menni, így mindig ők beszélik le a többi négy idiótát erről a fenomenális ötletről. Igazán hálás vagyok nekik, de tényleg. Múltkor az intenzívre akartak vinni!
Hétfőn, szerdán és pénteken találkozom velük, mert ekkor megyünk együtt kondi terembe (ez alatt a Big Hit edzőtermére gondolok). Munka után, egyből oda megyek és később csatlakozik hozzánk Fruzsi is, hogy utánna elmenjenek valamerre Jungkook-al. Istenem, olyan aranyosak!
És szerencsére nem alalult ki vita a két 1995-ös között, sőt, talán jobban is vannak mint ezelőtt!

-Mit bambulsz, bambi? - integet előttem Hopie.
-Ja, igen. Itt vagyok, mi az? - eszmélek fel. Péntek van, jövőhéten lesz egy hónapja, hogy megtörtént az a bizonyos eset. Csenge már hazament. És vissza is jött. Állást kapott ott, ahol eddig gyakornok volt, ő pedig gondolkodás nélkül elfogadta. A legjobb barátnői vagyunk és beleszokott az itteni környezetbe. Reméltem, hogy itt marad. Fura lett volna nélküle.
-Biztosan jól vagy? - kérdi Hoseok aggódóan - Megint elbambultál.
-Ja, persze. - bólogatok.
-Akkor gyere, mert TaeTae már annyira unja magát, hogy elkezdett rappelni. És nem valami jól, szóval kérlek siess.
-Oké. Összefogom a hajam és megyek. - veszem elő a gumit a táskámból.
-Rendben. - megy el Hopie és elkezd valamit kiabálni a leader-nek.
-Na mi van? - szólal meg valaki mögöttem.
-Csak copfot csínálok. - fordulok vissza, miután megálapítom, Jimin az, aki idejött.

-Bajszom van! - nevet fel. Mikor megnézem miben mesterkedik, én is hahotázásban török ki. Egyik tincsemet a szájához rakta és így nézegeti magát a tükörben.
-Azért ne növessz magadnak. - állok fel vigyorogva.
-Szerintem annyira nem rossz.
Együtt megyünk át a szomszédos terembe, ahol már a többiek nagyban...hát edzeni nem edzenek, de mozognak.
-Álljá' má' meg! - lohol Hoseok Tae után.
-Jungkookie, kapd el! - dobja el Tae a kezében tartott tárgyat, ami egy dezodor?
-Megvan! - kiálltja a maknae és tovább fut.
-Hyung! Állítsd már le ezt a két dilist! - áll meg kifulladva az idősebb.
-Jungkook. Add vissza Hoseok-nak a dezodorját. - állítja meg a kisebbet, mikor az Jin előtt fut el. - Különben is, miért vettétek el?
-Hát az úgy vooolt... - kezd bele Kookie, miközben visszaadja hyung-jának, ami az övé.
-Ez máris rosszul kezdődik. - dönti fejét Namjoon Jin vállának.
-Ki akartuk próbálni, de a hyung nem engedte, mert múltkor is elhasználtuk az egészet. Pedig mi mondtuk, hogy az az idős bácsi volt, nem pedig mi, de nem hitte el. - magyarázza Jungkook teljesen beleélve magát. Szerintem Fruzsinak olyan érzése van mikor vele tölti az idejét, mintha gyereke lenne...
-Milyen bácsi? - vonja fel a szemöldökét RapMon.
-Tudod, az aki ide szokott járni, tiszta szőr és úgy néz ki, mint egy majom. - válaszol Tae.
-Rólam van szó? - kérdezi valaki mögöttünk.
-Áááááá!!! Orángután bácsii!!!! - kiálltja egyszerre Taehyung és Jungkook, aztán együtt rohannak ki a teremből.
-Ööö...ez ciki. - súgom oda a mellettem álló Jimin-nek.
-Elnézést a két hülyegyerek viselkedéséért. Az ő nevükben is bocsánatot kérünk. - hajol meg Namjoon.
-Elnézem, de csak az ön illedelmessége miatt. - megy el a bácsi morogva.
-Köszönjük. - mosolyodik el RapMon.
-Ez ki volt? - nézek körbe értetlenül.
-A Big Hit igazgatójának az apja. - világosít fel Suga.
-Tényleg olyan mint egy majom. - állapítom meg.
-Mindenki szerint, de csak az a kettő meri kimondani az igazságot. - sóhajt Namjoon.
-Vajon tudják egyáltalán ki ő? - gondolkozik Jimin hangosan. Erre a költői kérdésre mindenki felnevet. Nem is kell rá válaszolni.

Fogalmuk sincs.

-Elment? - sunnyog be a két fiú észrevétlenül.
-Ott van a másik végében. - biccentek felé mosolyogva.
-Ijj, lehet nem is kéne bejönnünk. - húzza el a száját Tae.
-Dehogy is! Gyertek csak! - ragadom a kettőt karon és a futópadok felé ráncigálom őket. Tae hirtelen elneged és megáll, mire én szépen előrebukok.
-Ezt most mi... - állok fel morcosan, de bennem rekednek a szavak. - Jesszusom! Jól vagy?! - kiálltok fel riadtan. Tae köhögőrohamot kapott és nem úgy tűnik mint aki abbahagyná. Megveregetem a hátát, de ez nem segít. Miután abbahagyja, kirohan a mosdók felé.
-Megnézem mi van vele. - fut utánna Jin.
Nemsokára visszajönnek, mindketten épen.
-Jól vagy? - szaladok elé.
-Igen, csak félrenyeltem. - simogatja meg a fejem búbját mosolyogva, de nem tudom nem észrevenni Jin rosszaló pillantását Tae felé.
-Asszem én ma inkább kihagyom az edzést. Túl fáradt vagyok. Sziasztok. - mondja Tae és elindul az öltözők irányába.
-Én is inkább hazamegyek. Sziasztok! - köszönök el és TaeTae mellé futok.
-Jössz? - néz le rám mosolyogva.
-Hova?
-A kedvenc teázómba.
-Igen! - vágom rá rögtön boldogan.

...................

Sikerült gyorsan hoznom a részt, mert engem is érdekel mi sül ki ebből. A végének az elképzelése már meg van, de a közbe lévő történéseket még ki kéne ötlenem 😂