-Jimin! Janka! Taehyung egyszercsak összeesett!

Nem. Ez nem lehet. Az én hibám.
Amint meghallom Jungkook kéttségbeesett hangját, testem már rohanna is TaeTae-hoz, de a sebeim erről másként vélekednek. Mutatványom csúnyán végződött volna, ha Jimin nincs itt. Miután elkapta a padló felé vészesen közeledő lényem, visszaültet a tolószékbe és Jungkook után kezd el gyorsan tolni, aki Jeong Gyu-nak segít.

Gyűlölöm ha tehetetlen vagyok...
-Namjoon hyung már hívta a mentőket. - mondja Kookie a trainee-k gyakorlóterme előtt.
Amint befordulunk a helységbe, szívem kihagy egy ütemet. A földön Taehyung fekszik eszméletlenül, fejét Jin ölében pihentetve. Az újoncokat sehol sem látom. A teremben egyedül én, a BTS és a menedzserük tartózkodik. Jin könnyes szemmel simogatja a fiatalabb fejét, RapMon fel-alá járkál és néha idegesen csap egyet. A menedzser is hasonlóan várja a mentőket, míg Suga a sarokban ülve mered maga elé. Jeong Gyu csöndben hüppög, míg Jimin lába földbe gyökerezik és úgy szorítja a kezem mintha az élete múlna rajta. Nem tudom mikor fogta meg, de most nem ez a legfontosabb. A maknae Hoseok-ot öleli, aki nyugtatásképp a hátát simogatja.
Nem szól senki egy szót sem, míg ki nem érnek a mentősök. Tae-t felteszik egy hordágyra és egyedül a menedzser meg Namjoon megy vele.

-Én ezt nem bírom tovább. - áll fel Suga, mire mindenki a második legidősebb felé fordítja a fejét. - Mentem. - int egyet és kisétál a szobából.
-Suga! Várj! Hova mész? - megy utána Jin, de a rapper le se reagálja. A szobában öten maradunk. A Jeong Gyu-t vigasztaló Jungkook, Jimin, J-hope és én.
-Be kéne menni. - szólal meg J-hope.
-Hova? - kérdezi Jimin.
-A kórházba. Taehyung-hoz. - magyarázza.
-Gyertek! Indulunk! - nyit be Jin maga után húzva Yoongi-t.
-Hova? - teszi fel az előző kérdését Jimin, bár feleslegesen. Mindenki tudja, hogy hova megyünk.
-Tae-hoz. - válaszol Jin és elindul. Mi követjük őt egészen egy fekete kisbuszig.

-Nekem nem kéne mennem... - rázom meg a fejem.
-De. Jössz és kész. - szögezi le Jungkook.
-De... - kezdenék bele, ám Jeong Gyu elhallgatatt.
-Hyung kedvel téged, ezért bejössz. Szereti a barátait, hamarabb meggyógyul ha az összes mellette van. - mondja teljes meggyőződéssel a fiú.
-Rendben... - egyezek bele kelletlenül.

Jin ül be a volán mögé és mikor már én és Jeong Gyu, a két sebesült is bent ül, beindítja a motort.
-De rég vezettem. - pislog nagyokat Jin.
-Csak siess hyung! - unszolja Jungkook.
-Azt akarod, hogy te is a kórházba végezd? - fordul hátra a legidősebb.
-Ü-üm. - rázza meg a fejét a maknae.
-Akkor betartom a vezetési szabályokat. - néz újból előre Jin.
-Amúgy honnan van neked kulcsod az autóhoz? - kérdezi Hoseok.
-A menedzser hyung "véletlen" az asztalon hagyta. - válaszol a véletlen szót kihangsúlyozva az énekes.

Végül elindulunk és az egész úton tördelve a kezem végre odaérünk. Már kezdtem aggódni kézcsontjaim épsége miatt.
Suga kideríti merre találjuk V-t és az ajtó számát megtudva, Jungkook elrohan J-hope-al. Nagyon aggódhatnak érte. Suga, Jin és Jimin ittmaradnak Jeong Gyu-nak és nekem segíteni.

Milyen ironikus. V az én volt szobámba került.

-Taehyung! - kiálltjuk egyszerre mikor felérünk a szobába és meglátjuk kissé kómás arcát, amivel boldogan néz felénk.
-Sziasztok. - köszön vidáman.
-Mi történt? Hogy vagy? Ugye rendbe fogsz jönni? - záporoznak rá a kérdések Jeong Gyu-tól.
-Semmi bajom, öcsi. - legyint egyet mosolyogva.

És itt szakad el a cérna.

-Miért mosolyogsz?! Ez egyáltalán nem olyan dolog amin vigyorogni kéne! Elájultál és nem kis időre! - kiálltom könnyeimmel küszködve.
-Sajnálom... - hajtja le a fejét V. - De mostmár jól vagyok. Csak túlhajszoltam magam.
-Hogy lehetnél jól máris?! - gördül le az első könnycsepp szememből. - Ez az én hibám! - temetem a kezeim közé arcom.
-Dehogy a te hibád! Már mi közöd lenne hozzá? - teszi a vállamra a kezét Namjoon.
-Nem. Ez az én hibám. - rázom meg a fejem. - A közelemben lévők sorban sebesülnek meg! Közveszélyessé kellene nyilvánítani...! Először az unokahúgom, a nagymamám. Aztán az anyám, majd jöttek a barátaim a sérüléseikkel. Az első napomon itt, Jeong Gyu és a három halott lány. Most meg Taehyung oppa! - sírásom felerősödik a sok emlék feltörése miatt.
-Biztosan nem volt egyik sem a te hibád. - simogatja meg a hátam Jin és leguggol szembe velem.
-De. Mind az enyém volt. Nem is értem miért tűrtek el engem... - kisírt szemeimmel V-re pillantok és elhatározom magam.
-Haza megyek. - jelentem ki.
-Ne, maradj még egy kicsit! - nyúl kezem után Taehyung, de én csak elfordítom a fejem és elindulok nagy nehezen a tolószékemmel az ajtó felé.
-Jungkook! - nyit be egy nagyon ismerős alak az ajtón lihegve.
-Fruzsi! - kiálltom meglepetten.
-Neko! - néz rám megkönnyebült tekintettel.
-Haza viszel? - kérdezem reménykedve.
-Nem szeretnél még egy kicsit itt maradni? - fordul V felé.
-Nem. - rázom meg a fejem.
-Ugye tudod, hogy semmi közöd nincs a balesetekhez? - kérdi komolyan.
-Ez nem igaz. Te is tudod nagyon jól. - válaszolom. - Csak menjünk innen.
-Rendben. - bólint egyet, aztán kitol a szobából. Még látom ahogy egy jelentőségteljes pillantást vált Jungkook-al, aztán kimegyünk.
-Jobbulást. - köszön el.
-Igen. Jobbulást. - préselem össze ajkaimat, nehogy kitörjön belőlem megint a sírás.
A hazafelé vezető út azzal telik, hogy legjobb barátnőm próbál meggyőzni az igazáról, de én nem hiszek neki.
-Beülünk pizzázni? - kérdezi félúton és megáll. Tudja mi lesz a válaszom.
-Aha. - bólogatok.

-Akkor most, hogy megy köztetek ez Jungkook-al? - kérdezem a számba tömve a kukoricás pizzát.
-Semmi különös. - vonja meg a vállát Fruzsi.
-Naa, csak van valami. - vigyorodok el.
-Csukd be a szád ha eszel. - szól rám és figyelmét újból kajájára szenteli.
-Csak ha elmondod végre mi van. - zsarolom meg.
-Hah. Rendben. - egyezik bele és mesélni kezd. - Egyenlőre csak barátok vagyunk, de én rajta vagyok az ügyön. Az elméletem az, hogy egy fiú-lány barátságból úgyis több lesz előbb utóbb.
-Jaj, igen. Ezt már sokszor mondtad. - bólogatok.
-Szóval ja. Kb ennyi. Szoktunk beszélni, meg megtárgyaltuk, hogy néha elmegyünk abba a cukrászdába ahol először voltunk. - mesél barátnőm.
-Na, ez akkor tök jó. - harapok egy nagyot a pizzaszeletembe.
-Ugye kifizeted? - nézek fel riadtan. Nekem egy garasom sincs.
-Persze. - nevet fel - Megkaptam a fizetésem, ennyi bőven belefér.
-Huh. Akkor jó. - könnyebbülök meg. Ám szívemet még mindig nyomja a tudat, hogy V beteg...

-Mentem dolgozni! - kiálltja Fruzsi.
-Oké. - morgom a párnámba.
Egy hét telt el mióta otthagytam Taehyungot a kórházban. Azóta rengetegszer keresett ő, és Jeong Gyu is. Egyszer sem válaszoltam üzeneteire vagy vettem fel a telefont. A hangüzeneteket sem hallgattam meg.
-Mi van már? - veszem magamhoz a folyamatosan csörgő telefonom. A képernyőre egy szó van írva.

TaeTae

Lenémítom a készüléket és magam mellé dobom. Mit akarhat ilyen korán? Még csak 8 óra...
Telefonom hangüzenetet jelez. Sóhajtok egy nagyot és most először úgy döntök, meghallgatom mit szeretne.
Megnyitom az egy perces file-t és amint meghallom hangját kiül a döbbenet az arcomra.
Mikor vége van, felpattannék, de aztán szerencsére eszembe jut korlátozott mozgásom, ezért csak lassan és óvatosan ülök fel. Felveszek egy szűk, fekete farmert, felülre pedig egy halványrózsaszín, kötött pulcsit. Megcsínálom a szokásos sminkem (szempillaspirál, tus), a hajam is rendbe rakom és felhúzom szintén fekete cipőmet.
Már éppen indulnék a Big Hit-hez, mikor megcsörren a telefonom.
-Jézusom! - kiálltok fel mikor meglátom ki hív. Úgy tűnik V meglátogatását későbbre kell raknom.
-Bocsi bocsi!! 10 perc és ott vagyok!
-Oks. Elfelejtettél, mi? - nevet fel Csenge a vonal túloldaláról.
-Sietek! - nyomom ki a hívást nem válaszolva a kérdésére. Úgyis tudja, hogy elfelejtettem...
Kinyitom a bejárati ajtót és egy Jimin-el találom szembe magam.
-Jimin oppa? - nézek fel rá nagy szemekkel. Ő meg mit keres itt??
-Szia. - mosolyog rám.
-T-te me-meg, hogy kerülsz ide? - hirtelen alig bírok megszólalni meglepettségemben.
-Fruzsi mondta Jungkook-nak hol laktok, én pedig megtudtam Kookie-tól. Azt mondta Fruzsi, hogy nem vagy túl jól. - magyarázza kezével mutogatva.
-E-ez nem teljesen igaz. Én jól vagyok. - mosolyodok el halványan. - Látod? Már tolószékem sincs! - nézek le a két mankóra, aminek segítségével járok. Ki hitte volna, hogy egy hátsérülés miatt még mankóm is lesz...
-Azt látom. - nevet fel - Viszont Tae szomorú. - vált át komolyabb hangnembe.
-Szomorú? - csodálkozok.
-Igen. Nem válaszoltál az üzeneteire, nagyon meg volt rémülve. Aztán Jungkook mondta, hogy Fruzsi szerint csak a lelkednek van valami baja. - vizslatja Jimin a szemeimet.
-Sajnálom, hogy aggódott értem...de ő hogy van? - kérdezem kíváncsian. Ez az egy hét nem beszélés nagyon nehéz volt számomra.
-Jól. Úgy tűnik tényleg csak megerőltette magát. - húzza száját egy mosolyra.
-Akkor jó... Nekem viszont mennem kell a reptérre. Már így is egy órája várhat rám. - nevetek fel kínomban. Pedig megígértem neki, hogy időben ott leszek.
-Ki? - kíváncsiskodik Jimin.
-A másik legjobb barátnőm, Csenge. Eljött ide pár hétre. - felelem.
-Van már kocsid?
-Nincs. Jövőhéten mehetek érte. - rázom meg a fejem. - Várjunk csak! Akkor én mégis mivel akartam elmenni Csengéért?! - csapok a fejemre, a mankót bal kezembe áttéve.
-Elvigyünk? - ajánlja fel Jimin.
-Hogyan?
-Jin hyung hozott el ide. Biztosan a reptérre is kivinne. - mutat a parkoló felé.
-Azt megköszönném. - hajolok meg egy kicsit. Még csak 2-3 hete vagyok itt, mégis szinte teljesen átvettem a koreaiak szokásait.
-Akkor gyere. Majd útközben mesélsz mi volt a baj. - indul el, én pedig követem.

-Jana!! Rég láttalak! - kiálltja Jin boldogan.
-Én is téged, oppa. - mosolygok rá.
-Hyung! Ki tudnánk vinni őt a reptérre? - száll be Jimin az első ülésre az ötajtós Toyota-ba.
-Hazamész? - néz rám riadtan Jin.
-Nem. - nevetek arckifejezésén. - Egyik barátnőm jött ide.
-Akkor jó. Már megijedtem. - fújja ki a levegőt.
Az utazás kellemesen telik, Jin és Jimin nem faggatnak a lelki problémáimról szerencsémre. Úgy sincs kedvem róluk beszélni. Viszont az egész utat végig énekelték. Illetve énekeltük, mert engem is bele vettek. Jin állítása szerint nincs is rossz hangom. Na, persze, a macskám meg búvárkodik a tengerben...

-Csengee!! - integetek bámészkodó barátnőmnek.
-Szia Jana! - jön oda hozzám és megölelem. - Még mindig ramaty állapotban vagy. - röhög rajtam.
-Ne is mond. Már nagyon elegem van ezekből a szarokból. - bökök fejemmel a mankóra.
-Sajnos nem tudom milyen érzés ezekkel járni, de... - itt elakad a szava, én meg hangosan felnevetek. Már vártam mikor veszi őket észre. - Az ott Jin és Jimin mögötted??
-Ahha. - bólogatok még mindig vigyorogva. Ilyen meglepettnek még akkor sem láttam, mikor poénból szülinapjára egy pink szoknyát adtam neki, pedig pontosan tudtam mennyire utálja a szoknyákat.
-Azt hittem csak szórakoztatok, mikor meséltétek Fruzsival, hogy mik történnek veletek! - mondja még mindig döbbenten.
-Pedig minden egyes mondat igaz volt. - pillantok az engem néző Jimin-re. - Héj! Te nem hittél nekünk?? - esik le mit mondott az előbb.
-Nem. - rázza meg a fejét. Na szép. Legjobb barátnő...
-Jana! Hazavigyünk titeket? - kiálltja Jin messzebbről.
-Nem kell, köszönöm. - utasítom el.
-Én nem fogok buszozni. - jelenti ki Csenge.
-Nem akarod megnézni a várost? - nézek rá csodálkozón.
-Egy dolgot szeretnék, az pedig az alvás. Nem kellemes 24 órát repülni átszállással. - ásit egy nagyot barátnőm.
-Tudom, én is átéltem. - bólintok megértően. - Vagyis akkor mégiscsak haza tudtok vinni? - kérdezem meg őket.
-Persze. - nevet fel Jin.
-Segítek hozni a bőröndöd. - jön oda hozzánk az idősebbik és elkezdi húzni Csenge bőröndjét.
-Ő itt Kiss Csenge. - mutatom be a két fiúnak. - Ő pedig ismer titeket, mert egy ARMY.
-Szia! Akkor hárman legjobb barátnők vagytok és mindhárman ARMY-k? - értelmezi Jimin a hallotakat.
-Igen. Én fertőztem meg őket. - mondom büszkén.
-Haha, értem. - nevet fel Jin.

-Itt is vagyunk. - állítja le a motort sofőrünk, ezesetben Jin.
-Köszönjük! - szállok ki a kocsiból.
-Igazán nincs mit. Viszont cserébe beszélj Taehyung-al. - kér meg Jin. - Csak neked írta azt a számot.
Azt a számot...igen, amit reggel a hangüzenetben küldött. Az egyik dalszövegem részlete volt megzenésítve V énekhangja segítségével. Gyönyörűen hangzott...meg szeretném neki köszönni.
-Persze. - bólintok.
-Akkor mi megyünk, mert vár ránk a fél napos pihenő után a munka. - sóhajt egyet Jimin és elköszönésképp megölel.

-Sziasztok! - integetek a kifelé hajtó kocsinak.
-Te tényleg jóban vagy velük. - néz elismerően Csenge.
-Csodálom is. - válaszolok, mire mindketten felnevetünk.
-Elmegyek abba a sarki boltba, mert láttam valamit a kirakatban. - mutat a lakásunktól nem messze lévő háztömbre.
-Videojáték? - emelem meg szemöldökeim.
-De az ám. - azzal fogja magát és az enyhén videojáték mániás elhúzza a csíkot. Engem itthagyva a bőröndjével. Elmehet a fenébe...

Nagy nehezen sikerül behúznom a liftbe a bőröndöt, de belesajdult a hátam. A táska kifelé ráncigálása sem megy könnyebben, de azt is megoldom.

Én ma mindent megoldok.

Az ajtóhoz érve veszem észre az első furcsa dolgot. Nyitva van, pedig tuti bezártam, mikor eljöttem otthonról. Óvatosan nyitok be és halkan somfordálok az előszobába, a bőröndöt kint hagyom az ajtó előtt.
A nappliban járok, mikor csörömpölést hallok a konyhából. Mankóimat fegyverként hasznáva megyek be a főző helységbe. Ám mikor a szemem elé táruló a látványt realizálom, rájövök valamire.

Én ma nem oldok meg mindent.

-Mégis mit keresel itt, oppa???

................

Itt is van a kövi rész :) őszintén szólva én is meglepődtem, hogy ilyen gyorsan hoztam ezt, de reggel korán keltem, mert az este eszembejutottakat le akartam írni, mielőtt elfelejteném őket XD és van még egy ötletem. Csak annyi, ha kíváncsiak vagytok, leírnék egy pár dalszöveget, amit Janka írt. Persze ez csak egy öltet :) ha érdekelne titeket ez, írjátok meg kommentben, köszii❤