Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

🦋Ötvenkettedik fejezet🦋

Brooklyn szemszöge:

-Kíváncsi vagyok, mit fognak szólni a szüleid ha megtudják, hogy összeházasodunk!-mondtam lelkesen Chrisnek ahogy a kocsiban ültünk.
-Először is az mekkora meglepetés lesz nekik, hogy újra együtt vagyunk! Majd utána megtudják a még nagyobb meglepetést!-mondta Chris ahogy megfogta a kezem és a kézfejemre egy csókot nyomott.
-Miért izgulok ennyire?-kérdeztem széles mosollyal ahogy a gyomromban csak úgy hemzsegtek a pilangók.
-Csináljuk úgy hogy még nagyobb meglepetés legyen nekik?
-Mire gondolsz?-kérdeztem majd Chris elmesélte a szenzációs tervét.
Chris hátrább parkolt le így esélye se volt annak, hogy észrevegyenek minket a kocsiban. Chris kiszállt majd egy légpuszit küldve felém indult a szülei háza irányába. Az autóból figyeltem ahogy az anyukája szorosan öleli a fiát az ajtóban, majd az ajtó bezárult. A telefont figyelve vártam a jelzésre. Majd megjött az üzenet ,,indulás". Kiszállva a kocsiból vettem az irányt a ház irányába. Chris kinyitotta nekem az ajtót majd jelezve hogy halkan menjek léptem be a házba. Az ajtóba elmondta hogy a család a kertben van, azt mondta nekik, hogy van egy lány akit beakar nekik mutatni. Ő előre menve az ajtónál kezdte a monológját.
-Tehát, anyu és apu! Meg persze drága testvéreim! Beszeretném nektek mutatni a lányt aki teljes mértékben elrabolta a szívemet!-mondta én pedig az ablakon át láttam ahogy anyukája nem épp egy lelkes mosolyt mutatott a fia irányába. Majd egy széles mosollyal az arcomon Chris mellé sétáltam. Az anyukája mintha egy száznyolcvan fokos fordulatot vett volna az arca iszonyat boldogságot sugárzott.
-Istenem!-kiabálta lelkesen, ahogy hozzám rohant és boldogan ölelt át.-El se hiszem! Uram isten drága Brooklynom!-ölelt szorosan magához.
-Szia!-öleltem át én is őt szorosan.
-De hiányoztál!-mondta ahogy közrefogta az arcom, és egy óriási anyai puszit nyomott rá. Természetesen Scott, Carly, Shanna és Robert is örömmel fogadott engem.-Gyere csak ide Christopher!-mondta Lisa, Chris arca pedig mindent elárult. Bajba volt.
-Ez ijesztő...főleg mikor a teljes nevem használod! Ne nézz már így anyu! Hát nem örülsz?
-Miért nem mondtad el?-kezdte ütni a fia karját.
-Ne már anyu!-ugrott arrébb Chris. Én pedig csak elmosolyodtam. Belegondoltam hogy ez a család, az én családom is már. Egyszerűen imádom a gondolatát is.-És még nem is tudod mit csináltam!-kezdte Chris mire az anyukája arca teljesen fal fehér lett.
-Ugye nem csak szivattatok minket?
-Miről beszélsz?-nevette el magát Chris.-Az igazság az az, hogy Brooklyn nem a barátnőm!
-Hogy mi?!-kiabálták egyszerre, Lisa arca pedig igazán mérges lett.
-Ez a gyerek ma engem meg akar ölni!-mondta ahogy leült a székre és levegőért kapkodott.
-Ne csináld már Chris! Anyukád már rosszul van miattad!-mentem oda Lisahoz hogy a pohár vizet odaadjam neki.
-Köszönöm Brooklyn drágám!-mondta ahogy elvette a poharat tőlem, és ahogy a vízbe kortyolt a szeme azonnal a gyűrűmön állapodott meg. A szemei nagyra kerekedtek én pedig nem tudtam elrejteni a mosolyomat.-Uram isten!-kiabálta ahogy azonnal felugrott a székből egyenesen hozzám és boldog ugrálásba kezdett.
-Anyu még megfojtod Brooklynt!-szólt közbe Chris.
-Ezt nem hiszem el!-folytatta az örömködést Lisa, azonban a többieknek még mindig fogalma sem volt arról mi is történik éppen.
-Tehát ha anyu elsütötte a poént akkor illik most már veletek is közölnünk!-kezdte Chris ahogy a többiekre nézett.-Brooklyn a menyasszonyom!
-Hogy mi?!-hangzott a lelkes kérdés.
-Megkértem Brooklyn kezét és ő igent mondott!-mesélte Chris a kíváncsiskodó családnak, akik azonnal elkezdték szemügyre venni a csodaszép jeggyűrűmet. Ahogy Chrisre néztem tudtam. Tudtam, hogy életem legjobb döntését hoztam mikor igent mondtam neki. A családját pedig egyszerűen imádom. Nem tudom, nem szeretni. Úgy érzem Chris által megtaláltam azt a nyugalmat, boldogságot amire mindig is vágytam. Szeretet vesz körül amitől igazán boldog vagyok. Chrisben látom az egész életem, a jövőm. Abban pedig egy percig se kételkedem, hogy ha egyszer eljön a mi kis időnk, remek apuka lesz aki minden szeretét a gyermekeinek fog adni.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro