Chris szemszöge:

Csak nézem a feleségem, aki a könnyeivel küszködik. Ennyire hiányoztam volna? Ennyire szüksége volt rám?
-Brook! Ne sírj már!-töröltem ki a szemeiből a könnyeket. De nem válaszolt csak a mellkasomba temette az arcát.-Hé!-simogattam a hátát.-Jól vagy?
-Nem akarom, hogy elmenj újra...! Tudom önző vagyok de...azt hittem belebolondulok a hiányodba!
-Kicsim, nézz rám!-emeltem fel a fejét.-Miért nem mondtad? Csak egy szavadba került volna és hátra hagytam volna mindent!
-Nem akartalak akadályozni!-válaszolta könnyes szemekkel.
-Miben akadályoztál volna?-nem értettem mit akar mondani.
-A munkádba! Ahogy mondtad mennyire eszméletlen film lesz és...!
-Nem, nem, nem!-értettem meg mire céloz.-Semmi és senki se fontosabb nálad! Ez a munka soha se lesz annyira eszméletlen élmény, mintsem az hogy veled lehetek! Képes vagyok lemondani az egész filmről, nem érdekel! Csak te számítasz! Érted?-simogattam meg az arcát.
-De nem akarom hogy választanod kelljen a munkád és köztem! Amúgyis tudom mennyire szereted csinálni ezt a filmet!
-Szeretem, igen! De nem jobban mint téged!-nyugtattam őt. Valójában ez volt az igazság. Szeretem a színészkedést, de Brooklynnal való életem sokkal fontosabb mint bármilyen film. Annyira szerelmes vagyok a feleségembe, hogy mindent feladnék érte. Szó szerint mindent.-Had lássam azokat a gyönyörű szemeket Brook!
-Most nem szépek!-bújt továbbra is a mellkasomba.
-De akkor is látni akarom!-emeltem meg az állanál az arcát.-Igazam volt, tényleg gyönyörűek!-mosolyogtam rá.
-Ne haragudj, amiért manapság ennyire kiállhatatlan feleség voltam!
-Ezt meg se hallottam!-nevettem el magam ahogy egy csókot nyomtam a homlokára.-Szeretlek Brooklyn! Nagyon, szeretlek!-néztem mélyen a szemeibe.
-Én is nagyon szeretlek...Mr. Tökéletesség!-mosolygott rám. Majd végre újra az ajkait tudhattam magaménak.
-Annyira édes csókod van!
-Nehogy cukorbeteg legyél!-humorizált amit imádtam tőle.
-Vállalom a kockázatot!-kaptam el újra az ajkait.
-Ugye megvannak még a kockáid?-mosolygott bele a csókunkba.
-A kockáim?
-A kockáid!-simította végig a kezét a pólómon.-Oh, érzem őket!
-Érzed?
-Bár jobban szeretném őket magamon érezni!-súgta a fülembe. Végre hosszú idő után ugyanaz a Brooklyn volt mint régen. A huncut, bolondos egyben gyönyörű, észvesztő nő akit őrülten szeretek.
-Ezt vegyem célzásnak?-húztam az agyát. De válasz helyett cselekedett. A pólóm gyorsan landolt a földön.-Tehát célzás volt!
-Túl sokat beszélsz!-nevette el magát.
-Izgulok, mint egy kamasz aki az első együttlétre készül!
-Izgulsz?-mosolyodott el.
-Ez a természetes nem? Hisz a világ legszebb nője áll előttem és épp a ruháimtól szabadít meg! Az lenne a baj ha nem izgulnék!-nevettem el magam.
-De bolond vagy!-ütött gyengéden a hasfalamba.
-Au! Most miért bántassz?-fogtam meg a pontot ahova ütött.
-Azt hittem mindketten ugyanazt akarjuk de lehet rosszul gondoltam...!-sóhajtott ahogy el akart indulni az emelet irányába. De a kezeim azonnal visszarántották.
-Ki mondta hogy nem akarom?-kérdeztem most már komoly hanggal. Akarom őt. Borzasztóan akarom. Már majdnem belebolondultam, hogy az utóbbi időben nem húzhattam magamhoz, hogy nem volt az enyém.
-Akkor vigyél az emeletre!-súgta újra a fülembe, én pedig azonnal felemelve magamhoz indultunk a hálószoba irányába. Az ajkaink vad háborút játszottak végig.-Vigyázz az ágyra!-szólt rám nevetve, én pedig óvatosan helyeztem őt az ágyra. Feltérdelt az ágyra és úgy folytattuk a csókot. Eközben megszabadítottam a felsőjétől, majd egy könnyed mozdulattal fejtettem le a melltartót is róla.-Úgy látom még mindig profin csinálod!
-Csak nem átvetted az izgulós szerepet?- nevettem el magam a csókunk közepette.
-Miért?
-Mert most te beszélsz sokat!-csókolgattam a nyakát.
-Ki ne izgulna egy ilyen férfi közelébe? Maga a megtestesült álompasi vagy! Létezhet nálad tökéletesebb?
-Biztos hogy van...de remélem nem találkozol vele! Félek hogy vesztenék vele szembe!
-Ebben tévedsz!-simogatta az arcom.-Soha senki se lesz jobb nálad! Te vagy a legtökéletesebb férfi akivel valaha is találkoztam!
-Tehát mindig én leszek a nyertes számodra?
-Te vagy a főnyeremény!-csókolt meg. Innentől azonban a csókunk nem volt erőszakos, vad. Ellentétben gyengéd, érzelmekkel teli csók volt. Gyengéden fektettem az ágyra ahogy az utolsó ruhadaraboktól is megszabadultunk. A testét gyengéd csókokkal borítottam be. Libabőrös lett, ami egy apró jel volt mennyire szereti mikor ezt csinálom. Ahogy a vállához támaszkodtam mintha egy jelre vártam volna, hogy megtehessem a következő lépést. Ő pedig az ajkaimért hajolva meg is adta azt. Egyesültünk. Egy csodálatos szeretkezést tudhattunk magunkénak. Ahogy a mellkasomon fekszik és a karját simogatom, folyamatosan az jár a fejembe hogy mekkora csoda hogy egy ilyen nőt tudhatok magam mellett.-Nagyon elgondolkoztál!-pillantott fel rám.
-Csak egy kicsit...!-néztem rá.
-Min járnak a gondolataid?
-Rajtunk!-nyomtam egy csókot a feje búbjára.
-Rajtunk?
-Hogy...mi lett volna ha soha se találkozunk? Akkor hol tartana most az életünk?
-Ebbe nem is akarok belegondolni!-helyezte a fejét vissza az eredeti pozícióba.
-Amióta megláttalak akkor az étterembe, minden gondolatom csak te töltöd ki! Képtelen vagyok nem rád gondolni!
-Nem csak te vagy így ezzel!-mosolyodott el.
-Bárcsak lett volna bátorságom akkor odamenni hozzád!
-Jobb későn mint soha!
-Álmomba se gondoltam volna hogy aztán pont te fogsz szembe állni velem! A mai napig mélyen él bennem az első találkozásunk!
-Nagyon nosztalgiás hangulatban vagy!-nézett fel újra rám.
-Ez a te hibád! Minden pillanat veled annyira meseszerű hogy én magam is nehezen hiszem el, hogy mindez velem történik!
-Úgy érzem magam melletted mint a Disney mesékben mikor a lány találkozik álmai hercegével! Onnantól kezdve a szíve csak érte dobog!
-Pont mint az enyém érted!
-Szeretlek Chris! Nagyon szeretlek!
-Én is nagyon szeretlek, kicsim!