- Jisung -

Sosem voltam egy zárkózott ember. Mindenki felé nyitottam akin éreztem, hogy nem árthat nekem. Az exemnél viszont a megérzéseim becsaptak. Úgy gondoltam, hogy ő lesz az első és utolsó. Persze, a vége felé már csak hitegettem magam, mert nagyon furcsán viselkedett. Nem kerülte el semmiféle apró kis tényező a figyelmem... Sajnos eléggé alapos vagyok, nagyon maximalista és nem tudom nem észrevenni az apró kis eltéréseket. Ugyanez volt a kapcsolatomban is. Aznap este, mikor Minho hyunggal találkoztam, Byeol képes volt vitatkozni velem azért, mert szerettem volna egy kicsit beszélni az érzéseimről. Pontosabban a kapcsolatunkban történő dolgokról. Ám ő nem akart. Itt már biztos voltam abban, hogy nem is érdekli a dolog és úgy éreztem, hogy csak kényszerből van velem. Nyilván nem hagytam magam, ezért vita alakult ki. Nem szerettem volna, ha még rosszabbra fordul a helyzet, ezért csak szó nélkül eljöttem a házból. Ahogy megláttam, mit is csinál a férfi, nagyon meglepődtem, hiszen.. Ki ne lenne lesokkolva, ha csak csettint az ember és már minden helyre is van hozva. Ahogy beszélgetni kezdtünk, érdekesnek tartottam a férfi közvetlenségét. Már a kisugárzása is olyan volt, hogy órákig tudtam volna vele beszélni apró kis semmiségekről. Kifejezetten helyesnek tartottam őt és ennek ellenére sem látszott rajta, hogy el lenne szállva magától.

- Szóval.. Összeszedtél az út szélén egy helyes pasast - emelgette szemöldökét legjobb barátom, Bumjun.

- Nem szedtem össze - forgattam szemet, homlokomat masszírozva. Már vagy harmadjára vigyorodik el, teljesen random és hozza fel ismét a témát. - Csak szimplán segített nekem - sóhajtottam.

- Jaj, csak valld be! Örültél volna ha máshogy is segített volna - lökte meg a vállamat kuncogva.

- Olyan idióta vagy! Menj inkább haza csövelni - komolyan kezdett kiborítani a hülye fejével. Ilyen ez, ha egy fogyatékos a legjobb barátod.

- Az nem jó, mert nincs ott a drága legjobb barátom.. Kicsi mókuskám - csipkedte meg az arcomat, én pedig vissza nem fogva magam kezdtem ütögetni őt. Nevetve borult el a kanapén, s csak az mentette meg legjobb barátom, hogy a telefonom csörögni kezdett. Lemásztam róla, majd a telefonom felkapva mentem a konyhába, hogy nyugodtan beszélhessek. A képernyőn Minho hyung neve villogott, így egyből fogadtam is a hívást.

- Igen? - szólaltam meg bizonytalanul.
- Szia, Jisung.. Csak annyit szerettem volna kérdezni, hogy nem-e lenne kedved ma átjönni?! A barátaim kíváncsiak arra, hogy mégis ki vagy, hiába próbáltam őket lebeszélni a dologról, hajthatatlanok.. - sóhajtott a túloldalon lévő.
- Oh.. M.. Mármint rám? Mégis miért? - kérdeztem zavartan. Az egy dolog, hogy tegnap láthattak engem kiborulni az utcán, de nem gondoltam volna, hogy fel is keltem vele az érdeklődésüket..
- Igen.. Ugye eljössz? Egy életen keresztül nyaggatni fognak ha nem ismerhetnek meg téged - magyarázta, hangján pedig hallottam ahogy szabályosan beleborzong a gondolatba is.
- Jól van, hányra menjek? - nevettem el magamat.
- Egy isten vagy! Ha megadod a címed, elszaladok érted. Körülbelül... Egy fél óra múlva - válaszolta.
- Mindjárt leírom. Akkor majd találkozunk, hyung! - mosolyogtam magamnak, s amint a férfi letette a telefont, a - mostmár - velem szemben álló Bumjunhoz fordultam.

- El sem hiszem.. Ma végre kezelésbe veszik a drága, egyetlen kicsi Jisungom popsiját... - motyogta, megjátsszva elérzékenyülését. - Azért remélem nem urológus a pasi - tette hozzá, én pedig ezt meghallva fejen csaptam magam.

- Te tisztában vagy azzal, hogy mekkora idióta vagy? - kérdeztem tőle, miközben leírtam Minho hyungnak a címem.

- Hmm, eleget mondtad már, szóval azt hiszem hogy igen - bólogatott magának.

- time skip -

- Nehogy megpróbálj—

- Úristen, te egy szexistent fűzögetsz és még le is tagadod?! - kérdezte Bumjun fennhangon, amint meglátta Minho hyungot kiszállni a kocsijából. Ma valóban vonzóbban nézett ki a férfi. Valószínűleg a baráti összejövetel miatt... Ám ahogy Minho hyung meghallotta mit is mondott legjobb barátom, szemöldökeit összeráncolva jött közelebb.

- Szia, Sung - mosolygott rám, majd barátomra nézett. - Minho vagyok - biccentett, amitől Bumjun láthatóan haldokolni kezdett.

- Engem Bumjunnak hívnak - válaszolta barátom olvadozva. - Szerintem én megyek, jó basz- azaz bulizást, szép kis párocskám! - szögdécselt el mellőlünk.

- Ne haragudj miatta... - sóhajtottam, miközben visszanéztem a férfira.

- Semmi gond nincs. Viszont jobb ha készülsz, mert a barátaim se lesznek különbek. Lehet hogy ráfognak kérdezni a dolgokra, de ha megmondod nekik hogy nem szeretnél róla beszélni, nem fognak tovább faggatni - mosolygott biztatóan, majd a jármű felé indult. Ahogy beszálltunk a kocsijába, minden téma feljött. Beszéltünk arról, hogy kinek milyen volt a tegnapi napja, illetve a ma délelőttje. Én Bumjunnal voltam egész nap és főztem, míg ő a barátaival volt, s csak szórakoztak. Körülbelül egy húsz percet ültünk a kocsiban, mire elértünk a házához, aminek ablakából négy ember kukucskált ki. - Kezdődik - sóhajtott Minho hyung, amint észrevette barátait leskelődni az ablakból. Kuncogva szálltam ki az autóból, megvárva hogy lezárja a járművet és elinduljon a bejáratig.

- Meddig lesznek távol a szüleid? - kérdeztem, ahogy az ajtó elé értünk.

- Elméletileg két napra mentek el. Először örültem, hogy én is nyugiba lehetek, de aztán rájöttem, hogy milyen barátaim vannak - nevette el magát kicsit, s kinyitotta előttem az ajtót. Amint beléptünk a házba, egy Minho hyunggal egy magas srác jött ki a nappali felől.

- Na, végre! Már azt hittem el se hozod - mosolygott rám az előttünk álló. - Changhyun vagyok - hajolt meg mosolyogva.

- Jisung - válaszoltam röviden. Eléggé ismerős volt a nappaliból jövő férfi hang, ami el is vette a figyelmem.

- Minden oké? - kérdezte Minho hyung, miközben óvatosan tolni kezdett a nappali felé.

- Persze, nincs semmi gond - mosolyogtam halványan. A nappaliba érve egy lány ült a kanapén, a többiek pedig a földön fetrengtek.

- Han Jisung... - szólalt meg az egyik fiú. Nevem hallatán egyből ránéztem az illetőre, s be is ugrott miért volt ismerős a hangja...

————
az utóbbi időben nagyon elhanyagoltam a könyveim. néha felnéztem, olvastam kicsit, de utána kiléptem.. múltkor azon nevettem, hogy két hétig itt állt az új rész 600 szóval és képes voltam annyival folytatni, hogy "- Nem" és itt meg is állt a tudomány. 🥹