Jungkook szemszögéből:

Nem gondoltam volna, hogy a nagyanyám vissza tér a városba, legalábbis ilyen hamar. Legutóbb egy éve láttam, akkor is össze kaptunk. Azt mondta, hogy majd jelentkezik, ám ezt nem tette meg, csupán hirtelen megjelent a semmiből. Ideges voltam és egyben mérges is, hisz' sosem volt jó kapcsolatom vele, ám a legutóbbi találkozásunknál ez még inkább romlott.

Ő az anyám édesanyja, ám a két nő teljesen különböztek mindig is. Anyám az édesapjára ütött - isten nyugosztalja! Az egész család ki nem állhatta soha sem, hisz' amibe tudott; abba fixen bele kötött. Tipikus nagymama volt, csak a rosszabbik féle.

Mikor legutoljára láttam el szaladt vele a ló. Keresett nekem egy lányt, fogalmam sincs honnan, s rám parancsolt, hogy el kell vegyem. Vitatkoztam vele, elleneztem, ám végül úgy tettem mint aki bele törődött a dolgokba. Bár a lány preferálta volna az esküvőt, én egyáltalán. Kénytelen voltam egy idegen nőnek be vallani, hogy én a saját nememhez vonzódom, csak ezek után ment az útjára. Tudtommal nem kereste fel a nagyanyám, ám teljesen mindegy volt, hisz' úgy látszott, hogy újra a városban tartózkodott..

-El kell hoznod Jimint hozzánk, rendben?-Simított arcomra anyám egy kedves mosollyal, míg én csupán bólintottam egyet.-Fel készítjük az öreg lányra, ne aggódj! Végig mellettetek leszünk, nem hagyjuk, hogy bármelyikőtöknek is baja essen.-Ölelt magához anyám, én pedig már bújtam is meleg ölelésébe, hiába éreztem rajta, hogy ő is feszült volt, nyugtalan.

Két nappal később meg esett egy közös családi ebéd, ahol Jimin be tudott mutatkozni mindenkinek. Anyáék nagyon kedvesek voltak vele, ahogyan Jimin is velük. Fel készítettük a férfit arra, hogy valószínűleg verbálisan, mentálisan bántani fogja őt a nő, de azt is el mondtuk neki, hogy mellette állunk mindannyian. Láttam rajta, hogy ő is feszült volt, s ideges, ám mosolygott. Látszólag valamennyire nyugtatta a tudat, hogy a családom mellette áll, legyen bármi is.

Nagyanyám egy elég közeli időpontot választott arra, hogy megejtsük a poklok poklában történő vacsorát. Úgy éreztem, hogy kevés időnk, vagy pedig időm volt arra, hogy fel készüljek a találkozóra. Reménykedtem benne, hogy egyhamar nem tér vissza a nő, ám sajnos a sors nem úgy gondolta, hogy kedvez nekem. Francba vele...

-Készen álltok?-Állt elénk anyám, míg mi négyen bólintottunk, mintha csak gyerekek lennénk. Bár abban a pillanatban úgy is éreztem magam. Mind Yoongi, mind Jia, mind pedig Jimin és én is aggódtunk. Egyikünk sem volt nyugodt. Bár Yoongi nem mutatott túl sok érzelmet, ő neki a cselekedetei árulták el.

Anyám csöngetett a hatalmas palota szerű építményen, s nem sokkal később egy bejáró nő már ajtót is nyitott. Mindnyájan meg hajoltunk előtte, s beljebb is engedtük magunkat. A felesleges cuccainkat el vitték, egy férfi pedig az étkező szobába vezetett minket, ahol a hatalmas asztal már meg volt terítve, nagyanyám pedig egy nyájas mosollyal állt fel onnan. Előtte is meg hajoltunk, ő pedig kérte, hogy üljünk le.

-Hogyhogy haza tértél?-Kérdezte kedves hangon anyám, míg a nő rosszalló tekintettel nézett rá vissza.

-Talán probléma?-Húzta fel szemöldökét, s bár anyám készült volna hadakozni, ő folytatta.-New York unalmas volt és hiányzott a hazai koszt. Csak szét nézek, aztán megyek is tovább.-Emelte boros poharát rúzsozott ajkaihoz, s aztán nyelt nagyot a vörös nedűből.-Csupán kíváncsi voltam, hogy az unokáim hogyan haladnak az életben. Jia?-Fordult negédes mosollyal az arcán ikrem felé, aki egy halovány mosoly kíséretében nézett rá vissza.

-Taehyung és én jól meg vagyunk, Jungwoon pedig szépen cseperedik. Nagyon szeret óvodába járni és igencsak okos kisfiú.-Hadarta el, míg az öreg lány morcosan mérte végig Jia-t. Ekkor sóhajtott, s aztán halkan puffogva folytatta.-Taehyung jól keres, igen..-A nagyanyám arcán azonnal széles mosoly terült el, majd tekintete tova haladt, egyenesen Yoongira. Mindketten szigorúan méregették egymást, állták egymás tekintetét, s szinte farkas szemet néztek. Végül a nagyanyám törte meg a kínos csendet.

-Gondolataim szerint továbbra is egyedülálló vagy és még mindig a fejedbe van véve, hogy producer leszel.-Nézett rá gúnyosan, míg Yoongi továbbra is csak unottan bólintott egyet.

-Jól gondolod és ha nem tetszik, akkor nem kell bele avatkozni. Majd én el döntöm, hogy mit kezdek az életemmel, nincs szükségem rá, hogy valaki bele pofázzon.-Dőlt hátra elégedetten, míg a család többi tagjának egy-egy halovány mosoly jelent meg arcán.

-Min Yoongi! De fel vágták a nyelved. Pedig figyelmeztettem anyádat arra, hogy..

-Hogy nem kéne örökbe fogadnia, igen tudjuk! Lépjünk túl ezen mammer és nyaggass mást!-Kezdett el újra falatozni, míg nagyanyám szája belső felét böködve nézett rám, s aztán próbált meg lenyugodni. Nagyon sóhajtott, ivott egy korty bort, aztán újra egy vicsort villantott.

-Na és te? Hol van a szép asszonykád, akit választottam melléd és ki ez a fiú? Esetleg ő egy újabb örökbe fogadott poronty? Mondtam neked drágám, hogy nem kéne minden egyes jött-ment alakot haza hozni!-Kezdte el anyámat ki oktatni, aki csak hatalmas szemekkel nézett maga elé, s hirtelen még csak meg sem tudott szólalni.

-Ő nem egy örökbe fogadott poronty. Ő a barátom, Jimin!-Szóltam közbe, míg az öreg lány szemöldökét ráncolva pillantott vissza rám, Jimin pedig egy bizonytalan mosollyal hajolt meg.

-És mit keres a családi ebéden?

-Ő is a család része.-Rántottam vállat hanyagul, majd folytattam.-Mondtam..Ő a barátom. A párom.-Emeltem ki az utolsó szót, míg nagyanyám kezéből váratlanul ki esett a boros pohár, mely' éles csattanással tört szét a járólapon, ezzel jelezvén; darabokra hullott, akárcsak az öreg lány szép álmai, miszerint feleségül veszek egy nőt.

-Ez..Ez teljességgel kizárt, nem lehetsz buzi!-Csapott két kezével az asztalra, s állt fel, a széket erősen hátra csapva egyúttal.

-Miért ne lehetne az? Azért mert a te unokád és te a faszt szereted, ahogy az "elvárt"? Képzeld ő is. Kvittek vagytok.-Rántott vállat Yoongi, míg a nő elnyílt ajkakkal nézett rá.

-Neked ebbe kurvára nincs beleszólásod!

-De van! Mert a mi fiunk és a család része.-Mondta apám nyugodt hangon, míg az öreg lány újfent rám nézett.

-Nem gondolhatod komolyan, hogy egy férfi lesz melletted életed végéig! Ez teljességgel kizárt, ez undorító.

-Ahogyan te is és a megrökönyödött gondolat meneted is, valamint a világ szemléleted. Tudod mit?-Vettem elő egy szál cigarettát, s aztán gyújtottam meg az ebédlő kellős közepén.-Vannak ennél fontosabb dolgaink is, szóval ha nem haragszol..-Hajoltam meg gúnyosan, majd fújtam ki a cigaretta füstöt, s indultam meg kifelé.

A nagyanyám mindig is erős személyiség volt, de rá baszott, mert rá ütöttem. S bár mindketten hasonlóan magabiztosak és erősek voltunk, az én világ szemléletem más volt. Ütköztünk egymással, de pont ez kellett ahhoz, hogy végre ki tudjak állni magamért és be tudjak olvasni a nőnek. Elegem volt belőle, ezt pedig ezúttal a tudtára is adtam.

2022.12.10.

Hibákért elnézést!😔

Köszönöm, hogy elolvastad!💗