Jungkook szemszögéből:

Kissé tartottam a Seorina-val való találkozástól, ugyanis Jimin hiába mesélt róla jókat az utóbbi időkben: én kissé gyanúsnak a tartottam a nőt. Persze ezt nem mondtam volna meg a kis Csibének, nem hiányzott még több gond a fejemre. Így is eléggé nagy teher volt, hogy titokban kellett tartanunk a kapcsolatunkat és óvatosan kellett mászkálnunk együtt, főleg az állatkert után. Persze nem bántam ezt az apró terhet, hisz' mindent meg tettem volna Jimin-ért, teljesen bele zúgtam és nagyon szerettem Őt. Úgyhogy nem okozott túl nagy gondot az, hogy néha óvatosnak kellett lennünk. Érte el tudtam viselni.

-Szia, Édes!-Csókoltam a kis szépségem ajkaira ahogy be engedett a bejárati ajtón, s közben szorosan magamhoz is vontam őt. Nem sokkal később viszont Seorina is meg jelent az elő térben, így kissé feszengve álltunk egymás előtt.

-Szia Seorina, örülök a meghívásnak, köszönöm!-Hajoltam meg előtte, hisz' kezdett egyre kínosabb lenni a köztünk uralkodó csend, a feszültséget szinte vágni lehetett közöttünk. Hiába találkoztunk már, az közel sem ilyen alkalom volt.

-Én is örülök, hogy ta..-Kezdte volna a nő, viszont Subin ekkor rohant le az emeletről, s aztán vetette magát karjaim közé.

-Gguk bácsi!-Nevetett fel jóízűen, míg én ugyan azzal a jó kedvvel meg is pörgettem a levegőben, s aztán úgy indultam meg vele a nappali felé, hogy le tudjunk ülni.

-Mi újság hercegnő?-Csikiztem meg picit, míg enyhén hiányos kis fogsorát meg villantotta, majd aztán vállat rántott.

-Nincsen semmi, az egyik Barbie babám el tűnt. Anya azt mondta kapok másikat, de nem vett még.

-Tényleg? Nem te tűntetted el?-Kérdeztem tőle gyanakodva, s egyben suttogva is, míg a pici lány körbe nézett, majd mutató ujját a szája elé helyezte, hogy ezzel csendre bírjon.

-Shh, ne mondd el senkinek!-Kért meg sunyin vigyorogva, én pedig kis ujjam fel emelve ígértem meg neki, hogy nem szólok senkinek egy szót sem.-Játszol egy kicsit velem?-Mutatott a szőnyegen heverő játék halomra, míg én bólintottam párat, s aztán le ültem mellé a földre, hogy játszak vele egy kicsit.

-Nem sokára kész az ebéd, remélem szereted a Sam Gae Tang-ot.-Ült le mellénk Jimin, majd aztán kissé közelebb hajolt, hogy senki ne hallja amit nekem mond.-Őszintén szólva nem tudom milyen lesz, mert most nem a bejáró nő csinálta, hanem Seorina..-Sóhajtott az alacsony, fekete hajú, majd aztán elgondolkodva döntötte oldalra fejét.-Mennem kéne fodrászhoz.-Állapította meg, míg én gondolkodtam kicsit csipkelődök vele.

-Bizony, alacsony vagy és látjuk ám a fejed tetején a lenövést.-Nézem buksiját, míg ő ciccegve lök rajtam egy aprót, majd kezébe veszi az egyik babát, amit Subin neki adott. Én is kapok egy fiú babát, majd a kislány el mondja, hogy én vagyok a herceg és Jimin a hercegnő, akit el rabolt a csúnya és gonosz király, nekem pedig meg kell mentsem.

-Ha a herceg is a lenövést nézi, akkor maradok a királlyal.-Jelenti ki Jimin határozottan, míg én nevetve simítok hasamra, hisz' tetszett ahogy a férfi duzzogni kezdett.

-Apa, nemár! Ne hisztizz!-Rángatta a saját babáját, majd mély hangon morogni kezdett.-Most velem jössz hercegnő!-Azzal Jimin hercegnőjét el kezdte magával rángatni.

-Ments meg, herceg!-Élte bele magát a szépségem a játékba, míg én harcias mozdulatokkal meg közelítettem a várat és meg támadtam a királyt. Subin egyébként eléggé jól bírta, nem hagyta, hogy csak úgy meg szerezzem a másik babát, igencsak húzta az időt. Végül mégis sikerült, s aztán a babám vállára kapva a hercegnőt szaladtam el vele.

-Gguk bácsi, a harcot majd még gyakoroljuk, mert ez nagyon szánalmas volt.-Rázta fejét Subin, majd sokkolt lényem magára is hagyta. Tátott szájjal néztem a lány után, meg szólalni sem bírtam, Jimin viszont igencsak jóízűen nevetett mellettem.

-Ezt meg kaptad, herceg!-Kacagott még mindig, ebben a pillanatban pedig meg jelent Seorina, hogy szóljon; mehetünk enni.

Az illatok amúgy nem voltak rosszak, ráadásul a nő semmit nem gyújtott fel a konyhában, s rend is volt, úgyhogy reménykedtem abban, hogy az étel is hasonlóan jó lesz.

A szőke hajú nő az asztal főnél foglalt helyet, míg mellette, jobb oldalt Subin, én pedig a bal oldalon Jimin mellé ültem, Subin-al szemben, egyúttal Seorina mellett. Az asztal alatt viszont Jimin combjára fogtam, ugyanis úgy vettem észre, hogy ő feszültebb volt mint én. Aggódott, hogy mi lesz az ebéd végkimenetele.

-Mesélj magadról, nem sokat tudok! Mivel foglalkozol?-Kérdezi mosolyogva Seorina, míg én le nyelem a falatot -ami egyébként egész finom-, majd válaszolok neki.

-Cégeknek, magazinoknak fotózok.

-Milyen cégek?

-Gucci, PRADA, Louis Vuitton, Victoria Secret és a többi.-Soroltam fel, a lány pedig szinte majd' félre nyelte a levest, annyira meg lepődött.

-Azta, Jimin! Bele találtál.-Bólintott elismerően a szőke, míg a mellettem ülő csak mosolyogva biccentett egyet.

-Tudom. Egy pillanat és jövök, el megyek mosdóba.-Állt fel, s puszilt homlokomra, míg én finoman derekára simítottam, s aztán hagytam, hogy el hagyja a konyhát.

-Óvatosan csináljátok a dolgaitokat! Nem is tudod, hogy mennyit bukhatunk miattad, ha ez az egész a szüleink tudatába kerül.-Fenyegetett meg Seorina Jimin távozása után, ám egyáltalán nem hátráltam meg, s nem ijedtem meg tőle. Számítottam arra, hogy ellenséges lesz, talán csak féltékenység, de lehet, hogy egyszerűen csak ilyen volt a természete. Mindenesetre nem lepődtem meg.

-Tudom Seorina, ne aggódj! Vigyázunk.-Nyugtattam meg, míg a nő érdeklődve pillantott rám.

-Valóban?-Húzza gúnyos mosolyra ajkait.-Egészen addig bíztam bennetek és támogattalak titeket, amíg nem kaptam egy hívást a szüleimtől, hogy jó lett volna, ha nekik is szólunk az állatkerti kiruccanásról. Nem köpök, nem ellenkezem, mert tudom, hogy Jimin biztonságban van melletted és tudom, hogy szeret téged és te is őt. De legyetek óvatosak, mert még egy ilyen és veszélybe kerültök. Jövedelmeket, milliókat, cégeket vesztünk Jungkook. Vésd az eszedbe!-Mondta nyugodt, de komoly hangon, míg én csak bólintottam egy aprót, s tovább ettem. Nem tudtam, hogy mégis mit kéne ezek után mondjak, azt sem tudtam, hogy egyáltalán kellett volna-e bármit is szóljak. Tulajdonképpen percekre is meg kukultam, s magamban azon örlődtem, hogy hogyan lehetnénk a további időkben óvatosabbak. Csak ezt tartottam opciónak. Óvatosabbnak lenni. Más nem is élt a fejemben, az sem, hogy inkább engedjem el Jimin-t. Lehetetlen lett volna.

2022.12.29.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!😔