Bár a családi vacsorán túl voltunk, úgy éreztem, hogy még nagyon sok akadály áll előttünk. Jungkook kissé depresszív lett, ám nem volt annyira feltűnő, hogy még szóvá is tegyem neki. Ráadásul nem akartam ennyire bele avatkozni a magán életébe, hiába volt köztünk az ami.

Tulajdonképpen ez is aggasztott. Nem volt kijelentve, hogy együtt vagyunk, hogy egy párt alkotunk. Amivel alapvetően nem is volt semmi gondom, ám így nem igazán tudtam, hogy mégis hányadán állunk. Hisz' olyan volt, mintha Jungkook a szeretőm lett volna, ez pedig viszont már aggasztott. Nem akartam, hogy egy ilyesmi kapcsolat álljon köztünk.

Ráadásul úgy éreztem, hogy Jungkook-ról még sok mindent nem tudok. Elvégre arról sem tudtam, hogy a nagyanyja házasságba akarta kényszeríteni.

-Mi a baj?-Húzott magához közel gondolataim főszereplője, s csókolt homlokomra, míg én vállat rántottam, s arcomat mellkasába temettem. Mintha csak egy tinédzser lettem volna.-Látom, hogy van valami. A nagymama?

-Nem, semmi baj a nagymamával. Mármint nem sértett meg, hozzám sem szólt, nem lényeges.-Ráztam fejemet, hisz' nem akartam, hogy abban a hitben éljen, miszerint ekkora hatással volt rám az öreg lány. Tényleg nem hatott meg, nem is sértett meg.

-Akkor? Jimin, kérlek mondd el mi a baj?!-Fogott arcomra, s tűrt ki egy tincset szemem elől, míg én sóhajtva váltam el tőle, s aztán indultam meg a nappali felé. A fekete hajú követett, s aztán szorosan le is ült mellém a kanapéra, majd várakozó tekintettel nézett rám.

-Tudod..Nem szeretnék ebből, vagy ezekből problémát, de úgy érzem, hogy nem ismerlek igazán. Keveset tudok rólad.-Hajtottam le fejemet, s piszkáltam ujjaim, míg a férfi kuncogni kezdett, s aztán kacsóimat megfogva puszilt tenyereimbe. Egy széles mosoly kíséretében nézett rám, majd aztán közelebb csusszant hozzám.

-Értem..Jól van, akkor ismerkedjünk!-Mosolyodott el szélesen.-Szóval..Mint tudod a nevem Jeon Jeongkook és huszonkét éves vagyok. Apámat és anyámat már ismered, ők közösen vezetnek egy céget. Jia az ikrem, neki van egy férje, Kim Taehyung és mint tudod, Jungwoon a fiúk. Jia irodai dolgozó, Taehyung pedig az apja cégénél dolgozik. Min Yoongi örökbe lett fogadva. Úgy nézett ki, hogy anyám nem tud teherbe esni, ezért gondolták, hogy a házukba fogadnak egy gyermeket. Viszont nem sokkal utána csoda történt, és édesanyám hármas ikreket várt. Bár Jia és én végül el pusztítottuk a gyengébb láncszemet.-Nevetett jókedvűen, mely' nekem is mosolyt csalt az arcomra.-Nem volt izgalmas gyermekkorom, ne reménykedj! Átlagos kölyök voltam, iskolába jártam, bár én sokat verekedtem. Főleg Jia miatt, nagyon sok fiú próbálkozott nála. Nagyon sok mindenben kipróbáltam magam, benne voltam az iskola énekkaros csoportjában is. Zongorázni is tanultam és emelett sportoltam is. Aztán nyolcadikos koromra elkezdtem a fényképészet világába is bele lesni és mint kiderült; jó voltam benne. Annyira jó, hogy a szüleim ilyen ágon küldtek tovább. Művészetis középiskolába mentem, majd le raktam a szakomat is. Addigra már volt egy csomó félre tett pénzem is, ugyanis elkezdtem közben dolgozni. Először apám cégénél segítettem be, aztán a szakommal is munkálkodtam már. De volt rá példa, hogy étteremben voltam fel szolgáló, esetleg egy kávézóban barista. Tényleg rengeteg dolgot csináltam fiatal fejjel. Aztán egy idő után még jobban saját lábra álltam, s az idő előrehaladtával állandó munkahelyem lett, majd egy lakásom. Így kerültem ide. Bár így elmondva nem tűnik nagy dolognak, igazából sok munka volt vele. Főleg a lakással.-Fejezte be, én pedig ekkor elmondhatatlanul boldog voltam. Szinte madarat lehetett volna fogatni velem, úgy örültem annak, hogy Jungkook ezeket megosztotta velem.

-És hogyhogy nem volt párod? Mármint..Érted!-Néztem rá kíváncsian, míg ő csak bólintott.

-Volt néhány barátnőm és barátom is, de egyikkel sem működött. Sokszor szólt közbe az életem és sokszor esett meg megcsalás is. Úgyhogy egy idő után elengedtem a témát és úgy véltem, hogy majd jön aki jön, nem keresem megszállottan. Vártam.-Rántott vállat, majd aztán simított arcomra.-Megérte.-Suttogta inkább magának, mintsem nekem, viszont az én arcomon vörös foltok kezdtek megjelenni, s aztán ajkamba harapva hajtottam le fejemet.-Jól van Vöröske! Te jössz!-Dőlt hátra kényelmesen, hogy én is neki kezdjek a sztorimnak, míg én csak kuncogva vállat rántottam.

-Nem tudom mit mondhatnék, azt hiszem már mindenbe be avattalak. De megpróbálok újat mondani.-Emeltem fel mutató ujjam, nehogy elégedetlen legyen. Vagy esetleg ne érezze fair-nek, hogy ő mesélt, én meg nem.-Anyám és apám kapcsolatban állnak egy másik cég fejeivel, történetesen Seorina szüleivel. Igazából mindig is tudtam, hogy majd őt kell el vegyem, mindig is ez volt a fejembe verve. Éppen ezért nem tudtam magam megismerni, sosem ismerkedtem másokkal. A nőhöz voltam kötve és kész. Még csak eszembe sem juthatott az, hogy én valaha is mást szeressek. Nem fogok neked hazudni, sosem dolgoztam annyit, mint te.-Rántottam vállat keserűen, míg a férfi csak csendben, s kíváncsian vizslatott.-Az én dolgom az volt, hogy egy jó magán iskolába járjak, később egy jó gimnáziumba és aztán be lessek az egyetemre is. Nyilván számokkal és egyebekkel foglalkoztam, mi mással?-Forgattam szemeimet, miközben gúnyosan horkantottam egyet.-A sok üzletlánc amik az enyémek..Saját kezűleg szereztem meg őket. Sosem érdekelt az amivel a szüleim foglalkoznak, sosem éreztem a magaménak. Úgyhogy egy idő után meg elégeltem, hogy kényszerítve vagyok, titokban dolgozni kezdtem, s addig építettem a jövőm, míg sikerült alapítanom egy saját céget úgymond. Rohadt kurva sok munkám volt vele. És egyben kevés időm is. Apáméknak persze nem tetszett, Seorina szüleinek meg pláne, viszont közöltem velük, hogy ha nem tetszik, hogy saját cégem van; nem fogom el venni Seorina-t. Erre persze ugrottak, úgyhogy nagy nehezen bele mentek.

-És Subin?

-Subin-nak hamar kellett meg születnie, mármint érted hogy hogyan értem. Gyorsan kellett a gyerek. Bár a szülők fiút vártak, úgy voltak vele, hogy nem baj, hisz' ha Seorina is tudja vezetni a céget, akkor később Subin-nak is menni fog. Mi vagyunk az első örökösök, később Subin lesz. Legalábbis ez a tervük.

-Gondolom nem így tervezed.-Döntötte oldalra fejét kíváncsian a férfi, míg én fejet ráztam, s aztán szóban is választ adtam neki.

-Nem akarom, hogy ő is kényszerítve legyen, akárcsak Seorina és én. Bár egyébként drága feleségem ezzel az élettel mindig is meg volt elégedve. A segge alá volt tolva minden egész életében, s csak annyi a dolga, hogy néha be nézzen a céghez, valamint később át vegye az apja helyét. Van egy férje, így duplán van el tartva. Álom élete van.

-Legalább jó anya?

-Borzalmas.-Nevettem el magam, ennek hatására pedig a fekete hajú is kissé elmosolyodott.-De mióta közöltem vele, hogy van egy másik személy az életemben, azóta kezd megváltozni. Mintha végre észhez tért volna.

-Ki tudja? Lehet, hogy titokban neki is van valakije, csak még nem meri elmondani.-Rántott vállat gyanúsan Kook, míg én egy pillanatra elgondolkodtam, majd aztán nevetve fejet ráztam.

-Azt nem hiszem. Szereti, ha több partnere is van, ha érted amit mondok.-Néztem rá mindentudón, míg ő nagy szemekkel egy ó betűt formált ajkaival, s bólintott egy nagyot. Megvilágosodott.

-Na és..Örülsz, hogy ezen túl vagyunk?-Csusszant közelebb a fekete hajú, míg én kuncogva bólintottam párat, s aztán ölelésébe bújtam. Hogy is ne? Egy hatalmas kő esett le a szívemről, lényegesen megkönnyebbültem.

-Igen. Köszönöm!-Motyogtam mellkasába, ő pedig buksimra puszilt, s aztán simogatni kezdte hátam.

Ennél hálásabb nem is lehettem volna.

2022.12.15.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!😔