-Subin! Vedd fel kérlek a sapidat! Süt a nap, nem akarom, hogy napszúrást kapj.-Kérleltem lányomat, aki csak sóhajtva húzta magára cipőcskéjét.

-Apa, egyáltalán nem süt a nap erősen.

-Nem baj.-Zártam le ennyivel a témát, majd kaptam fel táskámat.-Nem leszünk sokáig.-Néztem Seorina-ra, aki csak legyintett egyet, s a kezembe nyomta Subin kulacsát.

-Érezzétek jól magatokat!-Mosolyodott el, majd pedig nyomott egy puszit Subin feje búbjára.-Fogadj szót apádéknak!-Simított arcára, majd pedig nyitotta ki neki az ajtót. Seorina még futtában megölelt, majd pedig egy intés kíséretében utunkra is engedett.

Fél óra autókázás után Jungkook lakása elé parkoltam, s írtam egy üzenetet a férfinek, hogy megérkeztünk, a fekete hajú pedig nem sokkal később már lent is volt, szorosan mellette pedig Jungwoon is. Subin és kis srác azonnal meg is ölelték egymást, én pedig kaptam egy apró szájra puszit Jungkook-tól.

A fekete hajú az anyós ülésre ült, a két gyerkőc pedig hátra. Nem terveztük elmondani nekik, hogy mégis merre megyünk, azt szerettük volna, ha meglepetés marad. De persze a gyerekek kíváncsi személyiséggel rendelkeznek, s ez alól sem Subin, sem Jungwoon nem volt kivétel. Egész út alatt azt kérdezgették, hogy mégis mikor érünk oda és azt, hogy egyáltalán hová tartunk? Alig bírtuk ki, hogy valamelyikünk ne mondja el, már nagyon a nyelvünk hegyén volt a válasz.

-Állatkert? Ide jövünk, apa?-Lett izgatott Subin a nagy kapu láttán, míg én mosolyogva bólintottam egyet, s aztán állítottam le a kocsit. Jungkook-al ki is szálltunk a járműből, majd pedig a két kis lurkónak is segítettünk.

-De király! Remélem látunk dinoszauruszokat!-Szólal meg Jungwoon izgatottan, míg én szemöldök ráncolva nézek rá, majd Jungkook-ra, ám ő csak sóhajtva legyint egyet, miszerint ezt engedjem el.

Sorba állunk, meg vesszük a jegyeket, majd pedig egy térképet el véve kezdünk neki az állatkert felkutatásának. Bár egyszer már voltunk, ezúttal egy sokkal nagyobba néztünk be, abban reménykedve, hogy több állatot fogunk látni. Az előző kicsinek bizonyult számunkra, s szerettünk volna még több állatot látni.

-Később be nézünk a fóka show-ra?-Mutatott a térkép hátulján lévő menetrendre, melyen tényleg ott szerepelt ez a program, pontosan délután 14:00-re helyezve.

-Persze!-Egyeztem bele könnyű szerrel, majd indultam meg balra.-Na jól van srácok, ez egy nagyobb állatkert, úgyhogy először haladjunk balra és aztán szépen sorjában mindent meg nézünk! Ne húzzuk sokáig az időt, mert le maradunk a fóka show-ról, oké?-Kezdtem el a gyerekeket terelgetni, akik csak úgy mint a legutóbbi alkalommal; elől lépkedtek.-Jövő héten hétvégén lenne kedved kettesben lenni?-Kérdeztem immáron Jungkook-ot, aki derekamnál fogva húzott magához közelebb, s nyomott egy puszit arcomra.

-Persze!-Tartott maga mellett továbbra is, s haladt egyenesen.-Amúgy is veled terveztem lenni, úgyhogy különösen örülök a kérdésnek.-Vigyorgott szélesen, ami miatt kénytelen voltam én is mosolyogni.

-Szuper! És te terveztél is valamit, vagy olyan vagy mint én?-Utaltam arra, hogy nekem bizony egyelőre még semmi tervem nem volt.

-Nekem van.-Pöckölte meg orromat.-De meglepetés marad.-Nézett le rám, míg én csak szemet forgatva, s somolyogva bújtam hozzá közelebb.

-Hát persze, hogy az marad..

-Gguk bácsi, nézd! páviánok!-Mutogatott Jungwoon maga mellé, míg mi is abba az irányba néztünk amerre a kisfiú mutatta. Hirtelen lepődtem meg, ugyanis legalább száz, kétszáz pávián is lehetett egy helyen, ha nem több. Ennek ellenére teljesen kényelmesen el fértek, nagy tér volt számukra ki alakítva.

-Olyan a seggük, mint neked, amikor anyád elfenekel.-Jegyezte meg szemtelenkedve a fekete hajú, míg Jungwoon nagyot dobbantva takarta el egy pillanatra arcát, s kezdett el ellenkezni.

-Gguk bácsi! Ez nem is igaz, ne mondj ilyet!-Fonta keresztbe karjait, de nem sokáig törődött azzal, hogy hisztizzen, hiszen Subin gyorsan maga után rángatta, még több állat után kutatva.

-Egyébként beszélgettem valamelyik nap Seorina-val és azt mondta, hogy szívesen meg ismerne. Ha más miatt nem is, akkor legalább Subin és én miattam.-Ráztam fejemet gondterhelten, míg a fekete hajú csak nagyokat pislogva nézett rám.

-Mármint a feleséged Seorina?-Lepődött meg ő is legalább annyira, mint amennyire én, mikor ezt a nő elmondta nekem. Válaszul csak bólintottam egyet, míg ő nagyot szusszantva préselte össze ajkait.-Jó, persze! Nekem nem gond.-Mondta végül, míg én csak újfent bólintottam egyet, s aztán újabb témát hoztam fel, ugyanis erről nem akartam többet beszélni.

-Hogy vannak anyuédék?

-Nagyon jól.-Lett újra jó kedve, amit én is örömmel fogadtam és néztem.-Már kérdezték a napokban, hogy mikor találkozhattok újra?

-Bármikor amikor gondolják.-Kuncogtam jóízűen, ekkor pedig Subin ugrándozni kezdett.

-Apa, apa! Nézd! Cica!-Mutogatott egy gyönyörű fekete leopárdra, míg én elnyílt ajkakkal néztem az állatot, s léptem közelebb, hogy jobban is szemügyre vegyem. Imádtam a vad macskákat, s teljesen extázisba estem ezúttal is. Olyan gyönyörű állat volt. Ha nem lett volna emberre veszélyes, akkor biztos, hogy haza vittem volna.

-Látom tetszik neked is.-Jegyezte meg Jungkook mosolyogva, míg én hevesen bólogatni kezdtem, aztán pedig hagytam, hogy egy puszit nyomjon a fejem búbjára.-Veszek neked egyet. Meg simogatod?

-Oh, biztos, hogy nem! Tökéletes ez a távolság ami köztünk van, ha lehet akkor nem csökkenteném. Remélem meg érted!-Indultam meg a két gyerek után, a fekete hajú pedig csak hátra vetett fejjel kacagott nagyot, aztán pedig húzott magához ismét.

-Jól van, értettem főnök!-Bazsajgott mellettem.

Fél óra elteltével igencsak megéheztünk, úgyhogy tettünk egy kis kitérőt, s be dobtunk egy gyors ebédet. Bár a két gyerek inkább csak maszatolt az étellel. Ennek ellenére valamennyit ettek, ennek pedig örültem.

Evés után már inkább a beltéri dolgoknak szenteltünk nagyobb figyelmet, mint például a mini tropikárium, vagy a csuklyás majom félék, akik jobban preferálták a benti életet. Még vakondokat is lehetett nézni, eszem meg állt.

Kettőre már majdnem mindent meg néztünk, úgyhogy igyekeztünk a fóka show-ra, ahogy azt Jungkook-nak ígértem. Ezúttal ő lett teljesen izgatott, s alig bírt nyugton ülni.

-Olyan okosak, igaz Jimin?-Vigyorgott szélesen, de rám se nézett, csupán a táncoló állatokat vizslatta csillogó szemekkel. Nevetve bólintottam párat, szóban választ sem adtam, hisz tisztában voltam vele, hogy egyáltalán nem fogja hallani.

A show végére mind vizesek lettünk egy cseppet, de mind a négyen hatalmas mosollyal hagytuk el a terepet, s indultunk meg a jegesmedvék felé, ugyanis azok még hátra voltak.

-Olyan menő volt, amikor a fóka körbe-körbe táncolt és forgott.-Csacsogott Subin, míg Jungwoon egyetértően bólogatni kezdett.

-Meg amikor labdáztak. Nagyon ügyesek voltak.-Boxolt a levegőbe a kis srác, amit mi Jungkook-al csak nevetve figyeltünk.

-Igen, tényleg azok voltak!-Értett velük egyet a férfi.

A jegesmedvék után már csak kifelé haladtunk, ám ekkor egy ismerős hang ütötte meg a fülemet a távolból, még pedig anyáméké. Azonnal a hang irányába pillantottam, s láttam, hogy Subin is pillanatok alatt fagyott le, csak úgy mint én. Anyám és apám a bejárattól nem messze beszélgettek, míg én erőteljesen ragadtam meg Jungkook karját, Subin pedig Jungwoon-ét.

-Hé! Hova megyünk? Arra is ki lehet menni, miért a másik kapun megyünk?

-Jimin?!-Hallom meg nevemet a hátam mögül, míg szinte csiga lassúsággal fordultam meg, hogy szembe nézzek a végzetemmel.

-Mr. és Mrs. Kim!-Hajoltam meg egy kínos mosollyal Seorina szülei előtt, míg Subin csak a lábam átölelve bújt mögém.-Hogyhogy errefelé jártok?

-Anyádék kitalálták, hogy jöjjünk el állatkertbe, nekünk pedig nem volt dolgunk, szóval jó ötletnek találtuk.-Rántott vállat a középkorú férfi, majd Jungkook felé biccentett.-Ő ki?

-Jungkook. Az óvodában ismertem meg, Jungwoon bácsikája.-Mutattam a kisfiúra, majd Subin buksijára simítottam.-Subin csoportjába jár.-A férfi csupán bólintott egyet, míg a felesége érdeklődve nézett rám.

-Seorina hol van?-Kérdezte vékony, s rettentően flegma hangján, míg Jungkook helyettem is válaszolt.

-Mosdóban. De azóta szerintem ő már a kocsiban lehet.-Nézett karórájára a hitelesség kedvéért, míg a két szülő annyit feleltek, hogy akkor nem tartanak fel, s azzal el is köszöntek. Sóhajtva néztem távolodó alakjukat, s amilyen gyorsan csak tudtam; már spuriztam is kifelé az állatkerttől. Ennél szerencsétlenebb senki sem lehet.

2022.12.20.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!😔