A tárgyalás utáni napok sebesen teltek, s már csak azon kaptam magam, hogy két hónap is el repült. Seorina ez idő alatt egyszer sem adott magáról élet jelet, s ez kissé aggasztott. No nem azért, mert hiányzott volna, de Subin néha említette, hogy bármilyen is volt az anyja vele, attól függetlenül hiányzott neki. Próbáltam a szőkének írni, s hívni is szerettem volna, de minden bizonnyal új kártyája lett. A volt anyósomékat is próbáltam keresni, de fel sem vették a telefont, ha én hívtam őket. Ha pedig Jungkook telefonjáról próbáltam meg felvenni velük a kapcsolatot; gyorsan ki nyomtak.

A szüleimre nem támaszkodhattam, világosan kijelentették, hogy ne számítsak rájuk. Így hát nem volt mit tenni, hagynom kellett a dolgokat. Én próbálkoztam, nem sikerült. Persze bántott a dolog, de mit tehettem volna ennél többet? Senki sem segített, még egy hangyányit sem. Innentől kezdve meg kellett várnunk, hogy Seorina magától lépjen. Nem láttam rá sok esélyt, de reménykedtem.

-Na? Nem vette fel?-Lépett hozzám Jungkook, míg én csalódottan fejet ráztam, s ki nyomtam a hívást.

-Hangposta.-Sóhajtottam nagyot, majd aztán zsebre tettem a telefonomat.-Azt hittem, hogy ő majd felveszi.-Ráztam fejemet hitetlenkedve, míg Jungkook homlokomra puszilt, s aztán meg indult velem együtt a konyhába, hogy készítsen nekem egy meleg teát.

-Biztos vagy benne, hogy nem tartják a kapcsolatot?-Kérdezte gyanakvóan, míg először nem is tudtam felelni rá, de aztán elgondolkodva bólintottam egyet.

-Biztos. Seulgi hamar megunta, hogy a szülők irányítás mániások. Seorina is ki készítette, nem hiszem, hogy jóban lennének.-Ráztam fejemet, s aztán támasztottam meg azt a kezemen.

-Nem semmi azért, hogy Seorina-nak van egy húga, sosem gondoltam volna. Olyan tipikus egykének tűnt mindig is, valamint sosem hallottam róla, de még csak képet sem láttam soha.-Ráncolta szemöldökét értetlenül a fekete hajú, míg én bólintottam párat.

-Seulgi hamar észbe kapott, szerintem körülbelül az általános iskolában, ha jól emlékszem. Sosem volt ínyére, hogy a szülők irányítani akarják őket, főleg őt. Ő független személyiséggel rendelkezett mindig is, szabad szellemű volt. És rettentően magabiztos. Azt hiszem a keresztanyjához menekült, vagy már nem is emlékszem hová.-Meséltem, Jungkook pedig csupa fül volt.

-Te honnan ismered?-Döntötte oldalra fejét.

-Emlékszel, mikor mondtam, hogy mindig is tudtam, hogy Seorina-t kell el vegyem?-Kérdeztem tőle, míg ő csak bólintott egyet, hogy igen, tisztán emlékszik rá.-Ismertem őket mióta az eszemet tudtam.

-Gondolom támogattad abban, hogy el szökjön.

-Nem volt mit buknia, a nővérének kellett férjhez mennie, neki tulajdonképpen csak az anyja helyét kellett volna át vennie a cégnél, de..Nem igazán érdekelte a dolog. Meg is értem.-Forgattam szemem, majd aztán dörzsölni kezdtem halántékom.-Ha tehettem volna, akkor én is elmentem volna vele együtt, de nekem nem volt aki helyettem házasodjon.

-Igazából a házasságtól el tekintve szerintem neked sem volt csak egy lehetőséged.-Rázta fejét Jungkook.-Mármint..Saját kezűleg csináltál mindent, simán el mehettél volna te is. Miért nem tetted?-Kérdezte kíváncsian, míg én egy halovány mosollyal arcomon figyeltem érdeklődő mivoltát.

-Nem mertem.-Rántottam vállat, s ennél többet nem is mondtam. Valóban nem mertem, fenyegetve voltam, hogy úgy is utánam jönnek, s ha megtalálnak; akkor komoly következményekkel nézhetek szembe. Nem volt szükségem még több korlátra, örültem, hogy ennyivel is megúsztam.

-De legalább minden jóra fordult.-Mosolyodott el végül, míg én egy halovány, de annál őszintébb mosollyal ajándékoztam Őt meg.

-Pontosan!

-Apu! Segítesz? Nem működik az elem.-Jelent meg a semmiből Subin, s kezdte el Jungkook-ot noszogatni, közben folyamatosan lengette előtte a játék kutyusát, mely hiába volt be kapcsolva; nem ugatott.

-Egy pillanat és keresek valami elemet!-Simogatta meg buksiját, majd fel is állt, hogy keressen a jatékba valót.

-Holnap át jöhet Jungwoon óvoda után?-Állt meg előttem, míg a fekete hajú az ő játékával foglalkozott.

-Később fel hívom Jia-t és megbeszélem vele, rendben?-Mosolyodtam el, míg ő tapsikolva egyezett bele az ajánlatba. Ekkor már Jungkook is végzett a kutyussal, s oda is adta Subin-nak, aki meg köszönte a segítséget, majd aztán el is szaladt.

-Este mit csinálunk?-Ült vissza mellém Kook, majd húzott ölébe.-Fürdő és aztán film? Van pár ötletem.-Mosolygott rám, míg én viszonoztam gesztusát, s aztán ajkaira tapadtam, hogy meg tudjam a férfit csókolni.

-Nem hangzik rosszul, benne vagyok.-Suttogtam két csók között, míg a fekete hajú határozottan markolt fenekembe, ezzel egy halk sóhajt ki csalva belőlem.

A telefonom csörgése szakította félbe apró játékunk, mely' végett szemöldök ráncolva váltam el a férfitól, s szálltam ki az öléből, viszont jobban meglepett az, hogy a kijelzőn Seulgi neve szerepelt. Azt hittem, hogy korábban direkt nem vette fel a telefont, viszont úgy nézett ki, hogy csak dolga akadt, s nem volt ideje a hívásokkal foglalkozni.

-Seulgi?-Szóltam a telefonba kíváncsian, hogy biztosra menjek, s közben várakozón néztem Jungkook-ra, aki tűkön ülve várta, hogy ki szólal meg a másik oldalról.

-Jimin?! Mondd, hogy nem családi gebasz van, mert akkor menten falnak megyek.-Hadarta el, s szinte láttam magam előtt, ahogyan szemeit forgatja.

-Tudunk valamikor találkozni? Lenne pár dolog amiről tudnod kéne.

-Csak nem elváltatok?-Nevetett jóízűen a telefonba, ám mikor nem kapott választ; csend lett.-Ne bassz! Elváltatok?

-Hát..Röviden igen, de ennél sokkal bonyolultabb a helyzet, mint ahogy azt gondolnád.-Sóhajtottam egy nagyot, viszont Seulgi hozta a szokásos formáját.

-Kitalálom. Meleg vagy, mi?-Nevetett újfent, ám miután ismét nem válaszoltam neki; ciccegve kezdett el hadarni.-Yaa! Park Jimin, nem beszélünk pár évig és ilyeneket kell meg tudnom? Holnap délben rá érek, ha neked is jó.-Mondott egy vállalható időpontot, én pedig kérdés nélkül vágtam rá, hogy semmi akadálya annak, hogy találkozzunk. Még üzenetben át dobta a címet, majd aztán el köszönt, s letette.

-Jézusom, mintha gondolatolvasó lenne.-Nézett rám nagy szemekkel Jungkook, mire csak fejemet kezdtem rázni, s aztán öntöttem magamnak egy pohár vizet.

-Ne is mondd! Már régen is ezt csinálta, meg sem kellett szólalnom, ő már tudta, hogy valami nem stimmel, s mindig tudta azt is, hogy mi az amivel gebasz van.-Forgattam szemeim, majd aztán elgondolkodva támaszkodtam meg a pulton.-Tudod mit? Talán ezért ment el. Látta, hogy mi lesz vele a jövőben, s úgy döntött, hogy neki ez nem kell.-Nevettem el magam, s mondandóm miatt Jungkook is hangosan kacagni kezdett.

-Te nem vagy normális, Park Jimin!

2023.01.09.

Hibákért elnézést!😔

Köszönöm, hogy elolvastad!🫧