Seorina nem jelent meg egy hónap múlva sem, de még csak nem is keresett. Sőt, erős gyanúm volt rá, hogy talán a számomat is le tiltotta, ám ebben nem lehettem biztos, hisz' nem kerestem őt. Viszont a gyermektartást fizette, az elmaradtakat is és az aktuálisat is. Ennek valamennyire örültem, bár annak jobban örültem volna, ha a kislányt látogatja. Viszont így nem kellett pereskedni.

Egyedül az aggasztott, hogy Subin azóta nem említette az anyját. Nem tűnt szomorúnak, de az élet kedve jelentősen csökkent, s hiába hitte azt, hogy nem tűnik fel; észre vettem. Hogy ne vettem volna észre? Még Jungkook-nak is nyilvánvaló volt.

-Gguk azt mondta, hogy hétvégén el visz téged Jungwoon-hoz. Jó lesz, ha ott is alszol?-Néztem rá a visszapillantó tükörből, míg ő bólintott egyet, s aztán újra a babáját kezdte öltöztetni.-Ovi után megyünk fagyizni?-Próbálkoztam újra, ám ismét csak bólintott egyet, s ennyiben ki is merült a válasz adása. Csalódottan sóhajtottam egy nagyot, s aztán húzódtam le az útról.

-Miért álltál meg?-Nézett rám nagy szemekkel, míg én sóhajtva fordultam hátra, már amennyire az öv engedte.

-Subin, anya miatt vagy ilyen elkeseredett?-Kérdeztem rá nyíltan, hisz' nem szerettem volna, ha ilyen apró korban elnyomta volna magában a traumáját.

-Hát..Szomorú vagyok, igen.-Bólintott végül nagy nehezen, s aztán vállat rántott.-Nem lepődtem meg, hogy anya nem keresett, mert máskor is mindig volt valami fontosabb dolga, de aztán el kezdett velem sokat játszani és foglalkozni. Aztán pedig a sok beszélgetés után, a bíró bácsival, eltűnt.-Mesélte. Sejtettem, hogy a 'játszani' és 'foglalkozni' időszak akkor lehetett, amikor én és Jungkook még az elején voltunk a kapcsolatunknak, viszont meglepett az, hogy ez ennyire benne ragadt. Hiszen azért az mégsem friss időszak volt, másfél év telt el azóta.

-Tudom, hogy nagyon rosszul érint téged anya távozása, de..Tudod, ő ilyen. Nem mondom azt, hogy nincs igazad, mert engem is bosszant, hogy így viselkedik, de mindkettőnknek meg kell tanulni elengedni ezt és elfogadni. Érted?-Néztem rá reménykedve, míg ő bólintott egy nagyot.

-Tudom! Apu amúgy is nagyon kedves, sokkal aranyosabb velem mint anya volt.-Mosolyodott el, ahogyan Jungkook eszébe jutott, míg én is kénytelen voltam egy vigyort varázsolni képemre.

-Jungkook nagyon szeret téged, ezt remélem tudod.-Simítottam arcára, mire újfent bólintott egy nagyot.

-Persze, tudom! Én is őt!-Jelentette ki, míg én nevetve fejet ráztam, s aztán előre fordulva újra be indítottam a motort, s vezetni kezdtem.

-Jól van, irány az óvoda! És imádkozz, hogy ne késsünk el!-Nevettem el magam, Subin mögöttem pedig újfent csak kacagni kezdett.

Az óvoda után nagy nehezen a munkahelyemre is be libbentem, ahol Hari a szokásos mosolyával köszöntött, majd aztán a pultra támaszkodva várta, hogy mesélni kezdjek.

-Jó reggelt!-Lépkedtem elé mosolyogva.-Sikerült beszélni Subin-al.

-Naa! Tényleg?-Lepődött meg mosolyogva, s aztán teljesen izgatott lett emiatt.-Hogy ment?

-Egész könnyen. Azt hiszem már kezdi magát túl tenni a történteken.-Bólintottam megkönnyebbülten, majd aztán néztem karórámra.-Remélem te is jól vagy.

-Minden szuper!-Mutatott fel két like jelet.-Csak fáradt vagyok, egész éjjel nem aludtam. Sok papír munkád van?-Biccentett a hátul lévő iroda felé, én pedig sóhajtva bólintottam párat, s dörzsöltem homlokom.

-Ne is mondd!-Nevettem el magam.-Megyek is, még mielőtt meggondolom magam, s haza megyek.-Intettem a lánynak, aki sok sikert és kitartást kívánt.

Egészen fél négyig ott ültem az irodámban, viszont aztán kezdtem nagyon fáradni, s Subin-t is haza kellett vigyem, így hát egy nagy sóhaj kíséretében vettem az irányt kifelé, s köszöntem el Hari-tól. Viszont arra nem számítottam, hogy a kocsinál Seulgi fog rám várni, legalábbis minden bizonnyal ő lehetett, hisz' csak úgy el volt bújva, mint a legutóbbi alkalommal.

-Hát te?-Kérdeztem rá, ahogy közelebb léptem, s meg bizonyosodtam arról, hogy tényleg Seulgi az.

-Tudnánk beszélni?-Kérdezte kertelés nélkül, melyre csak karórámra pillantottam, s aztán kocsimra mutattam.

-El kell mennem Subin-ért, de utána haza is doblak, ha gondolod.-Ajánlottam fel, ő pedig kérdés nélkül bólintott egyet, s már vette is az irányt az anyós ülés felé.

-Hol van Seorina?-Nézett rám már a kocsiban ülve, míg én indexeltem, s aztán jobbra fordultam.

-Dubai-ban. Miért?-Ráncoltam szemöldököm, ám ő nem válaszolt azonnal, csupán újabb kérdést tett fel.

-Beszéltél vele?

-Beszéltem még aznap, hogy találkoztunk. De nem jutottam vele semmire, az lett a vége, hogy rá basztam a telefont.

-Azóta próbáltad hívni?-Döntötte oldalra fejét, míg én fejemet ráztam. Ekkor el kérte a telefonom, melyet' meg kért, hogy oldjak fel, ő pedig Seorina számát ki keresve kezdte csörgetni a szőke hajút, ám a vonal azonnal megszakadt.-Gondoltam.-Horkantott gúnyosan, ahogy világossá vált számára; tiltotta a számomat.-Engem is erre a sorsa juttatott. Vágod..Le nullázta az egyenlegem, az összes kártyám mínuszba rakta.-Túrt idegesen hajába, s dőlt hátra az ülésen. Elképedve néztem rá, szinte már megrökönyödve, s alig akartam el hinni amit mondott.

-Honnan veszed, hogy ő volt?-Néztem rá kíváncsian, míg ő egy féloldalas, gúnyos mosollyal horkantott ismét.

-Mert Dubai-ból törtek fel.

Az eszem meg állt abban a pillanatban. Tudtam, hogy Seorina-nak fontos volt a pénz, s azt is, hogy ennek érdekében bármit képes volt meg tenni, de a tudat, hogy a saját húga pénzét lopta el...Az kissé ki akasztott.

-Ne haragudj, hogy téged kerestelek meg, de szerintem nincsen tudomása arról, hogy mi ketten beszélünk.-Mondta egy kis hallgatás után.-Reméltem, hogy te tudod merre ment, ha már fel kerested. Köszönöm!

-Ugyan! Örülök, hogy segíthettem, ha nem is sokat, de legalább egy kicsit.

-Hidd el, hogy sokat segítettél!-Bólogatott hevesen, mig én bólintottam egyet, s aztán le állítottam a kocsit, hisz' az ovi elé értünk.-Innen haza megyek, köszönöm!-Szállt ki ő is, míg én meg kérdeztem, hogy biztos-e, hogy ne vigyem haza, de csak annyit mondott, hogy így most akadt egy kis dolga Seorina-val kapcsolatban, úgyhogy útnak indul. Végül bólintva egyet intettem neki, s aztán hagytam, hogy menjen.

Nem tudtam el dönteni, hogy mégis milyen érzések kavarogtak bennem Seorina-val kapcsolatban. Komolyan képes volt egészen addig le süllyedni, hogy a saját testvérét nullázta le? A következők meg majd mi leszünk, nem?

2023.01.12.

Hibákért elnézést!😔

Köszönöm, hogy elolvastad!🫧