Seulgi nem jelentkezett a pénzes eset óta, én pedig nem akartam zaklatni őt. Seorina-t nem tudtam el érni, hiába akartam, így hát nem volt más megoldás; fel kellett keressem a szeretőjét, hátha ő kapcsolatba lépett volna velem. S szerencsére így is volt, hamar fel vette a telefont.

-Kim Taeyang, miben segíthetek?-Szólt a telefonba vidáman, míg én sóhajtva mondtam el neki, hogy Jimin vagyok, Seorina ex férje.-Oh, Jimin! Nem számítottam a hívásodra.-Nevetett fel zavartan, majd pedig kérdezte meg, hogy tud-e segíteni.

-Veled van Seorina?-Kérdeztem rá a lényegre, s éreztem, hogy a férfi a túl oldalon meglepődik, hisz' még a szuszogását sem hallottam.

-Tudtommal Dubai-ban van, nem?-Kérdezte végül, míg én szemöldök ráncolva néztem magam elé, s gondolkodtam.

-Nem együtt mentetek ki? Mármint azt hittem, hogy együtt vagytok, nincs veled?-Kérdeztem remény veszetten, míg a férfi csak annyit válaszolt 'nem'.

-Tulajdonképpen Seorina a Bírósági ügy után hagyott nekem egy levelet a lakásomon, hogy köszöni az eddigieket, de már nincs itt maradása és ki megy Dubai-ba. Azt írta, hogy ettől függetlenül szívesen látna valamikor, a címét is le írta. Le diktáljam?-Kérdezte kíváncsian, ám én csak fejet ráztam, hiába nem látta.

-Nem, nem szükséges, de köszönöm a segítséget!-Hálálkodtam, majd miután a férfi el mondta, hogy nem került semmibe; el köszöntem, s le tettem.

Seorina mindig is érdekes volt, nem csak az én életemben, de mindenki máséban is. Furcsa személyiséggel rendelkezett, s néha nem voltam abban biztos, hogy fejben rendben van. Sokszor megkérdeztem magamtól, hogy nem-e kéne ennek utána járni, de mindig úgy véltem, hogy csak túl szigorú vagyok vele, s talán mérges a helyzetre, ezért keresem benne a hibát. De az utóbbi idők után rá jöttem, hogy talán igazam volt. Normális ember nem lopja el a saját húga pénzét. S nem hagyja figyelmen kívül a saját gyermekét. Tulajdonképpen ő csak magára fókuszált, s rajta kívül nem létezett más az életében, mindenki csak mellék, vagy semleges szereplő volt. Ráadásul mindig is képes volt arra, hogy a saját maga javára varrja a szálakat, nem érdekelvén, hogy ezzel másnak mekkora és milyen problémát okoz. Talán csak velejéig gonosz volt, esetleg a szülők tették ilyenné, nem tudhattam. De azt igen, hogy segítségre lett volna szüksége egy szakember által, valamint azt, hogy ettől a ponttól kezdve el kell őt felejtenem.

••••

Subin elsős lett, az idő nagyon gyorsan repült. Jungwoon-al egy iskolába mentek, így osztálytársak is maradtak - szerencsére. Jungkook-al minden jól alakult, egyre jobban össze szoktunk, sosem vitatkoztunk, sokat beszélgettünk, s majdnem minden nap voltunk valahol, amolyan randi keretében. Subin is egyre jobban kedvelte, s szerette, bár azt nem tudtuk, hogy miért hívta apu-nak. Bár régóta így szólította, nekünk kissé megmagyarázhatatlan volt. Persze nem zavart, Jungkook élvezte is, csupán nem tudtuk hova tenni. Talán azért volt, mert érezte, hogy Jungkook tényleg szereti őt, gondoskodik róla, törődik vele, s mindent meg ad neki. Ez pedig igazán jól eshetett neki, volt valaki, aki anyja helyett is szerette őt.

-Nem azért mondom, de Jisung valamit nagyon el rontott a másik üzletben.-Tett le elém egy papírt Hari, míg én elborzadva vettem tudomásul az adatokat. Alig volt onnan bevétel.

-Holnap be nézek, nem tudom mit csinált az a fél kegyelmű. Legutóbb még minden oké volt.-Ráztam fejemet értetlenül, majd el tettem a papírt a többi közé.

-Rendben! Későre jár, nem mész haza?-Nézte karóráját a lány, míg én bólintottam egyet, hogy de megyek.

-De. Csak még ezeket át néztem.-Igazgattam az asztalon lévő stócot, s tettem el a fiókba.-Ma te zársz, ugye?

-Mint mindig.-Mosolygott a lány szélesen, mire csak nevetve fejet ráztam. Szerette a munkáját, s képes volt reggeltől estig bent lenni. Hiába próbáltam már rá venni, hogy néha pihenjen is.

-Akkor jó éjt!-Intettem neki egyet, majd aztán fel álltam, s ki is léptem az ajtón, hogy végre én is haza mehessek. Tényleg későre járt, egész nap az irodában voltam, s olyan későn mentem ki, hogy már a nap is igencsak le ment.

Haza érve gyerek zsivaj ütötte meg fülem, innen pedig tudtam; Jungwoon nálunk tartózkodik. A késői órákból pedig arra következtettem, hogy nálunk is alszik majd.

-Szia!-Tettem le táskám a pult előtt lévő egyik székre, majd a fekete hajú szerelmem elé léptem, aki egy széles mosoly kíséretében fordult el a gáztűzhelytől, s csókolt puháimra.

-Szia Édes! Ilyen sok meló volt?-Fordult vissza az étel elé, míg én hátulról át öleltem Őt, s hozzá bújtam.

-Igen. Holnap el kell mennem a város másik felébe, az üzletből nincs bevétel.-Sóhajtottam egy nagyot.

-Mi? Miért?-Vált meglepetté a hangja, majd kissé arrébb araszolt, így hát elengedtem.

-Nem tudom, ezért megyek be.-Ültem le a konyha asztalhoz, Jungkook pedig pont ekkor végzett az étellel, s tette azt az asztalra.

-Öltözz át, addig szedek neked is, aztán szólok Subin-nak és Jungwoon-nak!-Mosolygott rám szélesen, majd utamra is engedett.

Vacsora után a két gyermek még nézett valami mesét a TV-ben, végül pedig fürödtek, s nyugovóra tértek. Míg Jungkook is el ment tusolni, addig én meg vetettem az ágyat, s aztán csatlakoztam a férfihoz.

-Szia!-Suttogta ahogy a kabinba léptem, s mart derekamra, közben lágyan puháimra tapadt, s a csempének nyomott. Mosolyogva fogadtam enyhe hevességét, s simítottam végig vállától kezdve egészen derekáig, majd öleltem át, közben pedig oldalra döntöttem fejemet, hogy nyakamat is kezelésbe tudja venni.

-Zárd el a vizet!-Suttogtam szaggatottan véve a levegőt, míg Ő oldalra nyúlt, s már el is zárta azt, közben szabad kezével meg fordított tengelyem körül, hogy háttal legyek neki.

Nekem préselte magát, jobb kezével alhasamnál fogva ölelt magához, másikkal vállamtól kezdve simított le, egészen csípőmig, amit erősen meg is markolt. Bal kezemmel a csempét támasztottam, jobbikat pedig az alhasamon pihenő kezére csúsztattam, s kissé meg is szorítottam, ahogy vállamat kezdte harapni.

Imádtam a férfi érzéki, szenvedélyes, vágyittas énjét. Olyankor az őrületbe tudott volna kergetni. S mindig meg is tette.

2023.01.14.

Hibákért elnézést!😔

Köszönöm, hogy elolvastad!🫧