A szülőknek köszönhetően hamar el jutottunk a mediáció alapjaihoz, melyben megbeszéltük, hogy hogyan kommunikálják a válást a gyerekek és a környezet felé, és azt is, hogy miként kezeljük egy majdani új partner megjelenését - ami egyébként már jelen volt mindkettőnknél. A mediációban aláírt megállapodás biztosította, hogy a válás feltételeit nem egy idegen, hanem a magunk érdekeit szabják meg, mivel a Bíróság a megállapodásunk alapján hozza meg határozatát. Ezáltal pedig magán a Bírósági eljáráson is hamar túl estünk, csupán egy hónap kellett hozzá. Örültünk, hogy ennyivel meg úsztuk, hisz' van ahol két évig is el tart a folyamat. Viszont ezzel semminek sem volt vége, sőt, ez csak a kezdet volt.

Ezután már csak azt el kellett el dönteni, hogy Subin kihez kerüljön. Addig a válásunk sem lehetett teljesen érvényes, hisz' először ezt kellett figyelembe venni. Bár a folyamat meg volt, az érvényesítéshez szükséges volt a kislányom is. Itt pedig sajnos egy nagyobb akadályba ütköztem néhány szempontból.

A gyermekelhelyezésnél fontos volt nézni az állandóság biztosítását, melyben' nem feltétlenül a lakóhely állandóságát, hanem elsősorban a személyes kapcsolatok állandóságát kellett érteni.

Ha az egyikünk Subin szokásos tartózkodási helyétől nagyobb távolságra, más településen élt, vizsgálandó volt, hogy a gyermek addigi környezetéből való kiemelése, a személyes kapcsolatok megszakadása milyen következményekkel járhatott a gyermekre nézve. Ez nálam probléma volt, ugyanis a ház sajnos Seorina szüleinek tulajdona volt, tehát nekem kellett onnan el menjek. Mikor ezt meg tudtam; azonnal lakások után kezdtem kutakodni, lehetőleg nem olyan távol. Sikerült is, viszont a megvétellel voltak gondok. A lakás tulajdonosa igencsak makacs egy személy volt, így hát nehéz volt meg szereznem a két szobás lakást. Ez egy hónapba is bele telt.

Továbbá a Bíróságnak vizsgálnia kellett, hogy Seorina-t és engem az egyéniségünk, életmódunk, erkölcsi tulajdonságaink, alkalmassá tesznek-e a gyermek nevelésére. Figyelembe kellett venni a Subin-hoz való ragaszkodás őszinteségét, a nevelési képességeinket, az iskoláztatási lehetőségeket. Vizsgálni kellett az anyagi és lakáshelyzetünk alakulását, azt, hogy Subin tartása, gondozása, egészségügyi ellátottsága melyikünk környezetében lett volna jobban biztosítva. Ennél viszont minden szempontból torony magasan nyertem, egyértelmű volt, hogy Seorina nem túlzottan jó szülő. Ez pedig a Bíróságnak is fel tűnt, főleg, hogy Subin-t is ki kellett kérdezniük sok dologról. Szegény kislány annyit járt a Bíróságra, hogy féltem; ettől lesz neki mentális problémája, nem attól, hogy válunk.

A Bíróság minket személyesen is meghallgatott, az eljáró bíró több tárgyalási határnapon is találkozott velünk, így ő maga is megismerhette egyéniségünket, mentalitásunkat, kialakult egy képe rólunk. Csak remélni tudtam, hogy Seorina hozta a formáját, vagy ha hazudott is, akkor átlátszó volt. Semmi képpen sem akartam, hogy Subin az anyjához kerüljön.

Ahol problémába ütköztem az a házastársi hűséget sértő magatartás figyelembe vevése volt. Bár Seorina-ról nyilvánvaló volt, hogy megcsalt; rólam nem. Viszont a nő jól játszott a kezében tartott paklival, s kijátszotta az ütő kártyát. El árulta, hogy viszonyom volt Jungkook-al, amire a bíróság rögtön ugrott. Több sebből is véreztem, hisz' egyrészt hazudtam, másrészt én is csaltam a feleségem, harmadrészt pedig meleg párkapcsolatban éltem.

Innentől kezdve a fekete hajúnak is rendszeresen részt kellett vennie a tárgyalásokon, amit nem igazán szívleltem. Bár állítása szerint neki nem volt túl nagy probléma, örömmel segített. Valamint hozzá tette, hogy neki is jó, ha a kislány hozzám kerül. Egyrészt tudná, hogy jó kezekben van, másrészt pedig így Ő is gyakran találkozna vele.

Seorina párjával is fel kellett vennie a Bíróságnak a kapcsolatot, s neki is sok tárgyaláson részt kellett vennie. Annyi mázlim volt, hogy ki derült; neki jóval hamarabb volt viszonya, mint nekem, pontosan egy évvel. Bár meglepődtem, titkon mindig is számítottam erre. Nem ért túlzottan nagy meglepetésként.

Továbbá az is fontos volt, hogy a házastársi hűséget sértő fél magatartása azonban semmiképpen sem volt értékelhető önmagában, figyelemmel kellett lenni az előzményekre, a másik házastárs hozzáállására, mentalitására, viselkedésére is. Tehát reménykedtem abban, hogy ez hoz nekem egy kis pluszt, avagy szerencsét.

A Bíróságnak fontos volt a magatartásunk az együttélésünk alatt is, mert ebből vonhattak le hosszú távú következtetést.

Pedagógusi vélemény, környezettanulmány rész volt az, ami számomra még kedvező volt. Seorina soha nem jelent meg az óvodai értekezleteken, egy rendezvényen sem jelent meg, egy programon sem, valamint tízből kilencszer én mentem érte. Ez pedig kapóra jött, ugyanis ebben a témában a bíróság beszerzi az óvodai nevelők, az iskolai pedagógus véleményét, hiszen éppen az itt dolgozók azok, akiknek többnyire hosszabb távú, objektív tapasztalatai lehetnek a gyermekkel, a családdal kapcsolatban. A lakóhely megfelelőségéről a Bíróság pedig a környezettanulmány beszerzése útján győződött meg, melyet a gyermekjóléti szolgálat készített el helyszíni szemle keretében. Rögzítették a lakás állapotát (méretét, állagát, komfortfokozatát, rendezettségét), ahová Subin-nak az elhelyezés esetén kerülnie kellett. Fel kellett tárni a lakóhelyen életvitelszerűen tartózkodó hozzátartozók vagy más személyek számát, anyagi és szociális körülményeket, az ügy szempontjából lényeges megállapításokat, valamint a család körülményeinek értékelését is.

Subin-nak személyes meghallgatásai is voltak, volt, hogy engem is be hívtak vele, volt, hogy Seorina-t is, de meg esett, hogy Jungkook-ot, vagy éppen a nagyszülőket is.

Az egész tárgyalás egy évig is el húzódott, de végül a gyermek elhelyezésével egyidejűleg a válás is hivatalossá vált és le zárttá.

"A döntés meg született, a gyermek elhelyezése Park Jimin-nél történik meg. Az ügyet ezennel le zárom, a gyűlést be rekesztem."

Ahogy a bíró kijelentette, hogy az ügyet én nyertem; hatalmas nagy kő esett le a szívemről. Seorina szerencsére nem akadékoskodott, bele törődött, hogy Subin nem lehetett az övé. Persze nem tagadtam meg tőle azt, hogy meg látogassa, sőt! A kislány szíve joga, ha látni szeretné az édesanyját, akkor én nem állok az útjába.

Melegséggel öntötte el a szívemet, hogy Jungkook végig mellettem állt. Folyamatosan járt a bíróságra, egy alkalmat sem hagyott ki, s végig azon dolgozott, hogy én nyerjek. A lakás szerzésben is nagy részt benne volt a keze, hiába ajánlotta fel azt a lehetőséget, hogy nála is lakhatunk. Nem lett volna előnyös a párkapcsolatunk miatt. Úgy döntöttünk, hogy talán majd a jövőben sort kerítünk rá.

–Köszönöm Jungkook, hogy ennyit segítettél! Nagyon hálás vagyok neked.–Mosolyodtam el, ahogy az ítélet estéjén le ültünk közösen filmet nézni, amolyan feszültség levezetés képpen.

–Örülök, hogy segíthettem Édes!–Csókolt ajkaimra, majd takart be minket egy pokróccal.–Subin alszik?

–Igen, már el aludt.–Dőltem mellkasának mosolyogva, s közben karoltam át szabad kezemmel.–Szegénykém. Nem semmi egy év volt, nagyon kemény volt.–Sóhajtottam nagyot.–Még nekünk is, nemhogy neki.

–Ne aggódj miatta, innentől kezdve jobb lesz neki. Végre csak veled lehet. Talán neked nem mondta el, de ő ennek nagyon is örül.–Puszilt homlokomra, majd húzott magához még közelebb.

–Nagyon remélem, hogy tényleg így gondolja. Ő a legfontosabb számomra.–Motyogtam magam elé, míg a fekete hajú fülembe suttogta, hogy tudja nagyon jól, valamint ne aggódjak ennyit, hisz' minden rendben van.

Bár egyelőre úgy nézett ki, hogy tényleg minden rendben van, később még számolnom kellett a szüleimmel is. Az pedig újfent egy nagyobb falatot jelentett.

2023.01.04.

Hibákért elnézést!😔

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Kicsit ugrottunk az időben, pontosan egy évet, de remélem ez senkinek sem baj. Unalmasnak tartottam volna több részen keresztül írni a válás folyamatát és azt, hogy Subin kihez kerül, úgyhogy úgy gondoltam röviden össze foglalom egy részben🥰 persze itt még nincs vége semminek, ne aggódjatok!! 🫣