A félelmem a másik üzlettel kapcsolatban alább hagyott miután kiderült, hogy tényleg Jisung rontott el valamit. Féltem, hogy Seorina keze van a dologban, s esetleg le nullázott, ám itt a fiú volt a hunyó. Semmit sem a terveim szerint csinált, mindent teljesen felborított, s nem mert szólni, hogy kéne egy kis segítség neki, ugyanis félt, hogy kap majd a fejére. Mivel az első ilyen esete volt; elnéztem neki az apró kis hibáját, s segítettem is neki mindent rendbe szedni. Meg kértem, hogy legközelebb szóljon, nem fogom érte meg enni, de ne tartsa titokban a dolgokat, mert ha mástól, vagy pedig saját magamtól tudom meg, hogy gebasz van, akkor tényleg mérges leszek. Elnézést kért, s meg köszönte, hogy segítettem, valamint nem szidtam le, majd aztán hagyta, hogy távozzak az üzletből. Örömmel töltött el, hogy minden rendbe jött, s tudtam segíteni is.

A város másik feléből nem egyből haza indultam, hanem be ugrottam az egyik boltba, s vettem pár dolgot otthonra. Természetesen jól fel pakoltam banános tejből, anélkül haza sem mertem volna menni. Jungkook és Subin úgy isszák, hogy csodálom, hogy nem lesznek rosszul tőle. A bolt után még be néztem Hari-hoz is, s csak aztán vettem az irányt hazafelé. Jungkook még nem volt otthon, s Subin-ért sem kellett még elinduljak, úgyhogy addig takarítottam, s főztem is.

Késő délután ők is haza értek, s mindketten kirobbanó örömmel fogadtak, bár szerintem ez az ételnek, s a banános tejnek volt köszönhető. A hasukon át vezetett az út a szívükhöz, ezt tagadni sem tudták volna.

-Jimin Édes!-Simított finoman derekamra a férfi, s fordított magával szembe, míg én érdeklődve néztem fel rá.-Hívtak a szüleim. Szeretnék, ha a hétvégét náluk töltenénk.

Nem volt ellenemre, hogy náluk legyünk, viszont egyedül annyi problémám volt, hogy soha nem találkoztunk még az elmúlt majdnem két évben. A Bírósági ügyek annyi időnket el vették, hogy esélyünk sem volt arra, hogy találkozzunk. Jungkook értesítette a szülőket mindenről, neki jó kapcsolata van velük, mindent tudnak róla. Engem sem tartott titokban, s a helyzetünket sem, ám éppen ezért volt bennem egy kis félsz. Nem tudtam, hogy mégis hogyan viszonyulnának hozzám tudván, hogy volt egy feleségem, s van egy gyerekem is. Ráadásul eléggé csúnya mód jöttünk össze, tulajdonképpen Seorina háta mögött.. Majdnem a háta mögött.

-Persze, semmi akadálya.-Mosolyodtam el halványan, míg Jungkook nagy szemekkel nézett rám le, s képedt el.

-Valóban? Nem gond?-Kérdezte, hogy biztosra menjen, s miután csak fejemet ráztam, hogy nem gond; széles mosoly terült el arcán, s úgy kapott ajkaim után.

-Soha nem fogunk enni...-Sóhajtott Subin az asztalnál ülve, míg mi nevetve váltunk el egymástól, s esküszöm még a könnyem is ki folyt a kislány megszólalása végett. Az a világ fájdalmas sóhaj, s unott fej..Haláli volt.

-Együnk!-Kuncogtam vidáman, s szedtem mindenkinek enni.

Furcsa volt számomra, hogy Seorina nem volt velünk. Nem hiányzott, félreértés ne essék, de egészen Jungkook-ig ő volt mellettem. Az elejétől fogva a végéig, nagyon régóta ismertem őt. Fura volt, hogy ezúttal Jungkook volt ott minden lépésemnél. Ezerszer jobban jártam a férfival, e felől nincs kétségem, mégis kissé érdekesnek bizonyult számomra a helyzet. Azért mégiscsak Seorina-val nőttem fel, megszoktam, hogy a kiállhatatlan személyisége nap mint nap bosszantott. Mégis úgy éreztem, hogy felszabadultam. Sokkal boldogabb voltam, sokkal vidámabb, s az élet kedvem is jelentősen nőtt. Bánom, hogy nem a fekete hajú volt mellettem egészen addig. Bánom, hogy a szüleim el vették tőlem az egész addigi életem, s hogy nem tudtam kiteljesedni. Mintha el vettek volna belőlem egy darabot. Az egyetlen reményem, s boldogságom Subin volt. Akkor nyert értelmet az életem, később pedig Jungkook egészítette azt ki. Hálás voltam értük és nekik.

Péntek este nagy felfordulás keletkezett, ahogyan próbáltam minden szükséges dolgot el tenni, s rendszerezni. Kissé meg csúsztam a pakolással, s ez észre vehető volt. Ráadásul Subin is csak hátráltatott, a fél szobáját magával akarta vinni.

-Subin, kérlek! Csak azt visszük, ami tényleg kell, vasárnap már jövünk haza. Egy estét alszol ott, oké?-Néztem rá könyörgőn, míg ő nagy szemekkel pislogott rám vissza, aztán szemét forgatva magamra hagyott. Jungkook el nevette magát, míg én elképedve néztem utána, bár már nem láttam, hisz' vissza csattogott a szobájába.-Ez nem vicces!-Szóltam a fekete hajúra dacosan, viszont Ő nem hagyta abba a nevetést.

-Mintha téged láttalak volna.-Ült le az ágy szélére, én pedig sóhajtva folytattam a pakolást, s feladtam a reményt, miszerint időben kész leszek mindennel.

Végül a fekete hajú segített, s aztán nagy nehezen csak készen lettünk. Sosem telt ennyi időbe össze pakolni, főleg nem egy estére, bár mentségemre szóljon, hogy Subin egyáltalán nem vált ezúttal a segítségemre. Ha tehette volna, akkor a fel házat magával cibálta volna.

-Minden oké?-Döntötte oldalra fejét a fekete hajú, s simított két kezével arcomra, míg én bólintottam egyet, s aztán pipiskedve egy puszit adtam neki.

-Igen. A szüleid aranyosak, legalábbis mindig úgy mesélsz róluk, úgyhogy nem aggódom annyira. Remélem kedvelni fognak.-Öleltem át, s bújtam hozzá, Ő pedig izmos karjait védelmezőn körém fonta. Nyomott egy puszit fejem búbjára, s aztán derakamat kezdte a pólóm alatt cirógatni.

-Kedvelnek.-Mondott csupán ennyit, majd arcomra simítva nyomott egy rövid csókot puháimra, s aztán fenekemre csapva megindult a fürdő felé, egy széles vigyor kíséretében.-Nem jössz? Meg kéne mosni a hátam.-Sóhajtott egy nagyot, hátra sem nézve, míg én ajkaim össze préselve siettem utána, mintha csak az életem múlt volna rajta.

2023.01.15.

Hibákért elnézést!😔

Köszönöm, hogy elolvastad!💗