Mint ki derült; Seorina már sokkal hamarabb tervezgette a válásunkat, mint ahogy én azt hittem volna. Az elejétől fogva tudta, hogy én minél jobban bele szeretek Jungkook-ba, neki annál könnyebb dolga lesz később. S ezt nem sokkal később bizonyította is.

Jungkook-al el döntöttük, hogy kutakodni fogunk Seorina után, s ha kell; akkor követjük is. Kissé nehéz tervnek bizonyult, ugyanis nekem gyakran be kellett mennem az üzletekbe, Jungkook-nak pedig nagyon sok fotózása volt. Éppen ezért nem volt aki mindig tudta volna követni őt. Emiatt pedig igencsak lassan haladtunk azzal, hogy meg tudjuk mi a terve.

-Tehát!-Köszörüli meg ebéd közben édesanyám a torkát, míg mindenki neki szenteli a figyelmét. Sajnos a múltkor elmaradt ebédet be kellett pótolni, s sajnos, vagy nem sajnos; erre már egy hét múlva sor is került.-Térjünk rá a céges találkozóra! Holnap este lesz.-Kortyolt borából egy aprót, míg Seorina meg törölgette száját egy szalvétával, s aztán gúnyos mosolyra húzta ajkait.

-A helyzet az, kedves szülők, hogy..Nem veszünk részt a vacsorán.-Rázta fejét tettetett sajnálattal, míg a szülők értetlenül néztek össze, s aztán vissza a lányra. Persze hasonló képpen voltam ezzel én is, nem gondoltam volna, hogy a nő meg fog szólalni.-És ami azt illeti; az üzleti útra sem fogunk el menni, főleg nem egy hétre.-Rántott vállat hanyagul, az édesapja pedig hátra dőlve, s keresztbe font karokkal nézett édes lányára.

-És mégis miért nem?-Húzta fel szemöldökét, s várta a választ, viszont ekkor Seorina rám pillantott, s oldalra biccentett fejjel szólalt meg.

-Majd Jimin el mondja, ugye?-Vigyorgott negédesen, míg nekem megjelent az őszinte undor az arcomon, s a szín tiszta gyűlölet.

-Jimin!?-Intett felém Seorina édesanyja, ám én csak nagyot sóhajtva hajtottam le fejemet. Éreztem, hogy nyakam körül kezdett szorulni a hurok, s ez egyáltalán nem tetszett. Csalódtam a mellettem ülő nőben, hiába tudtam, hogy milyen is tud lenni valójában. Az igazság az, hogy nem tudtam jól kiismerni az évek alatt. Talán csak jobban kellett volna figyeljek, jobban kellett volna igyekezzek. Ám valójában egy fikarcnyit sem érdekelt a nő, s ezek után még annyira sem. Talán ezen az ebéden csalódtam benne a legnagyobbat.

-Mert el válunk!-Jelentettem ki magabiztosan, s már készültem is, hogy kapjuk a fejmosást.

-Tessék?-Állt fel az összes szülő együtt, s azonnal egyszerre kezdtek el beszélni, hogy ezt mégis hogyan gondoljuk, s hogyan tehetjük meg velük és a céggel.

-Mégis mi okotok van erre, azt hittem, hogy jól meg vagytok.-Akadt ki teljesen az édesanyám, s már nyitottam is volna a szám, mikor is a szőke hajú nő meg előzött. Nagyot szipogott, majd mellkasára helyezte egyik kezét, s úgy vett egy mély levegőt.

-Én is azt hittem, de..De Jimin talált magának valaki mást.-Sóhajtott hatalmasat, a konyhában pedig síri néma csend honolt. A fülem sípolni kezdett, a levegő nehézzé vált számomra, s szinte láttam lelki szemeim előtt, ahogyan az életem romokba hullik.

-Kit? Azt a férfit, akivel állatkertben voltál, huh?-Indult meg felém Seorina édesapja, s már készültem volna védekezni, ha Subin nem szólalt volna meg.

-Gguk bácsi?-Döntötte oldalra fejét, s nézte a társaságot ártatlan szemekkel, míg én tekintetemmel próbáltam neki jelezni, hogy jobb ha ebből ki marad, hisz' azzal nem segít, ha még a nevét is ki adja a fekete hajúnak.-Ő a legjobb barátom, Jungwoon apukája. Nagyon kedves felesége van, a múltkor csinált nekem palacsintát.-Mosolygott szélesen, nekem pedig őszinte döbbenet futott végig arcomon. Jungkook felesége? Subin most...?-Én azt hittem, hogy anyának van új szerelme. Az a bácsi a cégtől. A múltkor még puszit is kaptál tőle egyenesen ide.-Mutatott ajkaira a pici lány, míg én egy elfojtott mosollyal arcomon figyeltem Seorina-t, aki szó szerint sápadni kezdett. Hát kis anyám, kár volt magaddal vinned a céghez.

-M-mi? Subin, miről..?-Kérdezte össze vissza dadogva, ám a kislány tovább csinálta a show-t, nehogy én jöjjek ki a történetből rosszul.

-Láttam ahogy csókolóztatok a liftben, amikor azt mondtad, hogy maradjak Namjoon bácsival az irodájában, mert neked van egy kis dolgod. Nem ő az új szerelmed? Azt hittem, hogy a nagyiék tudják.-Nézett vissza az előtte heverő palacsinta hegyre, s azonnal falatozni is kezdett, ezzel jelezvén; az ő meséje itt véget ért. Büszkén vigyorogva néztem a pici lányom, s majd' sírni tudtam volna az örömtől, de nem tehettem meg azonnal, hogy a nyakába boruljak.

-Kim Seorina! Képes vagy a képünkbe hazudni?-Üvöltött az apja, míg a szőke hajú nő össze rezzent, viszont nem hagyta magát.

-Nem hazudtam senkinek! Jimin tényleg együtt van azzal a férfival, igazat mondok!-Próbálja hitegetni a szülőket, viszont anyám ekkor ad neki egy jókora pofont, s magából ki kelve kiabálni kezd.

-Ne merd az én fiam vádolni, mikor másnak teszed szét a lábad!-Fenyegetőzik, közben drága feleségem arcát fogva néz rám, s indul meg felém.

-Te kis..!

-Na ebből elég! Holnap kora reggel be adjátok a váló pert! Ez így nem mehet tovább! Mi mindent meg tettünk annak érdekében, hogy nektek boldog és jövedelmező jövőtök legyen, de ha ti nem vagytok arra képesek, hogy éljetek a lehetőséggel; akkor basszátok meg! Majd mi kezünkbe vesszük a dolgokat.-Szidott minket anyósom, s azzal a lendülettel már fogta is kis táskáját, hogy útra keljen. Az összes szülő követte őt, míg már nem maradtunk csak Seorina, Subin és én.

-Jól el intézted, baszod!-Fújtatott rám a nő, míg én keresztbe font karokkal álltam meg előtte, hogy szemeibe nézve tudjak beszélni hozzá.

-Én fel ajánlottam, hogy bírjuk ki a találkozót, menjünk el egy hétre és majd utána találjunk ki valamit. De neked pattognod kellett, hisz' nem bírtad ki, hogy ne legyen minden a tiéd, ugye? Vagy csak az új pároddal akartál lenni?-Döntöttem oldalra fejemet gyanakvóan, s kezdtem fejemet csóválni.-Csalódtam benned, Seorina! Azt hittem, hogy képes leszel egy jobb irányba változni, bíztam benned, s mindent megosztottam veled, tanácsot kértem tőled és beszélgettem veled. De te ezt ki használtad. Tudod mit? Innentől kezdve akkor húzd ki magad egyedül a szarból. Meg is érdemled, hogy semmid se maradjon. Ezek után már az sem érdekel, ha le bukok és én is mindent vesztek. De soha többé ne számíts arra, hogy bármiben is segíteni fogok! Valamint..Remélem, hogy nem várod el azt, hogy Subin nálad maradjon.-Figyelmeztettem, majd gyermekemet az ölembe véve kaptam fel kocsi kulcsom, s indultam meg a házból kifelé.

-Apa! Most akkor te és anya el fogtok válni?

-Valószínűleg. Egyébként..Hogyhogy hazudtál?

-Nem hazudtam.-Rántott vállat, majd aztán várta meg, hogy be csatoljam, s én is a kocsiba üljek.-Amikor Gguk bácsival ketten mentetek valahova, akkor anya mindig magával vitt a céghez. Folyton le rázott, hogy maradjak Namjoon bácsival, akiről azt sem tudom, hogy kicsoda. Kedves bácsi, de meg untam mindig nála lenni. Úgyhogy néha anya után mentem, hogy meg nézzem mit csinál. Akkor láttam, hogy valami másik bácsit ölelget meg puszilgat. Gondoltam jó lesz valamire a kis titkom.

-Subin te..Egy elképesztően okos lány vagy, tudsz róla?

-Kaphatok érte fagyit?-Nézett vigyorogva rám, s tudta nagyon jól, hogy nyert ügye van. Kétszer sem kellett kérnie, azonnal rá bólintottam az ajánlatára.-Ja, és kéne egy új Barbie baba, ha lehet róla szó!

-Park Subin, szorult beléd egy kicsit anyád tulajdonságaiból is valami.-Nevettem fel jóízűen, míg a barna hajú csöppség azonnal kuncogni kezdett a hátsó ülésen. Hogy is ne vettem volna meg neki azt a nyamvadt Barbie babát? Hálás voltam neki, s sokat köszönhettem neki. Hiába volt csak egy kislány, nagy szarból húzott ki az okos kis fejével. Büszke voltam rá, nem is tudom el mondani, hogy mennyire.

2023.01.03.

Hibákért elnézést!😔

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Nagyon durvák vagytok, hogy már 10,2K olvasó van a könyvön, és majd' 2K vote😳 hihetetlenül hálás vagyok nektek, nagyon szépen köszönöm🥰🫶🏻