Jungkook a munkahelyem előtt várt rám -ugyanis újfent csak nem cseréltünk elérhetőséget-, s miután leparkoltam; már felém is igyekezett.

–Szia!–Állt meg előttem zsebre dugott kezekkel, s meg kellett állapítanom, hogy igencsak jól nézett ki. Haját enyhén kócosan hagyta, úgy lógott szemeibe, pár darab fülbevaló ékeskedett fülében, egy laza ing fedte felsőtestét, mely' láttatni engedte kecses nyakát, s még kulcscsontjait is, melyek láttán nyelnem kellett egy nagyot. Lábát egy passzos, fekete nadrág fedte, s azt hittem, hogy az agyam eldobom, mikor is combjaira tévedt tekintetem. Szabályosan vissza kellett rájuk pillantsak, ugyanis el sem akartam hinni amit látok. Erre pedig csak akkor figyeltem fel, mikor is a fekete hajú szórakozottan felnevetett.

–Ne haragudj, én csak..–Szabadkoztam volna valami gagyi kifogással azonnal, míg ő csak legyintett egyet, s aztán biccentve egyet megindult, közben beszélni kezdett.

–Edzeni járok.–Adta tudtomra izmos combjai okát, míg én bólintottam párat.

–Heti hétszer, gondolom.–Nevettem el magam, míg ő is így tett, aztán bólintott egyet, amin őszintén szólva meglepődtem, ugyanis én csak viccnek szántam.

–Ha időm engedi, akkor igen. Egyébként heti négyszer.–Válaszolt, aztán kinyitotta nekem az ő autója első ajtaját, amit megköszöntem neki, s be is ültem az anyós ülésre. Megkerülte a kocsit, majd be ült a kormány mögé, s be is indította a motort.–Van valami hely ahová szeretnél menni, vagy rám bízod magad?–Pillantott rám, míg én vállat rántottam.

–Rád bízom magam. Vigyél ahová akarsz, Jungkook!–Mosolyodtam el, míg a fekete hajú szemeiben különösen csillant meg valami, s még ajkai is egy sunyi mosolyra húzódtak.

–Ahová akarlak?–Kérdezte dörmögős hangján, míg én elképedve néztem rá, s tátottam el a számat. Ha tudtam volna a vezetéknevét, akkor biztosan az egész nevén szidtam volna meg.

–Bizonyos kereteken belül.–Nevettem el magam, ugyanis ezúttal nem éreztem magam kellemetlenül a perverz poénja miatt. Sőt, szórakoztatónak találtam.

–Megbeszéltük!–Bólintott somolyogva, majd ki is állt a parkolóból, s megindult balra.

–És egyébként mit dolgozol?–Vezettem rá kíváncsi tekintetem, ő pedig nem volt rest válaszolni.

–Fényképész vagyok. Általában magazinoknak szoktam fényképezni, de javarészt a nagyobb márkáknak. Például Gucci.–Rántott vállat, mintha csak természetes lenne, míg én elképedve néztem rá.

–Wow! Nem mondod komolyan?–Döbbentem le, s valamiért teljesen meglepett az amit hallottam.

–De.–Nevetett jókedvűen.–Megkérdezném, hogy te mit dolgozol, de..Úgy is tudom.–Vigyorgott szélesen, míg én is kuncogni kezdtem.–Bár először azt hittem, hogy csak egy jól öltözött alkalmazott vagy. Nos, ebből a jól öltözött stimmelt mondjuk, a másikkal félre lőttem.–Csacsogta vidáman, s nem bírtam megállni, hogy ne mosolyogjak továbbra is.

–Köszönöm a bókot.–Biccentettem aprót.–Nem fogok hazudni, te is nagyon jól nézel ki.–Nem kerteltem, ki mondtam. Kár lett volna tagadnom, s hazudjak neki, a férfi tényleg észtvesztően dögös volt, s ha nő lettem volna, akkor tényleg rá is startoltam volna. De én nem vagyok nő, ő pedig nem hetero. Úgyhogy..

–Köszönöm!–Vörösödött el, de szerencséjére úgy nézett ki, hogy megérkeztünk, úgyhogy a parkolással terelte el figyelmét. Sunyi mosollyal ráztam meg fejemet enyhén, s esküszöm szórakoztatónak találtam, hogy a férfi ennyire irul-pirul, hiába lehet körülbelül velem egyidős.

–Hány éves vagy, egyébként?–Kérdeztem már séta közben.

–Huszonkettő.–Válaszolt, míg nekem kikerekedtek szemeim, ugyanis ezek szerint a fekete hajú fiatalabb volt nálam. Pedig olyan markáns volt, azt hittem, hogy idősebb mint én.–Te?

–Huszonöt.–Motyogtam neki még mindig sokkosan, míg ő megvillantotta nyuszis fogait, s orrát is ráncolni kezdte, olyan izgatott lett hirtelen. Vagy csak ennyire szórakoztatónak találta meglepődött lényem.

–Ez esetben csak tessék, Hyung!–Nyitotta ki nekem az ajtót, s engedett előre, ezúttal pedig rajtam volt a sor, hogy fejem felvegye a vörös színt.

Egy étterembe ültünk be, amely ránézésre eléggé luxus helynek tűnt, ám az árak nem verdesték a plafont, úgyhogy nyugodt szívvel válogattam az étel között, s az italok közt.

–Sikerült választani?–Érkezett mellénk egy fiatal hölgy, aki mosolyogva nézett ránk felváltva. Jungkook rám pillantott, én pedig értve a célzást megkezdtem a rendelést.

–Szeretnék kérni egy Hanwoo-t és Samgyeopsal-t, meg egy kevés kis vizet.

–Én egy Jjajangmyeon-t szeretnék kérni és szintén vizet.–Mondta Jungkook, a lány pedig bólintott egyet, s aztán el is ment. Nem sokkal később már meg is kaptuk a kért ételeket, aztán enni is kezdtünk.

–Egyébként ez egy nagyon hülye kérdés lesz, de a vezetékneved megtudhatom?–Sandítottam Jungkook-ra, s szerencsére nem leptem meg kérdésemmel, minden gond nélkül válaszolt.

–Jeon. Neked pedig Park, igazam van?–Döntötte oldalra a fejét somolyogva, míg én kuncogva biccentettem egyet.

–Igen!–Bólintottam, majd a pálcikámmal felvettem egy nagyobb falatot, s Jungkook felé nyújtottam azt.–Megkóstolod?–A fekete hajú kérdés nélkül hajolt előre, s kapta be az ételt, míg én elnyílt ajkakkal néztem végig a jelenetet. Szinte lassított felvételben láttam, ahogy lehúzta az ételt a pálcáról, s szerintem körülbelül úgy nézhettem ki, mint Jungkook a cukrászdában, mikor ugyan ezt látta, csak tőlem. Azt hittem, hogy az agyam eldobom, főleg mikor nyelt egy nagyot, s ádám csutkája fel-alá járt.

–Mm, finom.–Bólogatott párat, majd aztán ő is nyújtott felém egy falatot az ételéből, amit gyorsan meg is ettem.

–Nem is rossz.–Mondtam elégedetten.

–Szóval..Subin a lányod.–Hozott fel egy új témát, míg én bólintottam egy aprót, tudván; kellemetlen vizek felé evezünk.–Mióta vagy házas?

–Öt éve, de a feleségem ismerem már tizennyolc éves korom óta.

–Ááá, akkor gondolom régóta tart már a szerelem.–Mosolyodott el féloldalasan, ám szemei nem egészen arról árulkodtak, hogy őszinte lenne az az ajak görbület.

–Maradjunk ennyiben, igen. Bár ez..Bonyolult.–Hajtottam le fejemet, s kezdtem el az ételt turkálni, míg a férfi előttem érzékelte, hogy kényes témát feszeget, úgyhogy témát váltott.

–Egyébként Jungwoon-nak hiányzik Subin, ha benne vagytok, akkor egyik nap el mehetnénk négyen valahová.–Mosolygott rám nyugtatólag, míg én lágy mosolyt ejtettem, s finoman bólintottam egy aprót.

–Persze, benne.–Ezzel pedig be állt közénk a csend. Viszont legnagyobb meglepetésemre nem volt kínos, csupán csak mindketten gondolkodtunk, élveztük a halk zenét, s ettük a finom ételt. Néha egymásra mosolyogtunk, de ennyi.

Hari szavai a fejembe fészkelték magukat, s hiába úgy éreztem, hogy nem vonzódom a férfiakhoz, mégis kissé elgondolkodtam ezen. Jungkook kedvesnek tűnik, de nem tudom, hogy képes lennék-e szeretni őt idővel. Különben sem érzek iránta semmit, valahogy nem érzem a szikrát amit kéne. Vagy csak azért nem éreztem ezt, mert valóban nem volt olyan ember az életemben addig, akin ezeket megtapasztalhattam volna? Fogalmam sem volt, de zavart a gondolat, hogy ez így befészkelte magát az agyamba. Nem akartam ezzel törődni, s nem akartam ezen gondolkodni, mégis egyszerűen nem bírt nyugodni hagyni a téma. Valamiért elkalandoztam, hogy mégis milyen lehet férfivel lenni, vagy éppen pont Jungkook-al. Istenem, teljesen megbolondultam.

Ebéd után sétálni indultunk, s mivel innen nem volt messze a Han folyó, arra vettük az irányt. A kocsit a parkolóban hagytuk addig, nem akartuk feleslegesen beindítani. Nem volt rá szükség, nem nagy távot tettünk meg.

–Egyébként a telefonszámod elkérhetem, csak hogy ne kelljen mindig futkároznunk egymás után?!–Nevetett a fekete hajú, míg én kuncogva vettem elő a telefonom, oldottam fel, s adtam neki oda, hogy be tudja írni a számát. Megcsörgette magát, ezáltal pedig ő is elmentette az én számom.

–Írok, ha szabadok leszünk, vagy legalábbis én.–Mosolyogtam rá, ő pedig bólintott egyet, s aztán le ült az egyik padra. Én is helyet foglaltam mellette, majd így néztük csendben a nyugodt vizet, s a tájat. Jungkook közelsége jó hatással volt rám, nyugodt voltam mellette, s úgy éreztem, hogy nincsen semmi gondom. Örültem, hogy vele lehettem, s esküszöm vártam, hogy legközelebb is találkozzunk. Valamiért izgatott voltam miatta, de mégis ez megrémisztett. Különös volt és szokatlan, hogy valaki iránt ilyet éreztem. Mégis mellette nem gondoltam azt, hogy ez baj lenne. Talán csak örültem, hogy Seorinán kívül más is beszél velem.

2022.11.06.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!😔

Ezzel a résszel nagyon nem vagyok megelégedve, manapság sokat fáj a fejem, mindennap, úgyhogy nagyon nyögve nyelősen született meg. Remélem annyira nem lett rossz azért😅

Valamint ha úgy érzitek, hogy sietek, s gyorsan halad a sztori, akkor szóljatok nyugodtan, ugyanis most még tudok lassítani, s visszább venni!!💜

MIN FUCKING YOONGI?!?!?!?!??!!??!?!!?