Másnap Hari már várt rám, hogy vissza szolgáltassa nekem a kulcsot, én pedig megköszönve vettem azt át tőle.

-Mostanában nagyon sokszor megy el. Baj van, Mr.Park?-Döntötte oldalra a lány a fejét, míg én a pultnak támaszkodva sóhajtottam egy nagyot.

-Tudod Hari, csak a szokásos!-Utaltam feleségemre, ő pedig egy mindent tudó pillantással préselte egy vonallá ajkait, s bólintott egy nagyot. Nem is volt több kérdése, de számítottam is rá. Ő az egyetlen alkalmazottam, aki tudja, hogy milyen vér szívó is Seorina.

Jó munkát kívántam a pult mögött álló lánynak, majd a bolt hátsó részében lévő irodámba vettem az irányt, hogy átnézzek pár papírt, s elvégezzem az aznapi munkámat. Később viszont előre fáradtam, hogy segítsek a lánynak, ugyanis feltűnően nagy volt a forgalom, ő pedig egyedül volt.

-Nem számítottam rá, hogy ma a vártnál is többen lesznek.-Vallotta be a szőke hajú, míg én mosolyogva bólintottam párat.

-Én sem, bár ez sosem baj. Addig jó, míg pörög az üzlet. A következő héten valószínűleg a város másik felében leszek, rá nézek az ottani üzletre.-Váltottam témát, ő pedig válaszul bólintott néhányat.

-Ki fog zárni és nyitni?

-Valószínűleg te és Nari. Majd beosztjátok magatok között, ahogy időtök engedi. A lényeg, hogy mindig legyen valaki, aki ezt elintézze, tudod!-Mosolyodtam el, ő pedig meghajolva előttem mondta el, hogy érti.

-Elnézést!-Szólalt meg egy mély, férfias hang mögülem, én pedig azonnal meg is fordultam tengelyem körül, hogy megnézzem ki az.

Ében fekete haja szemébe lógott, mogyoró barna szemei csak úgy ragyogtak tincsei mögött, rózsaszín almácskái voltak, ajkai cseresznye vörösen fénylettek, szépen ívelt orra keretezte férfias, de mégis kisfiús arcát.

Izmos volt, ez látszott ingén keresztül is, főleg mellkasán, s lábain is szépen feszült a nadrág, kiemelve csodás combjait. Férfi szemmel is azt mondtam, hogy tökéletes pasi. Milyen szerencsés lehet a barátnője.

-Park Jimin, tulajdonos. Miben segíthetek?-Húztam ki magam magabiztosan, míg ő meghajolva előttem nézett először szét, végül vissza pillantott szemeimbe.

-Egy barátom ajánlotta az üzlet láncot, s gondoltam benézek. Azon tűnődtem, hogy tudna-e nekem segíteni? Kissé eltér a bolt a stílusomtól, de ahogy magát elnézem, ön ért ehhez.-Mért végig szemérmetlenül, majd ahogy vissza vezette rám tekintetét hirtelen elmosolyodott, ami végett látni lehetett nyuszis fogait. Nagyon aranyos hatást keltett a férfi, szinte már túlontúl édeset is.

A stílusa valóban eltért, ugyanis egy fekete farmer fedte hosszú lábait, felső testét egy hosszított stílusú ing, azon felül pedig egy fekete dzseki foglalt helyet. Végig nézve rajta először meg kellett állapítanom, hogy egy igazán jóképű és jó vágású férfiról beszélünk, úgyhogy könnyű dolgom lesz vele.

-Megtudhatom, hogy mégis milyen eseményre készül, hogy ezt a boltott választotta?-Indultam meg vele a sorok között, míg ő sietősen utánam lépkedett.

-Egy fontos vacsorára vagyok hivatalos, de mégsem túl hivalkodóra, avagy megbeszélési fontosságúra.-Adta a választ, míg én azonnal megálltam, e végett pedig ő is kénytelen volt.

-Próbálja fel ezt ezzel, valamint ezt és két perc múlva az öltöző előtt leszek, hogy megnézzem magát.-Mosolyodtam el biztatóan, míg ő követte példámat, végül tette amit kértem tőle.

Két perc elteltével valóban a próba fülkék előtt álltam, s türelmesen vártam, hogy a férfi elő toppanjon. Szerencsére nem kellett eget rengetegően sokat várjak rá, hamar megjelent egy széles mosoly kíséretében.

-Várjon, segítek!-Léptem azonnal elé, hisz' nem mindenhol tudta rendesen megigazítani a pólója feletti inget, így hát elől is és hátul tökéletesre igazítottam.

-Köszönöm!-Hajolt meg előttem azzal az édes mosolyával, míg én kuncogva biccentettem egyet, aztán hagytam, hogy vissza vegye utcai ruháit. Pár perccel később már ki is lépett a fülkéből, s azonnal a pénztárhoz vette az irányt, míg én magamban elmosolyodtam, hisz' tudtam; tetszett neki az összeállítás.

-Helyes férfi, igaz?-Biccentette oldalra fejét Hari, persze csak azután, hogy a férfi távozott. Elmosolyodva néztem rá, majd aztán bólintottam egyet.

-Miért nem kérted el a számát?

-Ugyan! Cső meleg.-Nevetett a lány jókedvűen, míg én szemöldök ráncolva néztem rá.-Ne mondd, hogy nem vetted észre!-Döntötte oldalra fejét meglepve, míg én csak vállat rántva ráztam meg fejemet.-Pedig bizony, hogy az!

Elengedve a témát indultam meg hátra, ugyanis a vendégek száma csökkenni látszott, innen pedig a lány már megoldotta egyedül is. Előtte persze megköszönte, hogy be álltam és segítettem neki, míg én csak legyintettem. Nem került fáradságomba, szerettem dolgozni. Azzal foglalkozhattam, amit igazán szerettem mindig is. A divattal.

Műszak után fáradtan vettem az irányt hazafelé, s a lakásba is sóhajtva léptem be, de megkönnyebbülten fogadtam, hogy ezúttal Seorina elment a kislányunkért az óvodába. A szőke hajú a kanapén telefonozott, míg Subin a hatalmas, s puha szőnyegen játszott babáival.

Kislányom azonnal felpattant jöttömre, s csak úgy száguldott karjaim közé, én pedig újult erővel, s hatalmas vigyorral arcomon kaptam fel könnyű kis testét, majd pörgettem meg őt a levegőben. Nevetve tárta ki karjait, s hunyta le szemeit, majd aztán nyakamba akasztotta kis kezeit, mikor is lejjebb engedtem őt, hogy ölemben legyen.

-Milyen napod volt, hercegnő?-Pöcköltem meg orrát, s nyomtam arcára egy finom puszit, míg ő mosolyogva kezdett el mesélni.

-Nagyon jó volt. Az új kisfiú nagyon cuki, játszott ma velem.-Magyarázta izgatottan, s közben apró kezecskéivel folyamatosan gesztikulált.

-Igen? Na és mi a neve a kis srácnak?-Húztam fel szemöldököm kíváncsian, majd lehajoltam feleségemhez, hogy egy puszit nyomjak ajkaira. Innentől kezdve újfent nem figyeltünk egymásra, de tulajdonképpen nem is volt fontos.

-Jungwoon.

-Mhm, szép neve van. Ettél már?-Ültettem az asztalra, majd a hűtő elé léptem, hogy valami harapni való után kutassak.

-Mondtam anyának, hogy éhes vagyok, de még nem csinált enni.-Felelt, mintha természetes lenne amit mondd, míg én feszülten sóhajtottam egy nagyot, de igyekeztem nem kiakadni. Nem lett volna túlontúl megfontolt és jó döntés a kislány előtt veszekedni a saját anyjával. Inkább ezt most lenyeltem, s elhatároztam, hogy majd négyszemközt beszélek a nővel.

-Jó lesz ramen?-Tartottam fel az ételhordót, míg kislányom nagyot hümmögött, úgyhogy megmelegítettem neki a finomságot, majd aztán együtt enni kezdtünk.

Vacsora után megfürdettem a kis szépségem, majd le is fektettem őt, s egy puszit nyomva a homlokára kívántam neki jó éjszakát, s indultam meg én is tusolni. Nem vártam meg, hogy Seorina felérjen, s elvégezze a dolgát, egy gyors zuhany után az ágyba bújtam, s már aludtam is mint a medve. Nekem így tökéletes volt.

2022.11.02.

Hibákért elnézést!😔

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

(Ezt próbálta fel JK)