Jungkook és én sokat beszélgettünk arról, hogy mégis hogyan vigyük tovább az ismeretséget. Elmondtam neki, hogy én egyelőre nem érzem azt, hogy meleg lennék, de megnyugtattam, hogy ettől függetlenül úgy véltem, hogy talán tudnám őt szeretni, hiszen ahogy Hari is mondta; A személyiség ami meg fog, nem a neme. A személyiségét pedig kétség kívül kedveltem, hiába nem ismertem oly' régóta. Meg azért..A teste sem volt egy utolsó szempont, maradjunk annyiban.

A fekete hajú adott nekem egy hét gondolkodási időt az állatkert után, hogy mérlegeljem magamban a dolgokat, s mindent alaposan átgondoljak. Úgy éreztem, hogy már abban az egy hétben kezdtem őt úgy megkedvelni, ugyanis attól függetlenül, hogy nem siettetett és nem zaklatott, mindennap írt nekem.

"Jó reggelt, Hyung! Remélem jól indul a napod❤️"

"Gondoltam megkérdezem, hogy melyik étel a kedvenced, van egy későbbi meglepetésem neked?!"

"Hyung! Unatkozom🙄"

"Ettél már? Ugye igen?"

"Minden rendben?❤️"

"SEGÍTSÉG, TAEHYUNG VEZET!!!"

Ohh, igen! Kétség kívül elolvadtam, mikor ezt a képet elküldte. Ezt minden bizonnyal észre is vette, ugyanis percek múltán sem tudtam neki vissza írni, csupán csak a képet nézni, s mosolyogni miatta. Meg is kérdezte, hogy élek-e még, én pedig csupán ekkor kaptam észbe.

Az egy hét elteltével viszont én köszöntöttem őt már kora reggel, amin meg is lepődött, de nem ellenkezett. S persze nem is szaroztam sokáig, kértem egy mihamarabbi találkozót, amibe örömmel ment bele. Így hát egy keddi délután már össze is futottam a fekete hajúval.

Mosolyogva várt engem az üzletem előtt, melyet' Hari csak egy huncut mosollyal fogadott, s aztán kacsintva egyet utamra engedett. Nevetve ráztam meg fejem, s így mentem ki Jungkook-hoz, aki szokásos nyuszis mosolyával fogadott, ám legnagyobb meglepetésemre ezúttal egyik kezét finoman derekamra helyezte, s egy óvatos csókot nyomott arcomra. Azonnal elvörösödtem, úgy nagyjából fejem búbjától a lábujjamig, s hirtelen nem is mertem rá nézni, ez pedig neki is feltűnt, így mutató ujját állam alá helyezte, s aztán úgy érte el, hogy szemeibe nézzek.

-Jól áll a piros szín, Hyung!-Vigyorgott szélesen, míg én szemem forgatva fordítottam el a fejem, de a mosoly ott bujkált a szám sarkában.

-Inkább menjünk!-Indultam meg előre.

-Másik irány.-Kuncogott a férfi, míg én szó nélkül fordultam meg, s aztán köszörültem meg torkomat.

-Csak teszteltem, hogy figyelsz-e.-Kook erre csak nevetett, majd aztán lazán zsebre vágta kezeit és megindult szorosan mellettem.-Egyébként hová megyünk?

-Először elviszlek ebédelni, mert szerintem nem sokat ettél a mai nap.-Nézett rám rosszalló tekintettel, míg én bólintottam egyet, hogy valóban nem sokat ettem, csupán reggel.-Utána meglepetés!-Somolygott.

-Mm, kíváncsivá tettél.-Néztem rá fel.

Egy eléggé elegáns helyre tértünk be, s a férfi közölte velem, hogy válasszak nyugodtan, ugyanis ő fizet. Természetesen ezen vitatkoztam vele egy sort, de végül ő nyert.

-Sikerült átgondolnod a dolgokat?-Döntötte oldalra fejét, miközben már megkaptuk a kért ételeket.

-Igen.-Bólintottam egyet, míg a férfi kíváncsian emelte rám tekintetét, s várta, hogy folytassam.-Egyelőre nem érzem azt, hogy én..Tudod..-Motyogtam bizonytalanul, míg ő bólintott, hogy érti, hogy mire szeretnék utalni.-De azt érzem, hogy tudnálak szeretni, Jungkook! Nagyon szimpatikus vagy nekem és nem az a lényeg, hogy mi van a lábad között, hanem az, hogy jól érezzem magam veled. Seorina mellett nem volt lehetőségem arra, hogy mást is megismerjek, nem volt alkalmam arra, hogy megismerjem önmagam és azt, amit, vagy akit szeretek.-Sóhajtottam nagyot, s próbáltam össze szedni minden gondolatom, ugyanis nem akartam, hogy összeszedetlen legyek vele.-Viszont úgy érzem, hogy itt az ideje és szeretném, ha te nyitnád fel a szemem. Szeretném, ha te mutatnál meg nekem egy másik világot.-Néztem rá kissé kétségbeesetten, s majdhogynem könnyezve, míg a férfi egy lágy mosoly kíséretében simított arcomra, s kezdte cirógatni almácskám.

-Minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy megismerd önmagad és azt, hogy milyen érzés őszintén szeretni és szeretve lenni.-Suttogta közénk, míg nekem gyomrom görcsbe rándult szavai hallatán, s a libabőr végig szántott testemen. Szerettem volna neki mondani valamit, legalább egy köszönömöt, de annyira sokkoltak szép szavai, hogy egyszerűen meg sem tudtam szólalni. Csak néztem ragyogó szemeit, melyek egy egész galaxist őriztek magukban, s tátogtam mint hal a szatyorban.

Neki is feltűnt, hogy nem igazán tudok mit mondani, így elmosolyodott, majd arcomról levette kezét, megfogta az asztalon pihenő kacsóm, ajkaihoz emelte, s aztán egy finom csókot lehelt rájuk. Pironkodva hajtottam le a fejem, s rettentően zavarba jöttem cselekedete végett, ő pedig ezt látván csak egy széles vigyort ejtett.

Az ebéd végeztével sétálni indultunk, s szerencsére az idő is a mi oldalunkon állt, ugyanis nagyon jó idő volt. Sütött a nap, s csak néha-néha lépett közbe egy kis lágy szellő.

-Van terved a hétvégére?-Fordultam a fekete hajú felé, ő pedig válaszul csak fejét rázta.

-Nincsen.

-Szuper! Maradjon is így!-Mosolyogtam rá szélesen, a fekete hajú pedig nevetni kezdett, s bólintott párszor.-Hogy van Jungwoon?

-Nagyon jól. Él és virul, de hiányzik neki Subin. Folyton azzal nyaggat, hogy mikor találkozunk újra négyesben? Azt mondta, hogy idézem;"Jimin bácsi nagyon kedves."-Utánozta a kisfiú hangját, én pedig kuncogva hajtottam le fejemet.

-Aranyos kisfiú és egyébként nagyon hasonlít rád. Először azt hittem, hogy a te fiad.-Vallottam be őszintén.

-A testvérem nagyon hasonlít rám, szinte ránk lehetne mondani, hogy ikrek vagyunk. Jungwoon pedig az édesanyjára ütött, ezáltal rám is, ha lehet így mondani..-Magyarázta a fekete hajú, míg én hevesen bólogattam.

-Subin is rám hasonlít. Van benne egy kicsi Seorinából is, de..Inkább az én mini hasonmásom.-Kuncogtam vidáman, míg a fekete hajú is így tett, aztán jelezte, hogy jobbra tartunk.-És te nem gondolkodtál azon, hogy jó lenne egy gyerek? Mármint tudom, hogy nem lehet, de..

-Gondolkodtam rajta, igen, de mivel nekem nem lehet, így elengedtem a témát. Talán majd egyszer örökbefogadok egy csöppséget, ha készen állok rá és lesz egy tökéletes párom.-Nézett rám a mondat második felétől, míg én vörös orcákkal haladtam tovább, s próbáltam kerülni vele a szemkontaktust. Irtózatosan zavarba tudott hozni, s nem tudtam eldönteni, hogy mindig is ilyen könnyen ment ez, vagy csak ő tudta ezeket ki váltani belőlem? Mindenesetre elképesztőnek tartottam, hogy az utóbbi hetekben mennyire kislányos lettem.

-Egy szálloda?-Néztem furán a fekete hajúra, majd aztán kamu mérgesen.-Kook...-Döntöttem oldalra fejemet, míg a férfi csak elnevette magát, majd kérte, hogy kövessem csak nyugodtan.

-Nyugi, a tetőre megyünk, nem egy szobába.-Kacagott fejemet látva, míg én megkönnyebbülten fújtam ki egy nagy adag levegőt, s igyekeztem utána.

-Már megijedtem..-Nevettem, majd én is beszálltam a liftbe, ugyanis nem akartam huszonakárhány emeletet végig lépcsőzni.

-Innen gyönyörű a kilátás Seoul egy részére és így késő délután még szebb.-Magyarázta Jungkook, majd kinyitotta előttem a tetőre vezető nagy vas ajtót, s hagyta, hogy előre menjek.

Valóban csodálatos volt a kilátás, nem kellett csalódjak benne. Amúgy is szerettem magas helyeken lenni, s onnan kémlelni a tájat, úgyhogy különösen boldog voltam amiatt, hogy a férfi egy ilyen helyre vitt el. Bár másnak nem tűnhet egy különleges dolognak az efféle "program", nekem mindennél többet jelentett. Kiskoromban például szerettem az apám cégénél tengetni a szabadidőmet, mégpedig pont azért, mert az irodája magasan volt, ráadásul hatalmas ablakok voltak ott, s szép kilátás. Éppen ezért néztem ezúttal is gyönyörködve Seoul városát a magasból.

-Úgy látom nem lőttem félre.-Állt mellém a férfi, míg én mosolyogva néztem rá fel egy pillanatra, s bólintottam egy aprót.

-Szeretem a magas helyeket.-Rántottam vállat izgatottan.

-Én is.-Értett egyet a férfi, innentől kezdve pedig beállt közénk a csend. Szerencsére nem az a kínos fajta, csupán mindketten gondolatainkba voltunk merülve, s a tájban gyönyörködtünk.

Percekkel később a férfi félre állt mellőlem, ám mire kérdezhettem volna; mögém állt, karjaival átölelt, s hasamnál kulcsolta össze kezeit, közben teljesen nekem simult, arcát pedig nyakamba fúrta. Nem tudtam, hogy magától a cselekedétől, vagy izmos mellkasának érzetétől izzadtam le jobban, s feszültem be egész testemben, mindenesetre nagyot kellett nyeljek és mély levegőt kellett vegyek, ha nem akartam helyben meghalni. Ráadásul még jól is esett, s izgalommal töltött el meleg ölelése.

-Lazulj el!-Suttogta nyakamba, meleg lehelete végett pedig kirázott a hideg, ahogy érzékeny bőrömnek csapódott. Sóhajtva bólintottam egy aprót, majd dőltem neki a férfi mellkasának, s az idő előrehaladtával sikerült lenyugtatni magam. Kivéve hevesen verő szívem, mely' majd' kiugrott a helyéről, annyira hevesen vert a férfi cselekedete végett. Kétség kívül kezdett rám hatással lenni.

2022.11.09.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!😔