-Subin kicsim, van kedved Jungwoonékkal sütizni egyet?-Pillantottam le édes lányomra, aki a süti szó hallatára azonnal hevesen bólogatni kezdett, s tapsikolni is mellé. Kuncogva néztem ahogy örül a még meg sem vett édességnek, majd aztán az előttem álló férfira vezettem tekintetemet, aki oldalra döntött fejjel, s egy somollyal nézett engem.-Mehetünk.-Ejtettem meg én is egy halovány ajak görbületet, míg a fekete hajú megvillantotta nyuszis fogait, s aztán meg is indult.

-Gyertek szorosan mögöttem, van a közelben egy jó kis cukrászda, oda vezetlek benneteket.-Mondta a férfi, míg én bólintottam egyet, s aztán be ültettem a kocsiba Subint. Én is beültem a kormány mögé, be kötöttem magam, majd megvártam, hogy Jungkook előttem elinduljon az autójával, én pedig követni tudjam őt.

-Ismered a bácsit?-Kérdezte Subin vékony kis hangján, míg én a visszapillantó tükörből néztem édes kis arcát, amely' most kíváncsiságot tükrözött.

-Pár napja volt az egyik boltomban, de ennyi.-Rántottam vállat, majd indexeltem, ugyanis az előttem lévő jobbra fordult.

-Milyen kicsi a világ.-Nevetett édesen, s bár úgy véltem, hogy nem igazán tudta, hogy ez mit is foglal magába; igazat kellett neki adjak. Tényleg kicsi a világ, s valóban nem gondoltam volna, hogy egy vásárlómmal majd az óvodában futok össze, ráadásul így. Ez a sors csúf fintora.

-Itt vagyunk!-Állítottam le a motort, majd szálltam ki, s aztán segítettem a kis hercegnőmnek is ki kecmeregni az autóból. Nevetve indult meg előttem, meg sem várta, hogy lezárjam a kocsit, már szaladt is Jungwoon után. Fejemet rázva, de közben somolyogva sóhajtottam egy nagyot, majd értem a férfi mellé, aki aztán illedelmesen maga elé is engedett. Meghajoltam köszönet képpen, majd bent hely után kezdtem kutakodni.-Ott jó lesz?-Mutattam egy távolabb eső asztalra, míg a fekete hajú arra vezette kutakodó tekintetét.

-Tökéletes!-Villantott egy széles vigyort, majd aztán meg is indultunk a kiszemelt hely felé. Igencsak tömve volt a cukrászda, bár ez egy hétköznapi délután nem is volt olyan meglepő. Mégis kissé kellemetlennek véltem, hogy olyan sok ember gyűlt össze egy "kis" helyen.

Subin és Jungwoon egymás mellé ültek, míg mi Jungkookal egymással szemben foglaltunk helyet. Az étlapot kezdtük vizslatni mindnyájan, bár a két kicsi nem tudott olvasni. Nekik mi olvastuk fel, hogy miket is lehet venni, avagy kérni.

-Két epres süteményt kérnénk szépen, egy adag rizs sütit és egy habrolót.-Adta le a rendelést a fekete hajú, melyet az ott dolgozó lány serényen le is jegyzett, pár perccel később pedig már meg is kaptuk a kért dolgainkat.-Ne haragudj egyébként, ha kissé tolakodó, vagy esetleg túl közvetlen voltam az óvodában!-Simított a férfi zavara végett tarkójára, s kínosan el is mosolyodott, míg én hatalmas szemekkel néztem rá, s már készültem volna a szokásos sablon dumát benyomni, miszerint "Ugyan, semmi baj, nem voltál!", ehelyett csak somolyogva témát váltottam, hogy tudja; tényleg nem ért kellemetlenül a dolog.

-Sikeres volt a ruha választás a vacsorára?-Néztem hibátlan arcát, míg ő hatalmas bambi szemeit rám emelte.

Felénk tekintettel nézett vissza rám, egyenesen szemeimbe, mely' végett gyomrom liftezett egy nagyot. Hirtelen a szívem is kihagyott egy ütemet, majd aztán hevesen kezdett újra dobbanni, míg orcáim vörös rózsákat bontottak szépen lassan. Nagyot nyelve néztem egyenesen ragyogó szemeibe, s a mosolyom már régen eltűnt, helyette alsó ajkamba harapva próbáltam megnyugodni -magam sem tudtam miért is kellett volna nyugodtnak legyek-, s igyekezni érthetetlen zavarom legyőzni.

-Apa, baj van?-Szólalt meg pár perc múlva Subin, míg a férfi és én egyszerre szakítottuk meg a szemkontaktust, s köszörültük meg torkunkat.

-Nem, nincsen baj. Csak..Bele ment valami Jungkook szemébe.-Hazudtam a kislánynak, aki innentől kezdve újfent nem figyelt ránk. Óvatosan sandítottam vissza Jungkookra, aki egy apró mosoly kíséretében nézett engem, aztán húzta ki magát.

-Sikeres volt.-Válaszolt a nem régiben fel tett kérdésemre, mely' végett hálás voltam, hisz' most ő mentett ki engem a kínos szituációból. Magam sem tudtam hova tenni, hogy miért időztem el ennyire a fekete hajú szemein, de egyszerűen olyan szépek voltak, s úgy ragyogtak, hogy kénytelen voltam elszakítani róluk a tekintetem. Ráadásul az arca is olyan..Különös volt, maradjunk ennyiben.

-Ennek örülök!-Mosolyodtam el halványan.-Tudtam, hogy jó választás lesz, az alap stílusodtól eltekintve az elegáns is illik hozzád és jól áll neked, ha úgy öltözöl.-Bólintottam magabiztosan, ám arra nem számítottam, hogy a férfi fokozatosan pirulni kezdd ezek hallatán.-Ízlik?-Biccentettem a süti felé, hogy újra tereljem a témát, s úgy láttam, hogy ennek örült is, ugyanis egy hálás mosolyt ejtett.

-Igen, finom. Megkóstolod?-Vett a villájára egy kisebb adagot, s nyújtotta azt felém, amit először megilletődve fogadtam, de aztán előre hajoltam, s bekaptam azt a kis falatot.

Végig a férfi szemeibe nézve "húztam" le a villáról az ételt, mely' következtében a férfi egy hatalmasat nyelt, tekintete elsötétült, s hirtelen még a száját is résnyire eltátotta. Nem tudtam vele foglalkozni, csak jólesőn hümmögtem, s közben bólogattam, ugyanis tényleg fenséges volt a sütemény.

Viszont mégis ott motoszkált a fejemben a férfi különös viselkedése, mely' már a boltban is jelent volt. Ahogy már az első adandó alkalommal végig mért, az állandó vigyorgása, az óvodában való közvetlensége -ahogy ő mondta-, s a többi. Egy pillanatig el is kellett gondolkodjak, majd aztán szemöldök ráncolva dőltem hátra, s néztem a férfire, aki már régen nem engem nézett, hanem a süteményét turkálta a villajával, miközben vörös arcát próbálta elrejteni előlem.

-Jungkook, van barátnőd?-Döntöttem oldalra fejemet, míg ő megilletődve pillantott rám vissza, majd tátogni kezdett, mint hal a szatyorban.

-N-nincs, miért?-Lett egyre jobban vörös, s zavart, míg én elakadva néztem rá. Számítottam erre a válaszra, de úgy, hogy az ő szájából hallottam; nem tudtam ezek után mit is kéne mondjak, vagy kérdezzek.

-Csak kérdeztem.-Rántottam végül vállat, majd újfent témát tereltem, nehogy még a végén túl sok vér száguldjon a fejébe, vagy esetleg máshova..-Szóval milyen filmeket szeretsz?-Mosolyodtam el előre hajolva, a fekete hajú pedig már válaszolt is.

Összességében azt mondanám, hogy a találkozónak nem volt rossz végkimenetele, sőt! Igazán jót beszélgettünk a férfivel, hiába voltak néha kellemetlen, vagy kínos szituációink. Azt hiszem ez tette kissé izgalmasabbá a dolgokat, s érdekessé. Vonzott valamiért a férfi személye, s érdekelt, hogy mégis milyen lehet még, valamiért nem hagyott nyugodni a gondolata, hogy még találkozhatunk, ha én is akarom. Így hát talán kissé meggondolatlanul, de a találkozó végén kiszaladt egy kérdés belőlem.

-Van kedved találkozni még? Kettesben..-Tettem hozzá gyorsan hadarva, míg a fekete hajú enyhén vörös orcákkal bólintott egy aprót.

-Persze! Szívesen találkoznék veled kettesben.-Mosolygott édesen, mely' végett bizseregni kezdett a gyomrom. Reméltem, hogy nem volt rossz a süti, s nem attól voltam rosszul..

2022.11.04.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!😔