Mindenki csendben állt a konyhában, csupán feszült sóhajaink és szuszogásaink voltak hallhatóak. Senki nem tudta, hogy mégis mit kéne feleljünk a kislánynak, bár ő továbbra is csak értetlenül állt a helyzet előtt, válaszra várva. A válaszra, ami senki fejében nem fogalmazódott meg.

-Ez..-Akart volna valamit mondani Seorina, mikor a kislány hirtelen tágra nyílt szemekkel nézett Jungkook-ra, aki csak akkor volt hajlandó szembe fordulni a pici lánnyal. Egészen addig háttal állt, hisz' tudta; Subin ismeri őt.

-Jungkook bácsi?-Lépkedett elé meglepetten, míg a fekete hajú kínosan elmosolyodott, s aztán a lány elé guggolt, hisz' az szeretett volna az ölébe kérezkedni.-Mit csináltál apával?

-Volt egy csúnya pattanás a nyakán és megkért, hogy nyomjam ki neki. De hát láttad, hogy milyen hisztis, csak sziszegni tudott és majdnem sírni.-Forgatta meg szemeit Jungkook szórakozottan, míg Subin megvillantotta édes kis mosolyát, majd aztán közelebb hajolt a férfi füléhez, s bele suttogott.-Rendben pici, észben tartom.-Kacsintott Jungkook, majd aztán át adta Seorina-nak a lányt, aki csak ajkait össze préselve hajolt meg előttünk és kért halkan elnézést. Még kutya futtában hallottuk ahogy leszidja Subint amiért előre rohant és nem várta meg őt, majd pedig csend telepedett le.

-Remélem, hogy lesz olyan naiv, hogy el higgye ezt a rettenetes hazugságot.-Nevettem el magam, ezzel kicsit oldva a feszültséget. Jungkook -persze csak kamu hepciásan-, felháborodottan tette kezét mellkasára, s csinált úgy, mint aki vérig volt sértődve.

-Rettenetes? Hidd el nekem, hogy jó volt!-Húzta ki magát büszkén, míg én csak szemem forgatva nevettem el magam, majd aztán jeleztem neki, hogy jöjjön közelebb, ugyanis szeretném magamhoz ölelni őt. A férfi azonnal elém is lépett, persze előtte alaposan szemügyre vette a terepet, nehogy Subin ismét be toppanjon.

Nyomott egy puszit ajkaimra, majd aztán két kezét derekamra vezette, ám egyiket hátamra simította. Szorosan tartott karjai közt, míg az én kezeim nyaka körül voltak össze kulcsolva. Fejem mellkasára hajtottam, s csak hallgattam egyenletes, mégis kissé gyors szívverését, mely' apró mosolyt csalt arcomra. Az enyém is hasonlóan hevesen verdesett.

Nem sokkal később Jungkook-ot útjára engedtem, ugyanis kissé el szaladt az idő, én pedig nem szerettem volna egész álló nap fel tartani őt. Ráadásul nem is tudtunk úgy ki teljesedni, hiszen Subin és Seorina a házban tartózkodtak.

-Szia!-Jött oda a nő elém miután Jungkook-ot ki kísértem, majd aztán zavartan tűrte füle mögé egy haj tincsét, s dőlt neki a falnak keresztbe font karokkal.-Sajnálom, hogy Subin rajta kapott titeket, mondtam neki, hogy várjon meg, de nem hallgatott rám.-Sóhajtott gondterhelten, míg én egy halvány mosoly kíséretében vállára simítottam, s aztán fejemet ráztam.

-Nem gond. Előbb vagy utóbb úgy is meg tudta volna.-Rántottam vállat hanyagul, majd aztán el léptem mellette.

Másnap fáradtan indultam meg az üzlet felé, hogy ismét bele vessem magam a munkába. Előző éjjel rosszul aludtam, csak az járt a fejemben, hogy Subin rajta kapott bennünket. Amivel alap esetben nem lett volna semmi bajom, ha nem ilyen körülmények között és nem ebben az időpontban látott volna meg minket. Később szerettem volna őt beavatni a dolgokba, nem akartam, hogy ilyen korán tudja meg a dolgokat. Főleg úgy, hogy Jungkook és én tulajdonképpen még nem is voltunk együtt. Ugyanis egyikünk sem kérdezte meg, nekem egyelőre eszem ágában sem volt, Jungkook pedig hagyott nekem időt. Hiába tudtam már sok dolgot a férfiról, hiszen sok mindent megosztott velem, ettől függetlenül még nem éreztem úgy, hogy bele tudnék vágni. Nem ezen múlt. És szerencsére ő ezt meg is értette, nem nyomult, csak éppen annyira, hogy a fejem el tudja csavarni. Az pedig úgy látszott, hogy sikerül neki.

-Gondterheltnek tűnsz. Tán nem alakulnak jól a dolgok Jungkook-al?-Döntötte oldalra fejét Hari kíváncsian, míg én csak vállat rántottam.

-Nem azzal van a baj. Tegnap látott minket Subin.-Motyogtam mérgesen, míg a lány szemei elkerekedtek, s csak nézett rám meglepve.

-Csók közben?

-Akkor már a nyakam szívta.-Sóhajtottam egy nagyot, Hari pedig száját húzva fordította el kissé a fejét.-Tudom, tudom.-Emeltem fel kezem, hogy ne is mondjon semmit erre.

-Talán nem is baj, hogy látott titeket.-Rántott végül vállat, s most rajtam volt a sor, hogy érdeklődve pillantsak rá.-Előbb vagy utóbb úgy is meg tudta volna, egyszer szembesítened kell a ténnyel, hogy apa egy férfit szeret, nem pedig anyát.-Jelentette ki a nyilvánvaló tényeket, melyet' csak nyüszögve fogadtam, mintha csak egy öt éves kisfiú lennék.

-De nem most!-Toporzékoltam, mely' még engem is meglepett egy cseppet.

-Tudom. De gondolj bele! Még csak hét éves lesz, ilyen korban könnyebb neki be adagolni, hiszen még nincs teljesen tisztában a dolgokkal. Később, kissé érett fejjel már lehet, hogy nehezebben fogná fel ezeket. Vagy nem is akarná.-Rántott vállat újfent, míg én gondolkodni kezdtem. Lehet, hogy a lánynak igaza volt, mégis..Kímélni akartam ettől Subint, hiába tudtam, hogy egyszer a szeme elé tárul az igazság. Nem élhetett örökké hazugságban, s mi sem titkolhattuk ezt addig, amíg világ a világ. Ha valóban úgy alakult volna, hogy komoly kapcsolat..Akkor tényleg érdemes lett volna beszélnem hamarabb is Subin-al.

2022.11.17.

Hibákért elnézést😔

Köszönöm, hogy elolvastad!💗