Az Eiffel torony tetejére fel érve kissé meg izzadtam, viszont a látványért cserébe teljes mértékben megérte. Este volt már, késő este, s ekkor már a csillagok is fényesen ragyogtak az égen. A várost beborította az utcai lámpák, s az épületekből kiszűrődő fények sokasága, ezzel csodálatos látványt nyújtva nekünk. Szinte már felemelő volt nézni.

-Apa, nézd! Olyan szép a város. Innen látom a Louvre-t!-Mutogatott el a távolba, s bár én hiába pislogtam nagyokat, egyáltalán nem láttam a múzeumot.

-Igen, nagyon szép!-Mondtam végül csak ennyit, Subin pedig nevetve tapsikolni kezdett.

Lehetőségünk volt arra, hogy együnk egyet a magasban, s ezt persze ki is használtuk, úgyhogy miután ki gyönyörködtük magunkat; neki láttunk vacsorázni. Bár megmondom őszintén; én kissé féltem, ugyanis rohadt magasan voltunk, s volt egy enyhe kis kilengése is az épületnek. Mindenesetre igyekeztem nem ezzel törődni, hanem az étellel, s persze Jungkook-al, valamint Subin-al. Bár kislányom az evés közben igencsak hallgatag lett, csak az előtte lévő tányérra, s az azon lévő finomságokra tudott koncentrálni.

-Eszméletlen gyönyörű innen a kilátás.-Mosolyodtam el, míg Jungkook kezemre simítva bólintott egyet, s közben nézett rám egy lágy mosollyal arcán.

-Igen. Valóban gyönyörű.-Válaszolt halkan, bár volt egy olyan sejtésem, hogy ő nem egészen a kilátásra értette ezt, így hát enyhén el is pirultam.-Jó döntés volt, hogy ide jöjjünk, nem?-Kérdezte kíváncsian, míg én csupán bólintottam egyet.-Tudod mi volt még jó döntés?-Döntötte oldalra fejét, míg én szemöldök ráncolva ráztam fejemet, nemleges választ adva ezzel.-Be menni a boltodba azon a napon.-Válasza végett azonnal el nevettem magam, s közben bólintottam is párat, miszerint igaza van, valóban jó döntés volt.

-Igen, az tényleg jó döntés volt. És az is, hogy elfogadtam a meghívásaid.-Tettem hozzá, a fekete hajú pedig hirtelen komolyodott el.

-Tudod nagyon sok mindenen gondolkodtam az elmúlt időszakban. Vissza emlékeztem még a legelejére a kapcsolatunknak, arra, hogy mégis mennyire felénk voltam veled kapcsolatban. Pedig egyértelműen nekem kellett volna határozottnak lennem, hiszen mégiscsak én szerettelek volna csabítani téged, ha mondhatom így.-Nevette el magát, s persze ennek hallatán nekem is kuncognom kellett.-Tudod szörnyen nehezen éltem meg azt az időszakot, amikor nem voltál hajlandó beszélni velem. Tudtam, hogy hogyha egyszer újra szóba állsz velem és adsz nekem egy esélyt, akkor mindent meg kell tennem majd a jövőben azért, hogy mellettem maradj végig és ne érezd magad rossznak, vagy ne szégyenkezz. Azt hiszem sikerült.-Döntötte oldalra fejét bizonytalanul, én pedig csupán egy lágy mosollyal arcomon bólintottam egy aprót.-Akkor döntöttem el, hogy mindent meg fogok adni neked, amire csak szükséged van. Az összes szeretetem amim van, az összes törődésem. Minden nap végén azt hiszem, hogy már nem foglak tudni ennél jobban szeretni, aztán minden másnap rá jövök, hogy igenis tudlak. Minden egyes nap újra és újra beléd szeretek Jimin, és szeretném ha ez életem végéig így maradna. Egyedül beléd szeretnék beléd esni, beléd szeretni minden nap, úgy csókolni, s ölelni mintha nem lenne másnap, rólad gondoskodni, neked énekelni, neked főzni, téged nézni szüntelenül, s benned gyönyörködni. Úgy akarom le élni az életem hátra lévő részét, ahogyan eddig is tettem. Minden reggel veled kelni, megcsókolni, szép dolgokat suttogni a füledbe és szeretni téged. Úgy akarok meghalni, hogy ott vagy mellettem, szorosan fogod a kezem, s mikor az utolsó szeretlek után távozom te csak nyomj egy csókot a homlokomra, s még utoljára szoríts szorosan magadhoz. Csak azt szeretném, hogy kísérj tovább az utamon, s a legvégéig légy mellettem, ahogyan én is lennék melletted. Meg tennéd értem, Jimin? Mondd csak..!-Kezdett el kutakodni a zsebében, s aztán térdelt hirtelen elém, hogy egy vörös kis dobozt maga elé tartva azt kérdezhesse; -Lennél a férjem, s megígérnéd nekem, hogy életem végéig mellettem maradsz?

-Istenem, Jungkook!-Zokogtam fel abban a pillanatban, s aztán borultam karjaiba, meg sem várva, hogy rám húzhassa az arany karikát.-Igen, igen, igen!-Motyogtam nyakába, szorosan ölelve Őt, míg éreztem, hogy egy nagy adag levegőt eresztett ki tüdejéből, s úgy szorított magához még jobban. Végül miután nagy nehezen elváltam tőle, remegő kezemet felé tartottam, Ő pedig már rá is húzta a gyűrűt ujjamra.-Istenem, annyira szeretlek Jungkook!-Csókoltam meg Őt hirtelen, s legnagyobb meglepetésemre hirtelen tapsvihar ütötte meg fülemet. Mindenki akik velünk együtt vacsoráztak, s végig nézték a jelenetet: üdvrivalgásban törtek ki, voltak akik még fütyülni is neki láttak.

-Hihetetlenül boldoggá tettél most, remélem tudod!-Vigyorgott rám könnyes szemekkel az ében fekete hajú, míg én mosolyogva töröltem le arcát, s aztán pusziltam meg Őt.

-Nekem mondod? Azt hiszem ennyire még sosem vert gyorsan a szívem, majd' ki ugrott a helyéről.-Vallottam be neki kacagva, Jungkook pedig nevetve állt fel, s aztán ölelt magához újfent.

-Miért mindig evés közben jön rátok a nagy szerelem?-Sóhajtott nagyot Subin, ám mikor felé fordultunk; szélesen elvigyorodott.-Gratulálok apu!-Kacsintott páromra, aki csupán felé tartotta tenyerét, hogy kislányom bele csapjon.

-Van egy olyan érzésem, hogy Subin tudta mit tervezel..-Húztam fel egyik szemöldököm gyanakodva, Jungkook pedig úgy nézett el oldalra, mintha semmiről sem tudna.-Be kell vallanom, Subin elég jól titkolta.-Bólintottam elismerően, az említett pedig felháborodva kiáltott fel.

-Hé! Hát még szép! Nagyon sok dolgot nem tudtok ti!-Rázta meg mutató ujját, ám mikor leesett neki, hogy ezzel bizony elszólta magát; csendesen kezdett falatozni.-Nagyon finom az étel..-Motyogta, mi pedig azonnal hatalmas nevetésben törtünk ki.

Nem számítottam rá, hogy Jungkook meg fogja kérni a kezemet, főleg nem ilyen romantikus módon, s romantikus helyen. Tökéletesnek véltem, mind az időzítést, mind a helyet, s mind a módját. Bár tény és való, hogy nekem még az is tökéletesen megfelelt volna, ha a saját lakásunkban kéri meg a kezem. Számomra az volt a fontos, hogy Jungkook megtette ezt a hatalmas lépést. Nem tagadom, sokat fantáziáltam róla, hogy mégis milyen lenne, ha mi ketten össze házasodnánk, ám sosem gondoltam volna, hogy ez valaha be is következik majd. Mindenesetre Jungkook olvasott a gondolataimban - ezek szerint -, s még boldogabbá tett, már ha ez lehetséges volt. Hisz' én már előtte is a fellegekben jártam már csupán annyitól, hogy a férfi az enyém volt.

2023.02.01.

Hibákért elnézést!😔

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

khm, khm, Jeon Jeongkook-

meghaltam kész végem ennyi sziasztok