Subin szemszögéből:

Izzadt tenyereim szoknyámba töröltem, s remegő kezekkel vettem át a rózsát a nőtől, aki egy kedves mosollyal adta át azt. Sietnem kellett vissza az iskola elé, hisz' Hari órája hamarosan véget ért, én pedig több utcát is sétáltam azért az egy szál rózsáért. De megérte, ugyanis sikerült az egyik legszebbett meg vennem.

Szerencsémre még volt öt perc hátra, úgyhogy nem késtem semennyit sem, viszont abban az időben igencsak rágtam a körmeim. Izgultam, hisz' sajnos volt egy olyan sejtésem, hogy mellé fogok lőni. Kezdjük ott, hogy a lány még csak nem is tudta, hogy leszbikus vagyok. Nemhogy azonnal azzal álljak elé, hogy "Figyi amúgy! Be jössz nekem."

-Subin! Itt vagyok.-Jelent meg mellettem mosolyogva Hari, s aztán nézett értetlenül a rózsára.-Ez kinek kell?-Kérdezte kíváncsian, míg én zavartan pislogtam párat, s aztán vonakodva válaszoltam neki.

-Ahm..Neked vettem. Meg láttam és te jutottál eszembe.-Nyújtottam felé, míg ő először csak nagy szemekkel nézett rám, végül egy szelíd mosollyal arcán át vette azt tőlem, s füle mögé tűrve egy tincset köszönte meg azt.

-Mehetünk?-Karolt belém szokásához híven, míg én bizonytalanul bólintottam egyet, s aztán már szedtem is lábaim a lány után.

Utunk egyenesen hozzájuk vezetett, ahol a szülők kedvesen fogadtak, s egy kisebb beszélgetés után pedig a szobájába vonultunk. Most először fordult elő, hogy feszengtem a lány közelében. Még az ágyra is alig mertem le ülni, holott már rengetegszer aludtam benne. Ezúttal viszont más volt, sokkal másabb volt a helyzet.

-Mit akarsz hallgatni?-Kapcsolta be a TV-t Hari, míg én a kedvenc bandája egyik zenéjét választottam.

-Case 143.-Motyogtam magam elé, s aztán mosolyodtam el, nehogy észre vegye rajtam, hogy kissé feszültebb vagyok a kelleténél.

-Mihez lenne ma kedved?-Fordult asztala felé, s húzta ki annak fiókját.-Van itt UNO, memória kártya..-Kezdte sorolni, én viszont szavába vágtam míg még volt annyi bátorságom.

-Felelsz vagy mersz?-Javasoltam, s nem lepődtem meg mikor szemöldökét ráncolva nézett rám vissza ennek hallatán.

-Nem is szereted azt a játékot.-Nevette el magát, viszont ennek ellenére be ült velem szembe az ágyon.-Na jól van. Kezdd akkor te! Felelek.-Biccentett felém, én pedig egy pillanatra teljesen kétségbe estem, ugyanis nem tudtam mit kitalálni. Sosem szerettem ezt a játékot, egyenesen utáltam, s nem is tudtam soha, hogy mit kéne kérdezzek, vagy esetleg mondjak a másik félnek.

-Mi a legnagyobb titkod?-Kérdeztem tőle hirtelen ötlettől vezérelve, s persze reménykedve abban, hogy nem mondta el nekem korábban.

-Nincsen. De ha nagyon kéne mondani valamit, akkor talán az, hogy tavaly el loptam egy évfolyam társam faragóját.-Rántott vállat, míg én értetlenül pislogtam rá nagyokat, hisz' nem értettem, hogy mégis minek kellett neki annyira egy faragó, hogy el lopja azt.

-Mégis miért?-Nevettem el magam, Hari viszont csak kacagni kezdett.

-Elhagytam az enyémet, s az előző osztályból valaki ott hagyta az övét. Nem tudtam kié volt, de azt igen, hogy melyik osztály. Mindenesetre eltettem magamnak.-Vallotta be piros orcákkal, míg én egy féloldalas mosollyal hallgattam őt végig.-Na de egyszerre csak egy kérdés! Most különben is én jövök.-Szidott meg, én pedig gyorsan rá vágtam, hogy felelek. Utáltam merni, ki voltam tőle mindig is.-Mi a legrosszabb emléked? Vagy valami olyan, amire nem szívesen gondolsz vissza.

-Egyszer rá nyitottam apáékra. Tizenegy éves voltam.-Nevettem el magam, s aztán temettem arcomat tenyereimbe. Valóban nem szerettem erre vissza gondolni, s nem azért, mert a melegséghez volt köthető, hanem mert a szüleimet láttam. Olyan kínos tud az lenni...

-Ne bassz! Komolyan?-Kezdett el kacagni a lány, s még a térdét is ütögetni kezdte közben, annyira szórakoztatónak találta ezt a tényt.

-Ja! Azt hiszem életemben nem voltam még annyira kínos helyzetben mint akkor. Apa meg is akarta magyarázni, de meg kértem, hogy inkább ne tegye. Így is eléggé kellemetlen volt, nem kellett róla még beszélnie is.-Ráztam fejemet, aztán néztem rá.-Felelsz vagy mersz?

-Felelek!-Dörzsölte össze tenyereit izgatottan, én pedig úgy döntöttem, hogy végre bele vágok a közepébe. Nagyon remélem, hogy lesz ennek haszna Apu!!

-Gondolkodtál már azon, hogy milyen lenne együtt lenni azonos neművel?-Kérdeztem halkan, míg Hari arcán hirtelen piros foltok jelentek meg, melyet minden bizonnyal ő is érzékelt, hisz' inkább elfordította a fejét.

-Hát..Igazából gondoltam már rá, igen.-Bólintott aprót, s aztán gyorsan terelni kezdte a témát, ami számomra már nem volt annyira kedvező.-Felelsz vagy mersz?

-Felelek!-Vágtam rá minél gyorsabban, hogy ismét én kérdezhessek.

-Te is szoktál a fejedben lévő kis hanggal beszélgetni?-Vigyorgott szélesen, míg én szememet forgatva bólintottam párat, s aztán szóban is válaszoltam neki, miszerint igen, szoktam. Ez után újfent én kérdeztem, hogy felel-e vagy mer, viszont legnagyobb meglepetésemre Hari a merést választotta, amivel nem igazán tudtam mit kezdeni abban a pillanatban.

-Agh, nem jut eszembe semmi..-Háborodtam fel egy kis idő után, míg Hari nevetve megfogta kezeim, s aztán fejét kezdte rázni.

-Semmi baj!-Mondott ennyit szélesen mosolyogva, nekem pedig abban a pillanatban kihagyott a szívem egy ütemet. Olyan szép mosolya volt. És a szemei ahogyan ragyogtak, az édes kis gödröcskéje, a csilingelő hangja. Fhú, olyan nyálas leszek mint Apu. Ez ragadós?-Mi az? Elkalandoztál.-Jegyezte meg Hari a mögötte lévő ágytámlának támaszkodva, én viszont nem éppen arra válaszoltam neki, mint amire kellett volna.

-Én is szoktam gondolkodni azon, hogy milyen lenne egy lánnyal együtt lenni.-Haraptam alsó ajkamba, s kezdtem el azt rágcsálni.

-Tényleg? Na ne mondd!-Forgatta meg szemeit, ezzel engem teljesen meglepve.-Azt hiszed nem látom, hogy nem tudsz a szemembe nézni időnként? Meg hogy meg nézed a folyosón lévő lányok többségének fenekét?-Nevette el magát, s aztán fészkelte magát közelebb hozzám.-Nem vagyok vak, Subin. Tudom, hogy szereted a lányokat. De mikor jöttél rá? És hogyan?-Lett izgatott azonnal.

-Hari, én..-Kezdtem bele, viszont ekkor eszembe jutott mit mondott reggel Apu.

"Ha a helyzet adja magát, kapd le!" -Jelentette ki határozottan, bár mondjuk Apa nem éppen ezen a véleményen volt. Mindenesetre minden mindegy alapon néztem a lány szemeibe, s még mielőtt reagálhatott volna bármit is; tarkójánál fogva magamhoz rántottam őt, s össze tapasztottam puháink.

Kétség kívül pillangók milliói kezdtek repdesni gyomromban, s engem abban a pillanatban ki is rázott a hideg, ám mégis le vert a víz. Ráadásul izgultam is, ugyanis Hari egyáltalán nem viszonozta csókomat.

Csalódottan váltam el tőle, s felettébb szomorúan, ám ekkor Hari gyorsan húzott vissza magához, s legnagyobb meglepetésemre a párnák közé döntött. Fölöttem támaszkodva csókolt tovább, s az idő előrehaladtával nyelve is csatlakozott a buliba, mígnem egyik lábamat kissé fentebb tolta, hogy combom alá tudjon nyúlni, s markolászni tudja azt, akárcsak én az ő csípőjét, s derekát.

-Tudtam, hogy jobban szeretsz, mint egy barátot.-Jelentette ki elválva tőlem, s húzta egy sunyi mosolyra ajkait.-Csak azt nem tudtam, hogy mikor lépsz.-Harapta meg alsó ajkam, majd aztán dobta lábamat a derekára. Combomat elhagyva a pólóm alá nyúlt, alhasamtól kezdve egészen mellkasomig felsimított, s mielőtt észbe kaphattam volna: a melltartóm már ki is volt csatolva.

-Mióta vagy te ilyen vad?-Ráncoltam szemöldököm, na nem mintha bántam volna hevességét. Tény és való volt, hogy vágytam már a lányra, bár nem gondoltam volna, hogy ő is ennyire ki volt éhezve.

-Shh!-Nyalt kagylómba, s kezdte egyik mellemet gyűrni, míg én alsó ajkamba harapva igyekeztem vissza fojtani hangomat, nehogy Hari szülei meghalljanak.

Tény és való.. Nem egészen erre számítottam, de panaszkodásra semmi okom nem volt.

2023.02.05.

Hibákért elnézést!😔

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Már csak egy rész van hátra:((

Egyébként mostmár valahogy így képzeljétek el Subin-t <3

Itt pedig Hari, hogy róla is legyen egy kis elképzelésetek. ^^

Plusz ha már itt tartunk, akkor itt egy Jungwoon is👀 senki se maradjon ki :3