-Jeon Jeongkook!-Állt félre a mikrofon elől az idős férfi, s hajolt meg párom előtt, aki mosolyogva viszonozta a gesztust, s állt meg az említett tárgy előtt. Mondott egy rövidke beszédet, hálálkodott egy sort, majd pedig újfent meghaljolt - ezúttal a közönség előtt. Vissza állt az eredeti helyére, kapott pár oklevelet, s egy díjat is, majd aztán hagyta, hogy a főnöke újra beszélni kezdjen.

-Mm, gratulálok Édes!-Csókoltam meg egy széles mosoly kíséretében, míg Ő büszkén húzta ki magát, s nézett le rám.

-Főnök lettem Édes, ez tudod mit jelent?-Húzta fel egyik szemöldökét, ám én csak szemem forgatva paskoltam meg pofiját, s ráztam fejemet.

-Ne is gondolj rá!-Nevettem el magam, míg Ő nagyot sóhajtva jegyezte meg, hogy igazán hangulat romboló vagyok, de persze nem gondolta Ő komolyan. Ez abból is látszott, hogy el vett az asztalról egy-egy pohár pezsgőt, koccintott velem, s aztán szélesen mosolyogva le is gurította azt.

-Ha már főnök..-Simított óvatosan derekamra, majd aztán hajolt közelebb.-Gondolkodtál már azon, hogy címlapon legyél?-Döntötte oldalra fejét kíváncsian, ám én csak fejemet ráztam válaszul.

-Hogy én? Nem!-Vágtam rá azonnal, míg Ő csak szemöldökét felhúzva nézett végig rajtam, s aztán hümmögött egy sort.-Mi az?

-Miért nem?-Kíváncsiskodott, míg én mosolyogva vállat rántottam.

-Nem tudom. Nem éreztem szükségét soha sem, nem is találtam magam alkalmasnak rá. Rendben van a divattal foglalkozni, de nem hiszem, hogy reklámozni menne.-Próbáltam magyarázni, míg a fekete hajú bólintott egyet, s aztán el mondta, hogy érti. Innentől kezdve nem is firtatta tovább a témát, csupán mindenféle apróságról kezdett el velem beszélgetni, s azt est további részét már így ütöttük el. Néha oda csapódott hozzánk Jungkook egy-egy munkatársa is, olyan éjfél körül pedig hazafelé vettük az irányt, hisz' későre járt már.

Másnap délben már útra készen voltam, hogy Subin-t haza vigyem, ugyanis ő Jungwoon-nál aludt az előző éjjel. Nem húztam sokáig az időt, gyorsan össze szedtem magam, s el köszöntem Jungkook-tól, majd már mentem is kifelé. Azonban onnan nem jutottam tovább, ugyanis legnagyobb meglepetésemre Seorina állt velem szemben, s úgy látszott, hogy éppen kopogni, vagy talán csengetni készült. Nagyot néztem, s egy pillanatra még az ütő is megállt bennem. Bár csoda, hogy egyáltalán felismertem, ugyanis haja már csak válláig ért, s szőke volt, ráadásul nem volt rajta smink. Na nem azt mondom, hogy csúnya volt nélküle, s felismerhetetlen, ám az tény és való, hogy soha nem láttam nélküle.

-Te mit keresel itt?-Kérdeztem tőle pár perc után, s már nyitotta is a száját, hogy válaszoljon, viszont én kezemet felemelve jeleztem, hogy inkább maradjon csendben.-Tudod mit? Nem érdekel. Csak menj el, oké?-Néztem rá fáradtan, s akartam volna ki kerülni, viszont ő karomnál fogva tartott helyben.

-Jimin, kérlek beszéljünk! Csak egy percet kérek.-Nézett rám könyörgőn, viszont én annyira dühös, s csalódott voltam, hogy egyszerűen képtelen volt számomra az, hogy bármit is mondjak neki, vagy csak meghallgassam.

-Ha annyira fontos akkor beszélj Jungkook-al, de engem felejts el kérlek! És Subin-t is. Mire vissza jövünk, nem akarlak itt látni. Különben rád küldöm anyádékat.-Fenyegettem meg, s már a lépcsőházban sem voltam.

Nem is tudom, hogy mit éreztem abban a pillanatban. Csalódottságot, düht, fájdalmat? Talán mindent egyszerre. Mégis talán a csalódottság volt a legerősebb mind közül. S azt hiszem, hogy nem is kell részletezzem, hogy miért.

Jungkook szemszögéből:

Nem gondoltam volna, hogy Seorina vissza tér. Nemhogy hozzánk, de úgy alapvetően az országba. Meglepve fogadtam, kezemből kiesett a pohár is, főleg, hogy Jimin engedte be.

-Ne haragudj a kellemetlenségért!-Adta a kezembe a seprűt, majd tűrte füle mögé immáron teljesen más színű, s hosszúságú tincsét.-Jimin-el akartam beszélni, de mivel nem kíváncsi rám érthető okok miatt, így át adom neked ezt.-Vett elő a kis táskájából egy borítékot, s nyújtotta át.

-Mi ez?

-Számítottam rá, hogy Jimin nem fog meghallgatni, úgyhogy mielőtt ide jöttem írtam egy levelet. Azt írtam le, amit neki akartam mondani. Csak add majd át kérlek!-Kérte halkan, melyre csupán bólintottam egyet.-Nem is zavarok tovább. Örültem Jungkook!-Hajolt meg enyhén, s aztán sarkon is fordult, hogy el hagyja a lakást. Utána akartam menni, hogy ki kísérjem, ám lábaim földbe gyökereztek. Nem tudtam, hogy mit is kellett volna reagáljak. Egyszerűen teljes sokkban voltam.

Szerencsére Jimin hamar haza ért Subin-al, s miután a kislány a szobájába vonult, párom azonnal elém is lépett.

-Mit mondott?-Kérdezte kertelés nélkül, s enyhén idegesen.

-Csak egy levelet adott át.-Nyújtottam át neki a borítékot, melyet először furcsán méregetett, majd velem együtt felbontotta azt, s olvasni kezdte.

"Kedves Jimin!

Itt Seorina! Nem fogadtad el kérésem, miszerint személyesen beszéljünk, ezért olvasod most ezt a levelet. Úgy érzem, hogy igazságtalan voltam veled és Subin-al szemben, talán még Jungkook-al szemben is. Nem adtam magyarázatot.

Drága Subin-nak igaza volt, viszonyom volt valakivel, de ezt már tudod. Sajnálom, hogy nem mondtam el, ahogyan te is tetted, mikor Jungkook képbe jött. Ahogy azt is sajnálom, amit azon a napon tettem. Nem gondolkodtam, s hirtelen cselekedtem, de azt hiszem nem keresek kifogásokat. Semmi értelme. Az eltűnésemnek nincs különösebb oka. A szüleim el vették az összes vagyonom, de azt hiszem ezen nem is lepődsz meg annyira. Az utolsó Wonokból Dubai-ba mentem, hogy kissé meg szedjem magam. Eleinte nem ment, de mára sikerült. Tudom nem fontos, de gondoltam el mondom.

Sajnálom, hogy nem kerestem Subin-t. Tudom, hogy téged nem érdekellek, de tudom, hogy Subin-t igen. Ne haragudj, de nincs elég bátorságom felkeresni őt, s úgy elé állni, hogy tudom; sosem voltam jó anya, s sosem bántam vele jól. Ráadásul "magára" is hagytam, avagy inkább elhagytam. Szégyellem magam és úgy érzem, hogy hiába kicsi még, csalódott bennem, s haragszik rám. Egyszer mindenképpen felkeresem. Kérlek add majd neki a borítékban lévő másik levelet, neki írtam a 18. születésnapjára.

Nem szeretnék többet írni, hisz' tudom, hogy ezek sem voltak fontos dolgok, csupán tisztázni akartam a helyzetet. Szeretném rendbe hozni az életem, de egyedül, a régi emberek, kapcsolatok nélkül. Sajnálom, hogy nem hallgattál meg, de köszönöm, hogy ezt elolvastad. Sajnálom, hogy ilyen ember voltam, s azt is ahogyan a mi történetünk végződött. Remélem még találkozunk! Vigyázzatok magatokra, s mindenképpen mondd meg Jungkook-nak, hogy szeresse Subin-t helyettem is, s téged is.

Köszönök mindent Jimin!"

2023.01.24.

Hibákért elnézést!😔

Köszönöm, hogy elolvastad!💗