-Seorina, megkértelek, hogy ma te menj el Subinért.-Sóhajtottam a telefonba, miközben igyekeztem nem újabb agyvérzést kapni. Hihetetlen ez a nő. Egyszer kérem meg valamire és nyilván akkor sem teszi meg.

-Drágám, nem vagyok otthon. Nem tudok érte menni.-Hisztizett a telefonba, én pedig szemem forgatva néztem karórámra, s engedtem ki egy nagy adag levegőt a tüdőmből.

-Én sem vagyok otthon, dolgozom. Tudod..Ahogy reggel is már említettem.-Mosolyodtam el gúnyosan, de közben már át is adtam a kulcsot az egyik alkalmazottamnak.-Kérlek zárj be helyettem, holnap reggel pedig add át a kulcsot Harinak! Később érte jövök!-Hadartam el gyorsan, majd sietve kifelé vettem az irányt a boltból, hogy autóba tudjak ülni, s elmenjek kislányomért az óvodába, ha már az anyja nem volt rá képes.-Leteszem, majd beszélünk!-Kötöttem be magam, s meg sem várva, hogy válaszoljon; kinyomtam a hívást.

Hiába már három éve anya, egyszerűen semmi anyaság nem szorult belé. Borzasztó feleségnek is és szülőnek is egyaránt. Nem is értem, hogy miért pont ő neki kellett az életembe csöppennie, legalább akkor már lett volna egy értelmesebb nő. Merőben megkönnyítette volna az életem, s talán most én sem az ideget enném. Még az a csoda, hogy szólt, különben szegény kislány várhatna az anyjára az óvodában.

-Subin, kicsim!-Tártam szét karomat ahogy kislányom megpillantott az óvoda ajtajában, ő pedig már rohant is, hogy magamhoz öleljem őt.-Milyen napod volt?-Simítottam hajára, majd egy kedves mosollyal arcomon ültettem le a padra, s segítettem neki utcai ruhába öltözni.

-Nagyon jó volt. Képzeld el, hogy jött egy új kisfiú a csoportba!-Mesélte aranyosan, míg én érdeklődve pillantottam le rá, s húztam fel szemöldököm.

-Valóban? És aranyos?

-Igen, bár picit visszahúzódó.-Felelte vékony kis hangján, majd az óvónőktől elköszönve meghajolt, s hagyta, hogy kézen fogva kivezessem őt az autóhoz, aztán ott beletegyem a gyerek ülésbe, s bekössem. A pendriveról elindítottam a kedvenc meséje főcímdalát, aztán hazafelé vettem az irányt.-Anya hol van?

-Nem tudom, biztos fontos dolga akadt.-Néztem a visszapillantó tükörbe.

-Neki mindig fontos dolga akad.-Jegyezte meg csalódott hangon, míg én sóhajtva masszíroztam meg orrnyergem. Valóban mindig közbejön neki egy-két "fontos" dolog, ami miatt csak néha megy ő Subinért. Nem is értem, hogy hogy nincsen bűntudata miatta. A saját kislánya. Minden gyereknek szüksége van az anyukájára, főleg egy lánynak, s főleg kiskorban. Ez a nő pedig csak akkor van vele, ha muszáj.

Haza érve nem volt meglepő, hogy Seorina nem volt otthon, mindketten számítottunk rá. Egyedül a takarítónő volt a házban, aki érkezésünk végett meghajolt, majd távozott is. Egyből a konyha felé vettük az irányt, hogy valami harapni való után nézzünk, s boldogan vettük észre, hogy volt friss kimchi. A kedvencünk.

Szépen be is laktunk belőle, végül közösen mesét néztünk, aztán megfürdettem a kis bambi szemű lánykámat, végül hagytam, hogy játsszon egy nagyot. Addig én a munkámat néztem át a gépemen, persze közben figyeltem azt is, hogy Subin mit csinál. Nehogy baja legyen.

-Megjöttem!-Hallatszott már este Seorina hangja, viszont egyikünk sem volt hajlandó ki menni hozzá az előtérbe.-Hát így kell fogadni anyát?-Jelent meg a nappali ajtajában hatalmas szemekkel, végül elmosolyodva lépett kislánya mellé, s az ölébe kapva puszilta meg piros orcáját.

-Úgy volt, hogy te jössz értem az oviba.-Biggyesztette le ajkait kislányom, míg a nő tanácstalanul nézett rá, s sóhajtott egy nagyot.

-Holnap tényleg én megyek érted, csak most közbe jött egy..-

-Fontos dolog, igen, tudom.-Sóhajtott fejét lehajtva Subin, majd jelezte, hogy leszeretne szállni az anyja öléből. Seorina végül felém vette az irányt, s mellém ülve nyomott egy puszit ajkaimra.

-Milyen napod volt?-Simított fel mellkasomra egy buja mosollyal, míg én vállat rántottam.

-Csak a szokásos.-Hajtottam le gépem tetejét, míg a nő kapva az alkalmon vette ki azt a kezemből, s foglalt helyet az ölemben, szembe velem. Kezeim öntudatlanul vándoroltak keskeny csípőjére, hogy aztán azt cirógatva hajtsam hátra fejem, s engedjek ki tüdőmből egy nagy adag levegőt. Subin időközben a szobájába vonult, gondolom megharagudott az édesanyjára.

-Stresszesnek tűnsz.-Motyogta ahogy vállam kezdte "masszírozni", míg én szemöldök ráncolva pillantottam fel rá, s horkantottam fel.

-Mérges vagyok, Seorina. Már egy hete ígérgeted a lányodnak, hogy te mész érte az óvodába, de minden egyes nap kapom a hívást, miszerint nem érsz rá, és legyek szíves én elhozni őt.-Szemeztem vele szigorúan, míg ő meghökkenve pislogott rám nagyokat.-Feléértés ne essék, én nagyon szívesen elhozom őt bármikor, de ha már egyszer azt ígéred neki, hogy elmész érte, akkor az legyen is úgy!-Szidtam meg a nőt, míg ő ajkait lebiggyesztve rázta meg fejét szépen lassan, majd közelebb hajolva hozzám ajkaimra suttogott.

-Úgy érzem túl sok benned a felgyülemlett feszültség.-Tapadt húsos ajkaimra, míg én szusszantva fogadtam puháit, kezeim pedig fenekére vezettem, hogy kissé megmarkoljam félgömbjeit. Azonnal felsóhajtott a kellemes érzésre, én pedig elválva tőle nyakára tapadtam, s nyálas csókokkal hintettem be érzékeny bőrét, amit ő sóhajtva tűrt, s közben fejét is oldalra döntötte, hogy jobban hozzá férjek a területhez. Szoknyáját feltűrve markolásztam tovább fenekét, közben egyik kezem előre vándorolt, s bugyiját arrébb tolva érzékeny pontját is kényeztetni kezdtem, ami végett kéjesen nyögött fel.

-Halkan!-Suttogtam fülébe, majd könnyű szerrel döntöttem el a nőt a kanapén, s kezdtem kigombolni ingét, hogy aztán melltartójától megszabadulva kezdjem egyik mellét markolászni, másikat pedig nyelvemmel kényeztessem. Kezét hajamba vezetve húzta meg pár tincsem, közben mellkasát domborítva könyörgött még többért, én pedig értve néma kérését teljesítettem vágyát.

Hiába nem volt jó feleség, sem jó anya, egy valamire mindig is tökéletes volt. Levezetni a feszültséget, ahogy ő mondaná. Seorina egy igazi szex bomba volt, vágyaim kielégítője. Tisztában voltam vele, hogy alkalom adtán félre lépett, ha tehette, de nem hibáztattam érte. Kényszer házasságban élünk, s az egyetlen ami össze tart minket az Subin. Meg persze szüleink akarata és vágyaink kielégítése. Ezeken alapult az egész életünk, amit közösen éltünk. Látszatra egy tökéletes család voltunk, akik egészséges házasságban élnek, ám a négy fal között mindketten tudtuk, hogy valójában közel sem így van meg írva a mese. A satnya, rút valóság sokkal fájdalmasabb és mélyebb, mint amit bárki gondolna, vagy eltudna képzelni. A kettőnk története érdeken alapul, s ez soha nem lesz másképp. Mindketten tudtuk nagyon is jól.

2022.11.01.

Hibákért elnézést!😔

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Na helóka!<3
Ezennel meg is hoztam az első részt, amivel őszintén szólva egyelőre nem vagyok 100%-ban megelégedve, ugyanis ezt még valamikor nyár elején írtam meg. Azóta azt hiszem fejlődtem egy kicsit, úgyhogy nem érzem egészen jónak ezt a részt, pedig javítgattam azért. Mindenesetre remélem, hogy nektek tetszett és izgalommal várjátok a következő részt! Puszi nektek <33