-Igazad volt Hari, tuti meleg!-Támadtam le a lányt egy héttel később, míg a hosszú, barna hajú hatalmas szemekkel nézett vissza rám, s próbált rá jönni, hogy mégis mi lelt engem kora reggel.

Jungkook és én a cukrászda óta nem találkoztunk újra, ugyanis a nagy hévben elfelejtettük egymás elérhetőségeit elkérni. Az óvodában azóta sem találkoztam vele újra, pedig minden alkalommal vártam; hátha megelenik.

-Mármint a férfi aki körülbelül két-három hete volt nálunk?-Esett le a lánynak a tantusz, míg én hevesen bólogatni kezdtem.-Miből jöttél rá?

-Találkoztam vele az óvodában. A testvére kisfiát vitte volna haza, de felismert és elhívott minket Subinnal sütizni. Olyan egyértelmű jeleket adott afelé, hogy meleg, hogy arra szavak sincsenek.-Ráztam fejemet egy apró somollyal, ugyanis kár lett volna tagadnom, hogy egyébként meg aranyos volt a férfi, legalábbis emiatt.

-Akkor miért nem kezdeményezel?-Kérdezte a lány, míg én hatalmas szemekkel, s elnyílt ajkakkal néztem a velem szemben lévőre. Micsoda badarság!

-Ne hülyéskedj! Feleségem van.-Ráztam a fejemet ellentmondásosan, ám éreztem, hogy a fejem lángba borult. S nem amiatt, hogy kezdeményeznem kéne, csupán kellemetlennek éreztem. Én? Egy férfi felé, miközben házas vagyok?

-Csak ez állít meg benne?-Döntötte oldalra fejét kíváncsian, míg én újfent csak meglepetten tudtam a lányra pislogni, hisz' alig akartam elhinni, amit kérdezett tőlem.

-Hari, én heteroszexuális vagyok, nem pedig homoszexuális.-Nevettem fel zavartan. A lány úgy nézett rám mintha körülbelül azt mondtam volna neki, hogy "Nő vagyok, nem férfi.", ezzel arra utalva, hogy bizony én ne hazudjak neki. Még a szemeit is megforgatta, mire teljesen felháborodtam.-Hari, nem vagyok meleg!-Emeltem fel hangomat felháborodottan, ám nem azért, hogy a lányra ijesszek, csupán tényleg meglepett, s tényleg el sem akartam hinni, hogy a lány azt hiszi; vonzódok a saját nememhez. Még csak nem is néztem ki melegnek soha....

-Hazudj csak magadnak nyugodtan, de tudom, hogy az vagy, vagy legalábbis biszexuális, a feleségedből kiindulva.-Rántott vállat, s közben a pult mögött kezdett matatni, hiszen azért a munkát csinálta beszéd közben. Ügyes!

-Komolyan úgy nézek ki, mintha az lennék? Még csak nem is izgulok a férfiakra, meg sem szoktam őket nézni. Olyan semleges érzéseket váltanak ki belőlem, ha mondhatom így..-Húztam el a számat duzzogva, s ekkor már úgy éreztem magam, mintha egy gyerek lennék, aki nem kapta meg a kért dolgát.

-Figyelj Jimin, én nem tudhatom biztosra állítani és lehet, hogy azt állítod, hogy nem vagy meleg, de talán ez később még változhat. Kényszer házasságban vagy, sosem volt alkalmad arra, hogy ismerkedj. Hány barátod van, vagy legalább jó ismerősöd van rajtam kívül?-Döntötte oldalra fejét kíváncsian, s tudtam, hogy nem megbántani akart a kérdéssel, ezért válaszoltam is neki;

-Nem sok..-Sóhajtottam igazat adva neki, míg ő bólintott egyet.

-Azt mondom, hogy adj neki egy esélyt, mert lehet, hogy benne megtalálnád azt, amit egyébként már régen meg kellett volna találj, csak nem volt rá lehetőséged! És engedd el a tényt, miszerint ő egy férfi, s azonos neműek vagytok! Ha boldogok vagytok és képes lennél szeretni őt, akkor miért ne lehetne?-Kérdezte lágy hangon, ám én csak számat húzva, s sóhajtva hisztiztem csendben.

-De ez olyan fura, én nem akarok tőle semmit.-Rántottam vállat hanyagul, míg ő bólintott egyet, hogy tudja nagyon jól.

-Lehet, de szerintem ő igen.-Biccentett az ajtó felé, míg én értetlenül fordultam meg tengelyem körül, melyen Jungkook lépett be, s aztán egy széles mosollyal intett. Orcáim újfent vörös rózsákat bontottak, s zavartan intettem vissza, közben úgy éreztem magam mint egy szűz tinilány, aki életében először lép kontaktusba fiúval. Végülis...

-Szia! Ne haragudj, hogy zavarlak, ráérsz egy percre?-Kérdezte dörmögős hangján, míg én nagyot nyelve bólintottam egy aprót, s vonultam félre, hátha Jungkookot zavarná a mellettünk lévő lány jelenléte.

-Mondd!-Álltam meg előtte, ám nem beszéltem vele túl keményen, nehogy azt higgye, hogy haragszom rá valamiért.

-Nem találkoztunk egy ideje már és elfelejtettük az elérhetőségeinket megcserélni, úgyhogy gondoltam megkereslek itt.-Magyarázta, míg én bólintottam párat, hogy igen, valóban így van, s értem is, hogy mit mondd.-Szerettél volna egy újabb találkozót, úgyhogy..Holnap délután mit csinálsz?-Vakart tarkójára, s bizonytalanul nézett rám, én pedig egyszerűen nem tudtam vele kemény és határozott lenni. Kétségbeesetten nézett rám, nekem pedig megpuhult tőle a szívem, s egy lágy mosoly kíséretében bólintottam egy aprót.

-Nyugi, nem csinálok semmit. Rá érek.-Nyuszis mosolya helyet foglalt helyes kis arcán, majd aztán jókedvűen további jó munkát kívánt, s el is köszönt. Harira sandítottam, aki egy mindent tudó pillantással nézett rám vissza, s egy széles mosollyal, majd aztán sunyisan folytatta a munkáját, én pedig csak szemem forgatva sóhajtottam egy nagyot.

Nem akartam Harinak igazat adni, mert én valóban nem akartam semmit sem a férfitól, maximum barátkozni. Nem voltam meleg, nem izgultam a férfiakra soha sem. Mégis ahogy rám nézett; nem tudtam neki nemet mondani. Olyan édes arca volt, s olyan meleg tekintete, hogy képtelenség lett volna visszautasítani őt. Túl aranyos volt ahhoz. S bár nagyon ellenkezni akartam, s a lánynak is be akartam bizonyítani, hogy márpedig én bizony semmit sem akarok tőle; belementem az új találkozóba. Tény és való, hogy én kértem újabbat, de simán mondhattam volna azt, hogy nincs kedvem hozzá, vagy aznap pont nem érek rá, de majd "szólok". Ámde nem így történt, s ez idegesített. Zavart a gondolat, hogy nem tudtam neki ellent mondani, hogy képtelen voltam ellenkezni. De nem tehettem róla, befolyással volt rám. Különös ezt mondani, de valóban így volt. Ez pedig ugyancsak idegesített.

-Meddig állsz még ott magadban örlődve?-Csipkelődött a hosszú hajú, míg én arcomat felfújva néztem rá mérgesen, s legyeztem meg felé a mutató ujjam.

-Kihúzod a gyufát még ma, meglátod!-Fenyegettem meg, de tudta nagyon jól, hogy én sem gondolom komolyan. Ő is csak jót kacagott rajta, aztán pedig elkomolyodva, de lágyan nézett szemeimbe.

-Csak gondold át, Jimin! A személyiség az ami megfog, nem a neme. Ne feledd!-Kacsintott, azzal magamra is hagyott, ugyanis hátra ment a raktárba, hiszen az volt a következő feladata.

Elgondolkodva fixíroztam a padlót, mintha az olyan érdekes lenne, majd pedig az üzlet kirakatán keresztül néztem kifelé az utcára. Hihetetlenül hümmögtem egy nagyot, s fordítottam oldalra a fejemet, végül indultam meg az irodámba.

A személyiség ami megfog..

2022.11.04.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!😔