Sokat gondolkodtam azon amit Hari mondott nekem, ám nem tudtam dűlőre jutni. Mérlegeltem a helyzetet, hogy beszéljek-e a kislánnyal vagy se, de mindig arra az álláspontra jutottam, hogy fogjam be szám. Valamiért nem akartam szembesíteni a ténnyel, hogy az apja nagy valószínűséggel meleg, vagy minimum biszexuális. Sőt, azt sem akartam, hogy Subin el távolodjon tőlem avégett, hogy az apja egy másik férfit szeret. Annyira megrémisztett ez az egész dolog, hogy úgy döntöttem; egy ideig nem beszélek Jungkook-al. Nem voltam hajlandó keresni őt, eszem ágában sem volt, hiába vettem elő a telefonom többször is, hogy írjak neki. Nem akartam, hogy ennél is közelebb kerüljünk egymáshoz, hiába minden porcikám minden egyes percben vágyott rá.

Az elmúlt két napban rengeteg üzenetet hagyott nekem, s többször is meg kérdezte, hogy van-e valami baj, ami végett nem írok neki, avagy nem válaszolok. Többször is szólt, hogy el fog jönni és személyesen nézi meg, hogy minden rendben van-e, de ez egyszer sem történt meg. Csupán tesztelt, hogy erre vissza írok-e neki, vagy ezt is figyelmen kívül hagyom. Nyilván nem válaszoltam..

-Nagyon rosszul nézel ki, Jimin! Minden rendben?-Kérdezte bizonytalanul Hari, ám én csak vállat rántottam.

-Nem nagyon szeretnék bele menni, csak annyit kérek tőled, hogy hogyha Jungkook be toppan az ajtón és keres; mondd azt, hogy nem jöttem be dolgozni!-Bár a lány szeretett volna kérdezni, inkább csendben maradt. Különben sem lett volna esélye, hogy bármit is feleljen, hisz' én azzal a lendülettel magára is hagytam. Valóban aggasztott, hogy Subin látott minket, s hiába éreztem úgy, hogy Jungkook már akkor fontos volt nekem, a kislányom közelsége és a szeretete mindennél fontosabb volt nekem. Nem akartam, hogy utáljon, nem akartam, hogy ítélkezzen felettem a saját gyerekem. Ő volt az egyetlen fix pont az életemben, s nem szerettem volna pont őt elveszíteni.

Műszak után siettem haza, ám mindenekelőtt Hari karon ragadott, s közelebb hajolt hozzám, hisz' nem akart kiabálni.

-Járt itt Jungkook.-Ejtette ki ezt a három szót ajkain, míg én lehunyt pillákkal sóhajtottam egy nagyot, s vágtam csípőre két kezem. Bár jól esett, hogy a férfi keresett, kissé aggasztott is. Merőben meg nehezítette a dolgomat.

-Nem baj, nem lényeg.-Akartam volna ennyivel le zárni a témát, ám a lány nem igazán engedett.

-Aggasztott a külseje. Olyan volt, mintha kissé ki lettek volna sírva a szemei.-Döntötte oldalra fejét bizonytalanul, míg én enyhén meglepetten, s kissé félve néztem vissza rá. Próbáltam a hazugság legapróbb jeleit keresni arcán, de sajnos nem találtam, így tudtam; igazat mondott.

Egy gondterhelt sóhaj szaladt ki puháim közül, miközben erőtlenül a kormányra dőltem, s úgy próbáltam össze szedni magam. Nem akartam el hinni, hogy Jungkook valóban sírt volna, maximum csak nem aludt. Ez pedig ugyan úgy rólam is elmondható volt, tehát annyira mégsem aggódtam. Legalábbis próbáltam magamat ezzel hitegetni, valójában azonnal rá akartam írni, hogy minden rendben van-e és nem-e találkozunk. Ám amint elő vettem a telefonom és rá szántam magam; fel adtam. Nem akartam én is a terhére lenni, valamint Subint sem akartam elveszíteni. Talán csak jobb döntés lett volna, ha Seorina mellett maradok és nem bonyolítom senki életét.

Haza érve fáradtan pakoltam le, s a cipőmet is nyögve nyelősen szenvedtem le magamról, majd aztán vetettem le magam a kanapéra. Ám pihenőm nem sokáig tartott, ugyanis nem sokkal később Seorina jelent meg előttem.

-El árulnád nekem, hogy mégis mi a franc ütött beléd?-Kérdezte halkan, ámde igencsak erőteljes hangon.-Jungkook ma itt járt és téged keresett, mert állítása szerint nem voltál a munkahelyeden, pedig tudom, hogy ott voltál. Miért hazudsz neki? Tudod te, hogy milyen reménytelenül nézett ki? Mint aki azt sem tudja, hogy fiú-e vagy lány és hogy került ebbe a világba.

-Hagyjuk ezt Seorina, nincs kedvem ehhez!-Ráztam fejemet egy fáradt grimasz kíséretében, s már álltam is volna fel, ám akárcsak Hari, úgy ő sem engedte, hogy ennyivel le zárjam a témát.

-Miért szalasztod el, hogy legyen egy boldog párkapcsolatod?

-Mert félek, hogy mi lesz Subin véleménye.-Emeltem fel hangomat, míg a nő megszeppenve nézett rám, s azonnal össze húzta magát. Pedig tudta nagyon jól, hogy nem bántom, csupán nem számított arra, hogy idéző jelesen kiabálni fogok vele.-Szerinted mit fog gondolni rólam, ha meg tudja, hogy Jungkook és én szerelmesek vagyunk, vagy valami hasonló? Szerinted örülni fog neki, hogy az apja nem az anyját szereti, de még csak nem is egy másik nőt, hanem egy férfit?

-Jimin, ez nem..-Akart volna bele kezdeni, ám én csak le intettem, s ki kerültem őt. Nem akartam hallgatni ahogy Jungkook mellett érvel, mert tudtam nagyon jól, hogy el gyengülök és beadom a derekam. Márpedig nem akartam engedni senkinek sem. Tudtam, hogy nekem mi a jó, tudtam, hogy Subin így nem fog utálni, s biztos voltam benne, hogy idővel Jungkook is talál majd valakit maga mellé, akivel sokkal jobban érezheti magát és akivel szabad is lehet.

Gyors zuhany után még játszottam kicsit Subin-al, majd aztán mellé feküdtem, s meg vártam míg el alszik. Bár eléggé nyögve nyelősen ment, majdnem én is el szundítottam mellette, annyira nem akart álom kerülni a szemeire.

-Apa?!-Szólalt meg halkan, míg én erőtlenül dünnyögtem, hogy mondja, hisz' hallgatom.-Jungkook bácsi szeret téged?-Motyogta maga elé, míg én értetlenül pislogtam nagyokat, bár a sötét miatt ezt nem láthatta.

-Hát..Szeret, mert barátok vagyunk, igen. Miért?

-Csak kérdeztem.-Fordult oldalára, majd aztán nagyot ásított, s összébb húzta magát.-Szeretlek apa!

-Én is téged.-Mosolyodtam el halványan, majd nyomtam egy puszit buksijára.

Nem sokkal később én is a hálóba vettem az irányt, s lefekvés előtt még meg néztem telefonom, ám hiba volt. Rengeteg üzenet fogadott, s persze mindegyik a fekete hajútól érkezett, melyben' aggódott értem, s folyton azt kérdezte, hogy minden rendben van-e, vagy esetleg van-e valami baj. Még arra is gyanakodott, hogy vele van valami problémám, amit kissé nehezebben fogadtam, hisz' vele az ég világon semmi baj nem volt, csupán én voltam el baszott, s féltem.

"Jimin kérlek válaszolj:(("

"Aggódom érted!"

"Miért kerülsz? Rosszat tettem? Velem van a baj?"

"Kérlek, ne hagyj el ilyen hamar! Adj egy újabb esélyt, ha én rontottam el valamit!"

Könnyeimmel küszködve zártam le telefonom, s végül hajtottam fejemet a párnámra. Iszonyatosan fájtak Jungkook üzeneti, s a szívem szakadt meg, hogy ennyire félt attól, hogy ő rontott el valamit. Pedig ő annyira tökéletes volt...

2022.11.19.

Hibákért elnézést!😔

Köszönöm, hogy elolvastad!💗