-Hari!-Álltam meg a lány előtt, aki meglepve, s kissé ijedten nézett rám vissza a pult mögül. Gondolom azt hitte, hogy rosszat csinált, ugyanis eléggé váratlanul és kissé agresszívan támadtam le őt.-Lenne egy fontos és komoly kérdésem.

-Persze, kérdezz nyugodtan!-Mosolyodott el végül, majd aztán test súlyát az egyik lábára helyezte, ezzel egy kényelmesebb pózt felvéve.

-Szerinted ha Jungkook és én le feküdnénk, akkor ki lenne felül?-Halkultam el, ugyanis körülöttünk azért voltak ám vendégek.

-Jungkook, ez egyértelmű. Miért?-Ráncolta szemöldökét, míg én hatalmas szemekkel meredtem rá.

-Miért én?

-A feminin alkatod miatt, meg azért ő sokkal jobban ki van pattintva, téged nem is tudnálak elképzelni felül.-Gondolkodott el, majd aztán rántott vállat.-Domináns vagy te is, de egyértelműen ő viszi a prímet kettőtök közül.

-Azt mondod, hogy az én seggem lesz meg rontva?-Sápadtam el pillanatok alatt, minek következtében a lány jóízűen nevetni kezdett, s még a fejét is hátra vetette, úgy kacagott.-Ez nem vicces, Hari!

-Sajnálom, de az arcod mindennél többet ért.-Törölte le könnyeit, majd aztán komolyra fordította a szót.-Érdekes egyébként, hogy már ezen jár az agyad, csak nem kívánod a férfit?-Döntötte oldalra a fejét, de nem láttam rajta a huncutság, vagy a szemtelenség jelét. Pusztán kíváncsi volt.

-Én..Nem tudom, nem.-Bizonytalanodtam el pillanatok alatt, ám aztán eszembe jutott a férfi kidolgozott teste, s egy pillanatra még a térdeim is megremegtek.-Talán..-Sóhajtottam végül nagyot, míg a lány féloldalasan elmosolyodott, majd mutató ujját felemelve jelezte, hogy várjak, csak kiszolgálja az egyik vásárlót.

-Fiatal ember, nem kéne feltartania a hölgyet! Akadályozza a munkájában.-Morogta orra alatt a nő, s szemrehányóan mért minket végig.-Maga pedig igazán rá szólhatna, a munkáját kéne végeznie, nem pedig cseverésznie.

-Enyém az üzlet lánc.-Ráncoltam szemöldököm, minek következtében a nő elsápadt, majd sietősen távozott a fizetés után. Hari és én egyszerre nevettünk fel, majd aztán jó munkát kívántam a lánynak, s magára hagytam.

Fél órán belül viszont hátra jött szólni, hogy vendégem van, míg én értetlenül álltam fel asztalom mögül, s mentem előre. Legnagyobb meglepetésemre Jungkook állt ott, s mikor megpillantott; széles vigyort ejtett, melynek következtében ketyegőm félre vert párat.

-Szia!-Vezette derekamra egyik kezét óvatosan, majd finoman közelebb hajolt, s egy óvatos puszit nyomott arcomra, mely' azonnal vörös rózsát bontott.

-Szia Kook!-Mosolyodtam el zavartan, ami neki azonnal fel is tűnt, így hát kuncogva simított hátamra.

-Zavarlak?-Kérdezte dörmögős hangján, míg én azonnal fejemet kezdtem rázni.

-Nem, dehogy!-Mosolyodtam el halványan, míg az ő szemei szinte azonnal fel csillantak.

-Mára végeztem a melóval, gondoltam ha neked sincsen sok dolgod, akkor el mehetnénk enni valamit.-Dobta fel az ötletet, míg először Hari-ra vezettem tekintetem, aki a távolból fel mutatta egyik hüvelykujját, ezzel egy like jelet tartva felém, aztán pedig bólintottam egyet.

-Persze, mehetünk!-Adtam szóban is választ, majd megkértem, hogy várjon, csak magammal hozom a telefonom és a pénztárcám, melyet az irodámban hagytam.

-Jó lesz, ha az én kocsimmal megyünk?-Emelte slussz kulcsát a magasba, én pedig csupán bólintottam egyet, hogy tökéletes lesz.

Jungkook-nak egyébként nagyon jól állt a vezetés, észtvesztően dögösen nézett ki, főleg mikor váltott. Ahogy lazán hátra dőlt, könyöke kilógott a le húzott ablakon, s az a tekintet amivel kémlelte az utat...Azt hittem, hogy menten megbolondulok.

-Mit ennél szívesebben?-Helyezte kezét combomra, míg nekem nagyot kellett nyeljek, s magamban még sikítani is neki láttam, annyira izgalomba jöttem. Tényleg úgy éreztem magam, mintha egy szerelmes tinédzser lennék, akihez körülbelül most érnek először. Pedig erről szó sem volt, csupán új volt a kialakult helyzet. Ettől függetlenül rettentően élveztem azt.

-Lehetne, hogy most el térünk a hagyományos Koreai ételektől?-Döntöttem oldalra fejemet, míg a férfi megvillantotta nyuszis mosolyát, aztán nagyot bólintott.

-Tudok a közelben egy jó olasz éttermet, ha neked is megfelelő.-Nézett rám egy pillanatra, válaszul pedig csupán bólintottam egyet.-Szereted a spagettit? Ott isteni.-Áradozott a férfi, amit kuncogva néztem végig, s aztán pedig válaszoltam is.

-Akkor mindenképpen ki próbálom majd, bár nem sokszor ettem még eddig.-Vallottam be őszintén, minek következtében a fekete hajú hagy szemekkel pislogott rám nagyokat.

-Valóban? Pedig nagyon finom.-Dicsérte az ételt a férfi, nem sokkal később pedig ki is szállt a kocsiból, hisz' megérkeztünk.

Kook illedelmesen maga elé engedett, majd végül közösen hely után kezdtünk el kutatni. Miután ezzel meg voltunk; én valóban spagettit rendeltem, mint ahogy ő azt ajánlotta nekem, ő pedig szintén valami tésztás ételt, bár a nevét nem igazán jegyeztem meg.

-Úristen! Ez tényleg nagyon jó.-Takartam el számat, ugyanis nem bírtam ki, hogy már rágás közben ne dicsérjem meg az ételt.

-Én mondtam.-Kuncogott a fekete hajú, s még kacsintott is mellé, minek következtében talpig pirultam.-Kóstold csak meg ezt!-Tartotta felém villáját, én pedig már le is kaptam róla az ételt. Jól esőn hümmögtem párat, majd aztán azt is meg dicsértem.-A spagettit egyébként nagyon könnyen el lehet készíteni otthon is akár, nem túl rizikós étel. Én például eléggé gyakran csinálom, főleg akkor, ha Jungwoon nálam alszik. A gyerekek szeretik. Ha gondolod..Át jöhetnél valamikor és akkor..Csinálok én is.-Halkult el a végére, s aztán túrta az ételt, majd gyorsan fejet rázott.-Nem muszáj persze, csak..

-Benne vagyok, Kook! Szívesen át nézek.-Mosolyodtam el szélesen, ő pedig hatalmas szemeit rám emelte, majd aztán egy széles vigyor kíséretében össze ráncolta orrát, melynek' következtében olyan volt mint egy édes kis nyuszi. Szívem ismét félre vert párat, végül aztán nevetve lehajtottam a fejem, s így élveztem tovább Jungkook társaságát, aki mindig újabbnál újabb témákat hozott fel, ha az előzőt már ki tárgyaltuk.

Bár Kook nem vitte túlzásba a napot -amivel semmi baj nem is volt-, én felettébb élveztem. Tetszett, hogy random meglepett, s el vitt magával, hiába mehetett volna akár haza is, s pihenhetett volna, vagy bármi más. A kedvemben szeretett volna járni, ez pedig melegséggel árasztotta el mellkasom, s felkeltette azokat a bizonyos pillangókat a gyomromban.

2022.11.13.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!😔