Jimin pov.

Gyomor idegem volt attól, hogy nekem a fekete hajú lakásra kellett menjek. Semmi porcikám nem kívánta, s a hátam közepére sem kívántam ezt az alkalmat, ám mégis tudni akartam, hogy ki volt az a -számomra-, idegen férfi Jungkook mellett. Na meg azért mégiscsak vonzott az a spagetti, Jungkook istenien készíti el.

És persze nem utolsó szempont volt maga a fekete hajú. Nyilván szerettem volna újra látni őt, hiába nem kívántam magát a helyzetet. Azért mégiscsak izgalommal töltött el az, hogy újra láthattam őt. Kis híján két hét sok volt és ekkor már igencsak érett, hogy újra láthassam őt, valamint vágytam rá. Hiányzott, s ezt tagadni sem tudtam volna. Persze, hogy zavart a gondolata annak, hogy talán tovább lépett.

Remegő kezekkel, s lábakkal szálltam ki a kocsiból, majd engedtem ki egy nagy adag levegőt tüdőmből. Kételkedve néztem a hatalmas panelt, majd aztán sóhajtva megindultam, s Jungkook nevét ki keresve csengettem neki.

-Tessék?

-Jimin vagyok!-Szóltam bele halkan, az ajtó pedig már berregett is, ezzel jelezvén, hogy mehetek. Liftbe szálltam, megnyomtam a nekem kellő emelet számát, végül pedig csiga lassúsággal az ajtó elé álltam, s kopogtattam.

-Szia!-Mosolyodott el halványan, ám mégis kissé bizonytalanul, s félve. Én is biccentettem egy aprót, majd beljebb engedtem magam, miután félre állt az ajtóból.-Örülök, hogy itt vagy. Kissé féltem, hogy nem jössz el, de..Nem kellett csalódjak.-Engedett meg magának egy széles nyuszi mosolyt, míg én vállat rántottam, s le ültem a konyha székre.

-Szeretem a spagettit.-Jungkook el nevette magát, majd aztán szedett nekem egy adag tésztát, s elém tette azt.

-Jó étvágyat!-Mosolygott szelíden, míg végre én is megengedtem magamnak egy halovány ajak görbületet, s megvártam míg ő is szed magának.

-Neked is!-Biccentettem, majd villámra tekertem egy adag tésztát, s enni kezdtem. Majdnem dünnyögni is neki láttam, olyan jó volt az étel, ám nem akartam, hogy nagyon el bízza magát. Bár valószínűleg a fejem mindent el árult, ugyanis az arckifejezésem nem tudtam vissza fogni, s ez látszott is rajta.-Szóval..-Húztam el a szót, s néztem rá, míg ő kíváncsian pillantott vissza arcomra.-Ki volt az a férfi?

-Egy barátom.-Adta a választ kertelés nélkül, míg én szemöldököm felhúzva néztem rá. Ennyire hülyének nézett volna?-Nem válaszoltál. Kellett egy alibi, hogy tudjunk beszélni személyesen is, és mivel te rám se bagóztál..Így máshoz kellett folyamodnom. Reménykedtem benne, hogy leszel annyira féltékeny, hogy rám írj.

-Nem vagyok féltékeny.-Fújtam fel arcom, s ekkor nem is tudtam, hogy neki, vagy pedig magamnak hazudtam nagyobbat.

-Nem?-Döntötte oldalra fejét kíváncsian, s támaszkodott az asztalra.-Akkor miért vagy itt?

-A tészta miatt.-Dünnyögtem, ám ekkor már kezdtem úgy érezni magam, mint egy óvodás gyerek, aki játssza a sértettet.-Sajnálom, Jungkook!-Sóhajtottam végül, s tettem le mindent a kezemből.

-Nem haragszom, Jimin! Csalódott vagyok.-Vallotta be, mely' végett el szégyelltem magam, s fejem lehajtva ültem előtte.-Magyarázatot sem adtál arra, hogy miért tűnsz el, pedig ha nyomós oka van, akkor meg értettem volna. Ha pedig nem komoly a dolog, akkor úgy gondolom, hogy együtt is meg tudjuk oldani, érett felnőttek módjára. Csak beszélj hozzám, vagy velem és ne lökj el magadtól! Én csináltam valamit, Jimin?-Kérdezte halkan, s várta a válaszom, melynek csak egy nagyobb levegő vétel után tudtam neki kezdeni.

-Félek, hogy Subin mit fog gondolni. Az apja egy másik férfit szeret. Nemhogy neki lenne új dolog, de nekem is az. Félelmetes így élni, hiába vágyom is rá mindezek mellett.-Rántottam vállat szomorúan, míg Jungkook csak felállt helyéről, s aztán elém guggolva térdeimre fogott.

-Emiatt ne aggódj, Jimin! Subin egy idő után majd meg fogja érteni ezt, nem úgy ismerem őt, mintha egy buta kislány lenne, vagy pedig ítélkező. Különben is, neki az a fontos, hogy az apukája boldog legyen. Az vagy velem?

-Persze, hogy az vagyok!

-Akkor engedd magadnak, hogy az is maradj és ne gondolj arra, hogy mi lesz, ha..! Nem lesz semmi rossz dolog. Beszélned kell Subin-al, hogy már most tisztában legyen ezekkel a dolgokkal! Érted?-Döntötte oldalra fejét, míg én bólintottam párat, s aztán halványan elmosolyodtam.

-Hiányoztál.-Suttogtam magam elé bizonytalanul, míg a fekete hajú egy halovány mosollyal nézett rám vissza, s bólintott párat.

-Te is nekem!-Azzal kissé közelebb mászott hozzám, míg én lejjebb hajoltam, hogy a férfi két kezével arcomra tudjon simítani, s puháink össze illessze. Mosolyogva fogadtam édes csókját, s az ismerős bizsergés már úrrá is lett rajtam, főleg alhasam környékén. A libabőr végig szántott testemen, egész lényem lángolni kezdett, s a vágy csakugyan úrrá lett rajtam.-Ez is hiányzott.-Vált el tőlem egy pillanatra, míg én kuncogva hajoltam vissza hozzá, hogy ismét egy csókban forrjunk össze.

Az ebéd végeztével segítettem neki mosogatni, majd aztán a nappaliba ültünk, hogy keressünk valami műsort a TV-ben. Végül csak háttér zajnak szolgált a szerkezet, ugyanis nem találtunk semmi érdekeset, ráadásul fontosabb volt az, hogy beszéljünk a továbbiakról.

-Mikor beszéljek szerinted Subin-al?-Dőltem hátra, míg Kook vállat rántott.

-Minél hamarabb. Ha komolyan gondolod velem..

-Persze, hogy komolyan gondolom!-Vágtam szavába, míg ő mosolyogva bólintott egyet.

-Akkor talán már ma, ahogy haza mész.

-Olyan hamar?

-Csak tippet mondtam.-Rázta fejét, majd karomra simított.-Ne aggódj ennyit, tényleg! Mindent meg fogunk oldani. Subin-ak te vagy az apukája, a szeme fénye. Nem fog el fordulni tőled, mert mást szeretsz. Nem buta kislány.

-Tudom csak..Olyan félelmetes ez az egész.-Hajtottam fejemet vállára, míg ő sóhajtva karolt át, s simogatta hátamat.

-Tudom..

2022.11.23.

Hibákért elnézést!😔

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Az utóbbi részeket nagyon köszönöm BrownLiia -nak, rengeteget segítettem nekem. Innen is puszi💜💜💜💜