Mikor beléptem az irodába, Dazai kiséretében, mindenki megkérdezte, hogy mit keres nálam a virág. Ezekre a kérdésekre nem volt időm válaszolni, ugyanis Dazai minden egyes alkalommal rávágta, hogy én vettem, hogy dekoráljam az asztalom. Egy szót sem ejtett Chuuyáról.

Persze a bátyámat nem tudta átverni.

Mikor mindenki visszatért az eddigi elfoglaltságához, ő odalépett asztalomhoz és lehajolt hozzám térdeire támaszkodva.

-Szóval van egy udvarlója a kishúgomnak~?

-Sejtettem, hogy nem lehet téged átverni, de hogy még Dazainak se sikerüljön...

Elégedetten kuncogott egyet - Nos, tudod én egy szuper detektív vagyok~ Csúnya baleset lenne, ha ennyinek bedőlnék.

-És? Nem fogod megkérdezni, ki az illető? -elkezdtem birizgálni az egyik virágszirmot-

-Nem. Tudom, ki az illető.

-Tudod?! -pattantam fel elvörösödve, minek következtében minden szem rámnézett az irodában-

-Elég egyértelmű. Sok sikert az ifjakhoz, húgocskám~ -megveregedte a vállam-

-"Ifjakhoz"? -értetlenül néztem vissza rá- Miért beszélsz többes számban?

-Hát te hülye vagy. De komolyan.

-Én vagyok a hülye? Inkább te vagy a szemét, amiért itt titkolózól!

-A családi vitákat légyszíves hadjuk otthon. -szólt közbe Kunikida, aki még fel se nézett számítógépéből, de így is elég fegyelmezően hangzott-

-Rendben. -feleltem-

Visszaültem az asztalomhoz és elkezdtem csinálni a nekem kikészített papír munkát. Ranpo visszaült asztalához és kinézett az ablakon egy nyalókával a szájában.

Békém, meglepően, az ebéd szünetig tartott. Dazai időközben egyszer sem jött oda hozzám, a kanapén fetrengett és zenét hallgatott egész végig.

Yosanoval ebédeltem a kávézóban.  Egy-két teasüteményt fogyasztottunk kávéval és teával. Nem volt nagy lakoma, de egyikünk se volt igazán éhes. Ez a közös ebédelés inkább arra szolgált, hogy jobban megismerjük egymást.

-És mondd csak, -kezdte, miközben szájához emelte csészéjét- Mi a véleményed Dazairól?

A kérdés miatt kishíján kiköptem a kávét a számból. -Hogy-hogy "mit"?

-Vagy esetleg Kunikida az eseted? Vagy esetleg a rejtéjes idegen, aki a virágot adta?

-Te is rájöttél..? Mármint, hogy nem magamnak vettem a gardéniát.

-Elég egyértelmű volt. Mondjuk én nem elsőre találtam ki, mint Ranpo. Hanem azután, ahogy láttam, hogy nézel rá. Nem szokás olyan szemekkel nézni egy általunk vett dologra, ahogy te néztél arra a növényre. -nem válaszoltam, zavarban voltam és nem tudtam mit mondani- Szóval? Persze nem akarok tolakodó lenni. Ha nem szeretnél felelni, akkor mondd csak meg bátran.

-Kunikida-sannal alig beszeltem, Dazaijal pedig hamar összebarátkoztam. Az a bizonyos valaki meg... Szerintem hívhatom őt is baratomnak, bár kevesett találkoztunk még.

-Ó, szóval elsőre elloptad a szívét? -vigyorodott el a doktor-

-Ne feltételezz semmi olyat! -pirultam el hirtelen-

-Na jó. -hátradőlt a székben- Igazából ide akartam kilyukadni: Légy óvatos Dazaijal. Ne érts félre, nem veszélyes, csak szimplán nőcsábász. Tudja, hogy mit akar hallani egy nő és ő ki is mondja azt. Persze, valljuk be, a kinézete sem utolsó.

-Szóval azt mondod, vigyázzak...

-Figyelj, én még sosem láttam azt, hogy mikor egy nőt dicsér, komolyan gondolná.

-Engem, igazából alig dicsért. Mármint bókolni bókólt, de nem igazán vitte túlzásba.

-Hát, figyelj te tudod. -elterelte a témát- Nem akartam elrontani az ebéded, de ha mégis sikerült volna, akkor pardon.

-Nem-nem,dehogy! Igazán élveztem a társaságod!

-Ezt örömmel hallom.

Visszementem Yosanoval az iroda helyiségébe, ahol épp csak Kunikida volt jelen. Elmondása szerint a többiek elmentek különböző megbízásokat teljesíteni, Dazai pedig ki tudja hol kódorog.

A szőke férfi ahhoz a kanapé előtti asztalhoz vezetett, ahol délelőtt Dazai fetrengett. Az asztalon egy kisebb papír tömeg volt. Kunikida elmondta, hogy ezek a lapok az Irodának szóló munkákat tartalmazzák. Azt a feladatot kaptam, hogy válogassam szét őket megbízások alapján.

A feladatot örömmel elfogadtam, sokkal érdekesebbnek bizonyult, mint a papírmunka és így még az Iroda életébe is kaphatok egy kis betekintést.

Már három féle kupacot sikerült külön szednem, mikor hirtelen könnyebb súlyt éreztem jobb vállamom. Oda néztem és Dazai barna fürtjei fogadtak.

-D-Dazai..? -hamar pír emelkedett az arcomra a hirtelen közelségétől-

-Érdekes feladatot kaptál. Legalábbis számodra biztos az.

-Valóban.

-Zavarok? -a hangjában hallatszódott, hogy mosolyog-

Nem tudtam mit felelni kérdésére.

-Tudod, -folytatta- ez a kanapé az én szundikáló helyem. De te itt ülsz így nem tudok elfeküdni, ugyanakkor elzavarni sem akarlak. Ilyenkor mi a teendő~?

-Fogalmam sincs, mire gondolsz.

-Vagy van róla fogalmad, csak nem akarod elhinni, esetleg nem akarod, hogy megtörténjen? -elemelte a fejét vállamról és mélyen a szemembe nézett- Csak nem elijesztett tőlem Yosano-san?

-Honnan tudod, hogy mit beszéltünk az előbb lent a kávézóban?

-Nem egyértelmű? Ott voltam. Tényleg Ranpo örökölte az észt kettőtök közül! -hangosan felnevetett, mire gyengéden megütöttem a karját- Bocsánat, gondolom mindig ezt hallgattad.

-Máig ezt hallgatom.

-Most mérges lettél? -kérdezte gyerekes hangon, még mindig mosolyogva- Bocsi-bocsi! Amúgy, visszatérve arra, hogy nem jó ez így nekünk sehogy, mármint az elhelyezkedésünk, így kitaláltam valamit!

-Mégis mit?

-Egy kényelmes pózt, amivel mindketten jól járunk! -felelte büszkén-

-Csak feküdj el mögöttem, előrébb csúszok, ha kell.

-De nem-nem! Egy annál is kényelmesebb megoldás!

-Hallgatom...

-Dőlj hátra, neki a kartámlának! Úgy! Mospedig~

Dazai rámfeküdt és a derekam fölött kicsivel átkarolt. A fejét a mellkasomra helyezte és egy elégedett mosollyal húnyta le a szemeit. Az arcom a vörös összes árnyalatában játszott.

-De édes! -kuncogott Dazai- Olyan gyorsan ver a szíved!

-Mert egy elég kínos helyzetbe hoztál... -próbáltam magabiztosnak hangzani, de nem sikerült- Amúgy is, így csak te jársz jól... Alig érem el a papír paklikat innen.

-Adogathatom, ha szeretnéd.

-Az... Az a minimum.

-{név}-chan, amúgy...

-Amúgy? -ismételtem meg szavait- Mi az?

-Semmi igazából... Azt kimondani még túl korai lenne... -azzal belefúrta arcát mellkasomba és pár perc múlva már csak békés, egyenletes szuszogást hallottam felőle-

-Ugye nem aludtál el? -Nem érkezett válasz- Ugye nem? Légyszi ne, alig tudok mozdulni...