Másnap a bátyám nélkül indultam munkába. Ranpo azt mondta, hogy semmi kedve korán bemenni velem.

Egyik utcáról a másikra fordultam, miközben a tegnapi események, igazából szinte csak Ranpo szavai, csengtek a fülemben. Viszont, mikor képzeletem végre megalkotta bátyám arcát fejemben, hamar elmosódott és helyette Dazai állt lelki szemeim előtt. Hallottam a hangját, sőt még az illatát is éreztem orromban.

Nekidőltem egy bolt kirakatának és hangosan kifújtam a levegőt orrom.

Dazai valóban egy nőcsábász, nem igaz? -tettem fel magamban a kérdést-

Megfordultam, hogy megnézzem mit rejt a bolt kirakata. Minőségibbnél minőségibb borok néztek vissza rám az üveg mögül, mind borsos árral megcímkézve. Egyszercsak a bolt ajtaja kinyílt, ezt a kijárat fölött lógó csengő is jelezte, és egy számomra ismerős arc jött ki az épületből.

-Chuuya-san..?

-Te meg... Áh remek. -mondta szarkaztikusan miközben karba tette kezeit- Mit akarsz? -lehet, hogy fenyegetően akart hangzani, de hangja nem társult a célhoz-

-Lényegében semmit... Csupán erre jártam és megláttalak. Ennyi.

Hümmögéssel jelezte, hogy érti -Mellesleg mit csinálsz itt? Az Iroda épülete a másik irányában van.

-A másik... Irányban..? -ilyenkor üt meg a tény a legjobban, hogy mennyire hasonlítunk a bátyámmal- Rossz felé fordultam volna a kereszteződésnél?

-Nem csak ott. -Chuuya sóhajtott- Új vagy a környéken, nincs igazam?

-De, igen. -halkan feleltem, a tekintetem pedig a földre vándorolt, mindennek tetejébe még az arcom is vörösödni kezdett szégyenemben-

-Tudod, nem szégyen eltévedni egy  számodra új környékén. -a fiatal férfi jóízűen felnevetett. Érezni lehetett a hangjában, hogy ezt a cselekedetét nem sértésnek szánja számomra-

-De tegnap Dazai körbevezetett a városban, szóval már illene tudnom mi merre van.

-Biztos vagy benne, hogy te vagy a hibás, nem pedig az "idegenvezetőd"? Én, és szerintem mindenki más is, a helyedben őt hibáztatná. -nem feleltem, viszont Chuuya nagyobb szünet után megszólalt- Körbe vezesselek én? Legalább annyira ismerem a várost, mint ő, ha nem jobban.

-Igazán kedves tőled, de nem szeretnék alkalmatlankodni, -a kezében lévő italtáskára {megj.: így hívják egyáltalán? Tudjátok, az a szatyor/táska, ami kimondottan a boroknak van} pillantottam- ráadásul kétlem, hogy meg akarod sétáltatni a bort, amit vettél.

-Ne legyél már ilyen! Körbe vezetlek, legalább a környéket ismerd.

Elmosolyodtam. -Rendben van, legyőztél.

-Erre gyere! -csillantak fel gyerekesen szemei a vörösnek-

Chuuya körbevezetett, sokkalta lassabban és érthetően elmagyarázva, mi hol van, mint tegnap Dazai. A barnával ellentétben ő mindent meg is mutatott, nem csak a helyét mondta el bizonyos dolgoknak.

Természete viszont annyira különbözött attól, ahogy tegnap beszélt Dazaijal, hogy muszáj volt megemlítenem, miután körbevezetett.

-Chuuya-san, kérdezhetek valamit? A tegnapi viselkedésed Dazaijal és a mai velem... Olyan különböző.

-Ne abból indulj ki, hogy hogyan beszélek azzal az emberrel. Ha meglátom, ingert érzek arra, hogy a szart is kiverjem belőle, ennyi az egész. Másokkal teljesen másképp viselkedek.

-Értem, eléggé udvariatlan kérdést tettem fel, nem igaz?

-Figyelj, ha kérdezni akarsz, kérdezz. Ha tudok, válaszolok szívesen.

-Igazából nagyon kedves vagy, Chuuya-san! -rámosolyogtam, mire ő elfordult- És aranyos, ha szabad ilyet mondanom!

-Fogdd be... Látod azt a virág árust a túloldalt?

-Igen. De ez, hogy jön ide? -kíváncsian elnéztem az említett bolt irányába-

-Mivel Dazaitól is kaptál valamit így tőlem is kapsz. Tudod melyik virág mit jelent?

-Nemigazán. Egyike vagyok annak a sok milliónak, akik a rózsánál elakadtak. Bár, ezekszerint te otthon vagy a témában.

-Mondhatni.

-Milyen romantikus.

-Ne értsd félre a dolgot! Még gyerek voltam, mikor el mondta nekem... Egy... Egy nevelő nő szerűség. -gyorsan elterelte a témát múltjáról- Várj meg itt.

Alig öt perc múlva vissza is jött Chuuya, egy cserepes virággal kezében. Öt-hat fehér szírmú virág fejek voltak rajta, melyek felettébb kellemes illatot árasztottak.

-Parancsolj. -nyomta a kezembe- Lehet, hogy nem ehető, mint Dazai ajándékai, de legalább nagyon jó az illata.

-Nagyon szépen köszönöm! -elvettem tőle a virágot, miközben ő cöcögött egyet-

-Nem nagy szám... Csak egy virág.

-Amúgy mi a jelentése? Tudod, nem igaz?

-A jelentése? -megvakarta a fejét- Nézz utána te.

-Szóval nem tudod? -elvigyorodtam-

-De tudom. Viszont, mind a ketten jobban érezzük magunkat, ha te az én jelenlétem nélkül jössz rá, mit jelent.

-Akkor legalább a nevét áruld el! Az még nem titok, ugye?

-Gardénia. Ha minden igaz és nem vert át az árus, akkor gardénia.

-Értem. -kuncogtam egyet az utolsó mondatán-

-Most viszont mennem kell. Dolgom van még.

-Ó, hogyne, teljesen megértem. Köszönöm a virágot! -Chuuya erre szimplán bólintott, majd eltűnt a tömegben-

Elsétáltam az Iroda épülete felé vezető utcán. Biztos, jó irányba mentem, az épület már messziről látszódott. Mikor a célomhoz értem a kapualjban megpillanottam Dazai magas alakját.

-Nahát, itt is van az eltévedt kis {név}-chan! -tapsolt egy rövid ideig- Épp a keresésedre indultam. Már vagy egy órát késtél, de mikor fel akartunk hívni Ranpo-san vette fel a telefont és azt mondta te valószínű eltévedtél, a telefonod meg otthonhagytad.

-Sajnálom, hogy gondot okoztam... Igen, idefele jövet eltévedtem.

-És a virág? Azt honnan szerezted? Nagyon jó illata van! -kikapta a kezemből és szagolgatni kezdte-

-Az Chuuya-santól van. -erre a férfi lefagyott és kishíján kiejtette a virágot kezei közül-

-Chuuyától? Találkoztál vele?

-Igen. Felajánlotta, hogy körbevezett a városban... Igazából emiatt késtem olyan sokat. Közel az egész várost megmutatta.

-Értem. És mit akarsz kezdeni a virággal? -Visszaadta az említett tárgyat a kezembe-

-Szeretném vagy itt vagy pedig otthon kirakni valahova, már csak az illata miatt is. Amúgy, képzeld!

-Micsodát?

-Chuuya azt mondta, hogy ért, úgymond, virágnyelven. Viszont, mikor azt kérdeztem, hogy mit is jelent a gardénia azt felelte, hogy nem mondja meg; nézzem meg inkább én neten, úgy jobb lesz mind a kettőnknek.

-Tudni szeretnéd már esetleg most, hogy mit jelent?

-Te tudod?! -felcsillantak szemeim- Mondd! Mondd!

-Öröm vagy éppen az, hogy aranyos vagy.

-Aranyos... Vagyok..? -fülig pirultam-

-Nos, ez egyike azoknak a dolgoknak, amikben egyet kell értenem a törpével.