|| Reader ||

Ginnel megbeszéltük, hogy délután négy óra fele találkozunk, a mindkettőnkhöz közeli parkban. Kisebb györccsel a hasamban kezdtem el járni az odafele vezető utat, idegesen türögetve a fülem mögé tincseimet, miközben belül azon imádkoztam, hogy legvélül minden rendbejöjjön. Az alsó ajkamat beharapva léptem át a park bejàratàt, majd tekintetemmel szinte azonnal a fiút kezdtem keresni.

Nem kellett sok idő, míg [Sz/Szín] íroszeim megtalálták őt. Koptatott farmerje zsebébe rejtette a kezeit, míg a hűvös idő ellenére egy fekete rövidujjúban közeledett felém.

-Szia...-Morogta oda, mikor megállt előttem. Összeráncoltam a szemöldökömet, s én is hasonló stílusban üdvözöltem őt. Miatta jöttem ide, ne akarjon akkor itt velem bunkóskodni!

-Mit szeretnél?-Tértem a tárgyra, ami feltűnően nem tetszett neki, hiszen egy pillanatra összefutottak a ráncai a homlokán, de aztán kifújta a levegőt, s a szemeimbe nézett.

Amikor hirtelen lehajolt hozzám, s közeledni kezdett felém, automatikusan hátrébb léptem egy lépést. Elkerekedtek a szemeim, és hirtelen azt sem tudtam, fiú vagyok-e, vagy lány.

-Ez mit akart jelenteni?-Vonom kérdőre kicsit hangosabban, mint kellene, de nem érdekel.

-Meg akartalak csókolni?-Vonja fel a szemöldökét, mintha ez lett volna a világ legtermészetesebb dolga.

-Iwaizumi, egy: nekem barátom van, és szeretem őt! Kettő; hogy van bátorságod elhívni azzal az indokkal, hogy beszéljük meg a dolgokat, majd mikor ideérek, de le akarsz smárolni! Tudod, miken mentem keresztül miattad?!-Lépek közelebb hozzá, teljesen levetkőzve az iránta érzett, eddigi félelmemet-Megváltoztattál, egy rossz irányba! Tudod milyen rossz volt úgy suliba mennem, hogy tudtam.: Ma is meg fogsz alázni valamivel?! Erre most meg meg akarsz csókolni...

-Nem azért viccelődtem veled, mert gonosz akartam lenni veled..-Motyogja lesütött szemekkel, mire megrázom a fejemet.

-Szerinted az csak szimpla viccelődés volt? Amikor a fejemre öntötted a tejesdobozod tartalmát? Amikor megdobáltál a krétával, és a többieket is buzdítottad erre? Szerinted hogy esett ez nekem?!-Egy pillanatra megremeg a hangom, de nem engedem, hogy a belső érzelmeim helyet cseréljenek azzal, akit most a fiú làt. Nem fogom megtörni előtte az álarcomat. Nem fogok előtte sírni!

-Nagyon szarul viselkedtem, igen, belátom!-Immár ő is hangosabban beszél, mint azt normálisnak lehetne nevezni-De kibaszottul szerelmes voltam, és vagyok is beléd!

Bár az utóbbi néhány percben már gondoltam arra, hogy ez állhat a dolgok mögött, mégsem voltam felkészülve erre a vallomásra. Az ajkaimat összepréselve hallgattam a csendet, mely beállt közénk, utolsó szava kimondása után.

Mély levegőt vett.

-Nem tudtam...Hogyan fejezzem ki ezt neked. És nem is érdekeltek a beírások, vagy a leszidások, amiket kaptam...Azt akartam, hogy észrevegyél engem...-Folytatja immár halkabban, van valami megtörtség a hangjában, amitől egy pillanatra meglàgyul a szívem. A tekintetünk találkozik, s immár én kezdtek el beszélni.

-Észrevettelek. Csak sajnos nem úgy, ahogyan azt te akartad. Sajnálom, de nem érzek irántad úgy, ahogyan te irántam.-Vetek rá egy együttérző pillantást.

-Még...Egy esélyt sem...Kaphatok?

-Mint mondtam, van barátom. És vele boldog vagyok. Sajnálom, de nem gondolok rád úgy, mint ahogy te rám. Majd biztos fogsz találni valakit, aki-Közelebb lépek hozzá, hogy támogatóan végigsimítsak a karján, azonban amint realizálódik ez a cselekedetem benne, teljes erejéből ellök magától.

Megszeppenésemben még a levegőt is félrenyelem, miközben esetlenül a földre esek. Köhögni kezdek, ő viszont csak méreggel teli szemekkel figyel engem, ujjai ökölbe vannak szorítva.

-NEM! EZ NEM IGAZSÁG! ÉN ÉVEKEN ÁT KÜZDÖTTEM AZÉRT, HOGY ÉSZREVEGYÉL ENGEM, ERRE JÖN EZ A SZARKUPAC, ÉS MÁRIS ELVESZ TŐLEM! HA MEGLÁTOM, AKKOR BIZTOSRA VEHETED, HOGY SZÉTRUGOM-

-...Ennyi elég lesz szerintem.-Halljuk meg mindketten a szóban járó fiút. Hideg, érzelemmentes tekintete szinte keresztbe szúrja Iwaizumit, majd laza testtartással felém kezd el jönni, ám ekkor hirtelen a másik fiú felmordul, és lök egyet Kenmán. Ő azonban csak hátrébb tántorodik, és őszintén fogalmam sincs arról, hogyan maradhatott àllva.

-Kenma...

-Iwaizumi, jobb lenne ha elmennél innen. Még nagyobb jelenetet akarsz rendezni?-Lép közelebb Kenma Iwaizumihoz, én pedig remegve figyelem a jelenetet, miközben alig bírok a testem miatt felállni-Nem ajánlom. A múltkor már megmondtam, hogy pórul fogsz járni, hogyha még egyszer hozzáérsz.

-Mintha olyan sokat tudnál tenni ellenem!-Röhög fel a fiú, azonban amint Kenma lendületesen, erőbel felemeli az egyik lábát, s az célt ér egy bizonyos helyen, azonnal abbahagyja a nevetést, és fájdalmas arccal csúszik le a földre, miközben lába közét szorongatja-Te rohadék...! Te kis...!

-Gyere, menjünk...-Lép oda hozzám Kenma, majd megfogja a kezemet, és próbál minél gyorsabban elhúzni innen. Nem ellenkezek, sőt, még csak hátra sem tekintek, hogy megnézhem, mi van Ginnel.

-Kenma...-Újból csak ennyit tudok kinyögni, a fiú pedig egész úton nem szól hozzám, s amint beérünk a házamba, olyan szoros ölelésben részeszit, hogy szinte megfulladok a karjai között.