Sziasztok!^^ Sajnálom, hogy eddig nem volt rész, holott megígértem. A múlt héten azonban történt egy 'kisebb' dolog, szóval nem nagyon voltam képes írni. De mostmár jobban vagyok, és minden úgy ment mint eddig!!
Ti, hogy vagytok? Hogy telik a hét?

|| Reader ||

-[Név]...[Név]...

-Kenma...? Mennyi az idő?-Motyogom kábultan, amint kinyitom a szemeimet. Azok egyből megtalálják a párom tekintetèt, kinek szemei most kissé vörösek voltak, s tudom, hogy a tegnap este miatt-Minden oké?-Ülök fel, és egyik tenyeremmel végigsimítok az arcàn.

-...Jobban vagyok. Hála neked.

Halványan, ám annál örömtelibben elmosolyodok. Nem szeretném, hogyha többet szomorú lenne, és itt fogok neki lenni bármikor, amikor csak szüksége van rám, hogy ezt be is bizonyítsam.

-Örülök. Viszont lassan indulnunk kellene a suliba, nem?

-De igen. A cuccaiddal mi lesz?

-Elviszem. Nincs most arra időnk, hogy átcuccoljak hozzánk, majd kitalálom, hogyan ne vegye észre a tanár, hogy nincs cuccom.-Vigyorodok el, amivel elérem, hogy elmosolyodva megforgassa a szemeit. Azonban a következő pillanatban ráhajol az ajkaimra, amitől -mint mindig- most is felèlednek a pillangóim. Viszonzom a csókját, olyannyira, hogy beleremeg a teste. Ah, mindennèl jobban imádom őt!

///

-[Vezetéknév]! Jól látom, hogy nincs magának tankönyve?

Doi-sensei pengeéles tekintete szinte kettévàgta a lelkemet, amint közelebb lépve hozzàm észrevette, hogy bizony nincsen könyvem. Elhúzom a számat.

-Sensei, hadd nézze el ezt nekem. Cserébe nem vicceltem meg ezúttal.-Mosolyodok el, amivel elérem hogy az eszelős tekintetében felèledjenek a vad làngok, a következő pillanatban pedig az asztalomra csap.

-Szóval maga akar nekem feladatot kiosztani, [Vezetéknév]?! A diàk dolgoztatja a tanàrt, hogy rögtön parancsba akarod osztani nekem, hogy nézzem ezt el?!-Morogva kiabálva alig néhàny centiről az arcomba.

-Na de èn nem is-

-Ez büntetést von maga után! Holnaptól egèszen jövő hét péntekig itt fog maradni este hatig, hogy megtanulja a tiszteletet!-Egyenesedik fel, a szavaitól majdnem leesik az àllam, döbbenetemben.

-De de de---

-Egy mukkot se, különben kiírom egy egész hónapra!-Mutatja fel figyelmeztetően az ujjàt, mire megforgatom a szemeimet, és a fejem megtàmasztásával jelzem, hogy befogtam a szàmat.

Ne màr, most komolyan kiosztott ez a banya majdnem két hétre? Remélem, legalàbb ő lesz bent velem, hogy még jobban kiidegelhessem-

-Oh, és Iwaizumi! Magàra is ugyanez vonatkozik, a tegnapi kis incidense miatt, remélem nem felejtette el.-Fordul az említett felè a tanàrnő, mire elkerekednek a szemeim.

NEM MONDOD KOMOLYAN?!

-Nem felejtettem fel.-Bólint komoran Iwaizumi.

Akane rögtön felèm fordítja az arcát, az érzelmei arról árulkodnak, hogy ő is ugyanúgy meg van lepődve, mint én.

-Mit követett el?-Kérdezem meg mégis, utolsó reménysugárként, hogy legalább ő tudja, miért kell majd velem eltöltenie ennek a tuskónak több órát egy szobában.

-Fogalmam sincs...-Suttogja vissza, mire nekem az a maradék reményem is elveszik a sötét tudatlansàgomban. Ez aztán...Remek!

///

-Szia...sztok!-Intek meglepetten a két(!) fiúnak, akik ekkor rám emelik a tekintetüket. Azonban amikor látom, hogy a fekete hajú szemei a mellettem levő személyre tévednek, s ekkor félmosolyra húzza a száját, tudom meg, hogy végre, majd talán most, megtörténnek a dolgok, amikről mi Kenmával természetesen tudtuk, hogy meg fog történni.

-Szerintem mi megyünk is.-Fogom meg a gamer kezét, aki csak egyetértően bólint egyet, majd mit sem várva a reakciójukra el is indulunk, én azonban még hátra-hátra pillantgatok. Elégedetten figyelem, ahogy a közös barátunk és a legjobb barátnőm beszélgetésbe elegyedtek.

-Mi újság?-Kérdez rá halkan Kenma.

-Ne is kérdezd...-Vetem hátra a fejemet elégedetlenül, visszagondolva a büntetésemre-Az a vén banya, Doi-sensei büntetést szabott ki rám holnaptól egészen jövő péntekig, csakmert nem volt könyvem, és megkértem, hogy ettől most az egyszer tekintsünk el. Ő meg persze rögtön azt hitte, hogy parancsolgatok neki, és dühbe gurult. Átkozott egy nőszemèly...-Morgom kelletlenül.

-Akkor a büntetések előtt elviszlek ma valahova.-Jelenti ki hirtelen Kenma, mire a gyomrom görcsbe rándul, és elvörösödve, elkerekedett szemekkel pillantok rá. Ezt sajnos rossz jelnek veszi, és rögtön hozzá is teszi-P-Persze ha nem szeretnéd akkor...

-De! De igen, sz-szeretném...-Vàgok a szavába sietősen-Cs-Csak meglepett, hogy így kijelentetted...Nem, mintha baj lenne ezzel.

A fiú csak halvány mosolyra húzza az ajkait.

-...Szóval, hova menjünk?

-Mondjuk egy játékterembe?

Elégedettséggel a szemeiben bólint egyet, mielőtt rá nem kulcsolná ujjait enyémekre, s nem adna ajkaimra egy csókot, mellyel eléri, hogy lábaim zselatinná válljanak, egy másodperc alatt.

-...Ez lemaradt a köszönéskor.-Motyogja.