[K/É]= Kedvenc Étel

[M/K/É]= Második Kedvenc Étel

|| Reader ||

Az étkezőbe befordulva pillantottam meg Kuroot és Kenmát, akik már nagyban a reggelit eszegették, természetesen barátom az asztal alatt végig telefonozott. Igazából azt hittem, hogy valami játék miatt kukkant fél percenként az asztal alá úgy, hogy lehetőleg senki ne vegye észre a titkos hadműveletét, de amint megrezzent a zsebemben tartott telefonom, Kenma pedig abbahagyta a pötyögéet, egyből összeállt a kép.

Egy kis elrejtettebb részhez mentem, hogy azért mégse legyek útban, majd elővettem a telefonomat. Halványan elmosolyodtam, amikor megláttam,hogy ténylegesen Kenma írt nekem üzenetet.

Kozume Kenma: [Név], hol vagy? Hamarosan elfogy a reggeli...

A kirakott ételekre pillantottam, és tényleg, igaza volt. Kissé szomorúan vettem tudomásul, hogy már a [K/É] elfogyott, hiszen legszívesebben azt ettem volna. És tudtam, hogy volt most, hiszen másoknál is láttam olyan tányérat, mely ezzel volt tele.

Én: Nézz a hátad mögé, gamer~

Picit elpirultam, ahogy hátrafordította a fejét, mikor pedig meglátott, halvány mosolyt húzott ajkaira, de éppen, hogy csak látható volt.

Az ételekhez mentem, majd levettem egy [M/K/É]-t, amitől igaz nem annyira kezdett csorogni a nyálam, mégis meghozta az étvágyamat. Ezután leültem a csapathoz, akik már teljes beleéléssel kezdték mesélni a tegnapi felfedezésüket, hogy miket kell majd kipróbálnunk, mik jók mik nem jók, és ilyesmi. Leültem Kenma mellé, aki ezután az asztal alatt gyengéden megfogta a kezemet, én pedig azt hittem, abban a pillanatban esek darabokra, annyira sikítani kezdtem belülről. Nem sokáig tartott ugyan, mégis örömmel töltött el, hogy az a fiú, akit úgy ismertem meg, mint aki nem igazán szereti az öleléseket, vagy úgy önmagában az érintkezéseket -vagy legalábbis nem jó bennük- egyre gyakrabban kezdeményez ilyen dolgokat. És ez csak még édesebbé varázsolta őt.

-[Név]-chan honnan ismered az Aoba Joshai ászát??-Döntötte előre magát Lev elkerekedett szemekkel, hogy rám nézhessen, én pedig csak mosolyogva megráztam a fejemet.

-Nos..Egy régi ismerősöm...-Motyogom, egyenlőre nem szeretnék többet mondani. Lev ezt észreveszi, s most az egyszer nem is kezd el faggatni, amiért hálás vagyok.

///

-Örülnék, hogyha Kuroo nem mondaná el minden egyes meccsünk előtt ugyanazt az unalmas szöveget...-Dünnyög előttem Kenma, akinek épp az imént adtam oda a vizespalackját, a többiekè után.

-Szerintem nagyon menő.-Mosolygok, amivel elérem, hogy mikor rám pillant, halvány pír telepedjen a szemei alá, amit persze azzal próbál eltakarni, hogy elfordítja a fejét.

-...Legalább egyikünk szerint az.

-Oi [Név]!-Lép hozzánk hirtelen Kuroo, aki éppen egy hófehér törülközővel szárítja a nyakát-Bocs', hogy megzavarlak titeket, de most kikkel fogunk játszani?

Kinyitom a füzetemet, amiben direkt leírtam a meccsek meneteit, majd mikor elolvasom, visszanézek a fiúkra.

-Az Aoba Joshai ellen fogtok most, utána pedig jön egy kis pihenő.

Kuroo csak köszönésképp bólint egyet, majd vigyorogva elsétál mellőllünk. Egyből Kenma felé fordulok, akinek a tekintete valamiért rossz érzéssel tölt el.

-...Aoba Joshai...Miért érzem úgy, hogy szükségünk lesz utána arra a pihenőre?-Motyogja alig hallhatóan a fiú, mire gyengéden megfogom a kezét, majd pipacsvörös fejjel, de összekulcsolom az ujjainkat. Ahogy a következő pillanatban rám néz, látszik rajta, hogy hálás ezért a cselekedetemért.

-Továbbra is azért vigyázz magadra, jó?-Billentem picit oldalra a fejemet, mire csak bólint egyet. Mikor az edző felszólítja őket, hogy ideje megkezdeniük a meccset, legnagyobb meglepetésemre, mielőtt Kenma elindulna a többiekhez, a homlokomhoz hajol, majd ajkait a bőrömön hagyja néhány másodperc erejéig.

Ha lehet, talán még ennél is vörösebb fejjel figyelem a fiú távolodó alakját, mielőtt az edző mellé letelepednék.