|| Reader ||

Másnap, mielőtt még az óráim elkezdődtek volna, úgy döntöttem megkísérelem, hogy beszélek Nekomata-senseiel, abban az ügyben hogy menedzser lehessek. Miutàn Kenma elmondta ezt az ötletet alig lehetett kiverni a fejemből, és igazából nem csak azért szeretnék az lenni, mert akkor elmehetek velük az edzőtáborba. Nem, mivel alapból is egy jó ötletnek tartottam, és egyre jobban kezdtem megkedvelni ezt a gondolatot.

-Oh, [Név]? Hogyhogy itt?-Vonta fel meglepetten a szemöldökét Kuroo, aki éppen ebben a pillanatban lépett ki az öltözőböl, immár az edzős ruhájában.

-Gondoltam, beállok menedzsereteknek.-Mosolyodtam el halványan, a szavaimtól azt hiszem, teljesen lefagyott-A-ah! Persze csak ha nem gond!-Pánikoltam be az arcát látván.

Megrázta a fejét, majd, mintha fellelkesült volna.

-WWWAAAH, végre, nem kell hallgatnom Yamamoto nyavajgásait arról, hogy mièrt nincsen lány menedzserünk!-Kiáltott fel hirtelen, majd megfogta a kezeimet, s kissé megszorította-Köszönöm [Név]!

Azt hiszem, még egy- két megkönnyebbült könnycseppek is hullajtott, amin nem tudtam nem nevetni. Ekkor volt az a perc, amikor maga a sensei is bejött a tornaterembe, és érdeklődő tekintettel kezdett figyelni engem. Intettem Kuroonak, majd odamentem Nekomata-senseihez.

-Ohayo, Nekomata-sensei.-Hajoltam meg kissé-Azért jöttem, mert menedzser szeretnék lenni.

-Ohayo [Vezetéknév].-Mosolyog rám barátságosan-Igen? És miért döntöttél hirtelen így?

-Nos, bevallom legelőször Kenma mondta, hogy legyek, de aztán a fejemben ragadt, és szeretném megpróbàlni.-Viszontom a mosolyt, egy kisebb magabiztosággal megfűszerezve. Hiába vagyok újból a "régi", legalábbis próbálok az lenni, az új [Név]-ből mindig is maradni fog valami, mint például magabiztosság formájaban. Ezt mondjuk egyáltalán nem bánom.

-Töltsd ki ezt a lapot itt...-Vesz elő hirtelen egy teleírt papírt, amelyen néhány rublika üresen áll-A nap végére hozd vissza, kérlek. Meglàtjuk, hogyan teljesítesz.-Vigyorodik el, mire én bólintok, majd elköszönve a termem felé veszem az irányt.

Mivel Kenmáék ellóghatnak az első órájukról a röplabda edzésük miatt, amely pont akkor kezdődik mikor mindenki első órája, ezért amikor láttam, hogy ők már elkezdték a belemegítést, szinte rohanva kezdtem megközelíteni az osztálytermemet. Szerencsémre még így is tíz perccel a becsengő előtt érkeztem meg, ez pedig hatalmas követ gurított le a mellkasomról. Természetesen azért, hogy utána vagy ötször nehezebb súly telepedjen rá, amikor is meglátom Iwaizumi gúnyos tekintetét, és Akane méreggel teli szemeit.

Rögtön az utóbbihoz lépek, azzal a céllal, hogy most megbeszélem vele a dolgot.

-Akane-chan, én-

-Ne "chan"-ozz, jó?-Vonja fel a szemöldökét.

-Akane...Sajnálom. Figyelj, menjünk ki, meg tudom magyarázni, rendben?-A karja felé nyúlok, de azt elhúzza előlem. Kérlelő tekintettel meredek rá, mire csak megforgatja a szemeit.

-Jó, legyen. Felőlem.-Puffog. Tényleg ennyire rosszul érintette az, hogy szerinte én el akarom lopni tőle Iwaizumit?

Kisétálunk a folyosóra, ahol hál' istennek csak egy-két ember van, tekintettel arra hogy néhány perc múlva becsengetnek.  Szóval csak olyan öt percem van elintézni ezt az egészet. Megéri, mert Akane számomra egy igen közeli barátom lett ezalatt a közel két hónap alatt, és nem szeretném elveszíteni őt.

-Akane, nincs okod mérgesnek lenni rám. Iwaizumi egyáltalán nem az esetem, és csak azért mondtam igent neki a délutáni meghívására, hogy Kenmát védjem.

Ezután pedig elmondom az egész sztorimat. Töviről hegyire, minden egyes részletet elmondok neki, egy kisebb görccsel a gyomromban, hiszen még nem szoktam hozzá, hogy elmondjam màsoknak a történetemet. Mindent elmesélek neki, hogy miért lettem más, hogy Iwaizumi milyen ember valójában, hogy Kenmát miért védtem meg, és azt is, hogy mostmár önmagam leszek, akármi is történjék, azzal a reménnyel, hogy megérti mindezt, és nem fog hátat fordítani nekem.