🪷

...

Hat év és nyolc hónap elteltével:

- Nalini, Nalini, fújd már el a gyertyát! - tapsikolt lelkesen Carla, a nővére karját rángatva, aki ezidáig csak gyermeteg mosollyal az arcán figyelte a hetes szám kanócán pislákoló pirosas lángocskát, ami a születésnapi tortáján szolgált szerves díszítőelemként.

- Mindjárt, csak apu lefotóz! - csitította az egy évvel fiatalabb húgát Nalini, nagy mosollyal fordulva Hyunjin felé, aki a torta felett tanakodó kislányainkat fotózta éppen a telefonjával.

- Rendben lótuszom, mostmár fújhatod - tette el a telefonját Hyunjin, visszaülve mellém a kanapéra, a combomra csúsztatva kezét, miközben mosolyogva figyeltük azt, amint Nalini vett egy nagy levegőt, s végre valahára elfújta a hetes szám levegővel táncot járó lángját.

Erre az egész társaságunk egy emberként tapsolni és füttyögni kezdett, Nalini pedig csak büszkén meghajolt, mint egy igazi kis hercegnő, egy kis díva, hátradobva a sötét hajacskáját, kivillantva még kissé foghíjas mosolyát is.

- Hét éves nagylány lettem! - ujjongott az idősebbik kislányom, büszkék kihúzva magát, mire én csak elmosolyodtam.

- Bizony ám - helyeseltem.

- Felix, most, hogy Nalini elfújta a gyertyát, játszhatunk tovább? - fordította felém a buksiját Yoonah, nagyokat pislogva, mire én csak egy kedveset bólintottam a copfos kislány felé.

- Persze, játszatok csak nyugodtan. Ha pedig kértek Nalini cicás tortájából, akkor nyugodtan szóljatok, és vágok nektek! - biccentettem, a gyerekek pedig nyomban meg is rohamozták ismét a nappalinkban lévő játékok tömkelegét.

Ma ünnepeltük Nalini várva várt hetedik születésnapját, a kislányom bulijára pedig hivatalos volt Innie, Chan, Jungkook, Taehyung, Changbin és Chenle is, természetesen a gyermekeikkel együtt, hogy Nalininek és Carlának legyen kikkel játszania, míg a felnőttek beszélgetnek.

Na, de kezdjük is az elején! Pontosan hat év, és nyolc hónap telt el azóta, hogy Hyunjinnal a rózsakertben, a gyönyörű boltív alatt örök hűséget fogadtunk egymásnak. Lehet, hogy kimondva, vagy leírva soknak hangzik az azóta eltelt idő, nekem viszont olyan érzésem van, mintha az egész mindössze tegnap történt volna. Az esküvő után Hyunjinnal egyébként elmentünk Sanhoz, s mint kiderült, négy hetes terhes voltam akkoriban, így nyolc hónappal későbbre vártuk a következő kisbabánkat, aki végül kislány lett, s a Carla nevet szántuk a csöppségnek. Mikor a kis Carla megszületett, Nalini akkor lett egy éves, szóval nem mondom, hogy könnyű dolgunk volt egyszerre ellátni egy újszülöttet, s egy mindössze egy éves babát, de Hyunjinnal egymás támaszai voltunk mindenkor, így természetesen sikerült. Nagy szeretetben, odaadásban, s gondoskodásban nevelgettük a kislányainkat Hyunjinnal, aminek pedig kifejezetten örültünk mindketten, az az volt, hogy mivel csak egy év korkülönbség volt közöttük, olyannyira jól kijöttek egymással, mintha nem csupán testvérek, hanem legjobb barátnők is lennének. Mindig együtt babáztak, rajzoltak, játszottak, ezért Hyunjinnal egyöntetűen úgy döntöttünk, hogy Nalininek halasztunk egy évet a suliban, hogy aztán együtt mehessenek Carlával, ergo, hogy a kicsik osztálytársak lehessenek. Carla hat éves, Nalini pedig mától ugyebár hét, tehát a kis lótuszaink idén mennek iskolába, s mondanom sem kell, hogy mindketten annyira várják már a nagybetűs iskolakezdést, hogy akár már most is mennének, ha erre lenne lehetőségük. Ezenfelül körülbelül egy éve jött ránk a visszafojthatatlan hóbort Hyunjinnal, hogy mindenképpen szeretnénk egy harmadik gyermeket, s ez a kívánságunk csodával határos módon be is teljesedett, ugyanis most vagyok kereken nyolc hónapos terhes. A 4D-s tesztek szerint pedig a két kislány után most egy kisfiú érkezik a családunkba, akinek majd az Alex nevet szánjuk, arról nem is beszélve, hogy Nalini és Carla már fél éve tűkön ülve várják a kisöcsi születését.

Hosszú évekig ott éltünk egyébként apa lakásában, viszont amióta Hyunjinnal kezdtük tervezgetni a harmadik babát, akkor nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy ez a lakás már kicsi lesz egy öttagú családnak. Ekkor merült fel bennünk először a költözés gondolata, amit a szüleim és Minna néni is erőst támogattak, olyannyira, hogy még azt is önzetlenül felajánlották, hogy beleszállnak az új ház költségeibe; így kötöttünk most ki e meseszép emeletes kertesház falai mögött, ahol már lassan fél éve élünk. A ház szerencsére nincs messze a szüleim és a barátaink otthonáig sem, autóval maximum tíz perc.

Sokkal jobb ez így, hiszen a gyerekek is tudnak időkorlátok nélkül játszani a kertben, ráadásul a tágas ház miatt Hyunjinnal igen aktív marad a házas életünk is, ami megjegyzem egy nagyon fontos dolog. A mi életünk tehát tökéletes, ha lehet ilyet mondani, akkor még jobban szeretjük egymást, mint azelőtt, mert mostmár teljesen egyértelmű, hogy mi Hyunjinnal összetartozunk. Ketten voltunk, két portyázó fél a nagyvilágban, de ketten együtt végül eggyé váltunk.

Innie és Chan pár hónappal utánunk kötöttek házasságot, s hát persze szinte ezzel egyidőben világra jöttek a párocska várva várt ikerbabái is; egy kislány és egy kisfiú, akiknek a Yoonah és Jihoon neveket választották. Innie szerencsére a szülést nem élte meg rossz élményként, ami véleményem szerint legfőképp annak köszönhető, hogy Chan végig bent volt vele. A két gyermek elképesztően mosolygós és jólelkű, korban pedig pont Nalini és Carla között vannak, ezért együtt mennek majd velük iskolába ősszel. Channak és Innienek azért eleinte nem volt könnyű dolga két csecsemővel, de szerencsére minden rendben ment az életükben. Innie a szülést követően egyébként még egy évig becsületesen járt a pszichológusához, utána viszont végérvényen is egészségesnek lett titulálva, s azóta teljesen jól van. Semmi több depresszió, önbántalmazás vagy öngyilkossági kísérlet; hála a jó Istennek.

Taehyung és Jungkook is házasságot kötöttek, viszont mikor szegények eljutottak odáig, hogy a gyerekvállalásra adják a fejüket, akkor valahogy sehogy sem akart megfoganni a baba, pedig igaz ami igaz, aktívan próbálkoztak.

Mikor azonban egy év elteltével sem lett semmi, Taehyung és Kuksi kétségbeesetten kerestek fel egy specialistát, hogy fényt derítsenek arra a homályfedte okra, hogy mégis miért nem jön össze nekik a baba. A speciális vizsgálatok során kiderült, hogy Taehyunggal minden rendben van, Jungkooknak viszont örökletes petevezeték elzáródása van, s ezért nem képes teherbeesni természetes úton.

Mikor szegény Kook megtudta a szomorú diagnózist, teljesen kiborult, naphosszat csak sírt, és paranoiásan rettegett attól, hogy Taehyung el fogja őt hagyni csak azért, mert képtelen teherbeesni. Taehyung szerencsére azonban nem látta ezt a helyzetet olyan sötétnek, s akkora problémának, mint Kuksi, így nem sokkal később felhozta az omegájának a mesterséges megtermékenyítés ötletét, amit Jungkook eleinte elutasított, viszont miután megbarátkozott a gondolattal, végül csak-csak rábólintott, az eredmény pedig nem maradt el. Három évvel ezelőtt született meg ugyanis a kisfiuk, Eunwoo.

Nos, és akármennyire hihetetlen; de Seo Changbin is apuka lett! De kezdjük az elején! Mikor Chenle megszülte Hwang Joong kisfiát, akit ő a Zhong Junjie névvel ruházott fel, a bíróság által elrendelt apaság megállapítása perben is teljes bizonyosságot nyert, hogy Joong az apa, viszont a börtönviselt férfi csak annyit mondott, hogy ezentúl nem kívánja tartani a kapcsolatot egyik gyerekével sem. Sem Yejivel, sem Hyunjinnal, sem Minhyunnal, sem pedig az újszülött kis Junjieval, de szerintem ezt a kijelentést egyikük sem sérelmezte. Yeji és Minhyun is teljesen elfordultak apjuktól gaz és ádáz tettei miatt, s Chenle mellé álltak. Hyunjin még egy ideig vonakodva kezelte Chenlet és a kisfiát, de aztán végül belátta, hogy Junjie Yejihez és Minhyunhoz hasonlatosan mégiscsak a testvére, s elfogadta őket a családunk részeként. De pontosan, hogy is jön Changbin a képbe? Egyszerű; az esküvőnk után Changbin és Chenle elkezdtek találkozgatni, egészen addig, amíg fülig egymásba nem szerettek ők ketten, s amikor az omega kisfia megszületett, valahogy akarva-akaratlanul is Changbin lett az életében az a bizonyos apakép. Az alfa mindig is sajátjaként szerette és kezelte Junjiet, aminek az lett a vége, hogy a kisfiú a kezdetektől fogva apának szólítja Changbint, mégha tudja is, hogy nem ő a biológiai apja.

Két évvel Junjie születése után Changbin és Chenle összehozták az első közös kisfiukat is, Seo Namgilt, az alfa viszont a mai napig nem kivételez egyik fiával sem, ami nekem speciel nagyon tetszik.

- És Lix, mondd csak, mikor fog megszületni a baba? - mosolygott rám féloldalasan Innie, fejével a kerek pocakom felé bökve, hiszen mostanság a kis pocaklakó az új szenzáció köreinkben.

- Már csak pár hét - feleltem boldogan, rásimítva a hasamra.

- Akkor kössétek fel a gatyát, mert mi eggyel is alig bírunk - siránkozott Kuksi, Eunwoo fele pillantva, aki épp Junjie, Namgil és Jihoon segítségével igyekezett megépíteni egy legóból fabrikált erődöt a kedvenc autóik részére.

Hiába, Eunwoo egy túlságosan eleven kisfiú, aki előszeretettel huncutkodik, így szülei figyelme egy pillanatra sem lankadhat.

- Mert túlérzékeny vagy, azért - bökte meg játékosan a férje oldalát Taehyung. - Mondjuk Bin, ne vedd sértésnek, de belőled az életben ki nem néztem volna, hogy te valaha gyereket nevelj. - fordult ezután a kólájába kortyoló Changbin felé.

- Nyugi, én sem hittem volna - vágta rá, mire mindannyian elkuncogtuk magunkat, Chenle pedig csak egy játékosat rácsapott a barátja vállára. - De ti - mutatott rám és Hyunjinra az alfa. - Ti semmit sem változtatok. Ugyanúgy meg vagytok bolondulva egymásért.

- Nem tagadom - nevette el magát Hyunjin, átkarolva a vállamat. - Ha vigyázol a szerelem lángjára, akkor nem fog sosem kialudni.

- Nem szeretnénk megtudni a mögöttes jelentést - emelte magasba a kezeit Chan.

- Nem is fogod, mert tizennyolc karikás - vigyorgott rá Hyunjin, majd nyomott egy csókot oldalról a nyakamba. - Yongbok, vágsz nekem egy szelet tortát?

- Most hogy így szóbahoztad, én is kérnék - szólalt meg Chenle, akinek az édesség említésére olyan vékonnyá lett a füle, mint egy darab papír.

Nalini, Carla és Yoonah egy babaházzal matattak, Jihoon épp a lányokat hívta volna velük autózni, amely tevékenységet a többi fiúcska, Junjie, Namgil és Eunwoo már javában végezték, ekkor azonban mind csodával határos módon felhagytak addigi tevékenységükkel.

- Torta?! Mi is kérünk tortát! - sikoltottak fel örömittasan az eddig békésen játszó gyerekek, ugrálni kezdve az asztal előtt a nyalánkság reményében.

- Egy pillanat gyerekek, egy pillanat! - próbáltam valamelyest rendet teremteni a zűrzavarban.

Először értelemszerűen a kis szülinapos Nalininek vágtam egy szép szeletet, utána pedig sorban a többi gyereknek, végül pedig a megmaradt felnőtt társaságnak is, mire mindenki csillogó szemmel kezdte falatozni a gyümölcsös tortát, amit nem mellesleg mi ketten sütöttünk Hyunjinnal.

- Apuci, apu, olyan finom tortát sütöttetek! - ugrott fel a szőnyegről Nalini, mikor megkóstolta a tortát, s fürgén belemászott az én és Hyunjin ölébe, szorosan hozzánk bújva. - Köszönöm - suttogta alig hallható, majd vissza is sietetett a fincsi tortájához.

Mi szülők pedig csak mosolyogva figyeltük a gyermekeinket. Innie és Chan ujjaikat összefűzve figyelték, amint az ikreik kis száját belepi a torta habja, Jungkook és Taehyung halkan elkuncogták magukat, mikor szegény Eunwoonak harmadszorra sem sikerült a relatívan nagy kiwidarabot rászúrni a villájára, Changbin és Chenle csak meghitten figyelték, amint Junjie kedvesen próbálja ismertetni kisöccsével, hogy hogyan kell helyesen tartani az evőeszközt, mi Hyunjinnal pedig csak váltottunk egy sokatmondó pillantást, majd mindketten a gyönyörű kis lótuszainkra vezettük tekintetünket. Egyik kezemet Hyunjin szorongatta, a másikkal pedig a nyakamban lévő lótuszos nyaklánc után nyúltam, megforgatva ujjaim közt a hatalmas jelentéssel bíró, számomra mágikus medált. Oly' meghitt volt a hangulat abban a pillanatban, hogy akaratlanul is Hyunjin hajdani verse jutott az eszembe, amit azóta is megőriztem, s gyakorta el olvasom:

Szeretni a világon a legcsodálatosabb
Gyönyörömet pedig kecses, megújult lótuszvirág szirmaidban
Szíved őszinte csengésében
Lelked mélységéből nyerem
S azt érzem, hogy bár én még mindig egy mocsár volnék, veled én már nyertem
Hisz hazaértem!
Magamra leltem!
Boldog lettem!

S minden egyes szó mennyire igaz! Hisz' mikor kisgyermekkoromban arról álmodoztam, hogy egy szép nap boldog lehessek, akkor nem hittem volna, hogy ez egyszer ténylegesen is megtörténik velem.

Egy biztos, a lótuszvirág nem csak neked jelent sokat Hwang Hyunjin, hanem nekem is, mert ha nem is ismered be, te magad vagy a virág, ki megtanított engem szeretni. S mikor majd egyszer idősként a tükörbe nézek, lelkem feneketlen vizében a lótuszok szirmai örökké kecsesen, hervadhatatlanul néznek vissza énrám, mivel megtanultam, hogyha hervadt is e virág, hamvaiból újra és újra életre kel, hisz' ilyen egy Lotusvirág.

T H E E N D

🪷🪷🪷🪷

____

Nos, és a végére is értünk🥺❤️

Amikor elhatároztam, hogy kiteszem ezt a könyvet, szó szerint rettegtem attól, hogy az agyam ezen szüleménye senkinek nem fog tetszeni, és igazándiból minden nap le akartam szedni, olyan ideges és bizonytalan voltam magamban😂🤣😅

Szerencsére azonban nagyon jó tapasztalatokat szereztem, irtóra aranyosak és támogatóak vagytok🥺 köszönöm szépen a megtekintéseket, a sok-sok csillagot, és a kommenteket is, amik mindig megnevettettek❤️😂😌 egyszóval elképesztően hálás vagyok nektek is, és a legjobb barátnőmnek is, aki tartotta bennem a lelket, és mindig lebeszélt arról, hogy leszedjem😂 szóval köszönöm❤️❤️❤️❤️

Remélem, hogy tetszett nektek a történet és a befejezés is. Hamarosan jönnek az ígért plussz-részek, szóval ne csüggedjetek😌🙌 ráadásul még ma kiteszem az új könyvem első részét avagy bevezetését, ami egy Minsung történet lesz, ahogy azt már említettem néhány kommentben is😊

És akkor még így utoljára; hogy tetszett nektek?❤️🥺🥺❤️