🪷

Láttam, hogy Nalini jól van, mivel pár másodpercen belül ledobta maga mellé a püsspónit, ismét kiköpte a cumiját, s most a kacsás rágókáját kezdte el rágcsálni. Számomra pedig eljött az idő, hogy végre elvégezzem a terhességi teszteket, hogy megtudjam; van-e baba, vagy nincs baba. Természetesen ideges voltam, hiszen a több mint egy hete fennálló tüneteim kísértetiesen hasonlítanak arra, amikor Nalinival voltam várandós.

Akármennyire is szerettem volna, ezeket nem tudtam letagadni vagy egyszerűen csak figyelmen kívül hagyni. Reggelente hányingerem volt, napközben is gyakorta émelyegtem, a hangulatom ingadozó volt, ami például abban nyilvánult meg, hogy sokkalta érzékenyebb voltam az átlagnál. Lesz ami lesz, lehet mégis csak túlzottan izgulok az esküvő miatt ami hasonló fizikai tünetekkel jár mintha babát várnék.

Egészen a fürdőszobáig hallottam, amint Nalini a nappaliban gügyög, a szájával berreg és a játékocskáival csörög, ezért belepillantva a fürdőszobatükörbe, kifújva a levegőmet elővettem a nejlonzacskóból a megvásárolt terhességi teszteket. Innie hibája, hogy az alábbi procedúrát az "egy teszt nem teszt, két teszt félt teszt, három teszt egy teszt" alapján fogom elvégezni. Ha mindhárom teszt negatív, akkor tudni fogom ezer százalékos meggyőződéssel, hogy nem várok babát, viszont hogyha az összes elvégzett teszt pozitív lesz, akkor értelemszerűen biztos lehetek abban, hogy terhes vagyok.

Fejemet megrázva bontottam fel sorban a dobozba becsomagolt teszteket, majd gondolkodás nélkül egymás után mindet elvégeztem, végül pedig csak leraktam őket a mosógépre, és alaposan kezet mostam, míg türelmetlenül vártam a meghatározó eredményt. Elképesztően ideges voltam, ugyanis még jómagam sem voltam tisztában azzal, hogy mit is akarok. Az egy biztos; nagyon rosszul jött ez most így közvetlenül az esküvő előtt, mert ha esetlek mégis pozitív, azt én képtelen leszek eltitkolni Hyunjin előtt.

Remélem nem lesz ebből veszekedés köztem és a vőlegényem között. Míg vártam, hogy leteljen az öt perc a tesztek elvégzése után, addig kimentem a fürdőszobából vissza a nappaliba, s percekig csak néma csendben figyeltem a babaketrecben játszadozó kisbabámat.

Hamarosan itt az etetés ideje, terveim szerint ma adok Nalininek finom répapürés babakaját, a napokban úgyis az a kedvence, bár ha a terhességi tesztjeim pozitívak, akkor az én vacsorámnak lőttek, mert szerintem ismét el fogom magam hányni.

- Úgy félek kicsim... ha terhes vagyok, mit fog szólni apukád? Ez nem volt tervben - keseregtem el a félelmemet a mindössze négy hónapos babámnak, aki bár reagált a hangomra, s kíváncsian figyelte a számat beszéd közben, nyilván nem értette azt amit mondok, és válaszolni sem tudott, nekem viszont jól esett valakinek kimondani azt, hogy mitől is tartok. - Megyek picim, megnézem azt az eredményt, mindjárt jövök - hagytam ott ismét a játszó kislányomat, visszabarangolva a fürdőszobába.

Mikor beléptem a helyiségbe, először csak behunytam a szemeimet, s vettem egy mély lélegzetet, próbálva megnyugtatni magam, és lélekben felkészülni mindenre. Nem igazán mertem megnézni a mosógép tetején hagyott tesztek eredményét, viszont aztán a semmiből fejbecsapott a felismerés, hogy nem futhatok el a mindig problémák elől, s az igazságnak jobb mihamarabb a végére járni, ezért amolyan "lesz ami lesz" alapon odaszökkentem a ruhatisztító szerkezet elé, vetve egy kémlelő pillantást a terhességi tesztekre. Mikor megpillantottam az egyöntetű eredményt, akkor valósággal lesápadtam, s elkapott ismét az émelygés, ezért pedig meg kellett kapaszkodnom a mosdó szélében. Mindhárom teszten ott virított a két csík, ami nem jelentett mást, minthogy terhes vagyok.

Egy újabb baba? Máris? Te jó ég, hisz' Nalini még nincs egy éves sem, csak négy hónapos. Egy éves lesz, mikor meg fog születni a kistestvére; egy újszülöttet és egy egy éves kis totyogó gyermeket pedig nem könnyű egyszerre ellátni. Ez most derült égből villámcsapásként ért, de próbáltam kordában tartani az érzelmeimet, amennyire csak lehetett. Nem tudom mit fog szólni Hyunjin, s bár sovány vigasz, de legalább erről a babáról biztosan tudjuk, hogy az övé.

A francba, pedig esküszöm, becsületesen szedtem a fogamzásgátlót, amit Dr. Choi San írt fel nekem még hetekkel ezelőtt, nem tudom, hogy ez mégis hogyan történhetett meg, mindenesetre pániknak most nincs itt a helye.

Mikor anno megtudtam, hogy Nalinivel terhes vagyok, akkor számomra az egy igazi mélypont volt; olyannyira kiakadtam, hogy azt sem tudtam hova legyek, hiszen nem volt alfa a képbe, se semmi. Most viszont egészen más a helyzet és a körülmények, így nem engedhetem meg, hogy az aggodalom felülkerekedjen rajtam, hiszen tulajdonképpen nem történt semmi baj. Egy új élet, egy újabb kisbaba növekszik most a hasamban, ez pedig mindenképpen egy fantasztikus dolog.

A mosógép tetejére lehelyezett pozitív terhességi teszteken újfent végignézve akaratlanul is mosolyra húzódott a szám.

Akármennyire is ledöbbentett a tudat, hogy ismét terhes vagyok, ha őszintén magamba néztem, akkor igenis örültem ennek a babának, s reméltem, hogy Hyunjin is pozitívan fogja lereagálni az újabb kis csemete hírét. Habár erre nem vennék mérget, de a remény hal meg utoljára. Lehet meg kéne várnom, amíg megejtsük az esküvőt, de képtelen lennék önfeledten szórakozni Hyunjinnal úgy, hogy nem tud egy ilyen fontos dolgot.

A három teszt közül kettőt kidobtam, egyet meg becsúsztattam a farzsebembe, hogyha Hyunjin hazaér, megmutathassam neki. Biztos nem lesz mérges; Hyunjin nem olyan fiú.

- Na Lini, most aztán jó nagy pácban vagyok - bandukoltam vissza a nappaliba. - Jézusom, mi lesz most?! - pánikoltam, leroskadva a kanapéra. Arcomat a tenyereimbe temettem, s lassacskán utat engedtem a kitörni vágyó könnyeimnek, szegény kislányom pedig egy ideig csak nagy szemekkel figyelte amint pityergek, majd mintha csak megérezte volna, hogy valami baj van, nemes egyszerűséggel felém nyújtotta a kedvenc pónis plüssét.
- Nekem adod, kicsim? - vettem át a kis kezecskéjéből, benyúlva a ketreckébe. - Köszönöm picim.

Esküszöm, nem értem, hogy miképpen eshettem teherbe, hát szedtem azokat a rohadt tablettákat, nem?! Habár, megeshet, hogy elfelejtettem bevenni, hiszen kurva feledékeny tudok lenni ha sok teendő hárul rám, ráadásul Hyunjinnal az utóbbi két hónap során a szexuális életünk is igen aktív volt. Én tudtam magamról, hogy én bizony akarom ezt a kisbabát, viszont nem tudtam, hogy Hyunjin mégis milyen véleménnyel lesz a kicsiről, hiszen az nyilvánvaló, hogy nem terveztünk ilyen hamar kistestvért Nalininek.

- Szívem, megjöttem! - hallottam meg egészen a nappaliig amint nyílt a bejárati ajtó, Hyunjin hangja pedig valósággal csilingelt, olyan jó kedve volt. Lehet mindez elmúlik, hogyha megtudja, mi történt... - Képzeld, annyira szépek a gyűrűink, Yongbok! Jobbat nem is választhattunk volna! Meg is mutatom! - magyarázott nekem továbbra is az előszobából, nekem pedig egy pillanatra komolyan megfordult a fejemben, hogy fogom magam és elbújok mondjuk a szekrénybe ijedtemben, végül persze nem tettem, hanem csak összeszorított puhákkal ültem a kanapén. - Yongbok! Itthon vagy?! Nem is köszönsz?! - lépett be ekkor méltatlankodva a nappaliba Hyunjin, egy alaposan megpakolt táskával a kezében.

- Bocsi, nem figyeltem. - hazudtam, majd felállva a kanapéról viszonoztam az alfám szerelmes csókját köszönésképp. - Szia, Hyu.

- Szia kicsim. Nézd mit hoztam neked - vett elő a háta mögül egy szál vörös rózsát Hyunjin, mire természetesen azonnal egy bugyuta mosoly szökött fel az arcomra. - Eredetileg lótuszt vettem volna, de nem jött össze, így maradt a rózsa. Remélem örülsz, mert épp olyan gyönyörű, mint te.

- Köszönöm, Hyunjin - vettem át zavartan az alfa kezéből a virágot, beleszagolva annak illatos szirmok közé.

- Szia picikém - hajolt a babaketrec fölé is Hyunjin, Nalini pedig pofijával berregve pillantott fel a hőn szeretett apukájára. - Apu hozott neked is meglepit, kicsi lótuszom! Nézd, - tűrt bele a táskájába, előhúzva onnan valamit. - Tadamm! Egy cuki gombás plüss! Megláttam, és képtelen lettem volna otthagyni! - mesélte lelkesen. - Tessék szépséges kis tündérem - adta át a kis Nalininek a valóban irtó édes, puha gombás plüssöt a vőlegényem, ami után a kislányunk már türelmetlenül sikoltozva nyújtotta a kis tappancsait.

- Ahh Hyunjin, olyan rendes vagy, hogy így törődsz velünk - néztem végig meghatottan, amint az alfa önzetlenül megajándékozta a kislányunkat a plüssel, amit Nalini boldogan ölelt magához, s rögtön próbálta a szájába gyömöszölni szerencsétlen gombát.

- Nem tesz semmit, Lixie. Perszehogy megajándékozom azokat akiket szeretek - legyintett egyet Hyunjin, majd mancsomat megkapva lehúzott a kanapéra. - Na de ülj le cica, megmutatom a gyűrűket! Én nem hittem volna, hogy ennyire nagyszerű munkát fog végezni az ékszerész! A néni nagyon kedves volt, még tíz százalékos kedvezményt is adott! - hadarta lelkesen, miközben könyékig beletúrt a szatyrába, kihalászva onnan egy kis dobozkát.

- Na, mutasd akkor - vontam fel kíváncsian a szemöldökömet, Hyunjin pedig felnyitotta a dobozka fedelét, amely rejtekében nyomban megcsillantak a fehéraranyból készült karikagyűrűink.

- Egyszerűen imádom! Kiváló munka! A belsejében pedig bele van gravírozva a monogrammunk ahogy megbeszéltük! Nézd csak - kapta ki az egyik gyűrűt a helyéről, megforgatva ujjai közt, hogy mindketten jól lássuk, mi rejlik a mélyben, azaz a gyűrűink belső felében. - H + F... hát nem romantikus? Én annyira be vagyok már zsongva a holnapi naptól... hé, te nem is örülsz? - hagyott alább ekkor Hyunjin lelkesedése, mikor már egy ideje nem szólaltam meg, hanem csak szótlanul hallgattam az ő végtelen ömlengését.

- De! - erőltettem magamra egy mosolyt. - Folytasd csak nyugodtan. Figyelek.

- Nem, látom, hogy valami baj van - ingatta a fejét a sötétbarna hajú, olyan szomorúan téve félre a gyűrűket tartó dobozkát, hogy egy pillanatra a szívem szakadt meg. - Az esküvő a baj, Felix? Meggondoltad magad...? Úgy érzed, még nincs itt az ideje...? Vagy nem akarsz hozzám jönni? - nyelt egyet, akkora mennyiségű rémülettel és szomorúsággal a tekintetében, ahogy ezelőtt még talán sohasem láttam az alfámat.

- Dehogyis! - remegett meg a hangom, hevesen rázva a fejemet kapva Hyunjin karja után. Megijesztett az, hogy most azt hiszi, hogy kételyeim támadtak az esküvőt illetően. - Én is várom az esküvőt, nem erről van szó, csak...

- Mi csak?! - pánikolt tovább Hyunjin, idegesen a hajába túrva. - Valami rosszat tettem? Nyugodtan mondd meg!

- Nem! - pityeredtem el idegességemben. - Csak történt valami... - vettem egy mély lélegzetet, felkészülve a vallomásra.

- Mi?! Lix, ezt ne csináld velem, mert kurvára megijesztesz! - fakadt ki az alfám, még a kanapéról is felpattanva gumilabda módjára a beállt feszültség hatására.

- Ne káromkodj a gyerek előtt! - álltam fel én is, mutatóujjamat fenyegetően meglengetve Hyunjin felé.

- Jól van! - morgott vissza Hyunjin, duzzogva forgatva meg szemeit. - De mondd már, hogy mi történt! Ne hagyj lógva, Yongbok! Akármi is van, megoldjuk!

- Félek, hogy dühös leszel - kezdtem ismét buksimat lehajtva itatni az egereket, mire Hyunjin megeresztett egy szaggatott sóhajt, s ujjaival csokrot formálva az arcom körül közrefogta az almácskáim.

- Figyelj, holnaptól kezdve házasok leszünk, Felix. Szeretném, hogyha őszinte lennél velem kicsim. Akármi is van, megoldjuk, csak mondd el nekem, mi a baj, különben hogyan segítsek neked? - beszélt hozzám lágy hangon Hyunjin, mire csak egy aprót bólintottam, ezzel arra utalva, hogy kész vagyok beszélni.

- Már több mint egy hete hányingerem van reggelente - kezdtem bele csendesen, Hyunjin pedig csak érdeklődve hallgatott. - És nem mertem elmondani, de már pár napja arra gyanakszok, hogy ez nem csupán egy sima rosszullét, szóval amíg te elmentél a gyűrűinkért, addig én fogtam Nalinit, és leszaladtam a drogériába venni terhességi teszteket...

- Igen... És? - tartotta a tenyerét továbbra is a pofimon, meglepően nyugodt hangon beszélve hozzám.

- Baszki Hyunjin, hát nem érted?! Terhes vagyok! Megint! - robbantam ki elkeseredetten, majd belenyúltam a farzsebembe, kikapva onnan a magamnál hagyott egyetlen pozitív terhességi tesztet, s belenyomtam azt a döbbent Hyunjin kezébe. - Nem tudom, hogy hogy történt, hidd el, tényleg nem, és nagyon sajnálom! De én igenis örülök ennek a babának! - hadartam.

- Ez tényleg pozitív - kémlelte hosszú másodpercekig a kezébe nyomott tesztet Hyunjin, majd felpillantott rám, s egy őszintén boldog mosolyra húzta ajkait. - Uramisten, Felix! Babuci van! - csapta össze a tenyereit, a következő pillanatban pedig váratlanul felkapott engem a levegőbe, és egy örömtől kicsorduló kacaj közepette megpörgetett.

- Te ennek ennyire örülsz? Azt hittem, mérges leszel - illetődtem meg, mikor ismét lerakott a földre.

- Hol lennék mérges emiatt?! El sem tudom mondani, mennyire boldog vagyok, Yongbok! - hajolt oda hozzám egy csókra az alfa, amit gondolkodás nélkül viszonoztam is. - Jó, lehet tényleg egy picit hamar lesz kistesója Nalininek, de én hiszem, hogy ennek így kellett történnie.

- Hyunjin, ne haragudj, hogy olyan semlegesnek tűntem előbb a gyűrűk kapcsán. Csak ideges voltam, hogy mit fogsz szólni egy újabb babához...

- Ne kérj bocsánatot, kincsem - rázta meg a fejét Hyunjin, majd óvatosan térdre ereszkedett előttem, s nyomott egy finom puszit a pocakomra. - Az esküvő után azonnal elmegyünk Sanhoz megnézetni a picit, rendben?

- Rendben - mosolyogtam. - De Hyunjin, majd csak akkor mondjuk el anyáéknak és a barátoknak, amikor már a harmadik-negyedik hónapban leszek. Szeretném, hogyha addig ez egy olyan kis titok vagy varázslat lenne, amiről csak mi tudunk.

- Persze, ez csak természetes - állt fel a földről Hyunjin, visszahuppanva a kanapéra. - Mostantól egy lépést sem tehetsz. Az én dolgom, hogy vigyázzak rátok.

- Jaj, ugyan - kuncogtam el magam, majd kivettem Nalinit a babaketrecből, aki még mindig kitartóan fogta kis kezei közt a Hyunjintól kapott gombát, s Hyunjin ölébe ültettem a kisbabát. - Etetésidő van. Fogd meg, amíg hozom a papit.

- Kicsi lótuszom, hát ki lesz nagytesó? Te leszel - csiklandozta meg aranyosan a baba pociját Hyunjin, mire az sikítva kezdett el kuncogni az édesapja ölében.

Míg az apa-lánya páros a nappaliban bolondozott, ( Hyunjin ezután a gombával kezdett gügyögni a baba felé ) addig én előszedtem a konyhaszekrényből a répapürés babakaját, s egy műanyag kiskanalat, hogy megetethessük Nalinit. A partedli már a nappaliban volt, így én is visszaevickéltem oda, s leültem melléjük az ülőalkalmatosságra.

- Lótuszom, ezt a gombát most eltesszük, nemhogy leeszed - kobozta el Nalini kicsi kezecskéiből a gombát Hyunjin, valahova félretéve azt.

- Baaaaaa! - nyúlt a szeretett gombája után Nalini, görbigetve a pofiját.

Közben én sebtiben ráadtam a kislányunkra a teknősös partedlit, amiből már tudta, hogy mindjárt kap valami finom ételt, ezért felhagyott a nyafogással.

- Nalini, nyisd ki a kis szádat! Itt repül a repülő! - vettem játékosra a figurát, még körözve is egyet a kanállal a levegőben, mire a kicsi azonnal eltátotta a pofiját, amibe én óvatosan bele is tettem a répapürés kanalkát. - Ugye milyen finom, picikém?

- Elbírunk majd mi két kisbabával, Yongbok? - mosolyodott el féloldalasan Hyunjin, miközben a combjain ülő, törzsének nekidőlt Nalini csak úgy lakmározott, még a partedlijét is alaposan leette a répás kásával.

- A kérdés az, hogy ÉN elbírok-e hárommal! Néha te is olyan vagy, mint egy nagy gyerek - jegyeztem meg csipkelődve.

- Most legszívesebben letepernélek! Izgató, amikor ilyen vagy - nyalta meg a szája szélét, mire azon nyomban ráripakodtam az alfámra.

- Hyunjin, ne a gyerek előtt! És terhes vagyok, vigyáznom kell magamra!

- Akkor majd óvatos leszek - vonogatta meg incselkedve a vállait. - Holnaptól pedig hivatalosan is az enyém leszel, úgyhogy nincs apelláta.

- Nem is panaszkodtam - feleltem, egy vigyorral az arcomon, tovább etetve a falánk kisbabánkat.

____

Mit szóltok? Számítottatok erre?😇

Még 2 rész...🥺🙌❤️