🪷

A kellemes délutáni összejövetel után a baráti társaságunk tagjai aztán szépen lassan mindannyian hazamentek, s amint a nap lassacskán hajlott át a késő délutáni órákba, úgy lettem én is egyre izgatottabb, hiszen Hyunjin még a reggel bejelentette, hogy az ő meglepetését estére tartogatja, amikor kettesben leszünk. Anyaék amúgy már amikor a délelőtt folyamán telefonáltunk, megígérték, hogy estefele átvihetem hozzájuk Nalinit, hogy az unokájuk náluk alhasson. Imádom a kislányomat, de most szeretnék csak kettesben lenni Hyunjinnal, ugyanis több mint négy hónapja... nos..., hát nem volt köztünk szex.

Utoljára az ulsani kirándulásunk folyamán feküdtünk le egymással, de az is elég nehézkesen ment, hiszen hét hónapos terhes voltam. A terhességem fennmaradó két hónapjában pedig már féltettem a születendő kisbabámat, így teljesen a háttérbe szorult a szexuális életünk, ami ebben a helyzetben teljesen érthető. Aztán Nalini születése után majdnem két hónapig szinténcsak tartózkodnom kellett a szextől a császármetszés miatt, mostanra viszont már kezdett hiányozni az, hogy Hyunjinnal egymáséi legyünk fizikai tekintetben is.

Hiányzott már az, hogy az én szexi barátom istenesen megfarkaljon.

Délután öt órakor Hyunjin szólt nekem, hogy mostmár vigyem el Nalinit anyáékhoz, s hogy maradjak is náluk minimum egy óráig, amíg ő mondván "előkészíti itthon a terepet".

Bevallom, fogalmam sem volt, hogy ez mit takar, de mindenesetre elképesztően izgatott voltam az estét illetően. Remélem végre megdug... erősen. Na de mindegy.

- Minek maradjak ott minimum egy órát, Hyunjin? - kérdezősködtem kíváncsian, miközben épp a gügyögő kis Nalinit öltöztettem, hogy elvihessem őt a megbeszéltekhez hűen anyáékhoz, akik már vártak minket. Ráadtam a kicsire egy rózsaszín kabátkát, nehogy megfázzon, amiben olyan imádnivaló volt, mint egy kis pufi gombócka. - Mire készülsz?

- Az legyen az én titkom - adott ismét egy sejtelméskedő választ Hyunjin, miközben a kanapén mellettem ülve közelebb hajolt hozzám, s éhesen belecsókolt oldalról a nyakamba. - Nagyon jó az illatod... - pusmogta, mire a hideg nyomban végigszaladt a gerincemen.

- Hyunjin, ne most! Ne ingerelj! - húzódtam el tőle, habár vágytam a közelségére. - Elviszem Linit anyáékhoz, és utána... - hallgattam el, lesütve szégyenlősen az íriszeimet.

- Utána...? - mosolyodott el perverzen. - Készülj bébi, mert teszek róla, hogy a mai éjszakát sosem felejtsd el...

- Hyunjin! Nalini is itt van! - hőbörögtem, hiszen miközben Hyunjin megállás nélkül tolta a perverz megjegyzéseket, addig a kis Nalinim olyan ártatlanul pislogott ránk az ölemből, hogy egy pillanatra rendesen elszégyelltem magam.

- Szerinted nem jó az, hogyha azt látja, hogy a szülei szeretik egymást? Mert én nagyon szeretlek - bújt oda hozzám Hyunjin, állát a vállamra támasztva, s megsimogatta Nalini kis kezecskéjét, aki továbbra is az ölemben feküdt.

- AAAAOOOAAAAAM! - sikított egyet váratlanul a kisbabánk, utána eszeveszett gügyögésbe kezdve, miközben megkapta Hyunjin kisujját, s a szája felé kezdte húzni az apukája végtagját.

- Na-na kicsim, ezt nem szabad - húzta ki a kezét Naliniéból Hyunjin, mielőtt a baba még a kis szájába vehette volna az ujját. - Tessék, itt a cumid - nyúlt a kislányunk cumijáért az alfa, majd Nalini pofijába dugta a zöld színű kis rágótárgyat. - Jól van, jó kislány - simogatta meg ezután a kicsi pufi arcocskáját Hyunjin.

- Tudod, egy éve el sem tudtam volna képzelni, hogy te gyereket nevelj - jegyeztem meg, miközben ráhúztam a baba fejecskéjére a macifüles sapiját.

- Látod, tudok meglepetéseket okozni. Ez pedig ma is így lesz. - jegyezte meg ismét rejtélyeskedve, majd átvette a kezemből Nalinit, hogy megölelhesse a kislányt, s elköszönhessen tőle, hisz' legközelebb csak holnap látjuk őt. - Kicsikém, fogadj szót nagyiéknak, rendben? Nagyon szeretlek - puszilgatta meg ölelgette meg a mosolygó Nalinit Hyunjin, én pedig egy hátizsákba addig gyorsan bepakoltam a babuci legszükségesebb holmijait. Pelenkák, cumisüveg, ruhácskák.

- Tedd őt be kérlek a babahordozóba - szóltam oda Hyunjinnak, aki rögtön eleget téve a kérésemnek, belehelyezte a rugdalódzó kisbabát a már előkészített babahordozóba, én pedig indulásra készen álltam. - Lix, minimum egy óra, jó? És ha lehet ne egyél anyudéknál. - simította meg a karomat az alfa.

- Miért is? - vontam fel kíváncsian a szemöldökömet.

- Ha megmondom, akkor nem lesz szex - emelte fel a fiú a mutatóujját, megejtve egy gonosz mosolyt.

- Nemár, ez zsarolás! - préseltem össze papírvékonnyá az ajkaimat, mire Hyunjin kuncogva odahúzott magához a csuklómnál fogva, s óvatosan átölelt.

- Hagyd magadat meglepni, angyalom - nyomott egy csókot a nyakamra. - Ha szereted a meglepetéseket, akkor miért akarod mindenáron lelőni a poént?

- Mert kíváncsi vagyok - pipiskedtem, s nyomtam egy puszit a barátom szájára búcsúzásképpen. - Na, megyek, elviszem Linit, aztán jövök. - köszöntem el.

- Rendben. Vigyázz magadra, babám. És kérlek, írj ha odaértél. Aggódom érted - kötötte a lelkemre Hyunjin, majd fogtam a babahordozót, benne a kis csörgőjével játszó Nalinivel, illetve a megpakolt hátizsákkal elindultam kifelé az ajtón.

Nalini rugdalódzva rázta a kis játékát az apró kezecskéivel, továbbra is szopogatva a cumiját, én pedig lesiettem a babahordozót tartva a lakóház lépcsőin, ki a bejárati ajtón. Ezután pedig egyenesen a nem messze leparkolt autóm irányába vettem az irányt. Kinyitottam a hátsó ajtót, s a babahordozót gondosan beszíjaztam az ülésre, mire Nalini kiejtette a pofijából a cumiját, és nyöszörögni kezdett.

- Shhh, semmi baj kicsikém - csitítottam a kisbabámat, s visszaadtam a szájába a zöld cumiját, hiszen feltételezhetően amiatt kezdett el nyafogni, mert kipottyant a pofijából a rágótárgy. - Tessék kincsem. Na, elviszlek nagyihoz és a nagyapához - tudattam a kicsivel, majd becsuktam a hátsó ajtót, és magam is beszálltam az autóba, nevezetesen a volán mögé.

Bestartoltam az autót, majd kifordulva a parkolóhelyemről elindultam az úton anyáék háza felé. Nalini mivel már visszakapta a hőn szeretett cumiját, nem sírt, hanem a kis játékát csörgetve rugdalódzott a hátsó ülésen. Erre muszáj volt elmosolyodnom, hiszen annyira jó volt látnom, hogy az én apró kis babácskám már lassan kezd egyre inkább fejlődni. Az első hónapban még csak evett, aludt és sírt, most viszont már gügyög, mosolyog és emelgeti a kis fejecskéjét.

Igazából amennyire nehéz néha ez az egész szülőség és gyereknevelés, elképesztően megéri minden egyes másodpercért, amit azzal a kicsi pöttömmel tölthetünk. Ha ilyen tempóban haladunk, hamarosan már jöhet is Nalininek a kistesó.

Az út szerencsére nem tartott tovább öt percnél anyáék házához, ami elé gondosan leparkoltam, mikor megérkeztem. Leállítottam az autót, kiszálltam, majd kivettem a babahordozót és a hátizsákot az autómból, és átvágtam az előkertünkön, egészen a bejárati ajtóig, s rátenyereltem a csengőre. Persze előtte még sietve írtam egy üzenetet Hyunjinnak, tudatva, hogy ideértem, hisz' megígértem. Alig pár másodperc múlva már nyílt is az ajtó, ahol a mosolygós arcú anya jelent meg, s egy nagy öleléssel fogadott engem.

- Huszonhárom éveském! - borzolta össze az immáron sötétbarna hajamat az édesanyám, miközben terelgetni kezdett engem befelé a házba. - Gyere csak be kicsikém, juj de cuki a kis unokám is! - pillantott rá Nalinire, majd kiabálni kezdett apámnak. - Kwan, itt van Yongbok!

Míg én levettem a cipőimet, addig letettem a babahordozót magam mellé a földre, apa pedig rögvest kiviharzott hozzánk a folyosóra, Jenoval együtt.

- Kisfiam, kerülj beljebb - invitált be engem apám, majd ezt követően mindannyian bevonultunk a nappaliba, s helyet foglaltunk a kanapén.

- Nos kisfiam, szeretnélek először is én felköszönteni téged - sóhajtott fel apa, az ölembe ejtett kezem után nyúlva, ami elképesztően meglepett, hiszen mi sosem voltunk ilyen közeli viszonyban, de ennek ellenére nem húztam el tőle a végtagomat. - Tudom én jól, hogy nem voltam mindig jó apád, és tudom, hogy sokszor érezted úgy, hogy Jenot jobban szeretem mint téged. Szeretném, hogyha tudnád, hogy ez nem igaz. Igenis nagyon szeretlek téged Yongbok, és sajnálom, hogyha valaha is miattam érezted rosszul vagy kevesebbnek magadat. Büszke vagyok rád és azzá amilyen lettél. Nagyon jó omega vagy Yongbok, és nagyon fontos vagy nekünk. Huszonhárom éves lettél, szóval szeretnék neked nagyon nagyon boldog születésnapot kívánni! Egészséget, boldogságot, és rengeteg önfeledt, vidám pillanatot Hyunjinnal és a kis Nalinivel! - fejezte be a felköszöntő szövegét az édesapám, nekem pedig ezen a ponton az íriszeim teljesen megteltek könnyekkel, s többé már nem bírtam őket visszatartani. - Ne sírj kisfiam - kezdett el szipogni erre apa is, mire én minden további nélkül vetettem magam bele az öregem nyakába, szabadjára engedve a belőlem kitörni vágyó zokogást.

Talán erre vártam egész életemben, hogy apa szeressen és büszke legyen rám, s ne csak azt a gyereket lássa bennem, aki semmiben nem tud felérni a fiatalabbik fiához. S most ez a hőn kergetett álmom végre valóra vált. Annyira boldog voltam, amiért tényleg szeret. Lehet, hogy néha úgy tűnik, hogy apa gyakorta egy elviselhetetlen, s zsarnok személy, viszont mostmár tudom, hogy habár nehezen mutatja ki, de igenis fontos vagyok neki. Én pedig úgy gondolom, hogy a szeretet megbocsátáson alapszik, és én megbocsátok édesapámnak a múltbeli sérelmeimért. Egy embernek az egyik legnagyobb kincse az ha tud bocsánatot kérni, a másik pedig az, hogyha meg tud bocsátani, s tud szeretni. Én pedig nagyon szeretem édesapámat.

- Családi ölelés! - kurjantotta Jeno, majd anyával együtt odaszökkentek hozzánk, s egy hosszú négyes ölelésben részesítettük egymást, ami mintha egyszeriben begyógyított volna egyaránt a szívemen és a lelkemen olyan múltbéli sebeket, amelyek mostanáig arra vártak, hogy végleg összeforrjanak.

A családi ölelésünk körülbelül egy percig tartott, utána pedig anya a fejéhez kapva hanyatt-homlok kiszaladt a nappaliból a születésnapi ajándékomért.

- Lixi-ah, megbabusgathatom a babát? - fordult felém izgatottan Jeno, mire csak kedvesen bólintottam egy nagyot.

- Persze, nyugodtan. Amúgy Chenle hogy van? - érdeklődtem.

- Hát, a szülei mindenáron azt akarják, hogy elvetesse a babát, de persze Chen nem akarja - mesélte Jeno, miközben óvatosan kivette a kislányomat a babahordozóból, s lágyan ringatni kezdte a kicsit. - Szerintük Chen még túl fiatal ahhoz, hogy meghozzon egy ilyen döntést.

- Szerintem Chenle szüleinek valahol igaza van - fejtette ki véleményét apa is a témával kapcsolatban. - Chenle nagyon fiatal még ehhez. Egy gyerek nem gyereknek való, főleg nem alfa nélkül.

- Ez nem ezen múlik - ingattam a fejemet. - Ha rákényszerítik az abortuszra, akkor annak csak az lesz a vége, hogy olyan mély depresszióba zuhan mint Innie. Ez az ő döntése, nem szabad semmire sem kényszeríteni őt.

- Ebben van valami - tűnődött el apa.

- Na, Lixikém - rohant be vissza anya a nappaliba, egy becsomagolt ajándékkal a kezében. - Nem nagy ajándék, igazából csak egy kis apróság számotokra, meg egy kis meglepetés, ami lényegében hármatoké! - nyomta a kezembe a csillámos csomagolásba bevont dobozt.

Kíváncsian bontottam ki a kapott ajándékot, amelyben több elképesztően szép és ötletes dekoráció volt, amelyeket valószínűleg azért kaptam, hogy új lakásunkat Hyunjinnal méginkább otthonossá és szebbé avanzsálhassuk. Ezen kívül a csomag alján lapult még egy boríték, amit nem tudtam mire vélni, így összevont szemöldökkel néztem felváltva a szüleimre, hátha kapok valami magyarázatot rá.

- Bontsad csak ki, Bok - biztatott apa.

Kíváncsiságtól fűtve bontottam ki a kapott borítékot, amikor pedig megpillantottam annak tartalmát, nagyon fellelkesültem.

- Babafotózás?! Úristen! Köszönöm! - tapsikoltam izgatottan, hiszen nem igazán vannak egyenlőre közös képeink hárman egy családként, ez pedig egy tökéletes lehetőség számunkra.

- Szívesen, kicsim - simogatta meg a buksim tetejét anya.

- És mesélj, Hyunjintól mit kaptál? - kérdezett rá érdeklődve Jeno.

- Még semmit. Azt mondta, hogy maradjak itt minimum egy óráig, amíg előkészíti a terepet. Rettenetesen izgulok, hogy mire készül - fojtottam el egy felettébb izgatott mosolyt.

- Jó gyerek az a Hyunjin. Látom, hogy nagyon szeret téged. De azért a farkát néha a gatyájában tarthatná - szaladt ráncba apa homloka, aki még mindig egy igazi apaoroszlánként sérelmezte, hogy immáron huszonhárom éves létemre van szexuális életem. Hah, pedig ha tudná, hogy mondjuk a szüzességemet amúgy tizenöt évesen vesztettem el...

Hyunjin egyébként tud erről. Ő is tizenöt évesen vesztette el ugyebár a legelső barátjával, ahogyan én is. Nem bántam meg egyébként, hogy így történt, ugyanis akkoribban szerettem azt a fiút, s mindig tisztelettel bánt velem, pláne úgy, hogy három évvel idősebb volt nálam.

- Apa, Hyunjinnal egy pár vagyunk, szóval ez is hozzátartozik - sóhajtottam fel.

- Ez rendben is van. De aztán meg fognak egymás után potyogni a gyerekek - csóválta a fejét nemtetszően apa.

- Kwan, hagyjad már Yongbokot! Ő és Hyunjinka felnőtt emberek, tudják mi a jó nekik, nem kell mindig mindentől óva inteni - védett be engem anya.

- Jól van, jól van - morogta apa. - Na Jenokám, hadd ringassak meg az én egyetlen kis arany gyöngyömet - nyúlt Nalini felé, kezébe véve a kisunokáját.

Nalini nagyon kedveli apát, mindig cuki hangokat hallat és vigyorog olyankor, hogyha a nagyapja megdajkálja. Azt is öröm volt látnom, hogy apa tipikusan egy olyan nagyszülő lett, akinek a szíve elolvad, hogyha az unokájáról van szó.

Apával, anyával és az öcsémmel való beszélgetés közepette hamar elszaladt felettünk az idő, több mint egy óra múlva elteltével azonban úgy ítéltem meg, hogy mostmár ideje lenne hazamennem, hiszen Hyunjin mindenbizonnyal már vár rám az "előkészített tereppel". Akármit is jelentsen ez a kifejezés.

- Mostmár megyek. Hyunjin vár - álltam fel a kanapéról, indulásra készen.

- Persze kicsi fiam, menj csak nyugodtan! Jó szórakozást nektek! - állt fel anya is, s elköszönésképp nyomott egy cuppanós puszit az arcom mindkét felére.

- Ügyesen Yongbok, és csak ésszel! - figyelmeztetett apa, ő is elbúcsúzva tőlem, mire csak szórakozottan a szemeimet forgattam.

- Jó legyél öcsi - borzoltam össze ezután Jeno haját. - Szia picim, fogadj szót - nyomtam egy kis puszit Nalini pofijára, akit még mindig öcsém tartott a kezében. - Na, mentem - szóltam nekik ezután általánosan.

Fogtam a családomtól kapott ajándékot, majd kimentem az előszobába. Magamra kaptam a fekete-csatos bakancsaimat, majd kinyitva a bejárati ajtót elindultam kifelé, az autóm felé véve az irányt. Le sem tudtam volna tagadni, hogy mennyire izgatott voltam Hyunjin meglepetésével kapcsolatban. Akárhogy is agyaltam, egyszerűen nem tudtam megfejteni, hogy a barátom mit tervez. Hamarosan viszont úgyis megtudom.

Sietve beszálltam az autómba, s kikanyarodva az útra elindultam hazafelé. Az ötperces út alatt a gyomromban ott lappangott az a bizonyos kellemes görcs, más néven az egészséges izgalom. Ez többeközött abból is fakadt, hogy tudtam; ma végre négy hosszú hónap után ismét egymáséi lehetünk Hyunjinnal.

Rendesen ki vagyok már rá éhezve, úgyhogy nem tartom kizártnak, hogy szex közben istenesen be fogok vadulni, ami alapjáraton nem jellemző rám, de Hyunjin egyszerűen kihozza belőlem a vadállatot.

Mikor megérkeztem a lakóházunk elé, gondosan leparkoltam és kiszálltam a járműből. Fogtam az ajándékomat, majd elindultam befelé a lakóház bejárati ajtaján, fel a lépcsőkön, mire végre megérkeztem a mi lakásunk ajtaja elé. Vettem egy egészen a tüdőm aljáig hatoló mély lélegzetet, és lenyomtam a kilincset.

- Hyunjinnie! Itthon vagyok! - kiáltottam el magam mikor beléptem az ajtón, hiszen odabent gyanúsan nagy volt a csend. - Bébi?! Itthon vagy?! - csilingeltem tovább, miközben az ajándékomat letettem az előszobánkban lévő komódra, hogy nyugodtan levehessen a bakancsomat.

- Már vártalak, mindenem - lépett ekkor elém Hyunjin, s mikor rápillantottam az alfámra, még a szavam is elakadt, s testemet átjárta az a bizonyos jóleső bizsergés a fejem búbjától, egészen a lábujjaim hegyéig.

___

Sziasztoook🥺❤️
Meg is hoztam az új részt, remélem mindenkinek elnyerte a tetszését❤️

Szerintetek mi, pontosabban mik lesznek Hyunjin ajándékai?😌❤️😉