🪷

Péntek délután végre összeszedtem magam, és közöltem Hyunjinnal, hogy be szeretnék menni a rendőrségre vallomást tenni, mire a szőke azonnal megígérte, hogy velem jön. Először is átvittük Nalinit Chanékhez, s megkértük őket, hogy vigyázzanak rá. Eleinte anyáékhoz vittük volna a kisbabánkat, azonban sajnos ma apának el kellett utaznia egy két napos üzleti útra, anya pedig össze-vissza rohangált a városban, különböző munkaügyeket intézve, így ők sajnos nem értek rá. Jeno Chenle lelkét pátyolgatta, akinek a szülei elképesztően kiborultak, amikor megtudták az egész történetet, s hogy a fiuk terhes. Az öcsémet amúgy sem szerettem volna bébiszitternek használni, így végül maradtunk annál, hogy Innienek és Channek amúgy is jót fog tenni ha egy kicsit belekóstolnak a babázásba. Mi pedig Hyunjinnal elindultunk be a rendőrségre.

  - Lix, te remegsz - pillantott rám az autóban Hyunjin, mikor leparkolt a rendőrség rémisztőnek tűnő épülete előtt. - Ne félj, baba... - simított rá az arcomra óvatosan a szőke. - Már vallottam én is, Chenle is, neked is menni fog, Yongbokkie.

- De mi fog ott bent történni? Egyáltalán miket fognak kérdezni? - keseregtem, idegesen harapva be alsó ajkaimat, hisz' még sosem vettem részt rendőrségi kihallgatáson, s igazándiból most sem volt ez a leghőbb vágyam. Inkább spontán embernek tartom magam, mint olyannak aki folyton előre tervez, de jelenleg egyszerűen kikészített a bizonytalanság, és tudni akartam mi fog rám várni.

- Nyugalom, kicsim - csitított lágy hangon a szőke. - Bent leszek veled végig, nem lesz semmi baj. Csak kérdéseket fognak feltenni, és a lehető legbővebben kell rá válaszolnod. Fontos, hogy mindent mondj el, mert ha elhallgatsz valamit előlük, akkor nagyon nehéz lesz a rendőröknek kiigazodni a helyzeten.

- Megpróbálok... De akkor biztos bejössz velem? - kérdeztem meg újra, hogy teljes mértékben megbizonyosodjak arról, hogy a kihallgatás alatt lesz egy biztos támasz az oldalamon a párom személyében.

- Esküszöm neked, hogy bemegyek veled - hajolt oda az arcomhoz Hyunjin, nyomva egy puszit a szám sarkára. - Indulhatunk?

- Menjünk - biccentettem remegve.

Rettenetesen ideges voltam, ugyanis nem szerettem volna felidézve a rossz emlékeket idegen emberekkel boncolgatni azokat. De ha Hyunjin mellettem volt, akkor kicsit kevésbé féltem ettől az egésztől. Miután kiszálltunk az autóból, Hyunjin mellém lépett, s óvatosan megfogta a kezemet, összefűzve az ujjait az enyémekkel, ami átmeneti nyugalommal töltötte meg a testemet.

- Szívem, nincs mitől félned - nyomott még egy utolsó csókot a számra Hyunjin, majd kézen-fogva elindultunk befelé a rendőrkapitányságra. Lábaim maguktól vittek, ugyanis nekem nehezemre esett önszántamból megmozdulni, ugyanis elképesztően rettegtem attól, hogy esetleg a rendőrség nem fog nekem hinni, és kiengedik Joongékat az előzetesből. - Ne félj, nem létezik, hogy apámékat kiengedjék az előzetesből - találta ki azon nyomban a gondolataimat a szőke.

- Hogy lehetsz ebben ennyire biztos? - mosolyodtam el szomorúan, hiszen a mai világban már semmiben sem lehet biztos az ember, ráadásul valamiért nem túlzottan bízom a rendőrségben.

- Teljesen biztos vagyok benne - felelte olyan határozott hangnemmel Hyunjin, hogy sikerült elhitetnie velem, hogy tényleg minden rendben fog zajlani. Legalábbis merem remélni.

Hyunjinnal ezután bementünk a rendőrség épületének bejárati ajtaján, ahol azonnal két rendőr fogadott minket, s a kihallgató szobába irányítottak minket. Szerencsére zokszó nélkül megengedték Hyunjinnak, hogy ő is bejöjjön velem, egy szerencse, mert különben én sem mentem volna be.

- Kérem, üljenek le - nézett ránk az egyik rendőr, aki ugyebár az imént bevezetett minket a kihallgató szobába, amelyet rettentően ridegnek és barátságtalannak tituláltam, hiszen csak egyetlen asztal, s székek voltak a helyiségben. Hyunjinnal leültünk a rendőr kéréséhez híven, az asztal másik végén, velünk szemben pedig  az említett fakabát foglalt helyet, s tudálékosan nézett ránk. - Akkor kezdjük is. Arra szeretném megkérni magát, Felix, hogy minden kérésemre őszintén válaszoljon, akármennyire is nehéz lesz.

- Rendben... megpróbálom - engedtem szabadjára egy szaggatott sóhajt, mire Hyunjin közelebb húzódott hozzám, s megsimította a hátamat.

- Ne félj, itt vagyok veled - suttogta.

- Mielőtt elkezdjük, azt szeretném közölni, magukkal, hogy a tegnapi nap folyamán Kim Kimoon tanúvallomást tett a történtekkel kapcsolatban, egyéb más bűncselekményeket is elismerve, melyeket Hwang Joonggal együtt követtek el, aki aztán nemmellesleg ma vallott.

- Mégis miket ismertek még be?! - csapott rá az asztalra egyet idegességében Hyunjin, akin tisztán látszott, hogy elege van már mindenből, ami az apjával kapcsolatos.

- Nos, a maguk ügyén kívül beismertek még szexuális kizsákmányolást, kiskorúak sérelmére elkövetett szexuális zaklatást, lopást, csalást, zaklatást, fenyegetést, zsarolást, fizikai erőszakot, szexuális erőszakot, valamint szexuális szolgáltatás futtatását pénzért cserébe - sorolta a rendőr a két férfi végtelen bűnlajstromát, mire mi Hyunjinnal csak úgy pislogtunk rá, mint hal a szatyorban. - De most fókuszáljunk a feladatunkra. Felix, el tudná mondani, hogy milyen a kapcsolata Hwang Joongal és Kim Kimoonnal?

- Khm, Kimoon a keresztapám. Vagyis az apám unokatestvére - hebegtem idegesen, hiszen amint kimondtam, hogy az említett férfi szegről-végről a rokonom, a rendőr szemöldökei szinte a hajhagymájáig felugrottak. Ettől féltem; a végén még nekem lesz bajom belőle, amiért én és a keresztapám anno...

- Uram, legyen szíves hanyagolni ezeket a  pillantásokat, mert itt a barátom az áldozat! Nem látja, hogy mennyire fél?! - csattant fel rögtön Hyunjin, azonnal megvédve engem, én pedig a torkomban lévő gombóc hatására halkan pityeregni kezdtem. Túl sok ez most így egyszerre. - Látja?! Megsiratta az omegámat! - dühöngött a hátamat cirógatva a szőke.

- Elnézést, nem szándékoztam tiszteletlen lenni magával szemben. Kérem, ne sírjon! - kért tőlem zavartan elnézést a rendőr, majd inkább sietve terelte is a témát vissza a következő kérdés medrébe. - És Hwang Joong? Vele milyen a kapcsolata?

- Ellenséges - vágtam rá a legelső jelzőt, ami az eszembe jutott a mi kettőnk kapcsolatáról Hwang Joonggal, s ami a leginkább definiálta a mi kettőnk "viszonyát." - Tudja, lassan majdnem két évvel ezelőtt egy félresikerült iszogatás után Joong meg akart... meg akart.. meg próbált... tudja... - nyeltem egyet, s ekkorra kezdett teljesen elönteni a pánik. Én erről képtelen vagyok beszélni, főleg egy vadidegennek... A sebeim már szinte teljesen begyógyultak, minek a varratokat ismét feltépni?

- Higgye el Felix, hogy segíteni szeretnénk magának, de ahhoz szükségünk van egy részletes tanúvallomásra. Tudom, hogy mennyire nehéz...

- Nem tud maga semmit! Fogalma sincs, hogy miken mentünk keresztül éveken át! Ismerem a zsaruk módszereit; itt játsszák a segítőkész nyárspolgárt, aztán meg majd kiengedik őket a fogdából, mondván, hogy "nEm ÁlL fEnN a BűNiSmÉtLéS gYaNúJa" - emelte kezeit a levegőbe Hyunjin, ujjaival teátrális macskakarmokat mutogatva az asztal másik felén ülőnek.

Teljesen egyetértettem a barátommal, én is szkeptikus voltam annak tekintetében, hogy a rendőrség segíteni tud-e nekünk. Hyunjin azt mesélte, hogy az ő kihallgatása zökkenőmentesen ment, szóval pech, amiért én ezt a fura muklit fogtam ki a sok fakabát közül. Mindegy. Nem akartam arról beszélni, hogy Joong miket művelt velem, így a sírással próbáltam védekezni a nem kívánt kérdések ellen, s azzal, hogy a lehető legszorosabban odabújtam Hyunjinhoz.

- Igaza van, nem tudom min mehettek keresztül. De arra rendőri szavamat adhatom, hogy Hwang Joongra és Kim Kimoonra hosszú börtönbüntetés vár. - fonta össze ujjait az asztalon a rendőr. - Nézzék, ott van a két férfi beismerő vallomása. A maga vallomása, Mr. Hwang.  Zhong Chenle, a másik áldozat vallomása. A rendőrök rajtaütése a helyszínen is meghamisíthatatlan bizonyíték, arról nem is beszélve, hogy a napokban jelentkezett nálunk két másik omega is, akik szexuális erőszakról vallottak nekünk. Felix, magának pedig van kétszer is látlelet a sérüléseiről, Hwang Joong DNS-e pedig megtalálható volt magán, ahogy az Ön vére is Joong testén, innentől kezdve pedig nincs kérdés. Nézze - sóhajtott egyet. - Hwang Joong és Kim Kimoon ellen ígyis-úgyis vádat fogunk emelni, attól függetlenül, hogy maga vall-e vagy sem. Viszont több évvel meghosszabbíthatja a maga vallomása a börtönbüntetésüket, szóval jól gondolja meg. A döntés a magáé.

- Baszki, ne sírj kicsim, ne sírj - ölelt magához szorosan Hyunjin, hiszen én ezen a ponton már szó szerint zokogtam. Miért ennyire nehéz ez?! - Figyelj, nem muszáj ha nem akarod - tolt el egy kicsit magától az alfa, hogy lássa az arcomat, mindenközben pedig a rendőr szótlanul hagyta, hogy a szőke megnyugtasson. - Ha szeretnéd hazamehetünk, és ha akarod, soha többet nem kell róla beszélnünk. De szerintem jobb lenne, hogyha felvennéd vele a kesztyűt. Gondolj bele miket csináltak velünk! Most rajtad a sor, hogy visszavágj nekik! Képes vagy rá, ha megteszed, én is, anyukád, apukád, Innie, Jeno, mindenki, és persze Nalini is nagyon büszkék lesznek rád, amiért ezt így végigcsináltad! - simogatta a könnyes arcomat Hyunjin, miközben én továbbra is megállíthatatlanul hüppögtem, az pedig, amikor láttam, hogy az én aranyszívű alfám barna szemei is könnyesek, az csak méginkább megríkatott.

Ebből aztán egyértelművé vált számomra, hogy nem csak meg kell, hanem tudatalatt meg is akarom tenni azt a vallomást Hwang Joong és Kim Kimoon ellen. Itt az ideje megvívnom a harcot nem csak ellenük, hanem saját magam ellen is.

- Kérdezzen, mindenre válaszolok - közöltem a rendőrrel a döntésemet, kézfejemmel letörölve a nedves orcámat, miközben próbáltam erős maradni.

- Rendben - köhintett egyet a hapsi. - Az imént, amikor arról beszélt, hogy valami félrement anno italozás közben, akkor arra célzott, hogy Hwang Joong megpróbált akarata ellenére testi kapcsolatot létesíteni Önnel? - írta körbe virágnyelven azt, hogy Joong meg akart dugni. Az akaratomon kívül.

- Igen... - nyeltem egyet, idegesen megszorítva Hyunjin kezét, akinek a teste erre szintén megfeszült.

- Értem. Ez viszont már régen volt, szóval térjünk át a legfrissebb eseményekre...

A kihallgatásom több mint másfél órát vett igénybe. Rettenetesen nehezemre esett a történtekről beszélnem, ráadásul a rendőr nagyon értett a keresztkérdésekhez, szóval még a legapróbb részletekre is kíváncsi volt. Közben természetesen végig sírdogáltam és feszült voltam, de Hyunjin mellettem maradt egész idő alatt, ezért valahogy sikerült túlesnem a kellemetlen csevelyen. Reméltem, hogy ezzel a vallomásommal végleg pontot tehetünk ennek a mocskos ügynek a végére, hazamegyünk, és nem kell többet törődnünk velük. Miután végeztünk, a rendőr ürge azonban még tartogatott számunkra egy nem túl örömteli meglepetést.

- Felix, köszönöm szépen a vallomást - állt fel az asztaltól a fakabát, mikor végeztünk. - Szeretnének bemenni, és beszélni Hwang Joonggal? - ajánlotta fel, mire nekem összeszorult a gyomrom, s Hyunjin is beharapta dús ajkait. - Nem kötelező, persze. - tette hozzá gyorsan.

- Szeretnél? - fordultunk egymás felé Hyunjinnal, tökéletes szinkronban dobva a másik felé a napi ötmillió dolláros kérdést.

- Figyelj Lix, ha nem akarod őt látni, nem megyünk be, kész. Rendben? - fogta meg a karomat Hyunjin, s bár elképesztően jól esett az, hogy a barátom most is engem helyezett előtérbe, tudtam, láttam rajta, hogy ő igenis be akar menni. Ismerem őt, jobban mint a tenyeremet, és tudom róla, hogy apja szemébe akar nézni azért a sok sérelemért, amit ellenünk elkövetett. Nekem pedig kötelességem ott lenni mellette ebben a nehéz helyzetben úgy, ahogyan most ő is mellettem volt.

- Hyu, vagy bemegyünk mindketten, vagy egyikünk sem. Tudom, hogy látni akarod, én pedig bemegyek veled - közöltem vele.

- Nem akarlak semmire sem rákényszeríteni, Yongbok. Tudom, hogy mennyire félsz apámtól.... - ingatta a kobakját Hyunjin, én azonban csak csitítva helyeztem rá tappancsomat a barátom finom arcára.

- Melletted akarok lenni.

Igen, féltem. Sőt, rettegtem attól, hogy újra látnom kell azt a szörnyeteget, aki pokollá tette mindannyiunk életét, de tudni akartam, hogy miért. Miért tette mindezt? Miért gyűlöl minket ennyire? Válaszok nélkül úgy érzem, hogy sosem fogjuk tudni megfelelőképpen lezárni mindezt.

- Akkor kérem kövessenek - szólalt meg ismét a rendőr, mi pedig megfogva egymás kezét Hyunjinnal elindultunk a pasas után a folyosón. Minél közelebb értünk ahhoz, hogy szembenézzünk Joonggal, annál inkább feszültté váltunk.

Mielőtt azonban beengedtek volna minket abba a szobába, ahol vélhetően Hwang Joong tartózkodott, le kellett adnunk a telefonjainkat egy másik ott lévő rendőrnek, s minden egyéb fémtárgyat. Hah, mintha bármit is be akarnánk neki csempészni! Ezenkívül valami olyan scannelő szerkentyű elé is be kellett állnunk, ami ellenőrizte, hogy mondjuk a ruhánk alatt van-e valami nem odaillő tárgy. Konkrétan megszondáztak minket. Miután mindezen túl voltunk, a rendőrök végre valahára kizárták azt a bizonyos ajtót, amelyben valószínűleg Hyunjin apja tartózkodott.

Az alfám teste megfeszült amint a kulcs fordult a zárban, nekem pedig a lélegzetem ötszörösére gyorsult fel, mert akaratlanul is rémképek kezdtek megjelenni az agyamban arról, hogy odabent Joong esetleg ismét nekem ugrik. A testem épp most kezdett regenerálódni az engem ért támadások hatására, nem hiányzik most még pár ütés. Á, de mindez csaknem fog megtörténni, hiszen azért vannak a rendőrök, hogy megvédjenek.

Az ajtó kinyílt, mi pedig a rendőri kísérettel ezennel átléptük a küszöböt. A szintén rideg és üres helyiségben mindössze egyetlen műanyag asztal árválkodott középen padokkal, amelyek egyikén ott ült maga Hwang Joong, nekem pedig kedvem támadt volna sarkon fordulni és kirohanni onnan, azonban Hyunjin szorosan fogta a kezem, így nem menekülhettem el.

Amint Joong meglátott minket, csak sokatmondóan megforgatva a szemeit nézett elfele tőlünk, mi pedig Hyunjinnal hirtelen azt sem tudtuk, hogy mit kell ilyenkor csinálni.

- Üljenek le vele szemben - utasított minket a rendőr, mi pedig eleget téve a felszólításnak foglaltunk helyet egyenesen Hwang Joonggal szemben a fapadon. Különös, még így is őrjítően rettegtem ettől az embertől, hogy mellettem volt Hyunjin, s a rendőrök is őrt álltak.

___

Meghoztam az újabb részt❤️🥰