🪷

- Felix, Felix, Felix, mindig csak Felix - ironizált Joong, miközben Hyunjin a hónom alá nyúlva felsegített a földről, én pedig csak riadtan az alfám háta mögé rejtőztem ezek után. - Nem gondolod, hogy kígyót melengetsz a kebleden, édes fiam? Vagy, hogy egy tányér szart friss, ropogós cipóként ábrázolsz? Felixről egy dolog mondható el; kívülről lehet szép, de belülről rohad!

- Mi a faszról beszélsz?! Egyáltalán honnan veszed a bátorságot, hogy így beszélj az omegámról, és a gyerekem apjáról?! - csattant fel Hyunjin, én pedig mögötte állva, kétségbeesetten szorítva az ingje ujját szipogtam, ezúttal őt sokkal jobban féltve mint saját magamat.

- Amint látom, teljesen sikerült a kis tündérnek az ujja köré csavarnia téged. Te most komolyan mindent elhiszel neki? Hadd világosítsalak fel drága fiam - húzta össze a szemeit Joong, mire nekem erre a vérnyomásom konkrétan az egekbe szökött. - A világ legnagyobb ribancával vagy együtt! Ha elmondanám, hogy miket csinált, akkor szerintem úgy kiábrándulnál belőle, hogy egyenesen lepasszolnád őt... mondjuk nekem - vigyorgott.

Hyunjin erre felszívva magát megindult az apja felé; láttam a fiún, hogy teljesen elvesztve az eszét vérszemet kapott, és ha nem lettem volna ott, akkor szerintem biztoshogy nekiment volna Joongnak. Ezt persze nem hagyhattam, így Hyunjin karját megragadva visszahúztam az alfát, mielőtt az valamilyen meggondolatlanságot cselekedett volna.

- Gyűlöllek baszd meg, amiért mindig tönkreteszed a boldogságomat! Felix soha nem lesz a tiéd, kibaszottul hagyjál minket a picsába békén! Nem vagyok rád kíváncsi, tartsd magad távol Felixtől és a lányomtól, különben megbánod! - ordibált Hyunjin, teljesen elvesztve az eszét.

- Hyunjin, kérlek nyugodj meg! - sírtam el magam a fiú mögött állva.

- Na jó, nekem erre nincs szükségem - emelte fel a kezeit Joong, mint akire fegyvert fognak. - Kérdezd meg attól a nagy szerelmedtől, Hyunjin, hogy mond-e neki valamit az, hogy szex pénzért. Elég undorító dolog, nemde? Ne hagyd, hogy egy ribanc telebeszélje a fejed. Én azt sem hinném el neki amit kérdez - szapult engem tovább a Hwang családapa, ezen a ponton viszont a sértések már valamelyest lepörögtek rólam, csupán az ejtett kétségbe, hogy lényegében tett egy megjegyzést a múltamra a "szex pénzért" megjegyzésével.

- Takarodj innen! - sziszegte villogó szemmel Hyunjin, miközben egyik karját ösztönösen elém rakta, hogy ezzel engem védjen. Ez a gesztusa pedig igazándiból nagyon jól esett. - Tűnj el innen, különben esküszöm kihívom rád a rendőrséget...!

- Már itt sem vagyok, de Hyunjin, legalább ebben hallgass apádra; ne csak nézz, hanem végre láss is! Le kell vágni a kígyó fejét, utána fogsz csak megszabadulni! - húzta fel az orrát Joong, majd beszállt a nem messze leparkolt autójába, mi pedig végignéztük, amint a férfi elhajt a mi lakóteltünk közeléből. De legalább elment, mégha tátongó űrt is hagyott maga után, az ugyanis evidens volt, hogy Hyunjinnal lesz egy kisebb-nagyobb megbeszélnivalónk, amit semmiképpen nem sorolnák a kellemes kis csevelyek kategóriájába.

Mikor kettesben maradtunk az utcán Hyunjinnal, elkeseredésemben ismét keservesen sírva temettem bele a buksimat a barátom mellkasába. Nem voltam benne biztos, hogy képes leszek erről beszélni Hyunjinnal.

- Semmi baj Lixikém, semmi baj - simogatta a szőke hajacskámat Hyunjin, folyamatosan a fülembe duruzsolva. - Ne sírj kérlek, mostmár itt vagyok. Nem hagyom, hogy bántson... Nem hiszem el egy szavát sem, neked hiszek, hallod, édesem? - váltott át egyre kétségbeesettebbé a hangja.

- Én annyira sajnálom Hyunjin! Az én hibám minden ami történt! - zokogtam, miközben Hyunjin elhajolt tőlem, kezeivel pedig körülfogta a könnyes arcomat.

- Figyelj, menjünk fel, és mostmár akkor tényleg mondj el nekem mindent, jó?

- Ühüm - szipogtam, a könnyeimen át.
Hyunjin a kezemet fogva bevezetett az utcáról a bejáratba, onnan pedig fel a lépcsőkön, egyenesen be a lakásunkba.

Hyunjin továbbra is támogatóan fogva a tappancsomat a nappali kanapéjához irányított, amire egymással szemben helyet is foglaltunk. A szőke egy pillanatra sem eresztette el a mancsomat, s a kézfejem cirógatásával próbált megnyugtatni, miközben én még mindig sírdogálva próbáltam összeszedni a gondolataimat. Fogalmam sem volt, hogy hol kezdjem a mesélést, ráadásul abban sem voltam biztos, hogy a hangszálaim partnerek lesznek-e mindebben.

- Nem akarok semmit sem rád erőltetni, de tudod, hogy mennyire szeretlek, és hogy a legjobbakat akarom neked. Akármi is az, nem fogok rád haragudni, csak kérlek légy velem mostmár őszinte. Oszd meg velem mi bánt, kérlek - beszélt hozzám halkan Hyunjin, mire én vettem egy tüdőm legaljáig hatoló nagy levegőt, rávéve magam arra, hogy megszólaljak.

- Ha-ha-hazudtam, amikor a-a-azt mondtam, ho-hogy véletlenek a sérüléseim - kezdtem bele, rögtön belecsapva a közepébe.

- Vagyis...? - harapta be alsó ajkait az alfám.

Szerintem nagyon is tisztában volt ő azzal, hogy mi történt, csupán arra várt, hogy én magam adjak szóbeli bizonyosságot a feltevéseiről.

- Apád me-me-megvert... - nyeltem egyet, szabályosan kényszerítve számat arra, hogy képes legyek vele szavakat, illetve mondatokat formálni.

- HOGY MIT CSINÁLT?! MEGÖLÖM! - ragadta meg a vállaimat felbődülve Hyunjin, mire riadtan eredtem meg újra a sós könnyeim a nem várt hevessége miatt. - Ne sírj kérlek, sajnálom! De mit csinált?! Ezt egyszerűen nem hiszem el, én kinyírom azt az embert!

- Figyelj, be kell vallanom valamit - nyeltem egyet, s tudtam, hogy most eljön az igazság pillanata, mikoris Hyunjin minden egyes dolgomról tudomást szerez. - Miután szakítottunk, az egy nagyon nehéz időszak volt számomra. Nem találtam sehol a helyemet, és egy semminek éreztem magam a világban. Azt hittem, hogy sosem leszek újra annyira szerelmes, mint beléd, ezért tettem egy olyan dolgot meggondolatlanságomban, amit ma már ha lenne rá esélyem, ezerszer is visszacsinálnék... - kezdtem bele a mondandómba, először csak tudatosan kerülgetve a forró kását, és nem vágtam bele a dolgok közelébe.

- Köze van ennek a dolognak ahhoz, amit apám mondott odakint? - kérdezett rá óvatosan Hyunjin, folyamatosan simogatva a kézfejemet, hogy ezzel próbálja kicsit semmissé tenni a belőlem sugárzó töménytelen feszültséget.

- Mire gondolsz? - pusmogtam, próbálva húzni az időt, játszva a tudatlant.

- "Kérdezd meg attól a nagy szerelmedtől, Hyunjin, hogy mond-e neki valamit az, hogy szex pénzért." Mármint, én nem szeretnék semmi ilyesmit feltételezni rólad, csak tényleg nem jut már semmi más az eszembe - trafált bele Hyunjin pontosan a lényegbe, mire teljesen elszégyelltem magam, amiért most komolyan arról kell beszélnem a legjobb barátommal, hogy szexeltem-e pénzért, avagy sem.

- Figyelj, ebben igaza volt apádnak - mondtam ki az őszintét egészen halkan, a szemkontaktust azonban képtelen voltam tartani, így csak szüntelenül az ölemben lévő kezeinket pásztáztam. - Nem vagyok ribanc Hyunjin, csak elragadott a düh és a kétségbeesés. Tudod, hogy én vagyok ilyen Hyunjin...! - konyult le a szám sarka.

- Hé, hé - fogta közre az arcomat Hyunjin.  - Tudom, kicsim. Nem tartalak emiatt ribancnak. De... azt elmondanád, hogy ki is volt az a fiú, akivel...?

- Férfi - pontosítottam, ugyanis Kimoont még a legnagyobb jóindulattal sem lehetett volna fiúnak nevezni. - Elmondom, de kérlek, ígérd meg, hogy nem akadsz ki. Legalábbis nem annyira. - korrigáltam.

- Nem szeretnék megígérni neked olyasmit, amit nem biztos, hogy be tudok tartani - rázta meg a fejét a szőke, mire én nagy nehezen erőt vettem magamon, hogy kimondjam annak az illetőnek a nevét, akivel a rövid szexuálisnak nevezhető kis viszonyomat egészen idáig próbáltam titkolni.

- Kim Kimoon... - mondtam ki a férfi nevét, aminek következtében nyomban rátelepedett a nappalira a kínos csend, ugyanis érzékeltem Hyunjinon, hogy ezzel most annyira sikerült meglepnem, hogy szerintem most magában azon töpreng, hogy jól hallotta-e azt amit mondtam, vagy csak a képzelete űz vele egy nagyon csúnya kis játszmát. Nem hibáztatom, hiszen amikor kimondtam, én is rettenetesen elszégyelltem magam, de olyannyira, hogy legszívesebben a föld alá süllyedtem volna, hogy ne kelljen hallanom Hyunjin reakcióját, vagy véleményét. - Szólalj meg kérlek - suttogtam sírós hangon, hiszen közben realizáltam, hogy Hyunjin a lehető legkegyetlenebb módszert választotta velem szemben. A hallgatást. Az elkeserítő, őrjítő hallgatást, ami sokkal hangosabbnak bizonyult minden egyes szónál, vagy indulatnál.

- Mégis mit mondhatnék? - pillantott fel rám Hyunjin, tekintetén pedig láttam, hogy mélyen megrendítette e tudat a múltamról. - Csalódott vagyok. - közölte halálosan komoly ábrázattal, mire a torkomban keletkező gombóc szinte teljesen elzárta a nyelőcsövemet, ezzel újra keserves sírásra késztetve engem. Csalódott bennem. Ez pedig ezerszer rosszabb annál, mintha dühös lenne. - De nem azért, mert ilyet tettél, hanem azért, mert nem bíztál meg bennem annyira, hogy ezt megoszd velem. Szerinted én elítélnélek? Jó, nyilván nem ugrok ki a bőrömből örömömben, de azt feltételezni, hogy ezek után másképp fogok nézni rád, felháborító.

- De ő a keresztapám, az apám unokatestvére. Végülis vérrokon, ráadásul pénzért csináltam - tetéztem, ugyanis valahogy nem akaródzott elhinni, hogy Hyunjin valóban képes még mindezek után ugyanúgy szeretni.

- Tudom! - csattant fel erre Hyunjin, idegesen beletúrva a hajába. - De ezen már nem tudsz változtatni, én pedig elhiszem, hogy megbántál mindent. Egyébként pedig gondoltam, hogy valami ilyesmiről lehet szó.

- Komolyan hiszel nekem? - szipogtam meghatottan, s egy pillanatra még bűntudatom is támadt, amiért előre ítélkeztem az alfám felett, azt feltételezve, hogy nem fog engem maradéktalanul megérteni mindebben.

- Perszehogy hiszek! - vágta rá Hyunjin, egy percig sem hezitálva. - Figyelj - simította meg a nedves arcocskámat. - Én azért vagyok, hogy szeresselek, és hogy bármi baj van, segítsek neked. Kicsim, bántott téged Kimoon? - kérdezett rá erre, hisz' eddig elég szűkszavúan nyilatkoztam a témával kapcsolatosan.

- Nem - ingattam meg a fejemet. - Egyszerűen csak felajánlott nekem 500 000 wont, mindössze egyetlen alkalomért, én pedig belementem. Részben dühből, részben pedig csak szimplán jólesett, hogy valaki figyel rám. Tudom, hogy undorító, de akkor én tényleg azt hittem, hogy ez majd kiránt abból az érzelmi veremből, ahova a szakításunk után beleestem. - fejtettem ki érzéseimet, Hyunjin pedig figyelmesen hallgatott. - Eszembe sem jutott az akkor, hogy ez az ember lényegében a rokonom, és hogy undorító, s elitélendő amit művelek, vagy épp művelni készülök. Kimoon aztán elvitt egy helyre, egy ilyen a város távolabbi részére eső garázsba, ami egyébként apád és az ő titkos kis zuga. Mint megtudtam, oda szokták mai napig hordani az alkalmi partnereiket; mikor Kimoon odavitt, apád épp akkor jött ki egy omegával, szóval látott engem bemenni Kimmel. Azt hittem, hogy miután megtörtént a szex, el lesz minden felejtve, de aztán egy hete, amikor Innietől jöttem haza, apád felhívott és... megzsarolt, hogy mindent elmond neked is és anyáéknak is. Azzal is fenyegetett, hogy bántani fogja Nalinit - pityeredtem el ismételten, ugyanis a gondolat, hogy a kislányomnak miattam essen bármi baja, elviselhetetlen volt. - Mondta, hogy azonnal menjek oda a garázshoz, én pedig annyira féltem, hogy nem is maradt időm logikusan gondolkozni, hanem egyszerűen csak fogtam magam és odamentem, mert nagyon féltem, hogy beváltja a fenyegetéseit, és ti isszátok meg a levét. Apád ott viszont teljesen megőrült... Hyunjin, úgy beszélt velem, mintha nem is ember volnék, hanem valami haszontalan tárgy, akivel azt tehet amit csak akar. - hunytam be szorosan a szemeimet, ugyanis a fülemben szó szerint visszhangzottak Joong szavai, hogy mennyire lekezelően és durván beszélt velem. - Szörnyen megalázó volt, az pedig csak tetézte ezt amikor megjelent újra Kimoon. Közben gondolom sejted, hogy apád szexet kért a hallgatásáért cserébe, és elkezdett fogdosni, én viszont elég nyilvánvalóan kijelentettem, hogy szeretlek téged, és nem foglak megcsalni. Az ujjaim úgy törtek el, hogy rálépett, aztán hozzám vágott egy kulcscsomót, attól sérült meg a fejem, és ha Kimoon nem fogja vissza, akkor kitudja mi minden történhetett volna... Hyunjin, én rettenetesen féltem, hogy soha többet nem láthatlak téged és a babát...! - fulladt bele a vallomásom végül egy kínkeserves zokogásba, aminek már egyszerűen képtelen voltam gátat szabni, ugyanis teljesen elragadtak a mély érzelmek.

Csak sírtam és sírtam és sírtam, de mi tagadás; jól esett végre valakinek őszintén elmondani, hogy mi is történt velem ott, abban a mocskos garázsban. Hyunjin gyengéden magához ölelve, hátamat dörzsölgetve hagyta, hogy alaposan kiadjam magamból a lelkem fájdalmát, s bár az ölelés miatt nem láttam az arcát, biztosra vettem, hogy sír. Egyszerűen hallottam a levegővételein; éreztem rajta.

Igazából így, hogy a történetem kerek és egész lett Hyunjinban, ez igazából segít neki abban, hogy jobban megértse az érzéseimet, s azonosulhasson páromként az én szempontommal.

Mikor körülbelül tizenöt perc múlva kezdett alábbhagyni a sírógörcsöm, Hyunjin lassacskán elhajolt tőlem, és nyomott egy szeretetteljes puszit a homlokomra, miközben folyamatosan finom simogatásokkal ostromolta a szeplőkkel tarkított orcámat.

- Bocsáss meg... bocsáss meg, hogy nem tudtalak megvédeni... Ígérem, hogy nem hagyom, hogy ez ismét megtörténjen. De ha még egyszer felbukkan, akkor fel kell őt jelentenünk a rendőrségen! Arra megesküszöm, hogy apám drágán meg fog fizetni azért amit tett - szűkültek össze az alfa szemei.

- Kérlek Hyunjin, ne mondj ilyen komoly dolgokat, mert megijesztesz - szipogtam. - Ugye szeretsz attól még, hogy ilyet tettem? - bizonytalanodtam el újra és újra az érzéseit illetően.

- Őszinte voltál velem, én pedig bízom benned. Úgy érzem, hogy csak még jobban szeretlek ezek után - felelte a fiú, nekidöntve a homlokát az enyémnek.

Bár egy irdatlan nagyságú kőszikla került le a szívemről azzal, hogy Hyunjinnak végre mindent elmondhattam, viszont valahol mélyen legbelül azt éreztem, hogy ezzel még nincs vége, és Hwang Joong tartogat még számunkra meglepetéseket, hiszen ő nem viseli el a veszteséget.

____

Jó reggelt🥰
Megérkezett az új rész, remélem tetszett🙌❤️