🪷

- Igen, tessék? - szóltam bele kissé unott, nemtörődöm hangon, arra számítva, hogy úgysem lesz semmi érdekes.

- Nem gondoltad komolyan, hogy ennyivel megúszod, cicám? - hasított bele a fülembe ekkor egy férfi önelégült hangja, mire a gyomrom azonnal görcsbe rándult, és meg kellett kapaszkodnom az autóm ajtajába, mert azt hittem menten elájulok a sokk miatt.

- Honnan tudod a számom? - kérdeztem rá teljesen megrémülve.

- Nem ez a lényeg, Felixke - felelte azon a gyomorforgató hanglejtésén a vonal túlsó végén lévő Hwang Joong. - Hanem az, hogy ezúttal nem szöksz meg előlem. Talán elfelejtetted, hogy mit tudok rólad?

- Hagyj békén, ne zaklass, hagyj már békén! Nem az vagyok akinek hiszel, családom van, szállj le rólam! - hadartam kétségbeesetten, hátha ezek hallatán Joong felfogja amit mondok, és végre békén hagy.

- Akkor most elmondom mi lesz, mielőtt még újra pattogni kezdenél, kis szívem - komolyodott el Joong hangja, amivel azonnal belém fojtotta a szót. - Választhatsz; elmondom Hyunjinnak, hogy kivel feküdtél le, elmondom a szüleidnek, hogy kivel feküdtél le, valami baja eshet a gyerekednek, vagy pedig most azonnal fogod magad, felemeled azt a csinos kis fenekedet, és eljössz hozzám a garázsomba. Nagyon jól ismered azt a helyet, ugyanis ha az emlékezetem nem csal, akkor ott szexeltél a... ó, kivel is?

- Ezt nem teheted! Miért akarsz engem mindenáron tönkretenni?! - nevettem el magam hisztérikusan, ugyanis képtelen voltam elhinni, hogy ez az utolsó szemétláda most komolyan megfenyegetett. - Fejezd be, különben bemegyek a rendőrségre! - vettem elő az utolsó lehetséges ütőkártyámat.

- Csak nyugodtan - felelte Joong, halálos nyugalommal a hangjában. - De annak nagyon súlyos következményei lesznek rád nézve. Már attól is felizgulok, ha csak arra gondolok, hogy most mennyire félsz... Véresre harapdálod azokat a gyönyörű ajkaidat, miközben a térdeid remegnek, te jó ég, ne tudd meg miket tennék most veled... Szóval, várlak a garázsban, bébi. - bontotta a hívást a középkorú férfi.

Teljesen megsemmisülve álltam ott a parkoló közepén, miután a telefonhívás befejeződött.

Most mégis mi a faszt csináljak?! Irtózatosan kétségbe estem, fogalmam sem volt, hogy most mitévő legyek. Először élből az jutott az eszembe, hogy szólok Hyunjinnak, hogy az apja megfenyegetett, de akkor fény derülne arra a titokra, amiről semmiképpen sem szeretnék, az alfám tudomást szerezzen, így ez a lehetőség kiejtve.

Szóljak esetleg apámnak...? Nem merek, mert szerintem soha többé nem tartana fiának egy ilyen után, szóval ez sem egy járható út. Ráadásul elképesztően féltettem Nalinit; mégis hogy fenyegethet meg engem a gyerekemmel, a saját unokájával?!

Bár elképesztően féltem Hwang Joongtól, mint a tűztől, végül mégis úgy döntöttem a kétségbeeséstől fűtve, hogy fogom magam és elmegyek abba a mocskos garázsba hozzá, ahol a múltban már tettem látogatást, de arra nem szeretnék visszagondolni. Reméltem, hogy Joong kompromisszumkész lesz, s rá tudom venni, hogy végre békén hagyjon, hiszen csaknem bántana egy olyan omegát, aki pár hete szült.

Gyorsan beszálltam az autómba, miközben igyekeztem nem elhányni magam a gyomromban lévő emelkedő-süllyedő érzéstől. Másodpercről másodpercre elöntötte a testemet a hő, viszont tappancsaim továbbra is nyirkosak maradtak, és heves remegésbe kezdtek.

- Oké Felix, nyugodj meg, minden rendben lesz! - próbáltam magam megnyugtatni a nemlétező bajuszom alatt motyogva.

Már épp készültem volna elindítani az autómat, hogy Joong garázsa felé vegyem az irányt, mikoris ismételten pittyent egyet a telefonom, ami hallatán ijedten ugrottam meg, mivel azt hittem, hogy ismét Hwang Joong zaklat, de szerencsére csak Hyunjin írt, s egy olyan kedves SMS-t, hogy összeszorult a szívem.

Hyum❤️🪷 ( Hwang Hyunjin )
Yongbok angyalom, beülünk Chanhoz a srácokkal inni egy kávét, meg megnézni egy filmet. A kis lótusszal minden rendben, ivott tejecskét és most alszik, szóval szótfogad😉 Veled mi van, hol vagy szívem? Már most hiányzik a másik lótuszvirágom, te🪷 Minden rendben? Nagyon szeretlek, vigyázz magadra, otthon találkozunk!❤️🪷

Erre most mit válaszoljak, uramisten? Hyunjin annyira aranyos, s legszívesebben sírva hívtam volna fel, hogy mentsen meg az apjától, de muszáj volt tartanom magam. Nem akartam neki hazudni, de nem mondhattam el neki, mi történik velem. Remegő ujjakkal pötyögtem be neki a ferdített választ.

Bokkie❤️🪷 ( Lee Felix )
Igen, minden rendben, Innievel vagyok. Mondd meg Nalininek, hogy nagyon szeretem, és téged is, Hyu❤️🪷

Nagyon féltem, de a szégyenérzet erősebbnek bizonyult a félelemtől, így végül erőt vettem magamon, és elindultam a főúton, az egyik kb. húsz percre innen elhelyezkedő mellékutca felé, amelynek a végén garázsok sorakoztak, amelyekből az egyik Hwang Joong tulajdonában állt. Sajnálatos módon jártam már ott, s reméltem, hogy többé nem is kell visszatérnem oda, viszont amint látom a sors másképp rendelkezett. A megérzésem, miszerint Joong semmit nem fog annyiban hagyni, beigazolódott, azt viszont nem értettem, hogy miért akar engem minden áron megleckéztetni.

Amiatt igen nyugtalan voltam, hogy kettesben kell találkoznom Joonggal, de túlságosan is féltem attól, hogy ellent mondjak a megtébolyodott férfinak.

Az eredetileg húszperces útból minimum öt percet lefaragtam, ugyanis rám nem jellemző módon sokkal gyorsabban vezettem a megengedettnél. Sok minden ragad rám Hyunjin jóvoltából, ez pedig nem jó.

Alapjáraton óvatosan vezetek, de most késlekedésnek nem volt helye, így tizenöt perc elteltével befordultam az említett mellékutcába, majd leparkoltam pontosan Hwang Joong garázsa előtt.

Undorító ez a hely, tudok róla, hogy sok szeretőjét idehozza a felesége és a gyerekei tudta nélkül. Példának okáért szerintem Hyunjin arról sem tud, hogy egyáltalán van egy ilyen garázsa az apjának távol a világ szemei elől.

Remegő térdekkel, idegesen tekingélve totyogtam oda a garázs irányába, majd félve lenyomtam ajtajának kilincsét, s beléptem Hwang Joong garázsba.

Ez a garázs nem úgy nézett ki, mint egy átlagos garázs. Nem voltak itt autók, szerszámok, sem levetett autógumik, hanem csak egy kanapé a helyiség végén, előtte egy dohányzóasztallal, amelyen sorakoztak a megüresedett söröspalackok és a jobb minőségű borok. A helyiség másik végében egy nagyobb kanapé állt, ezeken, s még egy szőnyegen és egy szekrényen kívül semmi más nem volt ebben a garázsban. A levegőben intenzív cigarettaszag terjengett, ami miatt nyomban kirázott a hideg, és csak még jobban kezdtem rettegni attól, hogy mi fog velem történni.

- Tudtam, hogy eljössz - szólalt meg ekkor váratlanul Joong, mire a szívem ijedtemben azonnal a torkomba ugrott, miközben nyomban hátrafordultam, és szembetaláltam magam azzal az emberrel, akitől a világon a legjobban tartottam. - Csaknem félsz? Jól teszed - vigyorgott a középkorú alfa, becsapva utánam a garázs ajtaját.

- Mit akarsz tőlem? Miért zsarolsz? - kérdeztem rá remegő hangon, miközben hátrálni kezdtem a tőlem jóval magasabb férfitől, aki egyre csak közelebb jött. Nem kellett volna idejönnöm.

- Hogy mit akarok? Ez jó kérdés, de szerintem te nagyon is tudod erre a választ - a hátam ekkor nekiütődött a falnak, Joong pedig felemelte a kezét, s államra fogva közelebb hajolt hozzám. - Feküdj le velem, és örökre békén hagylak. Neked már úgysem számít eggyel több, vagy kevesebb. - jegyezte meg gúnyosan.

- Megőrültél?! Nekem ott van Hyunjin, akit szeretek, nem fogom megcsalni, főleg nem veled! - csattantam fel ezt az abnormális egyezséget hallva. Hogy kérhet tőlem ilyet? A fia barátjától. Az unokája apjától. Hát, úgy tűnt, Joongot nem zavarták az ilyen "apróságok".

A kirohanásom valószínűleg felbosszantotta a férfit, ugyanis erre már sokkal erőszakosabban lépett fel.

- Tényleg azt akarod, hogy elmondjam Hyunjinnak és a szüleidnek, hogy mi vagy? Nem viccelek, megteszem! Rám nézz, te utolsó ribanc! - ragadta meg a karomat Joong, rántva az említett testrészemen egy erőset, mire talán mondanom sem kell, hogy elképesztően megijedtem. - Mondtam már, hogy kurvára szexi vagy, amikor a szemeid csillognak a félelemtől? Ilyenkor legszívesebben olyan erősen megbasználak, hogy egy hétig nem bírnál lábraállni... - simította meg az arcomat, mire rajtam ekkorra már teljes egészében eluralkodott az ijedtség, s képtelen voltam megmozdulni a félelemtől. Dèja vu...

- Kérlek ne bánts, felejtsünk el mindent! - könyörögtem, hátha megesik rajtam a szíve, de ismételten alábecsültem a barátom apját.

- Felejtsünk el mindent? Szórakozol velem?! Egy utolsó ribanc vagy; lefeküdtél a fiammal, a haverjaitokkal, aztán még kitudja kikkel, de biztos van belőlük egy szakajtóval! Arról pedig ne is beszéljünk, hogy még a saját keresztapáddal is lefeküdtél pénzért, csak velem nem vagy hajlandó, te kis szuka! - lökött el magától, én pedig a lendület hatására először nekifejeltem a falnak, majd leestem a földre. A lelkiismeretem jobban fájt, mint az ütés a kobakomon. Hogy vetheti ezt a szememre a férfi...? - Istenem, mit csináljak veled, te szerencsétlen? - lépett el tőlem Joong, elővéve a zsebéből egy szál cigarettát, miközben én még mindig a földön ültem, ugyanis a rettegéstől mozdulni sem bírtam. - Legszívesebben letépném rólad a ruháidat és magamévá tennélek, de sajnos meg kell várnom, amíg te magad adod oda nekem magad, mert erőszaktevő mégsem vagyok, hacsak nem kényszerítesz rá. - vigyorodott el.

- Csak fogadd el, hogy engem sosem kaphatsz meg! Én nem vagyok olyan mint amilyennek hiszel, miért nem keresel magadnak inkább valami prostituáltat?! - csattantam fel a földön ülve.

- Mert nekem TE kellesz, te ostoba! És ne feledd; amit egyszer én megkívánok, azt meg is kapom - jelentette ki dagadó mellkassal Joong, egy nagyot szívva az ujjai közt füstölgő cigarettából.

- Joong, te meg mit művelsz? - lépett be ekkor a garázsba Kim Kimoon, apám és Joong legjobb barátja, s egyben a tulajdon keresztapám, őt láttán pedig jött a következő sokkhatás számomra.

- Semmit. Próbálok vele megegyezni, de nagyon ellenáll a kicsike - horkantott egyet apám, miközben Kimoon sóhajtva besétált egyenesen Joong mellé.

Teljesen megtörten ültem a földön, s elkeseredésemben halkan pityeregni kezdtem, miközben mellkasom szó szerint szúrt a félelemtől.

Kim Kimoon ugyebár a keresztapám. Apám egyetlen unokatestvére, akivel mindig is jó viszonyt ápolt, ezért pedig ő az én, s egyben az öcsém, Jeno keresztapja. Mint család ritkán találkoztunk a férfival, ugyanis ő egy elfoglalt üzletember, viszont Joongnak annál több zsarolnivalója volt vele, ugyanis miután szakítottunk Hyunjinnal, utána rövidesen Kimoon megkeresett, s bár a férfi több mint harminc évvel idősebb nálam, mégis valamiért vonzalom ébredt bennem iránta akkoriban, mégha szegről-végről a rokonom is volt, ami szerintem annak tudható be, hogy túlságosan magam alatt voltam Hyunjin elvesztése miatt, ugyanis alapjáraton nem vonzódtam az idős pasikhoz, sem a rokonaimhoz. Ez egyébként egy visszatérő séma azoknál akiket elhagy a párjuk... Mindegy, lényeg a lényeg, hogy mint kiderült, én is szimpatikus voltam Kimoonnak, de közel sem mint a keresztfia, hanem mint egy nagyon is potencionális szexpartner. Egyik nap aztán váratlanul felajánlott nekem kerek 500 000 wont, mindössze azért cserébe, hogyha lefekszem vele, s bár én sosem voltam egy ilyen könnyűvérű fajta omega, akinek csettintettek egyet, és már dobta is szét a lábait, mégis gondolkodás nélkül belementem ebbe a nagyon is tisztességtelen ajánlatba. Így visszagondolva már azt sem tudom miért, egyszerűen csak kívánatosnak éreztem magam amiatt, hogy egy ilyen erős és domináns férfinak tetszem, és nemmellesleg a pénz is jól jött, hiszen valljuk be; ki kap ennyi pénzt egyetlen alkalomért? Amúgy is szükségem lett volna akkoriban pénzre, hogy Hyunjin után új életet kezdjek, kezdve mondjuk a ruhatáram felfrissítésével.

Kimoon folyamatosan bókolt nekem, dicsérgetett, és azt sugallta, hogy gyönyörű vagyok. Kimoonnal ezután megbeszéltük, hogy másnap találkozunk és megejtjük azt a bizonyos együttlétet, persze a férfi előtte megesketett, hogy apámnak nem mondok erről egy árva szót sem. Ez mondjuk eddig is evidens volt. Nem volt akkoriban bűntudatom, amiért éppen lefeküdni készülök apám legjobb barátjával, egyben unokatestvérével, hiszen az öregem folyton folyvást csak veszekedett velem. Kimoon azt mondta nekem, hogy tud egy helyet, amit senki sem ismer, s ott nyugodtan egymásra fordíthatjuk a figyelmünket, ergo szexelhetünk, én pedig mivel bíztam a keresztapámban, ezért belementem. Ő pedig elhozott engem pontosan ugyanerre a helyre, ebbe a garázsba, s mikor beléptünk, akkor épp összetalálkoztunk ott Joonggal, s egy körülbelül velem egyidős fiúval karöltve. Természetesen először nem értettem a helyzetet, viszont miután a fiatal srác tovább ált, Joong és Kimoon elég gyorsan felvilágosítottak arról, hogy tulajdonképpen mi történik itt. Kiderült, hogy ők ketten időről időre idehordják az alkalmi partnereiket, ez az ő titkos kis búvóhelyük távol mindenkitől. Már akkor is frusztrált, hogy Joong megtudta, hogy a keresztapámmal készülök éppen lefeküdni, de végül rálegyintettem, mondván, hogy úgysem lesz ebből ügy, hiszen én is rengeteg mindent tudok róla. Utána természetesen bementünk Kimoonnal a garázsba, és nincs mit szépíteni a helyzeten; lefeküdtem a saját keresztapámmal, és a szex amúgy jó volt.

Élveztem, viszont utána hosszú ideig gyötört a bűntudat, és rettegtem attól is, nehogy teherbeessek, mivel elég vad szexről volt szó, ami közbe a gumi simán kiszakadhatott.

Kimoon a szex után ígéretéhez híven odaadta nekem a megbeszélt összeget egy fehér borítékban, majd azzal a mondattal búcsúzott tőlem, hogy szerinte tízből olyan kilences voltam az ágyban, és szerinte meg kéne fontolnom a tizennyolc karikás business-t, mert belőlem simán lehet tízből tízes ebben a "szakmában". Ezzel igazából inkább megsértett, mintsem megdicsért volna, hiszen úgy jött le, mintha holmi lotyónak tartana.

Ezen a ponton bántam meg végleg azt, hogy lefeküdtem pénzért a keresztapámmal, nagy hiba volt indulatból cselekednem, mert a harag rossz tanácsadó. Azóta szerencsére nem is találkoztunk Kimoonnal, egészen mostanáig.

- Figyelj, nyugodj meg Joong. Tudom, hogy évek óta meg akarod kapni, de ennek nem ez a módja - próbálta lecsillapítani az idegességében kéményként füstölő Joongot Kimoon, miközben én továbbra is a földön ülve pityeregtem, remélve, hogy nem fognak bántani, mert ilyen állapotban, hogy pár hete szültem, nem leszek képes elbírni két erős fizikumú alfával. - Nyugi, Joo, számolj el háromig.

- De meg akarom dugni bazdmeg, hát mit nem lehet ezen érteni?! - rivallt rá a keresztapámra Joong, én pedig az ő kettejük kisebb szócsatáját kihasználva kapcsoltam, és próbálva a földön a legkevésbé feltűnően az ajtó felé kúszni, hogy elmenekülhessek innen. Nem kellett volna idejönnöm, nagyon nem. Már szinte az ajtó elé értem, amikor... - Hé, hé, hé, állj csak meg, ribanc! - kiáltott rám ekkor Joong, szemfülesen észrevéve, hogy menekülni próbálok, a következő pillanatban pedig odatoppant hozzám, egyenesen rá a kezemre.

Az éles fájdalom villámként hasított bele az ujjaimba, onnan átterjedt a kezemre, egészen az alkaromig, hisz' a férfi konkrétan rátaposott az ujjaimra a vastagtalpú cipőjével. Szenvedve, fájdalommal átitatott hangon sikítottam egyet, próbálva valamilyen módon kirántani az elhalt kezemet Joong talpa alól, ez azonban természetesen nem sikerült. Meg mernék esküdni rá, hogy hallottam jó pár hangos roppanást, mikor Joong rálépett a tappancsomra; szerintem eltörte az ujjaimat. Az alfa ráadásul olyannyira kegyetlen volt, hogy konkrétan az egész súlyával ránehezedett ujjaimra.

- AAAAU, NAGYON FÁJ, NE CSINÁLD! - zokogtam keservesen, mire Joong végre valahára levette a lábát szerencsétlen kezemről, majd leguggolt a földön fekvő valóm mellé, és durván belekapva a hajamra felrántotta a fejemet.

- Na mi van, ez már nem tetszik annyira, ugye? - vigyorgott rám betegesen, majd felemelte másik kezét, és egy akkora pofont lekevert, hogy a fejem menten hátracsuklott, és visszaestem hanyatt a földre. Tenyere szó szerint óriásit csattant érzékeny orcámon, s ekkora már tudtam, hogy ennyi volt, vesztettem. - Ezt csak figyelmeztetésképp arra az esetre, ha esetleg eszedbe jutna Hyunjinnak kitálalni. Ezt pedig azért, ha esetleg bárki másnak eljárna a szád, beleértve a rendőrséget - kaptam egy újabb jókora pofont, amitől már teljesen elszédültem, és azt sem tudtam hol vagyok, csak a csillagokat láttam. - Hmm, mihez is kezdjek veled most? Tudod, olyan izgató látni, ahogy szenvedsz. Ezzel csak arra ösztönzöl, hogy itt helyben basszalak meg - simított rá gátlástalanul a nadrágomon keresztül az ágyékomra, s bár testem mellett élettelenül fekvő kezem ujjai lüktettek a hasogató fájdalomtól, egész alkaromat elöntötte a forróság, és rettenetesen fájtak az almácskáim, mégis amint Hyunjinra és Nalinira gondoltam, s értük utolsó erőmmel egy hirtelen mozdulattal felhúztam a térdemet, ami így egyenesen Joong gyomrába fúródva végezte, ezzel legalább azt sikerült elérnem, hogy ne fogdosson. A közelharcnak azonban ezzel nem lett vége, ugyanis Joong nem adta magát egykönnyen.

_____

Jó reggelt!❤️

Öhmmm... nem túl vidám részhez érkeztünk, és sajnálom, hogy itt abba is hagyom egy időre, majd a suliban matekórán feltöltöm a következő részt🤣🤣 puszi addig🥰❤️