🪷

- Felixkém, drágám! - kiáltott oda nekem Hyunjin édesanyja, Minna néni, a gyógyszertáros üvegfallal elhatárolt pult mögül, én pedig aznap már ikszedik alkalommal tűntem volna el legszívesebben még a Föld felszínéről is. - Mi újság, drágám? Ezer éve nem láttalak, hogy vagy? - kezdett cseverészni, ami bár kedves gesztus volt tőle, hogy azok után, hogy a fiával már nem vagyunk egy pár, mégis érdeklődik felőlem, most azonban ez egyáltalán nem hiányzott. Mégis hogyan vegyem ki a felírt esemény utáni tablettáimat az exem édesanyjánál, akivel különben az éjszaka folyamán lefeküdtem? Nonszensz, nonszensz!

- Minden rendben van Minna néni, köszönöm - erőltettem magamra egy hatalmas műmosolyt. - Ööö, jöttem a kiírt tablettámért - nevetgéltem zavartan, majd az üvegfal kis lyukán alul becsúsztattam az egészségügyi kártyámat.

- Ó, csaknem beteg vagy Felixkém? - kapott a szájához aggodalmaskodva Minna néni. Hah, mégha beteg lennék! Biztosan kevésbé lenne kínos mint ez.

- Nem igazán - préseltem papírvékonnyá a dús ajkaimat, majd inkább a csizmáimat kezdtem tanulmányozni, minthogy Minna néni szemébe kelljen néznem, mikor meglátja, hogy milyen tablettáért is vagyok itt.

- Felixkém! Irgum-burgum! - dorgált meg hirtelen Minna néni, s bár lerakta a pultra a dobozt, azért azzal tisztában voltam, hogy egy két megjegyzést hozzá fog fűzni. - Ha elfogadsz tőlem egy tanácsot; a védekezés nagyon fontos, ugyanis ezek a hormonban gazdag tabletták igen sok mellékhatással járnak.

Nemár. Pont Hyunjin anyja az utolsó, akivel a szexuális védekezésről szeretnék cseverészni, miközben pont a hülye fia miatt vagyok itt, hiszen ha az a barom és annak barátai felhúzzák a farkukra a gumit, akkor minden rendben lenne. Ráadásul kínos az exem édesanyjával efféle témákat boncolgatni.

- Köszönöm Minna néni, de azt hiszem, hogy meg tudom oldani egyedül is ezeket a problémáimat - közöltem vele kedvesen, ámde határozottan, majd miután bankkártyámat odaadva fizettem a tablettáért, sietve távoztam is.

Komolyan, aznap már semmi másra nem vágytam, minthogy hazaérjek, bevegyem a tablettát, s végezetül vegyek egy forró fürdőt, hogy a tegnap éjszaka mocskát mihamarabb lemossam magamról.

Veterán katonákat megszégyenítően estem be a házunk bejárati ajtaját; a hangokból ítélve pedig az egész családom otthon tartózkodott. Remek.

Bakancsaimat gyorsan lerúgtam a lábaimról az előszobában, majd magabiztosságot színlelve besétáltam a családtagjaimhoz a nappaliba, megpróbálva azt a látszatot kelteni, hogy nem most basztak meg hárman úgy, hogy be voltam drogozva.

- Yongbok drágaságom, veled meg mi az Isten történt?! - pattant fel a kanapéról édesanyám, a koreai nevemen hívva, amit csak akkor használ, hogyha komolynak ítéli meg a helyzetet. - Valaki bántott? Miért nézel ki ilyen csapzottan? - nyúlt oda félrecsúszott csipkés felsőmhez.

- Nincs semmi baj, jól vagyok - mosolyogtam rá hamiskásan, hogy megnyugtassam. Igazából semmi sem volt rendben, de nem akartam édesanyámat terhelni feleslegesen a problémáimmal. - Csak Channál voltunk a srácokkal, és elaludtunk az iszogatás után - szépítettem a történteken.

- Látod Nari, semmi baja sincs a fiunknak, csak szimplán nem tud viselkedni. Még egy SMS-t sem tud dobni a szüleinek - horkantott egyet apa, érzelemmentes arccal nézve tovább a tévében a híradót.

Meg sem lepett engem apám közönyössége; mindig is így bánt velem. Szinte mániákusan kereste az alkalmat és a lehetőséget, hogy kiforgassa a szavaimat, belém kössön, vagy rossznak állítson be, emiatt pedig mostanra jelentősen megromlott vele a kapcsolatom. Persze az öcsém, Jeno, az apának a mindene, de talán tényleg velem van a baj, hogy ő sem szeret igazán, ahogy Hyunjin sem szeretett...?

- Kwan, muszáj megint ezt? Ugyanaz a lemez megy évek óta! - csattant fel anya, majd visszafordulva hozzám megsimította az arcomat. - Minden rendben van, Bok. Menj nyugodtan, fürödj meg, pihenj le.

- Amúgy kimostam és visszavittem a szobádba a pólót amit kölcsönadtál - nyújtotta felém az öklét Jeno.

- Köszi, öcsi - érintettem neki öklömet az öcsémének, majd nem foglalkozva sem az orra alatt sóhajtozó apámmal, sem a többiekkel lépdeltem fel a lépcsőn, hogy az emeleti fürdőszobába bevonulva végre egy kis nyugalomra leljek.

Mikor beléptem a szürke, s kék csempékkel borított fürdőszobába, először előhalásztam táskámból a telefonomat, ahol csomó üzenet fogadott. Először is Innie és Jungkook próbáltak elérni, természetesen sikertelenül, viszont a srácokkal közös Messenger csoportunkba is temérdek olvasatlan üzenet várt, melyekre félve kattintottam rá, mivel rettegtem, hogy Taehyung, Changbin vagy Hyunjin esetleg köpött a többieknek.

/BARKFORME\🦮🐶🦴

Ausztráliafasza⛄️🍔🖍 ( Bang Chan )
Mindenki szerencsésen hazaért?❤️
@YangJeongin @FelixLee @JeonJungkook @SeoChangbin @KimTaehyung @HwangHyunjin

faszomkivanmá💰🔫🧹 ( Seo Changbin )
ja

Ini mini manó🐁🍬 ( Yang Jeongin )
Igen, Channie❤️

HH's hood😏🍆💦 ( Hwang Hyunjin )
Fú srácok, a tegnap este kurva jó volt😂
De komolyan
Imádtam
Már aki érti😏😂🍆

eaT-eaT🚀🏩⛓ ( Kim Taehyung )
Jaaaa, nagyon jó volt😂
Bin, azt a cuccost hozzad ám máskor is😌

kuki🍆🍌🥒 ( Jeon Jungkook )
No nee
Engem úgy kiütött az az izé...
Szóval kösz nem, én ilyet nem veszek be többet
Semmire sem emlékszem🥲

faszomkivanmá💰🔫🧹 ( Seo Changbin )
jaj Kook
Pedig ez jó anyag
De ok, én nem kényszerítek senkit
Mindenki tudja mit bír el

eaT-eaT🚀🏩⛓ ( Kim Taehyung )
Erről jut eszembe...

Ausztráliafasza⛄️🍔🖍 ( Bang Chan )
No?

HH's hood😏🍆💦 ( Hwang Hyunjin )
Hm?

Ini mini manó🐁🍬 ( Yang Jeongin )
?

eaT-eaT🚀🏩⛓ ( Kim Taehyung )
Szóóóval, /dobpergéés/ arra gondoltam, hogy jövő héten eljöhetnétek hozzám piálni😻 ki van benne?

Kim Taehyung szavazást indított a következő nevű csoport beszélgetésben:
/BARKFORME\🦮🐶🦴

Szavazás:
KI JÖN HOZZÁM BEBASZNI?😻😻
IGEN
NEM

Bang Chan igennel szavazott.
Seo Changbin igennel szavazott.
Jeon Jungkook igennel szavazott.
Yang Jeongin igennel szavazott.
Hwang Hyunjin igennel szavazott.
Felix Lee nemmel szavazott.
Seen by everyone

Természetesen miután nemmel válaszoltam a szavazásra, a közös csoportunkban a beszélgetés nyomban, szinte varázsütésre berekedt. Nyilván mindenki látta, hogy én a többiekkel ellentétben nemmel szavaztam, viszont senki sem szólt rá semmit, csupán Innie és Jungkook kezdtek engem egyszerre privát üzenetekkel bombázni arról, hogy mégis mi történt velem amiért nem akarok menni a Taehyung által rendezett iszogatásra. Hát baszki, vajon miért nem? Elegem van.

Őszintén szólva semmi kedvem nem volt válaszolni sem Jungkook sem Innie üzeneteire. Innievel majd személyesen szerettem volna megbeszélni a történteket, Jungkookiet pedig szerettem volna elkerülni amíg lehet. Most mit mondjak szerencsétlennek; csak remélem, hogy nem esek teherbe a kiszemeltedtől?

Apropó tabletta! Basszus, majdnem elfelejtettem, én bolond! Annyira lekötöttek a srácok, és a körülöttük lévő hercehurca, hogy szinte meg is feledkeztem erről a létfontosságú dologról.

Telefonomat nemes egyszerűséggel lecsaptam a mosógépre, majd a mosdókagylóra támaszkodva néztem farkasszemet a megviselt tükörképemmel. Megint szarul vagyok, s ehhez Hwang Hyunjinnak ismételten köze van. Esküszöm, annak a szemétládának lételeme, hogy tönkretegye az életemet.

Inkább nem is agyaltam tovább, hanem minden hezitálás nélkül kibontottam a Dr. Choi által felírt esemény utáni fogamzásgátló tabletta dobozát, majd továbbra is a tükröt stírölve dobtam be a számba a kis pirulát, s ittam rá egy nagy pohár friss csapvizet.

Elméletileg megkönnyebbülést kellett volna éreznem, tudván, hogy nem leszek terhes, rajtam mégis csak kongó ürességérzet, s páratlan szomorúság lett úrrá a tabletta bevételét követően. Ahogyan magamat néztem a tükörben, másodpercről másodpercre egyre jelentéktelenebbnek és szánalmasabbak láttam magam. A párom elhagyott, mert béna vagyok az ágyban, unalmas és pótolható, az apám mindig is jobban szerette az öcsémet mint engem, s ha már nincs semmim, én marha még a barátaimat sem vagyok képes megbecsülni, mert undorító módon megbaszattam magam az egyik legjobb barátom kiszemeltjével. Mégis milyen barát tesz ilyet? Kezdem elhinni, hogy talán jogosan és igazak apa és Hyunjin gondolatai rólam, csupán én próbálok elbújni haszontalan mivoltom elől, azaz próbálom elhitetni magammal, hogy jó ember vagyok.

Viszont az amit tettem, az kicsit sem azt bizonyítja, hogy jó ember lennék. Elbújhatok amögé a mondvacsinált kifogás mögé, hogy véletlen volt, viszont ha a felelősségvállalásra kerülne a sor, akkor meg kéne tanulnom megtenni. Vállalni a tetteimet mások előtt.

Szőke buksimat megrázva szakítottam meg a fennálló szemkontaktust saját magammal, majd miután megengedtem a vizet, elkezdtem kibújni a ruháimból, hogy minél hamarabb vehessek egy forró fürdőt. Titkon azt reméltem, hogy a teli kád H2O majd lemossa rólam Hyunjin, Taehyung és Changbin érintéseit, s visszakapom azt a Felixet, azt az énemet, aki a félresikerült többes előtt voltam. Bár nem maradt meg sok dolog abból az ominózus éjszakából, azért a lényegre sajnálatos módon emlékszem, s csak átkozom magam amiért nem mondtam nemet. Hiszen megtehettem volna, nem?

Gondterhelten szálltam be a fürdőkádba, amikor pedig a kellemesen meleg víz körbeölelte a testemet, akkor valamelyest megnyugodtam. El kell felejtenem ezt az éjszakát, egyszerűen ki kell vernem a fejemből a történteket. Changbintól csak remélni mertem, hogy nem kaptam el semmilyen nemi úton terjedő betegséget, hiszen a zűrös fiú agyba-főbe kefél a különféle bulikon, szóval nem kizárt, hogy áttapasztott rám valami jó kis fertőzést. Taehyunggal még nem is lenne baj, viszont akárhányszor eszembe jut, hogy lefeküdtem vele, a bűntudat felemészt. Mindig is biztattam Kuksit arra, hogy bátran kezdeményezzen a modellnél, s most én vagyok az aki gusztustalan módon elhappolta őt egyenesen az omega orra elől. S a harmadik jómadárról már ne is beszéljünk; az tény, hogy még mindig szeretem Hyunjint, s ezidáig sem sikerült őt elfelejtenem, de az, hogy ismételten intim viszonyba kerültem vele, összezavart.

- Bokkie! - kopogott be az ajtón Jeno.

- Tessék? - zártam el a még mindig sugárban folyó vizet, hogy halljam mit mond az öcsém.

- Apa üzeni, hogy ne pazarold el az összes meleg vizet. A radiátorok jéghidegek már - közölte, én pedig csak hajamat összeborzolva vetettem magam újra hátra a vízbe. Csak hagyjanak már! - Jaj, és Felix - szólt újra a testvérem.

- Jeno, tényleg nem akarok bunkó lenni, de másnapos és kimerült vagyok - és egy utolsó gusztustalan áruló, de csak zárójelben. - szóval kérlek hagyj békén!

- De Bok! - méltatlankodott tovább Jeno az ajtó túloldaláról. - Itt van Jeongin.

Ez eddigi "fogjukrá" nyugalmamat egy szempillantás alatt rombolta szét ez az információ, s egész testemben megmerevedve próbáltam munkára fogni az agytekervényeimet. Most mi lesz? Innie az egyetlen személy, aki azonnal kiszúrja, hogyha át akarom verni, így kénytelen leszek vallani neki. Remélem meg fog érteni, s nem fog egy mocskos áruló ribancnak nézni amilyen valójában vagyok. S mi van, hogy véletlenül Jungkook is megtudja? Áshatom a sírom, ahol ő és apám egyszerre fognak betemetni, az száz...

- Mondd meg neki, hogy máris megyek! Várjon meg a szobámban! - üvöltöttem ki, majd miután beletörődtem, hogy a jól eltervezett pihenésemnek lőttek, felkaptam a mosakodószivacsot, s szinte kétségbeesetten kezdtem vele dörzsölni a testemet, "mosakodás" címszó alatt.

Fogalmam sem volt, hogy hogyan fogom ezt elmesélni Innienek, mikor nem is emlékszem tisztán a történtekre. De legalább túlleszek rajta, ráadásul az ember rendszerint megkönnyebbül, hogyha kibeszéli magából a problémáit.

Miután úgy ítéltem meg, hogy többé-kevésbé sikerült magamról lemosnom a tegnap éjszaka mocskát, kimásztam a fürdőkádból, s gyorsan megtöröltem vizes testemet. Az alhasamon, s combomon különben felfedeztem néhány szívásnyomot, amik miatt csak még undorítóbbnak éreztem magam, így inkább csak sebesen magamra kapkodtam az előre odakészített ruháimat, majd amolyan lesz ami lesz alapon kiléptem az emeleti fürdőszobából.

A pára a helyiségből nyomban kicsapódott a folyosóra, én pedig átslisszoltam onnan a saját szobámba, ami szinténcsak az emeleten helyezkedett el.

Innie az ágyamon ült, s éppen onnan tanulmányozta a faliújságomra ragasztgatott képeket mikor beléptem. Végignéztem a legjobb barátomon, s ő sem festett sokkalta üdébben nálam; íriszei táskásak voltak, arca pedig sápadtabb volt a megszokottnál.

Átöltözni átöltözött, hiszen a buliban viselt ruháit lecserélte egy laza kék farmernadrágra, s egy fekete-fehér csíkos rövidujjúra.

- Hát te? Mit keresel itt? - fogadtam őt talán nem a legkedvesebb módon, s becsuktam magam mögött a szobám ajtaját, lecövekelve egyenesen Innie előtt.

- Neked is szia - fonta össze a karjait Innie, cinikusan. - Lehet, hogy a többieket át tudod verni, de engem nem. Mi a baj? - lágyult el a fiúcska hangja.

- Te mire emlékszel az estéről? - foglaltam helyet mellette az ágyamon egy nehézkes sóhajjal karöltve.

- Fú, nagyjából semmire - nevette el magát erőltetetten Innie, majd gondterhelten megdörzsölte a homlokát. - Annyi még megvan, hogy beszedtük azokat a hülye tablettákat, aztán van egy hosszú kiesés. Aztán rémlik valami olyasmi, hogy Chan felvitt a szobába, és szexeltünk... még szerencse, hogy Chan észnél volt, és húzott gumit, bár a fogamzásgátlót is szedem. Viszont utána már csak arra emlékszem, hogy felébredtem reggel Chan ágyában. Persze megijedtem, hogy mi történt, de Chan szerencsére megnyugtatott és hazakísért. - mesélte, felelevenítve az emlékeit. - De fontosabb kérdés az, hogy veled mi történt? Valaki bántott, vagy...?

- Nem, nem - ráztam a fejemet, s kínomban megragadtam a mellettem ülő Innie kezét, hogy valamelyest könnyebben kibökhessem az igazságot. - Figyelj, én ezt nem tudom elmondani...

- Lix, de mi a baj? Megijesztesz, mondj már valamit - simogatta a kézfejemet Innie. - Akármi is történt, megoldjuk. Csak mondd el, mi a baj!

- Én... én nem emlékszem túl sok mindenre, viszont... az a helyzet, hogy miután Kook kidőlt és ti is eltűntetek Channal, akkor négyesben maradtam Hyunjinékkal, és...

- És? - biztatott Innie, bár szemein láttam, hogy valamelyest már sejti, hogy mi történhetett az éjszaka, csak tőlem szerette volna hallani.

- És... lefeküdtem mindhármukkal - böktek ki nagy nehezen, ezzel párhuzamosan pedig kitört belőlem az artikulálatlan zokogás, s belefúrtam a fejemet Innie biztonságot nyújtó mellkasába, hátha ezáltal kicsit jobb lesz. - Én nem akartam! Vagyis akkor akartam, de megbántam mindent, kérlek ne mondd el Kookienak! Én annyira szégyellem magam azért ami történt! Én nem ilyen vagyok, tudod jól, hogy én nem ilyen vagyok! - bömböltem.

- Shhh, pici Felix - csitított Innie, a karjaiban ringatva, s nyomott egy apró puszit a buksim tetejére. - Ígérem, nem lesz semmi baj, Kookie meg fogja érteni.

- Nem fogja megérteni, kurvára nem fogja megérteni! - üvöltöttem, agresszívan letörölve az arcomon folydogáló, sós könnyeimet. - Ha Kookie megtudja, hogy mit tettem, akkor soha többé nem fog velem szóbaállni! Nem mondhatod el neki!

- Nem is fogom, nyugodj meg - ingatta a fejét Innie, újra visszahúzva a fejemet a mellkasára. - Csak nyugodj meg, rendben? Figyelj, legalább védekeztetek?

- Dehogy - nevettem el magam hisztérikusan. - De vettem be esemény utáni tablettát, szóval a történet ezen része le van tudva. Viszont megöl a szégyen és a bűntudat, ráadásul ismét összegabalyodtam Hwang kibaszott Hyunjinnal! - fakadtam ki.

Innie ezek után nem szólt semmit, csupán nyugtatóan simogatta a hajamat, miközben magához ölelve ringatott egy baráti ölelésben.

Szegény nem igazán tudott mit hozzáfűzni az elmondottakhoz, amit megértek, hisz' ebben a helyzetben nagyobb segítség volt az, hogy csak simán ott állt mellettem. Tudtam, hogy nem fogja elmondani Jungkooknak, s abban is biztos voltam, hogy nem ítél el tegnap éjszaka miatt, én azonban továbbra is szörnyen éreztem magam.

- Semmi baj Lixie, holnap sokkal jobb lesz - suttogta a fülembe Innie, én pedig csak rubintjaimat erősen lehunyva mertem remélni, hogy tényleg így lesz. Mindenesetre valahol legbelül megkönnyebbültem, hogy legjobb barátomnak kiönthettem a lelkem.

___

Köszönöm annak aki elolvasta🥺 igaz, hogy csak most kezdtem megosztani Wattpadon ezt a könyvet rengeteg hezitálás és bizonytalanság után, de már most kaptam rá visszajelzést a megtekintéseket illetően, aminek nagyon örülök💞🥺