🪷

- Na, egész jól végeztünk időben, még szerencse, hogy azonnal elsülsz az ágyban ha velem vagy - jegyezte meg szórakozottan Hyunjin, mire felháborodottan sóztam rá egyet az alfa vállára, majd nagy dérrel-durral kicsaptam az ajtót, és elindultam lefelé. - Várj már, csupa geci a kezem! - szólt utánam Hyunjin, de olyan hangosan, hogy azt a lentiek egészen biztosan hallották. Legszívesebben visszafordultam volna, hogy Hwang Hyunjint a puszta kezemmel fojtsam meg, de az már tényleg túlontúl feltűnő lett volna, így megkeményítettem arcvonásaimat, és lenyargaltam a lépcsőn a többiekhez.

- "Terhes omegával sosem csinálnék semmit". - idézte vissza Hyunjint Changbin, mikor leértem az alsó szintre, a szőke pedig a nyomomban loholt lefelé. - Felix zilált kinézete alapján nem úgy tűnik, mintha csak szemeztetek volna.

- A látszat néha bizony csal, Seo Changbin - állt elő egy roppant bölcs közmondással Hyunjin, nekidőlve a lépcső korlátjának. Közben lopva az alfa kezére pillantottam, s meglepetten konstatáltam, hogy az elmondása szerint "gecis keze" most mégis patyolattisztán csillogott. Mit csinált vele ez a bolond? - Na, szerintem folytassuk is a játékot.

- A-a, nehogy azt hidd, hogy ennyivel megúszod, Jin! - emelte magasba a mutatóujját a már igencsak ittas állapotban lévő Taehyung. - Avassatok már be, mit csináltatok odafent!

- Semmi különöset - hárított Hyunjin, miközben mindketten visszaültünk a saját helyünkre; én a kanapéra, a szőke pedig mellém a földre. - Csak megmutattam Lixnek a bélyeggyűjteményemet.

- Dehát Hyunjin, nincs is bélyeggyűjteményed - méltatlankodott Kook, a homlokát ráncolva.

- De van - bizonygatta Hyunjin. - Lixnek pedig nagyon is tetszettek azok a bélyegek, nem igaz? - kacsintott rám, mire csak a szemeimet forgattam. Ez a pasas egy őrült!

Már épp készültem volna megpörgetni az üveget, ezúttal én, hogy túl legyünk ezen a játékon, mikoris valami, pontosabban valaki megakadályozott engem ebben. Az eddig mondhatni békésen mellettem ülő Innie egyszercsak szája elé kapva tenyerét öklendezni kezdett, mire mindannyian riadtan, egy emberként kaptuk a fejünket az omega felé.

- Jézusom Kincsem, mi a baj?! - pattant oda nyomban a barátja mellé gumilabda módjára Chan.

- Nagyon rosszul vagyok, hányni fogok! - hadarta kétségbeesetten Innie, a hasára szorítva a kezét. A fiúcska arca teljesen elfehéredett, s látszott rajta, hogy akármelyik pillanatban kidobja a taccsot itt helyben.

- Akkor gyere gyorsan a fürdőszobába! - kapta meg a barátját a kezénél fogva Chan, majd villámgyorsan megiramodtak a fürdőszoba felé, másodperceken belül pedig a hányás jellegzetes hangja töltötte be az apartmant. Istenem, szegény Innie!

Nyilván a terhesség miatt lett rosszul, hiszen pont ebben a periódusban van az a bizonyos hányásos korszak, amin egyszerűen csak túl kell esni. Elvileg az ikerterhességek esetén ezek a rosszullétek sokkalta intenzívebbek, így szegény Innievel jól kitolt a sors. Negatívum, hogy Chan semmiről sem tud, mert így képtelen segíteni Innienek.

- Fiúk, valaki hozna Innienek egy pohár vizet, valami gyógyszert, meg egy tiszta felsőt?! - kiáltott ki nekünk Chan a fürdőszobából. - Ne sírj Kincsem, mindjárt jobb lesz, nincs semmi baj. Biztos az az alkoholmentes sör nem bírt kiemészteni, de semmi baj, ez bárkivel megeshet, Egyetlenem! Engem is mondjuk a kompótlé gyrossal nagyon meg tud kínozni. Fáj nagyon a pocakod?

- Igen, fáj! Rosszul vagyok, rosszul vagyok! - ajnározott tovább Innie, már-már hisztérikus hangon.

- Elmenjünk a kórházba, Picikém?

- NEM! Nem megyek kórházba! - üvöltözött tovább Innie, ismét elkezdve öklendezni.

Taehyung és Jungkook nyomban megindultak a konyhába egy pohár vízért, Changbin pedig a konyhában lévő gyógyszeres dobozban kezdett matatni, én pedig Hyunjint magam után ráncigálva elindultam fel az emeletre, hogy levigyek Innienek egy tiszta pólót, hiszen a mostanit nagy valószínűséggel alaposan összehányta.

- Szegény Innie, mi baja lehet? - töprengett el Hyunjin, miközben Chan és Innie szobájában könyékig beletúrtam az omega bőröndjébe, hogy találhassak egy megfelelő felsőt. - Betegnek tűnik.

- Összeeszik minden szart, perszehogy rosszul lett - próbáltam elhitetni Hyunjinnal az alábbi elméletet, mielőtt még a szőke kikombinálja, hogy Innie esetleg várandós. - Tessék fogd. - nyomtam bele az alfa kezébe egy egyszerű fekete pólót.

- Megfogok én neked bármit, bébi - vigyorodott el perverzen Hyunjin, mire csak megforgattam az íriszeimet.

- Amúgy Hyu - fordultam vissza az ajtóból.

- Hm?

- A kezed - böktem végtagja felé.

- Mi van vele? - nevette el magát értetlenül. - Szép kezem van azt tudom, eddig senki sem panaszkodott a fantasztikus kézimunkámra.

- Nem arra gondolok te nagyon hülye! - csóváltam meg rosszallóan a fejemet. - Hova törölted végül a kezedet, miután kijöttünk a szobánkból? - utaltam arra, hogy a mancsáról egyik pillanatról a másikra eltűnt a fehér élvezetem.

- Sehova - vonta meg a vállait. - A ruhámba nem akartam törölni, így lenyaltam - közölte nyugodt hangnemben. - Finom voltál, nyugi.

- Te normális vagy?! Fúj! - fintorodtam el.

Hyunjin nem normális, az egyszer biztos. Jobban jártam volna ha abban a hitben élek, hogy valahova beletörölte.

- Ugyan Yongbokkie, ez még csak a kezdet. Legközelebb rákenem valami kekszecskére, és úgy fogom megenni - hajolt oda hozzám Hyunjin, nyomva egy cuppanós puszit az arcomra, én pedig csak elképedve pislogtam erre a perverz és szégyentelen emberre. Kétségtelen, Hwangnak semmi sem elég. - Na, vigyük le Chan manójának ezt a felsőt! - bökött a kezében tartott anyag felé.

Ah, had összesítsem ez alapján a hétvégét: jöttem, láttam, végem van.

...

Egy hónappal később:

Négy hét, vagy más szóval egy hónap telt el a csoportos ulsani kirándulásunk óta.

Négy hét. Azóta a terhességem huszonnyolcadik hetéből immáron a harminckettedikbe ugrottam át, így a kislányom világrajöttének ideje vészesen közeleg. Viszont nem csak az én babám fejlődik napról napra, hanem Innie is már a kilencedik hétben jár, ami már kezd problémássá válni abból a szempontból, hogy az alhasa kezd dudorodni. Nyilván még semmi komoly, bő felsővel simán el lehet maszkírozni még hetekig is, de múltkor épp nálunk néztük Innievel, hogy póló nélkül már bizony észrevehető rajta a változás. S ki az a személy, aki rendszeresen látja Inniet ruha nélkül? Hát pont az a személy, Chan, aki elől az omega mindenáron el akarja titkolni a várandósságát.

Az a helyzet, hogy Innie az eltelt négy hét alatt képtelen volt bevallani Channek, hogy terhes. Nem túlzok ha azt mondom, hogy az ulsani kirándulás óta folyamatosan, már-már térden állva könyörgök Innienek, hogy férfiasan álljon oda Chan elé, s vallja be neki az igazat, mert előbb-utóbb úgyis ki fog derülni. Chan inkább tőle tudja meg az igazat, mintsem magától jöjjön rá. Innie persze fűt-fát ígért nekem; az első héten azzal védekezett, hogy még egy kis időre van szüksége, hiszen még neki is új ez az egész szituáció, a második héten pedig már annak jegyében hárított, hogy nem érzi jól magát. A harmadik héten jött az "ígérem, holnap mindent bevallok Channek" kifogás, ami napokig húzódott, mígnem a negyedik héten már azért sírt, hogy attól fél; ha Chan megtudja mit tett, akkor elhagyja őt, ezzel magára hagyva őt két kisbabával. Én megértem az omegát, de ez nem mehet így tovább; kezd szorulni a hurok Innie nyaka körül.

Pár napja járt nálam Chan, s azt mondta beszélni szeretne velem. Még szerencse, hogy se apám, se senki nem volt akkor éppen otthon, mert elég érdekesen jöhetett volna le ez a nem várt helyzet. Persze én is istenesen berezeltem, mert a hazudozásban nem vagyok túl jó, így féltem, hogy Chan a keresztkérdéseivel valamilyen módon kiszedi belőlem, hogy Innievel mi is a baj. Jól sejtettem, az alfa teljesen kétségbeesve kérdezett rá nálam, hogy nem tudom-e mi van a barátjával. Chan azt állította, hogy Innie már hetek óta kerüli vele a testi kapcsolatot, s nem hagyja, hogy az alfa hozzáérjen ú𝘨𝘺, ami legfőképpen azért is számított roppant különösnek az alfa számára, mert a szexuális életükkel eddig nem volt soha semmi baj. Chan azt is mesélte, hogy látja, Innievel valami nem stimmel, viszont ahányszor rákérdez nála, hogy miért utasítja el, az omega mindig csak hárít.

Ezt a történetet hallottam már Innie szemszögéből is, aki közben egyre csak lefelé halad mentálisan a lejtőn. A már eddig sem túl fényes állapota rohamosan romlik; elsírta nekem, hogy többször kapott már pánikrohamot, amikor Chan kezdeményezett, megérintette, vagy csak simán át kellett előtte öltöznie, olyannyira rettegett attól, hogy az alfa észreveszi rajta a terhesség jeleit.

Chan pedig mivel nem tudta Innie viselkedésének miértjét, ezért talán logikus és érthető, hogy párja legjobb barátjaként hozzám fordult segítségért. Az alfa még azt is kitalálta, hogy Innie már nem szereti őt, vagy éppenséggel szakítani akar vele, csak nem mer vele előhozakodni. Szerettem volna mindent elmondani Channek, hogy megérthesse, mekkora ördögi körbe is került bele az omegája, mégsem tehettem. Én ígéretet tettem Innienek, hogy nem mondom el senkinek azt a titkát, aminek hordozásával engem bízott meg, így csak annyit mondtam Channek, hogy Innie nagyon szereti őt, s hogy legyen türelmes, mert mindent el fog neki hamarosan mondani.

Persze Chan ezzel nem jutott előrébb, szerintem valamilyen szinten mégis megkönnyebbült, hogy az én számból hallotta a megerősítést; Innie szereti őt. De kész, vége, Innienek tisztáznia kell vele mindent, mert ez a képzeletbeli húr már így is jócskán túl lett feszítve. Ezen a ponton a megoldás kulcsa már csak a színtiszta őszinteség.

___

Köszönöm ha elolvastad❤️🥺