🪷

- Fe-fe-felelek... - motyogta félénken.

- Hány emberrel voltál eddig együtt? - kérdezte Hyunjin, mire szinte mindenki kíváncsian meredt Innie felé. Én tudtam a választ, így megnyugodva dőltem hátra a fiúcska mellett ülve.

- Ha Chant is beleszámolom, akkor összesen kettővel. Az első Yugyeom volt... khm, de arról inkább ne beszéljünk... - sütötte le a szemeit Innie, a hirtelen beállt komor hangulat miatt pedig senki sem firtatta tovább a kényes témát.

Láttam, amint Chan eddig sima arcvonásai megkeményednek Kim Yugyeom nevének hallatán. Az alfa Innie remegő kezecskéjéért nyúlt, s biztatóan megszorította barátja tappancsát. Chan Innie exének márcsak megemlítésekor is ideges lett, amit teljesen megértek, hiszen nem elég, hogy Yugyeom teherbeejtette, majd abortuszra kényszerítette legjobb barátomat, de még meg is rontotta szegénykét. Tizennyolc éves korában vette el az omega szüzességét, nekem viszont meggyőződésem, hogy Innie még nem állt készen odaadni magát valakinek, csupán Yugyeom telebeszélte a fejét, miszerint "már ideje lenne". Aztán persze Yugyeomnak az is luxus volt, hogy gumit húzzon, utána meg még Innie volt a vétkes amiért merészelt teherbeesni. Nyilván az alfák logikája, hogy ők minél több omegával voltak, annál menőbbek, viszont ha mi omegák voltunk együtt sok alfával, akkor ránk rögtön rá van húzva a nagybetűs "ribanc" jelző. Tehát egyrészt Channek is biztosan imponálna, hogy Innie rajta kívül csak egy emberrel volt, viszont a történtek ismeretében talán jobb lett volna, hogy több alfával lett volna, mint ahány éves. Most amint mindebbe belegondoltam, talán tényleg kezdem megérteni Inniet, amikor nem vette be a fogamzásgátló tablettát. Ez nem Chan ellen irányult, habár lehet ő issza majd meg a levét. Lényeg a lényeg, ha Innie megszegi az ígéretét, akkor én magam viszem el a pszichológusához, mert ennek a fiúnak túl sok mindent kellett elviselni, amit nem érdemelt meg. Muszáj feldolgoznia az átélt traumáit; betegen, vagy ilyen mentálisan instabil állapotban képtelen lesz gondoskodni két kisbabáról.

Ezúttal Innien volt a sor, hogy pörgessen. Az üveg Taehyungra mutatott, aki szintúgy a felelés opciót választotta.

- Féltékeny voltál Tae, amikor az imént Hyunjin csókolózott Jungkookkal? - rukkolt elő igen érdekfeszítő kérdésével Innie.

- Fú... - fújtatott egyet idegesen Taehyung. - Lehet egy nagyon icipicit féltékeny lettem. - vallotta be kelletlenül.

- Ohohó, csaknem? - mosolyodott el Hyunjin, szája elé kapva mindkét kezét.

- Nem, nem vagyunk együtt, még csak ismerkedünk - vörösödött el Jungkook arcocskája, egy paradicsom színével vetekedve, miközben Taehyung óvatosan a fiúcskáéba csúsztatta saját kezét.

- Igen, még nagyon az elején vagyunk, de úgy gondoltam megéri adni egy esélyt magunknak - magyarázta a modell, mi pedig mindannyian szeretetteljes pillantásokkal illettük őket. - De na, ne nézzetek már így ránk, mert ez eléggé ciki.

- Csók volt már? - kaptam fel a fejemet.

- Smároltatok? - tetőzte tovább Innie.

- Tipi-tapi volt? - csillantak fel Chan íriszei is.

- Volt már pipázás? - utalt az orális szexre Changbin.

- Szex volt már? - kérdezett rá nyersen és egyenesen Hyunjin.

- Jézusom, még nem! Csak egy csók volt, semmi több, és az is csak ma! - hüledezett a kérdéseink hallatán Kuksi, zavara miatt próbálva takargatni arcát. - Szerintem váltsunk is témát.

- Juj de zavarban van valaki - csettintett egyet a nyelvével Changbin, majd fejével az asztalon lévő üveg felé bökött. - Na, pörgess megint, Tae.

Taehyung kihúzta kezét Jungkookéból, s kedvesen megsimogatta az omega karját, majd meg is pörgette az üveget, ami sebesen pörgésbe kezdett. Feszült figyelemmel meredtem az üvegre, ami alig fél perc elteltével rám mutatva veszített kezdetleges lendületéből.

- Felix, felelsz vagy mersz? - nézett rám sokatmondóan Taehyung.

Alsó ajkaimba harapva kezdtem végeláthatatlan agyalásba; feleljek, vagy inkább merjek? Ha felelek, akkor szinte biztos, hogy valami Hyunjinnal kapcsolatos kérdést kapok, nekem pedig az nem hiányzik, hogy egy bugyuta játék kapcsán fecsegjem ki a titkaimat a talán túlságosan is kíváncsi hallgatóságnak. Ha viszont a merést választom, akkor csak nem kapok semmi durva feladatot, hiszen mégiscsak várandós vagyok. Ez alapján a elmefuttatás után nem tartott sokáig, míg kitaláltam, melyik is lenne a helyes opció.

- Merek - húztam ki magam büszkén.

- Oké, akkor zárkózz be Hyunjinnal az egyik fenti szobába tíz percre. Azt csinálhattok amit csak szeretnétek - csapta össze a kezeit Taehyung, a többiek pedig elkuncogták magukat, mintha a modell valami világian vicces meréssel állt volna elő. Pedig ezeknek nincs értelme; ha két embert berendelnek egy szobába, és ha nem akarnak, akkor szimplán csak beszélgetnek, vagy csendben megvárják, amíg letelik a tíz perc. Szerintem Hyunjinnal most is ezt a stratégiát fogjuk előnyben részesíteni.

- Ennek semmi értelme - forgatta meg a szemeit Hyunjin, ennek ellenére mégis lassan feltápászkodott a földről, s felém nyújtotta kezét. - Gyere Lix, essünk túl rajta. Te meg mit vigyorogsz, azt hiszed bármit is csinálnék egy terhes omegával?! - dörrent rá a szőke a még továbbra is nagyban vigyorgó Taehyungra.

- Hát, pedig tegnap máshogy hallottuk. Itt még a falnak is füle van - toldotta meg a kék hajú modell, Hyunjin pedig csak fújtatva kezdett engem maga után húzni, felfelé a lépcsőkön, az emeletre.

- Jó szórakozást! Az ajtót csapjátok be, hogy onnan számítva tudjuk mérni az időt! - kiáltott utánunk Changbin, aminek a vége hangos röhögésbe torkollott.

- Nem fog úgyse semmi történni, ti nagyon hülyék! - rikácsolt vissza nekik a lépcsők közepéről Hyunjin, majd továbbra is a nemlétező bajusza alatt átkozódva húrcibált fel magával engem is az emeletre. Ott pedig a szőke a saját, közös szobánk felé vette az irányt, én pedig csak szótlanul sodródtam az árral, követve az alfát, aki miután mindketten beértünk a szobába, jó hangosan bevágta utánunk az ajtót, hogy az alsó szinten maradt barmok ezt tökéletesen hallják.

Megkezdődött a tíz perc.

Miután az ajtó becsukódott, elszeparálva minket a külvilágtól, Hyunjin és én pár másodpercig csak szótlanul kémleltük a másikat, s nem tettünk, vagy mondtunk semmit a másiknak. Én jobb híján hátamat nekidöntöttem a kissé hideg falnak, továbbra is a hallgatást választva, miközben arra lettem figyelmes, hogy a szőke lassan közelebb lépett hozzám.

- Hyunjin, mit csinálsz? Te magad mondtad, hogy nem lesz semmi - méltatlankodtam, kezeimet reflexszerűen kitéve magam elé, hogy Hyunjin mellkasa a tenyereimnek ütközhessen. - Ez nem a legjobb alkalom arra, hogy szórakozz.

- Ugyan Yongbok, tíz perc alatt bármi megtörténhet - kuncogta el magát pajkosan, majd összekapcsolva a tekintetünket nyúlt mellkasát támasztó mancsaimért, lágyan elemelve onnan remegő végtagjaimat. - Úgy érzem ki kell téged engesztelnem...

- Engem? Chhh, ugyan miért? - vontam fel a szemöldökömet, egy erőltetett nevetés kíséretében forgatva meg a mennyezetig íriszeimet.

- A csók miatt Jungkookkal. Láttam, hogy féltékeny vagy, Yongbokkie. De megnyugtatlak, te sokkal jobban csókolsz - szövegelt, ujjaival izgatóan lépegetve a karomtól, egészen a nyakamig, amit óvatosan megsimított. Testem nyomban megborzongott érintése alatt, a gerincoszlopomon pedig szabályosan végigszaladt a hideg, miközben szerencsétlen gyomrom pedig vadul liftezni kezdett. Esküszöm, mint valami kicseszett hullámvasút!

- Nincs jogom féltékenynek lenni, mivel nem vagyunk együtt - világosítottam fel őt lesütve szemeimet, s próbáltam szemet hunyni afelett, hogy az imént mekkora hülyeséget ejtettem ki a számon. Lehet nem vagyunk együtt, de jogom az van féltékenynek lenni, és kijelenthetem; az is vagyok.

- Ugyan ezt te sem hiszed el - kuncogott egyet a szőke, majd pajkosan közelebb hajolt hozzám, forró lehelete pedig megcsiklandozta az arcocskámat. - Még körülbelül nyolc percünk van, az alatt úgy a csillagok közé repítelek, hogy még a saját nevedet is elfelejted - dörmögte, azon a szexi, elmélyített hangján, ami már magában elegendő lenne az orgazmusra.

Hyunjin ekkor ráhajolt az ajkaimra, egy szenvedélyes, túlfűtött csókot kezdeményezve. Nyelve táncba invitálta az enyémet, ami lelkesen fogadta el e nagylelkű meghívást. Fejem és arcom robbanásig felforrósodott Hyunjin őrjítő csókjától, térdeim pedig akaratlanul is rogyadozni kezdtek, s ha a szőke nem tartott volna meg a vállamnál fogva, akkor folyékony halmazállapotra váltva folytam volna szét a földön.

- Akkor repíts a csillagok fölé, Hyu - mosolyogtam bele a csókunkba, kihívóan harapva bele alsó puhámba.

- Fordulj meg, Yongbok - duruzsolta nekem egy eszelős mosolyt megejtve, mire propeller módjára pördültem meg, ezúttal szembe kerülve a falnak, aminek neki is támaszkodtam. - Hét perc. Sietnünk kell - jelentette ki, majd sietősen megkapta a szürke melegítőnadrágom korcát, és az alsónadrágommal együtt lerántotta rólam a textíliát. Lehámozta azokat rólam egészen a térdemig, mire alsó felemet nyomban megcsapta a szoba hideg levegője, de nem törődtem vele. Enyhén kitoltam a fenekemet a fiú felé, mire Hyunjin nem is teketóriázott tovább, hanem kezeivel széthúzta farpofáimat, és recés nyelvével végignyalta már most pulzáló bejáratomat.

Kényszerítenem kellett magam, hogy ne kezdjek el valami útszéli módjára sikoltozni az alfelemet ért mennyei érzésre. Vissza kellett fognom a hangomat, nehogy a lent maradt többiek észrevegyék, hogy mi tulajdonképpen miket is művelünk idefent. Ez persze közel sem bizonyult egyszerű feladatnak, hiszen Hyunjin olyan technikát alkalmazva körözött recés ízlelőszervével rózsám körül, hogy alig bírtam magammal. Ha nem lettünk volna időhöz kötve, akkor nem érdekelt volna, hogy terhes vagyok; azt akartam volna, hogy itt helyben basszon meg azzal a mennyei farkával, és feledtesse el velem még a saját nevemet is.

Verejtékes homlokomat nekidöntöttem a falnak, kínomban pedig még a falat is kaparni kezdtem, kritikus állapotomon pedig az sem segített, hogy Hyunjin közben előrenyúlt már álló péniszemhez, s hüvelykujjával őrjítően lassan körözni kezdett az érzékeny, folyamatosan szivárgó makkomon. A kettős érzés teljesen leterített a lábamról, s csak nyöszörögni voltam képes, miközben Hyunjin egy pillanatra sem lassított, sőt, úgy tűnt egyre inkább kezd belelendülni a kényeztetésembe.

Hyunjin olyan falánk módokon falta a bejáratomat, hogy egyre inkább úgy tűnt, az alfa élve akarja szerény személyemet bekebelezni. Nyelve hegyét erőszakkal próbálta betuszkolni a popsimba, miközben egy pillanatra sem hagyott fel a hosszommal való játékával, számat pedig nehezen visszafojtott nyögések hagyták el másodpercről másodpercre.

- Hyu, ha-ha-hagyj elmenni, má-má-már csak pár pe-pe-percünk va-va-van! - esdekeltem neki irreálisan magas hangon. Bár időérzékem teljesen beleveszett a hihetetlen mértékű élvezet tengerébe, viszont abban biztos voltam, hogy nem maradt már sok időnk arra, hogy befejezzük. Már annyira kész voltam, hogy muszáj volt elélveznem, különben ott helyben felrobbantam volna.

- Kábé két percünk maradt, a nyelvemtől egyedül pedig nem fogsz elmenni - lihegte Hyunjin, elválva popsimtól. - Nyomd ki jobban a feneked, és készülj a tűzijátékra - utasított perverz hangon, én pedig kívánósan fellöktem popsimat, hogy végre könnyíthessen rajtam.

Nem tudtam pontosan mit fog velem csinálni, de mikor egyszerre két ujját csúsztatta belém, akkor valahogy minden értelmet nyert.

Egyáltalán nem fájt, ugyanis elképesztően felajzott voltam, sőt, ujjai olyanok voltak, mintha szabályosan a helyükre kerültek volna bennem. Hyunjin nem is húzta tovább az időt, hanem szinte azonnal ritmusosan mozgatni kezdte bennem csontos ujjait, mire a fejemet hátravetve, néma sikolyra nyitva párnácskáimat kezdtem végtagjaival ellentétes irányba mozogni, hogy azok minél beljebb hatoljanak bennem. Hyunjin továbbra is mögöttem térdelt, így könnyűszerrel folytathatta péniszkém masszírozását is, illetve érzékeny derekamra is hintett pár nyálas puszit. Irtóra jól csinálta, de kezdett rajtam lassan eluralkodni a kétségbeesés, hogy nem fogok tudni másfél percen belül elmenni, viszont aggodalmaim nyomban szertefoszlottak, mikor Hyunjin ujjaival eltalálta a prosztatámat, mire a hosszom akkora adag előnedvet kezdett magából kibocsátani, hogy azt már javában hívhatnánk az orgazmus előszelének.

- Ott...! Ahhh! Hyunjin! Három ujjal! - eresztettem meg egy sikolyt, mire a szőke csatlakoztatva még egy ujját immáron három ujját mozgatta bennem olyan lehetetlen sebességet diktálva, hogy valóban sikerült a csillagok közé repítenie. - Hyu, én annyira szeretlek! Azt akarom, hogy a tiéd legyek én is és a baba is! - magyaráztam neki akaratomon kívül is ilyesféle mélyebb dolgokat.

- Ezt majd később megbeszéljük, Bok, most viszont élvezz el nekem! - parancsolt rám azon a parancsolóbbik hangnemén Hyunjin, ujjaival minduntalan a prosztatámat bökdösve, mire éreztem, hogy az alhasamban lévő csomó lassan a péniszem felé kezd araszolni. - Ne foglalkozz azzal, hogy mennyi időnk van! Rám figyelj! - sziszegte vadul, tovább dörzsölgetve a már kivörösödött makkomat, mire a popsimban mozgó ujjai, mocskos szavai, és a férfiasságomon való munkálkodásnak köszönhetően végre valahára átléptem a gyönyör kapuját.

- Ahhh, Hyunjin! - nyögtem fel egészen a csillagos égre repülve. Szemeim nyomban fennakadtak, ajkaimat pedig egy öblös nyögés hagyta el. Az orgazmus adta hullám szélvészként nyargalt végig minden egyes porcikámon, ezzel egyidőben pedig péniszkém lövellni kezdte magából a ragacsos, fehér nedűt, egyenesen bele Hyunjin markába, aki igyekezett kezével valamelyest felfogni az általa okozott tűzijátékot, hogy ne legyen olyan se a fal, se a padló. Egyik tenyeremet a számra szorítottam, hogy nehogy harsányan felsikítsak, másik tappancsommal pedig próbáltam megkapaszkodni a falban, habár ez nehéz feladatnak bizonyult, tekintve, hogy térdeim eszeveszett remegésbe kezdtek, a vakolatot pedig mégsem szándékoztam lehámozni a helyéről.

- Ez az, bébi, jó kisfiú, nagyon ügyes vagy! - sajtolta ki belőlem még az utolsó utáni cseppeket is Hyunjin, párszor még eltalálva prosztatámat is ujjaival, ami az élvezés után kifejezetten érzékennyé vált. - Látod, hogy sikerült, pici Yongbokkiem. - állt fel mögöttem, majd nedves ujjait kihúzva belőlem szembefordított magával és nyomott egy finom csókot a számra. Leheletén éreztem a saját ízemet, ami mondjuk annyira azért nem tetszett, de egy ilyen orbitális orgazmus után úgy érzem nincs okom panaszra.

- Elfáradtam - mosolyodtam el, kimerülten hunyva le a szemeimet.

- Elhiszem Yongbokkie - kuncogta el magát Hyunjin, nekidöntve a homlokát az enyémnek. - Kiengeszteltelek?

- Ki - hunytam le a szemeimet teljesen nyugodt és kielégült állapotban. - Úgy nézhetek ki most mint akit a tehén szájából rángattak volna ki - konyult le a szám, miközben csapzott hajamra, és elképesztően kielégült aurámra utaltam.

- Ugyan már, bombasztikusan nézel ki - dörzsölte neki az orra hegyét az enyémnek, a bókja hallatán pedig apró mosoly jelent meg a szám sarkában.

- LETELT A TÍZ PERC! GYERTEK KI! - hallottuk meg ekkor az alsó szintről Taehyung egetverő bömbölését.

___

😶😶