🪷

- Jézusom Hyunjin, te meg mi az istent művelsz itt?! - sikoltottam fel, tekintetemet azonnal elkapva a fiú tökéletes testéről, elvörösödött arcomat pedig már időm sem maradt palástolni. - Azonnal öltözz fel, mi van ha nem én jövök be?! - kértem őt számon indulatosan.

Már csak ez hiányzott még a teljes reggelemhez; Innie után még Hyunjin is okozzon nekem pár kevésbé kellemes meglepetést.

- Neked is madárcsicsergetős, szép jó reggelt kívánok, Felix - szólalt meg dallamos hangon a szőke, a szemem sarkából pedig láttam, hogy arcán egy fültől fülig érő vigyor ékeskedik. - A természetességet hirdetem éppen. Talán zavar? Mert tegnap nem úgy vettem észre - jegyezte meg provokatívan.

- A természetességet úgy hirdesd, hogy ne peroxidozd ki havonta a hajadat, mert lassan már csak annyi marad belőle, mint a gitáron a húrok, - ne pedig úgy, hogy anyaszült meztelenül terpeszkedsz előttem - csattantam fel, továbbra is hitetlenkedve állva az alfa előtt.

- De szeretek így lenni. Kereszthuzatot csinálok, hogy a levegő mindenhova beáramoljon. Az emberi testnek szüksége van a levegő molekuláira - marháskodott tovább, s úgy tűnt esze ágában sincs felöltözni. - Egyébként hol voltál?

- Ne terelj, addig nem beszélek veled, amíg nem veszel fel legalább egy nadrágot! - dörrentem rá, mire Hyunjin nagy dérrel-durral a pizsamanadrágjáért nyúlt, és kelletlenül felrángatta magára.

- Mostmár jó? - fonta össze mellkasa előtt a karjait, játszva a sértődöttet.

- Sokkal - vágtam rá megkönnyebbülten, majd leheveredtem melléje az ágyra, miközben folyamatosan azon agyaltam, hogy Hyunjinnal mégis hogyan tudunk úgy vitatkozni, mintha kapcsolatban lennénk.

- Mostmár elmondod hol voltál? - kérdezett rá újra.

- Csak Innievel beszélgettem - vontam meg hetykén a vállacskáimat. - Hyunjin, mi van köztünk? - fordítottam hirtelen feléje a fejemet.

Lehet nem a legjobb pillanatot választottam, de szerettem volna végre elvarrni ezt a szálat.

- Hogy érted ezt, Yongbok? - vonta fel a szemöldökét Hyunjin, a megszólítás hallatán pedig nyeltem egyet.

- Tegnap kibékültünk, majd lefeküdtünk. Szóval szerintem igenis van valami.

- Figyelj, Yongbok - tornázta fel magát ülőhelyzetbe Hyunjin, s a kezemért nyúlva fúrta bele tekintetét az enyémbe. - Várjuk meg a baba születését, mert én addig nem tudok ugyanolyan érzéseket táplálni irányodban, amíg nem tudom teljes bizonyossággal, hogy kié a gyerek. Tudod, a 𝘣𝘢𝘣𝘢 𝘣á𝘳𝘤𝘴𝘢𝘬 𝘢𝘻 𝘦𝘯𝘺é𝘮 𝘭𝘦𝘯𝘯𝘦. És azáltal bárcsak te is... - simította meg szabad kezével az arcocskámat, majd odahajolva hozzám, nyomott egy finom puszit az almácskámra, közel a számhoz. - Csak egy kis türelmedet kérem még, Yongbok.

- De én tudom, hogy ez a te gyereked, Hyunjin - kaptam orcámon lévő kezéhez.

- Nem tudhatod száz százalékosan. Az a gyerek ugyanúgy lehet Taehyungé vagy Changbiné is - ingatta a fejét egy szomorú mosollyal az arcán.

- De én érzem, hogy ez a gyerek a tiéd! Kérlek Hyunjin, szükségem van rád - húztam rá mancsát a pocakomra, kétségbeesetten vájva bele tekintetemet az övébe. A kislányom megint mozgolódott odabent, így Hyunjin érthető módon érezte a kis pocaklakó rúgásait. Egy pillanatra még szeretteljesen el is mosolyodott, viszont utána fejét megrázva húzta el hasamról a kezét.

- Értsd meg Bok, elviselhetetlen számomra az a gondolat, hogy valaki másnak szülj gyereket - magyarázta Hyunjin, homlokát az enyémnek döntve. - Ha bebizonyosodik, hogy enyém a gyerek akkor..., adhatnánk lehet ennek az egésznek még egy esélyt.

- Ma-ma-magunknak? - remegett meg a hangom.

- Igen. Egy családként - közölte, majd nyomott egy gyors csókocskát ezúttal a szám sarkára. - Csak türelem, Yongbok.

Türelem, Yongbok. Ha az az ára, hogy velem legyen, akkor akár életem végéig türelmesen fogok várni rá.

...

Eljött az este, az alfák pedig úgy látták, hogy jó lenne egy kicsit felpörgetni az eddigi szerintük eléggé slampos hangulatot. A nap egyébként viszonylag eseménytelenül telt, főleg lustálkodtunk. Többnyire Innievel és Jungkookkal heverésztem a kanapén, illetve ebéd után Hyunjinnal ismét kimentünk sétálni az erdőbe, ám ezúttal már sokkal jobb hangulatú volt a beszélgetés. Visszafele menet még a kezemet is megfogta, ami természetesen elképesztően jól esett tőle, bár tudtam, hogy addig ameddig nem születik meg a kislányom, addig semmi komolyabbra nem számíthatok.

Tehát, visszatérve az estére; nyolc óra fele Taehyung és Changbin elmentek a közeli szupermarketbe alkoholt és egyéb ropogtatnivalókat vásárolni az esti dorbézoláshoz. Annyit mondhatok, hogy nem aprózták el, ugyanis egy csomó mindent vásároltak; rosét, sört, vodkát, pezsgőt, sojut, ráadásul vettek még alkoholmentes sört és gyerekpezsgőt, hogy én is ihassak, de azt hiszem meg kell majd rajtuk osztoznom Innievel. Nem igazán örültem egyébként ennek az alkoholizálásnak az alfák részéről; Kuksit már egy pohár pezsgőtől is a földről kell majd összekaparni, Taehyung, illetve Changbin pedig nem túl jó szokásuk szerint értetlenkedni fognak, és még arra is magyarázatot fognak követelni, hogy miért kék az ég, és miért csicseregnek kint a madarak, Chanból és Hyunjinból pedig ilyenkor fog előjönni a kanos állat, amit Innievel majd nem tudom hogyan fogunk kivédeni ilyen állapotban, terhesen.

- Srácok, játszunk akkor felelsz, vagy merszet - csapta össze a tenyereit Taehyung, a nappaliban lévő kis dohányzóasztalra lehelyezgetve a különböző alkoholos italokat. - Na, üljetek le, fiúk - intett oda minket magához.

Én és Innie helyet foglaltunk a kanapén, a többiek pedig a földre ültek le, a puha szőnyegre az asztal köré. Chan Innie mellett találta meg a helyét a talajon, Hyunjin pedig mellettem. Amazok hárman pedig velünk szemben voltak, így lényegében egy kissé szabálytalan kört alkottunk az asztalka körül, amelyen csak úgy sorakoztak a különféle piák.

- Srácok most komolyan, mennyibe került ez nektek? - nevette el magát hitetlenkedve Hyunjin. - Ez a fajta rosé legalább 70 000 won - mutatott rá az említett üvegre a szőke.

- Ugyan ugyan, csigavér srácok, mi álltuk mindet Binnel - legyintett le minket nevetve Taehyung. - A jó piára különben sem sajnálom a pénzt. Nos, kinek mit önthetek? - nézett végig rajtunk lelkesen.

Hyunjin és Chan sojut kértek, Jungkook sört, Taehyung és Changbin pedig arra a méregdrága roséra esküdtek. Mondjuk azért a tetemes árért szerintem még a szennyvizet is jóízűen meginnák.

- Nekem akkor az egyik sört adhatod. Alkoholmenteset - tettem hozzá, mielőtt még a modell elfelejtené, hogy babát várok; ráadásul történetesen lehet az övét, és megitatna jó kis alkohollal, hogy aztán szülessen egy négyfejű gyerekem.

- Szigorúan nulla százalékos, Felixke - kacsintott egyet felém Taehyung, majd a térdén folyamatosan doboló Inniehez fordult. - A cuki kis pofidnak melyikből önthetek? - poénkodott vele.

- Te csak ne hízelegj a barátomnak, mert a farkadra lépek - dörrent rá a modellre Chan, amaz azonban elengedve ezt a füle mellett fürkészte tovább a kínálatot.

- Innie, szerintem rosét igyál. Esküszöm minőségi, nagyon fog ízleni - győzködte az omegát, aki erre csak feszengve ropogtatta ujjacskáit, s félő volt, hogy végtagjai darabokra törnek.

- Én is egy alkoholmentes sört kérek. Ma nem szeretnék inni - felelte végül halk, remegő hangon, mintha attól félt volna, hogy a társaság bármelyik pillanatban észreveheti, hogy nem szokványos okok miatt nem akar alkoholt fogyasztani.

- Na, csaknem baba van itt is? - csillantak fel váratlanul Kuksi szemei, azonban az egész társaságunk olyan gyilkos tekintettel nézett az omega felé, hogy az nyomban elhallgatott. - Bocsánat, nem akartam ezt felhozni... - szégyellte el magát szegényke, hiszen akaratlanul is beletenyerelt valami olyasmibe, amibe egyáltalán nem kellett volna.

- Semmi baj, de akkor sem iszom ma - szögezte le Innie, nyugalmat erőltetve magára, habár folyamatosan mozgó ádámcsutkáján és riadt tekintetén láttam, hogy belső démonjai jelenleg nagyobb veszélyt jelentenek rá, mint az el nem fogyasztott alkohol. Magamban azért imádkoztam, nehogy a fiú elsírja magát így, mindenki előtt.

- Srácok hagyjátok már - szólalt fel ekkor már Chan is, kiállva párja mellett. - Ha nem akar inni, akkor nem fog. Pont. Nem tartozik magyarázattal senkinek. Felnőtt, okos omega, el tudja egyedül is dönteni, hogy mit csináljon.

Erre már senki nem firtatta tovább azt, hogy Innie vajon rendes sör helyett mégis miért alkoholmenteset iszik, hanem hivatalosan is kezdetét vette a felelsz vagy mersz játék, ami finoman szólva is egyáltalán nem tartozik a kedvenc játékaim közé. Mások szerint ez egy jó játék a kikapcsolódásra, szerintem viszont tökéletes esély arra, hogy alaposan leégesd magad mások előtt, ha nem jól forgatod a lapjaidat. Tőlem ilyenkor mindig a legcikibb dolgokat kérdezik, és a legkellemetlenebb meréseket is én kapom, ezért talán érthető, hogy nem igazán vagyok e játék elsőszámú rajongója.

- Akkor kezdem én - jelentkezett nagy kegyesen a kezdő szerepre Taehyung. - Csináljuk úgy, hogy megpörgetem az üveget, és aki felé mutat a szája, attól kérdezek, vagy adom neki a feladatot a merésre - magyarázta a modell, majd megfogva az asztalra horizontálisan lehelyezett pezsgősüveget, boszorkányos ügyességgel meg is pörgette azt.

Az üveg villámgyors pörgésbe kezdett az asztalon, mi heten pedig megszállottan figyeltük a tárgy körkörös mozgását, arra várva, hogy az üveg szája vajon ki felé mutat majd.

Lélegzetemet visszafojtottam izgatottságomban, ugyanis nem állt szándékomban kitárgyalni velük a magánéletemet. Közben az üveg lassan vesztett a kezdetleges sebességéből, a szája pedig túlhaladt Hyunjinon, rajtam, és még Innien is, majd végül egyenesen Chan felé mutatva állapodott meg, mire én megkönnyebbülten dőltem hátra a kanapén, tappancsaimat a rúgásoktól mozgó pocimra ráhelyezve.

- Channie, felelsz, vagy mersz? - eresztett meg egy díjnyertes vigyort az alfa felé Taehyung, mire az nyelt egyet.

- Felelek - választotta Chan a sokak szerint biztonságosabbnak tűnő megoldást. Bár néha sokkalta egyszerűbbnek tűnik csupán egy puszta kérdésre válaszolni, azonban a szolid kérdések pont azok, amik ilyen fiatalok rendezte játékok alkalmával teljesen a háttérbe szorulnak. Ilyenkor általában mindig a szex a téma, ami nem mondom, hogy baj, de egyes alkalmakkor igazán kínossá tud válni.

- Mennyire tervezel Innievel hosszútávra? - kezdte meg egy ilyen kis "szolidabb" kérdéssel a játékot Taehyung, amire még könnyű válaszolni.

- Életeim végéig. Innie az, akivel le akarom élni az egész életemet - felelte határozottan Chan, szeretetteljesen rásimítva a mellette ülő Innie térdére, aki erre csak elvörösödte próbálta palástolni kipirult arcocskáját.

- Oké Bang, ez könnyű kérdés volt, de legközelebb nem úszod meg ennyivel - emelte a magasba a mutatóujját a modell. - Most te pörgetsz. - adta át a stafétát.

Ezúttal Chan fogta az ujjai közé az üveget, majd egy erőteljes kézmozdulattal meg is pörgette azt, aminek szája pár másodperccel később Changbin irányában állapodott meg.

- Felelsz, vagy mersz, Bin?

- Felelek, ne kímélj. Nekem nincsenek titkaim előttetek - dőlt hátrébb halálos nyugalommal az arcán Changbin, azt sugározva, hogy őt semmilyen kérdéssel nem lehet zavarba hozni.

- Szerinted ki a legszexibb omega a társaságból? Ha Inniet választod, akkor bónuszként még az öklömmel is megismerkedhetsz - húzta össze a szemeit Chan, szórakozott hangnemet megütve, így nyilvánvalóan tudtam, hogy ezt viccnek szánja.

Habár kitudja, hiszen az alfa elképesztően birtokló tud lenni, ami egyébként szerintem nem kifejezetten baj, sőt, még talán ebben az esetben pozitívum is, hátha Innie nagyobb eséllyel vall majd neki, ha azt látja, hogy Chan mennyire ragaszkodik hozzá.

- Nyugi Chan, nem akartam elvenni Inniet, különben is a szőkék az eseteim, szóval Felix a legszexibb szerintem - közölte oly' lazasággal a hangjában Changbin, mintha csak egy egyszerű üdítőt kérne a boltban. - De a barnákat is bírom. Meg igazából a feketéket is. De a vöröseket sem vetem ám meg. - mélázott el, igazi szoknyapecér dumát megeresztve.

Nem tudom miért én vagyok az, akit Changbin a legszexibbnek titulált, de valahol mégis jól esett, bár annak örültem volna leginkább, hogyha Hyunjin mondana nekem ilyesféle bókokat.

- Felix a legszexibb szerinted? - visszhangzotta Hyunjin, szemöldökei pedig egészen a homloka közepéig szaladtak fel. - Hmm, ez érdekes... - forgatta meg a szemeit kissé gúnyosan.

Kénytelen voltam erre elfojtani egy boldog mosolyt; láttam Hyunjinon, hogy bizony valamilyen szinten féltékeny. Ha nem lettek volna jelen a srácok, akkor legszívesebben a fiú nyakába vetettem volna bele magam, hogy egy aranyos kis ölelésben részesítsem az én szőke vitézemet.

- Csaknem egy újabb kibontakozó szerelem van a láthatáron? - somolyodott el izgatottan Chan, folyamatosan köztem és Hyunjin közt kapkodva tekintetét, mint valami lelkes kisgyermek.

- Hát, azok az érdekes neszek alapján amit az éjszaka hallottam a Hwang-Lee szobából... - kontrázott rá ismételten Changbin.

- Na jó, elég legyen! - szóltam közbe elképedve. - Ez felelsz vagy mersz, nem pedig "beszéljük ki a magánéletemet" játék. Szerintem inkább menjünk tovább. - próbáltam terelni a témát, ami szerencsére sikerült is, ugyanis Changbin befejezve a sasolásunkat pörgetett egyet az üvegen, ami most egyenesen Hyunjinra mutatott.

- Felelsz, vagy mersz, Jin? - fonta össze mellkasa előtt a végtagjait Changbin.

- Merek! - vágta rá határozottan a szőke.

Méltányoltam Hyunjinban, hogy volt olyan tökös, hogy felelés helyett a merést válassza. Mostmár csak arra voltam kíváncsi, hogy Changbin mégis milyen feladatot szán Hyunjinnak.

- Smárolj Kookkal - vigyorodott el ennek az ostoba ötletnek az értelmi szerzője, Changbin, mire még a vér is szabályosan meghűlt az ereimben.

Remegő gyomorral néztem először az ördögien vigyorgó Changbinra, majd a riadt tekintetű Jungkookra, végül pedig Hyunjinra, aki papírvékonnyá összepréselve ajkait meredt Binnyre.

Changbin ezt direkt csinálta; nyilván fel akarta kavarni kicsit az állóvizet. Tudja jól, hogy van köztünk valami Hyunjinnal, viszont nem vagyunk együtt, ezért lehet velünk szórakozni.

Egyáltalán nem volt ínyemre, hogy Hyunjin pont Kuksival csókolózzon, ráadásul itt előttem, s már épp fel is akartam szólalni, mikor egy agyamba tolakvó gondolat megállított ebben. Eszembe jutott, hogy én ugyebár lefeküdtem Taehyunggal, azzal az alfával, akibe Jungkook szerelmes, most pedig ráadásul még lehet gyereket is várok tőle, így Jungkook ezzel lényegében csak "visszaadja" nekem, amit vele tettem. Nincs jogom közbeavatkozni, muszáj hagynom, hogy ők ketten smároljanak, különben az egész társaságnak meg lesz rólam a véleménye. Képmutató lennék a szemükben. Ez az egész csak egy ostoba játék, nem játszhatom itt a nagybetűs drámakirálynőt.

- Bin, most komolyan? Muszáj ezt? Ez hatalmas szemétség - húzta el a száját Hyunjin, mikor már valamelyest magához tért az első döbbenetéből.

- Hát ha nem mered megtenni... - legyintette le provokatívan a szőkét Changbin, mire Hyunjin homloka ismét ráncba szaladt. - Nagy kár...

- Na jó, legyen! - csattant fel Hyunjin, rácsapva egy nagyot a combjára. - De csak egy gyors smár, és annyi - kötötte az ebet a karóhoz a szőke.

Feszült figyelemmel vezettem rá a tekintetemet Hyunjinra, aki odafordulva a mellette ülő, továbbra is riadt arckifejezéseket produkáló Jungkook felé, nemes egyszerűséggel megragadta a fiút a vállainál fogva. Vadul magához is rántotta őt, miközben ajkait rátapasztotta az omegáéra. Jungkook az első pár pillanatban csak kidülledt szemekkel, kővé dermedve ült, miközben Hyunjin mozgatni kezdte az ajkait, viszont utána jobb híján behunyta pislogóit, s kissé félénken vissza is csókolt. Láttam, ahogyan pár másodperc múlva a nyelvük mozog egymás szájában, s bár a gyomrom kellemetlenül liftezett e jelenet láttán, mégis reméltem, hogy ezek után Jungkook végleg elfelejti, hogy valaha is közöm volt Taehyunghoz. Mellesleg pedig reméltem, hogy azért jobban csókolok Jungkooknál; nemhogy Hyunjin még a végén átpártol az omegához, engem pedig dob még azelőtt, mielőtt ténylegesen is kibontakozna köztünk újra valami mélyebb.

- KHMMM, KHMM, KHMMM - krákogott bele egy egetrengetően hangosat Taehyung, mire Hyunjin és Jungkook azonnal elváltak egymástól. - Oké, ennyi elég is volt ebből, lépjünk tovább.

- Mi van Tae, féltékeny vagy? - vigyorgott rá a frusztrált arckifejezéseket produkáló modellre Hyunjin, visszacsusszanva a saját helyére. - Savanyú a szőlő, mi?

- Nem! - szaladt fel pár oktávval a kék hajú hangja. - Hagyjuk is inkább - húzta le a még teli poharú roséját Taehyung, majd újra meg is töltötte azt.

- Oké, akkor én pörgetek - köszörülte meg a torkát Hyunjin, majd meg is pördítette a pezsgősüveget, aminek szája végül Inniere mutatott.

A fiúcska teljes testében megfeszült, gondolom attól tartott, nehogy Hyunjin valami olyan kérdést intézzen feléje, ami esetleg lebuktatja őt Chan előtt. Láttam Innie szemében a mérhetetlen félelmet; szegény még most is teljesen ki volt akadva, viszont minden erejével próbálta kordában tartani az érzelmeit. Én nem hittem volna, hogy Hyunjin a terhességről vagy a babákról kérdezné őt, ő mégis irracionálisan rettegett. Kezeit folyamatosan a hasánál tartotta, mintha takargatni próbálná a nagybetűs semmit, hiszen az ikerterhesség legapróbb jele sem látszott még rajta. Mivel elmondása szerint csak öt hetes terhes, így egy ideig még nem is fog látszani semmi.

- Innie, felelsz vagy mersz? - tette fel a ma este ötmillió dolláros kérdését Hyunjin.

___

Sziasztok! Meg is érkeztem az újabb résszel!🥺❤️ Valamint meg szeretném köszönni mindenkinek aki elolvasta, rányomott a csillagra és írt kommentet🥺❤️❤️