🪷

Az omega ijedtében egész testében megugrott, majd oldalra, azaz rám kapta könnyáztatta rubintjait.

- Semmi - szipogta, gyorsan letörölve almácskáin lefelé folydogáló könnyeit.

- Dehát sírsz - méltatlankodtam, majd megeresztve egy gondterhelt sóhajt, helyet foglaltam legjobb barátom mellett a hintaszékben. - Tudom, hogy valami baj van, látom rajtad már tegnap óta. Channel van valami? Összevesztetek? - faggattam, ugyanis úgy tűnt, magától nem igazán fog megszólalni, mert csak kifejezéstelenül meredt a távolba.

- Nem vesztünk össze - felelte végül, szinte már suttogva.

- Akkor? - vontam fel a szemöldökömet. - Figyelj, tudod, hogy nekem elmondhatod.

- Egy jó szex után Hyunjinnal, de jó, hogy eszedbe jutok - szúrta oda epésen Innie, rögtön felkapva a vizet, nekem pedig erre a megszólalásra a szemeim szinte csészealj méretűre tágultak ki.

Először is zavarba jöttem attól, hogyha Innie hallott minket tegnap Hyunjinnal szeretkezni, akkor valószínűleg a többiek is; pedig igyekeztünk halkak lenni. Ezek szerint nem sikerült, az azonban jobban bántott, hogy Innie szurkálódik velem, miközben én csak segíteni akarok neki. Miért zavarja őt az, hogyha lefeküdtünk Hyunjinnal? Inkább örülnie kéne az én örömömnek, s nem az orrom alá dörgölni, hogy ő most csak második a sorban.

Megbántva préseltem össze az ajkaimat, összefonva a karjaimat a pocakom felett.

- Jó, sajnálom - pityeredett el ismételten Innie. - Nem akartalak megbántani, csak szörnyen érzem magam, és nem tudom moderálni magam...

- De akkor mi történt veled, ha nem Channel vesztetek össze? - értetlenkedtem, a kérdőjelek pedig egymást kergették az agyamban. - Valaki bántott? - kérdeztem rá az első dologra, ami az eszembe ötlött.

- Nem - sírdogált tovább Innie, alig találva meg a hangját, mire én közelebb csusszantam hozzá, s a remegő kezéért nyúltam, hátha a fizikai megnyugtatástól valamelyest megered majd a nyelve.

- Akkor...? Mondd el, Innie - biztattam őt.

Lehet már megint az abortusz téma jött neki elő; általában erre ennyire érzékeny. Nem hiába akart akkoriban öngyilkos is lenni.

Nekem egyébként meggyőződésem, hogy Innie mentális állapota még mindig elég instabil, és véleményem szerint nem ártana visszamennie ahhoz a pszichológusához...

- Lixie... terhes vagyok! - fakadt ki hirtelen, ezzel egyidejűleg pedig újra el is sírta magát.

Megmerevedtem. Egy pillanatra azt hittem, hogy már nekem megy el lassan az eszem, és képzelődöm, de nem. Nagyon is jól, és tisztán hallottam Innie szavait, csak felfogni nem voltam képes azt amit mondott. Esküszöm legalább annyira fejbevágott most ez, mint amikor saját állapotosságomról tudomást szereztem, s ha az emlékezetem nem csal, az sem volt épp leányálom. Igen, megdöbbentő és sokkoló volt, hogy legjobb barátom ismét terhes, de ha tényleg mindennél jobban erre vágyott már évek óta, akkor most miért nem örül neki? Nem úgy tűnik, mint aki majd kiugrok a bőréből örömében. Biztos vagyok benne, hogy Chan nagyon jó apa lenne; vagy talán Innie attól fél, hogy az alfája az ígérete ellenére abortuszra küldené őt, s ezért sír? Vagy csak megijedt a rá váró felelősségtől?

- Ó... - ennyit tudtam csak kinyögni. A francba is Yongbok, szedd már össze magad! Innienek szüksége van rám, muszáj lelket öntenem beléje még mielőtt valami ostobaságra vetemedik. - De ez jó hír, nem? Mindig is babára vágytál, és most végre összejött - mosolyogtam rá kedvesen, azonban Innie továbbra is csak lekonyult szájjal pityergett. Nem erre a reakcióra számítottam, azt hittem, hogy örülni fog ha egyszer újra teherbeesik. - Vagy nem akarod mégse a babát? - tettem fel óvatosan a kérdést, próbálva értelmezni az omega nem éppen hétköznapi reakcióit.

- Hogy mondhatsz ilyet?! - rivallt rám zokogva, mire én csak bocsánatkérően szorítottam meg mancsát. - Perszehogy akarom őket!

- Ő𝘬𝘦𝘵? - szaladt nyomban ráncba a homlokom, hangom pedig vagy három oktávval feljebb csúszott.

Innie hangosan zokogva temette bele tenyereibe az arcát, én pedig hátát dörzsölgetve próbáltam megemészteni a hallottakat. Őket..., hogyha ez az amire gondolok... Jézusom. - Ikreket vársz?

- Igen...! Voltam orvosnál, öt hetesek a babáim. Már van szívhangjuk - hüppögött tovább, kerülve velem a szemkontaktust. - Jó, erre mondjuk lehetett számítani, de most nagyon meg vagyok ijedve, Felix.

Hát ezt meg tudom érteni. Én is borzalmasan megijedtem, amikor kiderült, hogy babát várok, Inniere pedig ezáltal dupla teher és felelősség is hárul az ikerterhesség miatt. Én lassan megszülök, de még mindig halvány lila dunsztom sincs afelől, hogy hogyan kell egy kisbabát ellátni, de Innienek legalább ott van Chan, aki biztosan örömmel fogadná a hírt.

Egyébként az, hogy Innie ikreket várjon, teljesen elképzelhető volt; Chan nagymamájának van egy ikerbátyja, s az alfa is egy ikerpár egyike, szóval azt kell mondjam, nem csoda, hogy a történelem harmadszorra is megismételte önmagát Bangéknál.

- Tudod, mit nem értek? Miért nem mondod el Channek? - csóváltam a fejemet, tanácstalanul fürkészve Innie vonásait. - Ott voltam, amikor megígérte neked, hogyha hamarabb teherbeesnél, mint ahogy én megszülök, akkor is megtartjátok, szóval nem értelek, Innie. - semmit sem értettem. Ha nekem lenne egy olyan kedves és törődő alfám, mint Chan, baj esetén az első dolgom lenne, hogy hozzá forduljak, de Innie úgy viselkedett, mintha félt volna valamitől.

- Bok, engem megesz a bűntudat... - fordult felém egész testében Innie, üveges tekintetét az enyémbe vájva. - Én nem véletlenül estem teherbe..., hanem csináltam egy hatalmas hülyeséget... - vallotta be, lesütve a szemeit.

- Úristen Innie..., ugye nem? - kaptam tenyeremet egyenesen a szám elé. Olyan volt, mintha egyik pillanatról a másikra a fejemben felkapcsolták volna a villanykapcsolókat, akkora megvilágosodás ért. Nem, Innie sosem tenne ilyet, ő nem ilyen omega.

- De... - kezdte ismét itatni az egereket. - Amikor Thaiföldön nyaraltunk Channel, egyik éjszaka nagyon kimerült voltam az egész napos kirándulás után, és a halott babámmal álmodtam, amint szellemként visszatérve gyilkosnak nevezett, és azt mondta gyűlöl, amiért elvettem tőle azt az alapvető emberi jogot, hogy élhessen. Az álmom másik felében pedig folyamatos gyereksírást hallottam, de akárhogyan is próbáltam megtalálni a babát, nem ment, mert... meghalt. Én nem akartam bántani senkit, csak annyira szerettem volna már én is egy kisbabát, és elképesztően irigy lettem rád, hogy neked hamarosan lesz. Akartam kapni még egy esélyt az élettől, hogy bebizonyítsam, mindent megbántam, de Channél ezt a témát már fel sem mertem hozni, mert még a végén őrültnek hitt volna. Egyik este elég sokat ittunk, aztán persze lefeküdtünk, utána pedig nem tudom mi történt velem, elborult az agyam, és nem vettem be a fogamzásgátlót, pedig előtte sosem tettem volna ilyet. Persze aztán már megbántam, de úgy voltam vele, hogy mi baj lehetne; eddig mindig becsülettel szedtem, a fogamzásgátló szedése után pedig elvileg nehezebb teherbeesni, így elhitettem magammal, hogy nincs okom félni. Csak aztán nem jött meg, és folyamatosan hánytam, ugyanolyan tüneteket produkálva, mint évekkel ezelőtt. Bepánikoltam, és rögtön elmentem az orvoshoz, ő pedig mutatta az ultrahangon, hogy nem egy, hanem két babát várok. Elképesztően kiborultam, még hazamenni is féltem, ráadásul Channek el sem mertem mondani, mondjuk észrevette rajtam, hogy valami nem klappol, de én ezt egyszerűen képtelen vagyok neki elmondani. Undorító amit tettem, de teljesen kétségbeestem, és mostmár nem tudom visszacsinálni. Rettegek neki elmondani; szerinted velem maradna úgy, hogy eljátszottam a bizalmát? Megkaptam amit akartam, de milyen áron...? Ő még nem akart gyereket... - csuklott el a hangja a mondandója végeztével.

Tátott szájjal, és tikkelő szemekkel hallgattam végig Innie történetét; s közben kedvem támadt volna nekem is elsírni magam.

Kétségtelen, Innienek segítségre van szüksége; nem normális dolog az, hogy a meg nem született babájáról képzeleg, utána pedig ilyeneket csinál. Nem tudom felfogja-e tettei súlyát; ő most lényegében, csúnya így mondani, de felcsináltatta magát a párjával, aki rohadtul nem egyezett bele még a gyerekvállalásba. Remek, most itt áll ikrekkel a hasában, összetörten, bűntudat által kínozva, s fogalma sincs hogyan tovább. Biztosan megbánta, de ezen már sajna nem tud változtatni.

Bár valamelyest megbotránkoztatott engem az omega tette, mégis elképesztően sajnáltam őt, amiért nap mint nap szenved. Nem tudom hogyan segíthetnék neki, s akármennyire is undorítónak tartom azt amit tett, mégsem szerettem volna még én is leteremteni szegényt, hiszen már így is éppen eléggé a padlón van, ezért visszanyeltem a legelső reakciómat, ami a ráripakodás lett volna.

- Én nem tudom mit mondhatnék erre - szólaltam meg egy kis idő elteltével, mikor már valamelyest sikerült feldolgoznom magamban a hallottakat. Akármennyire is szerettem volna őt megnyugtatni, egyszerűen a szavak nem jöttek a számra. - Talán annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ez nem normális dolog, és jobb lenne neked, ha visszamennél ahhoz a pszichológusodhoz... - hoztam fel óvatosan ezt az eléggé kínos témát.

- Nem vagyok őrült! - ugrott nekem rögtön.

- Én nem ezt mondtam - feleltem, továbbra is próbálva legalább én higgadt maradni. - De azt be kell látnod, hogy baj van veled. Figyelj rám Innie, szeretnél megadni mindent a kisbabáidnak? - fordultam felé, tappancsommal az arcára simítva.

- Hogyne - szipogott az omega.

- Akkor el kell menned dokihoz, hogy egészséges legyél. Megígéred ezt nekem?

- Meg - pihegte a fiúcska. - És Channel mi lesz? Én nem merem neki elmondani.

- Figyelj, Chan sem hülye, azonnal rájönne, hogy sunnyogsz. Óvszert nem használtok, így az ember nem esik csak úgy teherbe ha szedi a fogamzásgátlót. Ha azt akarod, hogy tiszta legyen a lelkiismereted, akkor el kell mondanod neki mi történt. Ráadásul a babák ott a hasadban az övéi is, szóval még egy okkal több, amiért joga van róla tudnia.

- Haragudni fog rám nagyon - hunyta be szemecskéit. - Ha elhagy, én akkor inkább megölöm magam...

- Na jó Innie, ezt most fejezd be! - ragadtam meg az omegát a vállainál fogva, majd az álla alá nyúltam, ezzel kényszerítve őt, hogy a szemembe nézzen. Megijesztett ezzel a kijelentésével, ugyanis tudom, hogy a fiú hajlamos az öngyilkossági kísérletekre, és nem csak üresbe dobálódzik ilyen nagy szavakkal.

Innie agyában mintha valami láthatatlan blokk lenne, és úgy tűnik képtelen felfogni, hogy Chan túlságosan szereti őt ahhoz, hogy szakítson vele. Igen, biztosan haragudni fog, de egy idő után megenyhül, és meg fogja érteni, hogy Innie mit miért tett. Hiszek abban, hogy van annyira stabil kapcsolatuk, hogy túllendüljenek ezen, s a kisbabákkal egy új életet kezdjenek, immáron egy családként. - Figyelj, egy erős omega vagy, nem adhatod fel! Felelősséggel tartozol mostmár a kisbabáid iránt, így muszáj erősnek lenned! Erre vágytál már mióta, most pedig babácskáid lesznek attól az alfától, akivel le akarod élni az életedet! Lesz ami lesz, minden rendbe fog jönni, az öngyilkosság pedig ne is jusson az eszedbe! Te ettől bátrabb vagy Innie! El kell mondanod Channek mihamarabb, jobb túllenni rajta!

- Jó, el fogom neki mondani, és elmegyek pszichológushoz is, ígérem - sóhajtott fel Innie, íriszeiben pedig ismételten könnyek jelentek meg. - Megölelsz, kérlek?

- Hát persze - eresztettem meg egy apró mosolyt, majd szorosan magamhoz öleltem legjobb barátomat, már amennyire azt pocakom engedte. - Shhhh, minden rendben lesz, pici Innie... - duruzsoltam a fiúcska fülébe.

Nem tudtam mi lesz vele, velük, de az egyetlen megoldást mindenképpen Chan jelenti. Dühös lesz Inniere, az biztos, de ő az egyedüli, aki ténylegesen lelket tud önteni legjobb barátomba. Az alfa nem tagadná meg a közös gyerekeiket. Szerintem Innie attól is fél, hogy Yugyeomhoz hasonlatosan Chan is elküldené őt abortuszra, megszegve ezzel az eddig tett ígéreteit. Innie nem élne túl még egy abortuszt, ezzel mindannyian tisztában vagyunk. De Innie téved, Chan sosem kényszerítené őt ilyesmire; ő nem Kim Yugyeom, ő Bang Chan - ezt kéne Innienek is tudatosítania.

- Kicsim, mit csináltok itt? - hallottuk meg magunk mögött hirtelen Chan hangját, mire azonnal kibújva az ölelésünkből pillantottunk a pizsamában álló alfára, reménykedve abban, hogy az eddigi beszélgetésünkből mit sem hallott.

- Semmit, csak lelkiztünk - feleltem, ezzel úgymond magyarázatot adva arra, hogy Innienek miért pirosak a szemei a sírástól.

- Fiúk, gyertek be, megfáztok! Gyere Innie szívem, bújj be még egy kicsit mellém, át kell melegedj - mosolygott az omegájára, a kezét nyújtva felé.

- Majd beszélünk, Lix - vetett rám még egy hosszabb pillantást Innie, majd elfogadva Chan feléje nyújtott kezét be is mentek az apartmanba.

Mikor Innie és Chan beértek, magamra hagyva engem, levegőmet kifújva dőltem hátra a kerti hintaszékben, kezeimet pedig a pocakomra vezetve kezdtem azt simogatni. Csak most látom, hogy mekkora őrültség lett volna elvetetni a saját kisbabámat. A terhesség óta én is érzékenyebb lettem erre a gyerektémára, így teljesen megértem Inniet, aki még mindig az évekkel ezelőtti traumát okozó abortusz miatt szenved. Szerettem volna rajtuk segíteni, de ez az ő kettőjük dolga, én nem szeretném magam beleártani abba. Megadom Innienek a lehetőséget, hogy maga valljon Channek, mert ha tovább beszél az öngyilkosságról, akkor kénytelen leszek én lépni, mielőtt az omega kárt tesz magában, vagy akarva-akaratlanul a kisbabáiban is. Érthető; ha magát bántja, azzal a kicsiknek is árt.

Pár percnyi gondolkodás után kezdett ténylegesen hűvössé válni a hajnali levegő, így kardigánomat méginkább összehúztam magamon, majd felállva a hintaszékből én is besiettem az apartmanba. Lábujjhegyen tipegve lépdeltem fel a lépcsőn az emeletre, ahol továbbra is nagyrészt síri csend honolt, mindössze annyi hallatszott, hogy Innie és Chan halkan beszélgetnek a szobájukban.

Nyilván Innie még nem vallott neki, hanem csak szimpla, hétköznapi dolgokról beszélgettek. Mindegy, nem az én dolgom, nem kéne idő előtt beleártanom magam.

Fejemet megrázva nyitottam be a Hyunjinnal közös szobámba, abban a hitben ringatva magamat, hogy az alfa még biztosan az igazak álmát alussza, de tévedtem. Mikor benyitottam, akkor ugyanis az első dolog ami a szemem elé tárult, az Hyunjin méretes férfiassága volt, ami az éjszaka még bennem táncolt, mivel a szőke szemérmetlenül terpeszkedett az ágyon, egy szál faszban, ha vulgárisan szeretném kifejezni magam. Miért vetkőzött ez le?! Jézusom, ez a pasas egyszerűen nem komplett!

____

Mára az utolsó rész, remélem mindenkinek elnyerte a tetszését🥺 ha van kedvetek megírhatjátok a véleményeteket, örülnék neki🥺❤️❤️