🪷

...

Reggel fájdalmas, s már már hasogató fejfájásra ébredtem. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mégis hol vagyok, szemeim pedig olyannyira ki voltak száradva, hogy még lehunyva tartani őket is fájdalommal járt, így esélyem sem volt lecsekkolni, hogy mégis hol vagyok. Fejemen és szemeimen kívül sajgott még a  hátgerincem, a lábaim és megmagyarázhatatlan módon a fenekem is fájdogált. Mi a franc történt az éjjel?

Tíz percnyi újabb szundikálás után végre valahára megmakacsoltam magam, és nagy nehezen kinyitottam megviselt íriszeimet, hogy legalább körbenézhessek. Fáradt szemecskéim ezt követően azonban rugóként pattantak ki, mikor meztelen valóm mellett az ágyon megpillantottam három ruhátlan alfát.

- Miafasz?! - sikoltottam fel riadtan, majd reflexszerűen nyúltam a paplanért, hogy az anyaggal eltakarhassam kényes testrészeimet.

A szívem olyan hevesen kezdett dobogni ijedtemben, hogy azt hittem mindjárt kiugrik a helyéről. Rettentően félelmetes az a szituáció, amikor az ember felébred három másik férfivel meztelenül egy ágyban egy görbe éjszaka után, amiből szinte semmire sem emlékszik. Annyi még megvan, hogy Hyunjin odaszúrt valamilyen fájdalmas megjegyzést az este folyamán, ami kiakasztott, így gondolkodás nélkül mentem bele a drogfogyasztásba, de én ezt nem akartam. Lefeküdtem volna velük? Ne, ne, ne, ne, ne...!!!

- Mi a franc van? - emelte fel kócos fejét Taehyung Hyunjin és Changbin közül, egyenesen rámnézve. - Baszki Jin, a karomon fekszel! Már teljesen el van zsibbadva! Húzzál odébb! - bökte meg a már szinte rajta fekvő Hyunjin oldalát a modell, mire az nyűglődve odébbgurult néhány centimétert.

- Mi-mi-mi történt az éjszaka? - érdeklődtem szapora pulzussal, azonban úgy tűnt, hogy a három hálalnyugodtan pihengető alfát nem különösebben foglalkoztatták olyan dolgok, hogy mégis miképp kötöttünk ki egy ágyban.

- Engem ne kérdezz, nekem feketelyuk a tegnap éjszaka - motyogta vissza Changbin, lehunyt pislogókkal.

- Én csak arra emlékszek, hogy dugtunk - osztotta meg velünk egyetlen emlékfoszlányát Taehyung, majd erősen megdörzsölte táskás szemeit.

- Dugtunk?! Hah?! És ezt ilyen nyugodtan mondod?! - kaptam a szívemhez, s abban a pillanatban komolyan úgy éreztem, hogy mentem megüt a guta. Baszki, ha ezt Jungkook megtudja, hogy lefeküdtem azzal a fiúval, akibe ő már évek hosszú sora óta szerelmes, akkor búcsút inthetek a barátságunknak. Én nem akartam lefeküdni a modellel, hiszen nekem nem is tetszik, ráadásul sosem szándékoztam felrúgni egy jöttment alfa miatt a barátságunkat Jungkookkal. Éreztem, amint a bűntudat szinte tűzként emészti fel minden egyes porcikámat, az pedig már csak mellékes volt, hogyha minden igaz, akkor ismételten összegabalyodtam az exemmel is.

- Hát de most mit kell ebből ekkora ügyet csinálnod? - szólt bele a beszélgetésbe Hyunjin is, a szemeit forgatva vájva vele a tekintetét az enyémbe. - Látjátok srácok, pont erről beszéltem; Felix elképesztően prűd, és állandóan elefántot csinál a bolhából is. Most is, dugtunk egyet, erre úgy csinál, mintha legalábbis megerőszakoltuk volna, mikor ő is akarta! Lix, arra nem emlékszel, hogy hogy sikoltoztál itt a farkunktól az éjszaka?! - emelte fel a hangját, mire a torkomat a sírás kellemetlen érzete kezdte fojtogatni.

- Hogy lehettek ekkora seggfejek?! - tört ki belőlem a zokogás, és könnyáztatta tekintettel kezdtem visszakapkodni magamra az ágy mellé lehajigált ruhaneműimet. - Én ezt nem akartam, ez egy hiba volt!

- Persze, nem akartad - horkantott fel Taehyung, továbbra is békésen feküdve a két alfa között. - Jaj, ne drámázz már! Dugtunk egy jót, nem kell ezt így felfújni - próbált engem lecsillapítani a modell, természetesen sikertelenül.

Az még csak hagyján, hogy úgy éreztem magam mint egy ribanc amiatt, hogy egyetlen éjszaka alatt egyszerre három férfival keféltem, de még ennek tetejében egy igazán válogatott társasággal keresztezték egymást az útjaink. Az exem, a zűrös srác és a barátom szerelme. Szép.

- Legalább védekeztünk?! - kérdeztem elkeseredetten, belekapaszkodva az utolsó szalmaszálba, hiszen már csak az hiányzott volna, hogy ennek a fAnTaSzTiKuS éjszakának meglegyen a gyümölcse is.

- Dehogy - vonta meg a vállát Changbin. - Gumink nem volt, te meg bizonygattad, hogy van valami hetvenkét órás fogamzásgátló - magyarázta az alfa.

Lesápadva néztem végig a három fiún, akiknek konkrétan teljesen mindegy volt az, hogy én mit érzek, s az, hogy ennek az estének igen súlyos következményei lehetnek. Még arra sem méltattak, hogy egyáltalán magukra kapjanak valami ruhát, hanem továbbra is anyaszült meztelenül heverésztek az ágyon, leszarva mindent maguk körül.

- Tudjátok mit? Mind a hárman rohadjatok meg, ti kanos majmok! Ha pedig erről bárkinek is egy szót is szólni mertek, akkor azt garantálom, hogy nagyon meg fogjátok bánni! - pityeregtem a mutatóujjammal hadonászva feléjük, őket azonban ez sem hatotta meg.

- Oké drága, haragszol, viszont orgazmus közben úgy sikoltoztál, hogy a legkevésbé sem úgy tűnt, hogy nem akarod - vetette oda Hyunjin, majd összekuncogott a két másik baromarcúval, Taehyunggal és Changbinnal, én pedig annyira felhúztam magam, hogy úgy véltem ideje lenne távoznom.

- Bekaphatjátok - jelentettem ki szipogva, majd fejemet rázva kirobogtam Chan alagsori vendégszobájából, a három nagyképű alfa pedig egy emberként kiáltott utánam búcsúzóul.

- Te már tegnap megtetted!

Rohadjanak meg, basszák meg! Hogy lehetnek ennyire bunkók és gyerekesek huszonévesen?! Egyszerűen felfoghatatlan, minél előbb el kell tűnnöm innen, mert megőrülök!

Lábacskáimat gyorsan rakosgatva egyiket a másik után siettem vissza a nappalihoz hasonlatos alagsori szobába, ahol az iszogatásunk zajlott, hogy táskámat felkapva elhúzhassam a csíkot a Bang házból. Persze ez nem Chan ellen irányult, egyszerűen csak el kellett menekülnöm ebből a házból mielőtt azok hárman kijönnek a szobából és tovább cikiznek neadjisten Jungkook füle hallatára. Apropó Jungkook!

Az omega az említett szoba kanapéján szuszogott, s szemmel láthatóan még mélyen aludt a drog és alkoholmámor következtében. Meglátva őt a lelkiismeretem ismételten megszólalt, s legszívesebben visszapörgettem volna az idő vaskerekét, hogy meg nem történtté tehessem az eseményeket. El sem tudtam képzelni, hogy hogy fogok mindezek után Kookie szemébe nézni, de úgy véltem, hogy ezen ráérek később agyalni, hiszen most az elsősleges célom az volt, hogy minél hamarabb kereket oldhassak innen.

Halkan odalopakodtam a táskám mellé, nehogy véletlenül felébresszem a szuszogó Jungkookiet, és magyarázkodnom kelljen, majd felkapva a holmijaimat nemes egyszerűséggel kirohantam az alagsorból.

Eszembe sem jutott elköszönni sem Chantól sem Innietől, akárhol is voltak, így csak céltudatosan kivágtam a Bang ház ajtaját, és kiléptem a fojtogató légkörből a friss levegőre.
Megalázva és kihasználva éreztem magam, ennek ellenére mégis úgy döntöttem, hogy mielőtt hazamennék, elugrom az omegaspecislista orvosomhoz, hogy felírassak vele esemény utáni fogamzásgátló tablettát, nehogy a végén még mindezek tetejében teherbe is essek, ha már ezek a barmok képtelenek voltak gumit húzni a farkukra. Most kezdtem el csak igazán átkozni a bolond fejemet amiért nem szedtem ezidáig fogamzásgátlót.

Mivel pénz szerencsétlenségemre nem volt nálam, hogy taxit hívjak, így jobb híján gyalog kellett megtennem a rendelőig vezető utat, ami bár nem volt hosszú, én mégis több kilométernek éltem meg a másnaposság és a drog hatásának elmúlása miatt. Tisztában voltam azzal, hogy körülbelül úgy festhettem, mint akit a tehén szájából rángattak volna ki; kócos haj, gyűrött ruhák, de egyszerűen muszáj voltam meglátogatni az orvosomat, mivel minél hamarabb be kellett vennem azt a tablettát, s csak reménykedhettem, hogy használni fog.

Egy kupac szerencsétlenségként léptem be az omegaspecialista várótermébe, ahol a reggeli órákban csupán egy terhes fiú ücsörgött, pocakját elnézve pedig körülbelül az ötödik hónapban járhatott. A fiatalnak kinéző fiú épp egy terhesmagazint tartott a kezében, érkezésemre azonban felkapta a buksiját.

- Szia - mosolyodott el, majd tekintete nyomban aggódóvá vált amint végigmért. - Hé, jól vagy?

- Persze, persze jól vagyok - bólogattam, elég bizonytalanul állva a lábamon. - Dr. Choi már itt van? Mondd, hogy rendel ma - tudakoltam kétségbeesetten.

- Perszehogy rendel, különben miért lennék itt? - kuncogta el magát a sötétbarna hajú fiúcska, majd egy sóhaj kíséretében letette a maga melletti székre a babamagazint. - Ülj le nyugodtan, rosszul festesz. Figyelj, ha sürgős, akkor szólhatok Dr. Choi-nak, hogy vegyen be előbb téged - ajánlotta fel kedvesen, én azonban csak lágyan megráztam a fejemet, miközben lehuppantam két székkel odébb.

- Nem akarok betolakodni eléd, hiszen te voltál itt előbb.

- Nem tolakodsz, én ajánlottam fel - felelte barátságosan, keresztbe rakva a lábacskáit. - Én ráérek várni, a kis pocaklakó neme úgyis várhat még egy kicsit - simított rá a már alaposan dudorodó pocakjára, amit elképesztően aranyosnak tituláltam.

- De jó, hány hónapos a baba? - érdeklődtem barátságosan a kisbabáról, ha már a váróteremben megismert fiú is kedves volt velem az imént.

- Most járok az ötödik hónap végén - tájékoztatott, íriszei csillogásából pedig megállapítottam, hogy az omega már nagyon várhatja a kisbabája születését. - Nem akarok személyeskedni, hiszen csak most találkoztunk, de te is... - pillantott le a hasamra. - Te is babát vársz?

- Nem! Jaj, dehogyis! - ráztam meg a fejemet kétségbeesve. - Vagyis, épp azon vagyok, hogy ne legyek várandós. - ismertettem a fiúval az ittlétem valós okát.

- Óh, értem. Akkor tényleg te menj be előbb, hiszen minél később jutsz hozzá az esemény utáni tablettához, annál kisebb az esélye, hogy hatni fog - értett velem egyet a fiú, majd hirtelen a fejéhez kapott. - Milyen tapintatlan vagyok, hisz' be sem mutatkoztam; Park Jimin vagyok - nyújtotta felém a tappancsát.

- Lee Felix - mutatkoztam be én is.

- Óh, milyen külföldi neved van, nagyon szép - dicsért meg kedvesen, a következő pillanatban azonban kicsapódott Dr. Choi rendelőjének ajtaja, a helyiségből pedig egy ismeretlen, fiatal férfi lépett ki.

- Park Jimin, jöjjön be - intézte szavait a férfi a mellettem ülő terhes omega felé.

- Dr. Choi, ennek az úriembernek sürgősebb, szóval vegye be előttem, én tudok várni - mutatott felém Jimin, majd a következő pillanatban megcsörrent csillámokkal kidekorált telefonja, amit nyomban fel is vett. - Szia Szívem! Nem, még itt vagyok az orvosnál...!

- Rendben, akkor jöjjön be - biccentett egyet felém a számomra ismeretlen orvos, akit még a büdös életben nem láttam itt. Netalántán rossz helyre jöttem volna? Én Dr. Choi-hoz, az idős omegaspecialistámhoz jöttem, akihez már évek óta járok, arról viszont nincs tudomásom, hogy ki ez az ember, de jobb mint a semmi. Csak írjon ki nekem egy esemény utáni tablettát és kész.

- Elnézést Uram, de Dr. Choi hol van? - érdeklődtem a fiatal férfitől, mikor az becsukta magunk után a rendelője ajtaját. - Mert tudja, én igazából hozzá jöttem...

- Óh, ő a nagyapám, de már nyugdíjba vonult, így a praxisát én vettem át tőle. - vágott bele a szavamba, leülve az asztala mögé. - Nem tudta? - kérdezte, látva az értetlen ábrázatomat.

- Ööhm, nem? De mostmár tudom - nevettem el magam kínosan a kialakult helyzet abszurditása miatt. - Esetleg leülhetek? - böktem az orvos asztalának másik felén lévő szék felé, ugyanis a drog kiürültével szédülési rohamok törtek rám időről időre.

- Csak nyugodtan - biccentett egyet a doki, majd miután elfoglaltam a helyem, a férfi összefonva az ujjait pillantott rám. - Akkor, először is bemutatkoznák; Dr. Choi San vagyok, és mostantól én leszek az orvosa, hacsak nem azért jött, hogy átmenjen egy másik doktorhoz - kuncogott fel saját poénján.

- Nem terveztem - ingattam a fejemet.

- Akkor kérem mondja a nevét, és kikeresem az adatait a gépen a rendszerben - kérte Dr. Choi.

- Lee Felix - árultam el a nevemet, a doki pedig ujjaival szinte csapdosni kezdte a számítógép billentyűzetének a gombjait, miközben kikereste a kórtörténetemet és a személyes adataimat.

- Rendben, meg is találtam magát - hümmögött. - Szóval, kedves Felix, mi a panasza? - támaszkodott a könyökeire.

- Igazából semmi, csak szeretném ha felírna nekem esemény utáni fogamzásgátlót - hozakodtam elő a kérésemmel, amit bár elég kínos volt egy számomra idegennel megtárgyalni, de csak ő tud nekem orvosként ebben segíteni.

- Értem. Lenne pár kérdésem, ugyanis azt gondolom tudja, hogy az esemény utáni tablettát receptre írják. Először is, hetvenkét órásat, vagy százhúsz órásat szeretne igényelni? - tudakolta.

- Hetvenkét órásat - feleltem.

- Rendben. Használta már a sürgősségi fogamzásgátló tablettát ezelőtt?

- Még nem, de csak nem lehet túl nehéz - nevettem el magam kényelmetlenül.

- Nem is az, csupán kilencven százalék, hogy használni fog. Rendben, Felix, hány kilogramm a testsúlya?

Mik ezek a kérdések? Honnan a ménköves ménkűből tudjam, hogy hány kiló vagyok? Nem szoktam szabadidőmben a mérlegen ácsorogni az Isten szerelmére!

- Nem tudom, körülbelül ötvenöt és hatvanöt közt lehetek - válaszoltam végül.

- Rendben, értem. S még egy kérdés; miért igényli a sürgősségi fogamzásgátló használatát? A szexuális aktus során nem megfelelően történt a védekezés, vagy egyáltalán nem védekeztek? - kérdezett rá az egyik legkínosabb részletre. Még jó, hogy arra nem volt kíváncsi ez a pasas, hogy egyszerre hány emberrel bújtam ágyba. Nonszensz.

- Egyáltalán nem történt védekezés - vallottam be szégyenkezve.

- Nyugodjon meg, nem kell szégyellnie magát, ez bárkivel megeshet - mosolygott rám biztatóan. - Rendben, elküldtem az egészségügyi kártyájára a receptet, nyugodtan menjen, és vegye ki a tablettát. Azonban vigyázzon, mivel ezeknek a tablettáknak nagyon magas a hormontartalma, így felboríthatják a tüzelés ciklusát is - figyelmeztetett, én pedig figyelmesen végighallgatva vettem tudomásul a fogamzásgátló tablettához fűződő instrukciókat.

- Értem, köszönöm szépen Dr. Choi - álltam fel a székről. - Viszontlátásra - köszöntem el, kifelé indulva a szobából.

- Viszontlátásra Felix, s kérem szóljon Park Jiminnek, hogy jöhet be - intett felém a doki, mikor kiléptem a rendelőjéből.

A váróteremben megismert Park Jimin elképesztő ujjtechnikával nyomogatta a telefonját a széken ülve, gondolom, éppen valamiféle telefonos játékot játszhatott, amíg én odabenn tartózkodtam, érkezésemre azonban felkapta a kobakját.

- Oh, Felix - mosolygott édesen. - Minden rendben?

- Igen, a doki üzeni, hogy mehetsz be - adtam át neki Dr. Choi üzenetét.

- Óh, nagyszerű - csapta össze a tappancsait Jimin, majd táskájába dobva a telefonját domborodó pocakja dacára rugalmasan felpattant a székből. - Oké Felix, minden jót, majd még látjuk egymást - intett nekem jókedvűen, majd beletúrva a hajába szabályosan beszambázott Dr. Choi rendelőjének szobájába.

Reméltem, hogy minden rendben lesz Jimin születendő kisbabájával, s hogy kiderül a neme is, azonban ebben a percben sokkal fontosabb feladat várt rám. El kellett mennem mihamarabb a legközelebbi gyógyszertárba, hogy bevegyem a Dr. Choi által felírt tablettámat, mielőtt még túl késő lenne.

Bár fáradtságom és lehangoltságom mit sem változott, mégis egyszerűen szükségem volt azokra a pirulákra, így ismételten megmakacsolva magam elvonszoltam magam a legközelebbi gyógyszertárig, pechemre pedig pont azt a patikát sikerült kifognom, ahol Hwang kibaszott Hyunjin édesanyja dolgozik.

Köszönöm annak aki elolvasta🥺❤️