🪷

- Nem akarom, hogy fájjon neked - ingatta a fejét, rásimítva forrón izzó orcámra. - Azt akarom, hogy sose felejtsd el ezt az estét... - pusmogta, miközben csigalassan befelé kezdett nyomulni szűk mézesbödönömben.

Nem tudom, hogy a figyelmessége, vagy a  behatolás közbeni beszélgetés hozta meg végül a gyümölcsét, mindenesetre nem éltem meg fájdalmas folyamatként az egészet, pedig a férfiassága sokkal vaskosabb, mint egy-egy ujj.

Annyi volt, hogy egy rövid ideig éreztem azt a bizonyos feszítő érzést hátsó felemben, ami aztán természetesen alábbhagyott, s már az a mennyei telítettségérzet maradt meg bennem.

- Minden oké? - érdeklődött elhaló lélegzettel Hyunjin, mikor már sikeresen szinte tövig nyomta magát bennem.

- Persze - fújtam ki a tüdőmben tartott levegőmet. - Csókolj meg! - kértem.

Hyunjin kezeivel megtámaszkodott háton fekvő valóm mellett, gondosan ügyelve arra, nehogy véletlenül megnyomja a hasamat. Ebben az állapotban sajnos nem feküdhetett rám, akármennyire is szenvedélyesebb lett volna szorosan egymáshoz simulva lépni át a gyönyör kapuját. Persze ez nem éppen lehetett neki a legkényelmesebb pozitúra, ugyanis támaszként használt karjain szinte azonnal kidagadtak az erei, de még mindezek ellenére is kérésemnek eleget téve lehajolt hozzám, hogy egy érzelmes csókban részesítsen. Csók közben lassan elkezdte mozgatni a csípőjét is, így az engem ért ingerek miatt kénytelen voltam belenyögni a csókunkba. Láttam rajta, hogy nem kényelmes neki, és az igazat megvallva nekem sem volt az, mert fájt a hátam, de ez most valahogy egyikünket sem érdekelt. Csak az lebegett a szemünk előtt, hogy zavartalanul egymáséi lehessünk.

- Ez így jó? Csináljam lassabban vagy gyorsabban? - kérdezgetett közben Hyunjin, adva egy finom puszit az ajkaim után az elhanyagolt nyakamra is.

- Egy kicsit gyorsíts... - lihegtem.

Hyunjin eleget téve utasításomnak, ezúttal sokkalta gyorsabban kezdte mozgatni a csípőjét, mégis egyidejűleg tartva azt az érzéki vonalat a szeretkezésükben. Kínomban Hyunjin mellettem támaszkodó karjait markolásztam, miközben éreztem magamon a közelgő kielégülés jeleit.

- Hyu..., én mindjárt... - akartam neki jelezni, hogy számomra itt a vég, Hyunjin azonban ekkor kétségbeesetten az ajkaim után kapott, hogy egy heves csók kíséretében lépjem át az orgazmus kapuját.

Legszívesebben torkom szakadtából sikítottam volna az élvezettől, viszont vissza kellett fognom magam, hiszen a többiek mindössze egy szobával arrébb tartózkodnak. Hátam ívbe feszült, péniszkém pedig szökőkútként kezdte magából kilövellni a ragacsos nedűt, amiből jutott mindenhova; a takaróra, rám, de még Hyunjinra is, aki pár erőteljesebb lökés után egy férfias morgást követően hanyatlott le mellém az ágyra.

Az orgazmust követően másodpercekig csak lihegtünk, ziháltunk, illetve levegő után kapkodtunk, majd a másik felé fordítva a fejünket kiszámított szinkronban tört ki belőlünk a jóízű kacagás.

- Annyira jó volt, Bok - nevetett Hyunjin, s nem kerülte el a figyelmemet, hogy továbbra is Yongboknak szólított, ami eddig abszolút nem volt rá jellemző. Szex után mindig újra Felixnek hívott. - Még annak ellenére is, hogy majd kiugrott a vállam, olyan kurva kényelmetlen volt.

- Nekem is fájt közben a hátam, nehogy azt hidd, hogy nem! - csaptam rá játékosan a férfi mellkasára. - De most komolyan; én nagyon élveztem. Annyira gyöngéd volt az egész... pont mint régen. - halkult el a hangom.

- Én is így éreztem - nyomott egy finom puszit a homlokomra Hyunjin, s felülve az ágyon lehámozta farkáról a telelőtt óvszert, majd kötve rá egy csomót az ágy mellé hajította azt. - Örülök, hogy most nem menekülsz el orgazmus után, mint a két legutolsó alkalommal. - jegyezte meg, visszafekve mellém.

- Ha akarnék se tudnék hova menekülni - vontam meg a vállacskáimat, közölve vele a tényállást. - Olyan jó veled, Hyu... - jelentettem ki aranyosan mosolyogva, viszont közben éreztem, amint pilláim egyre ólomsúlyúbbnak hatnak. Meg kell valljam, kissé kifárasztott most ez a szeretkezés, főleg az órákig elhúzódó utazás és a veszekedés után.

- Szeretnél aludni, Yongbok? Álmos vagy? Ha szeretnéd, akkor akár össze is bújhatunk - ajánlotta fel Hyunjin, mire a szívem azonnal a torkomba ugrott, a gyomrom pedig nyomban megremegett. Hwang Hyunjin össze akar velem bújni?! Álmodom?! Ha igen, akkor sose ébresszetek fel!

- Igen, csak felöltözöm, mert fázok - húztam el puháimat, hiszen most, hogy testemet már nem fűtötte a vágy, igencsak leesett a hőmérséklet a szobában. - Öltözz fel te is, mert meztelenül nem fogok veled összebújni. - emeltem fel szigorúan a mutatóujjamat.

- Félsz, hogy elcsábulnál, értem én - húzta az agyamat a szőke, mire csak a szememet forgattam.

Miután mindketten visszavettük a szobában elhajigált ruhaneműinket, visszafeküdtünk az ágyba, bebújva a jó meleg takaró alá. Hyunjin az éjjeliszekrényen álló eddig narancssárgás fényt kibocsátó lámpához nyúlt, leoltva azt, így a szobában egyetlen fényforrásként már csak a Hold ablakon beszűrődő sugarai szolgáltak. A szobában béke honolt, s bennem is a nyugodtság, illetve a harmónia dominált. Bár sötét volt a szobában, mégis tökéletesen éreztem, amint Hyunjin közelebb bújt hozzám az ágyban, átkarolva engemet, én pedig a férfi mellkasába fúrtam bele a szőke buksimat. Az alfa hol az oldalamat, hol pedig a pocimat simogatta, miközben éreztem, amint néha-néha beleszimatol a hajamba is. Nem bírtam megállni, hogy ne varázsoljak fel egy buta vigyort az arcomra, hiszen Hyunjin ezt úgysem látja.

- Jó éjszakát, Hyu - suttogtam visszafojtott hangon. - Szép álmokat!

- Jó éjszakát, 𝘠𝘰𝘯𝘨𝘣𝘰𝘬𝘬𝘪𝘦𝘮 - duruzsolta vissza, forró lehelete pedig megcsiklandozta még a tarkómat is, de a szívemet méginkább.

Ezek után jó lesz az éjszakám, hisz' Ő kívánta nekem ezt. Teste melege, és fenséges jelenléte, arra sarkal, hogy csak őt szeressem, hisz' Ő az én kedvesem.

...

A tegnap éjszaka egyszerűen csodálatos volt minden tekintetben. Már önmagában az is határtalan örömmel töltött el, hogy Hyunjinnal sikerült tisztáznunk az egész "Hwang Joong-ügyet", és mostmár hisz nekem, az pedig már csak a cseresznye volt a muffin tetején, ami utána történt. Hyunjin gyöngéd volt velem, figyelmes, s úgy éreztem ennél szerelmesebb már nem is lehetnék. Összebújva aludtunk el, ami miatt ismételten határtalanul boldog voltam, a gond csak az volt, hogy újfenn nem tudtam, hogy most tulajdonképpen mi van köztünk. Hányadán is állunk? Ha velem akarna lenni, azt már elmondta volna, vagy csak lassan akar haladni, így inkább kivár...? Esetleg csak barátság extrákkal amire vágyik, s közben együtt lenni nem akar velem? Nem tudom, mindenesetre őszintén remélem, hogy választ kaphatok rá a mai nap folyamán.

Viszont amilyen kellemes volt az éjszaka, olyan kellemetlen a reggel, ugyanis már hat órakor kidobott az ágy. Igazából jól aludtam, egészen addig amíg a baba el nem kezdett táncot lejteni a pocimban, megállás nélkül rugdosva belülről, így érthetően nem tudtam tovább aludni.

Mostanság sokszor csinálja ezt a kislányom, napközben nem zavar a mozgolódása, sőt, még aranyosnak is találom, viszont így elaludni igencsak körülményes. A hátam is fájt, és az igazat megvallva még a medencecsontomban is tompa nyomást éreztem, ezért már meg sem próbálkoztam ismét visszaaludni. Hyunjin ráadásul szinte egész végig hangosan horkolt, ami szintúgy zavart, de hiába bökdöstem, lökdöstem és próbáltam őt oldalra fordítani, hátha úgy abbahagyja, az alfa semmire sem reagált, így beletörődtem a nem éppen kellemes melódiába. Egy ponton pedig még a nyála is rám folyt, mivel a szőke olyan eltátott szájjal alszik, hogy abba bármelyik pillanatban belerepülhetne egy egész rajnyi darázs, szóval leszögezném, hogy Hyunjinnal nem éppen kellemes élmény együtt aludni.

Mikor felébredtem, és valamelyest magamhoz is tértem lélekben, hosszú percekig csak az ágyban fekve néztem a mellettem halkan szuszogó Hyunjint, feltérképezve arca minden egyes pontját. Az alfa fekvő pozíciójában szőke haja a homlokába omlott. Pilláit lágyan lehunyva tartotta, én pedig elképesztően gyönyörűnek láttam őt, hiszen ebben az állapotban nem színészkedett, hanem olyan volt, mint amilyen valójában. Az a Hwang Hyunjin volt, akibe beleszerettem.

Nem szerettem volna felébreszteni szegény Hyunjint; tudom, hogy sokszor nyugtalanul alszik, és könnyen felriad, így nyomtam egy apró puszit az alvó fiú szájára, majd hangtalanul leemeltem magamról a takarót, aztán kikelve az ágyból lábujjhegyen kiosontam a szobából.

Az emeleten síri csend honolt, ezért feltételeztem, hogy a többiek még javában alszanak, bár mondjuk mi mást is tennének hajlani hatkor? Valószínűleg csak én vagyok olyan mimóza, hogy már közvetlenül pirkadat után fent kuruttyolok egy nyaraláson, ahol pihennünk kellene.

A lehető legcsendesebben letipegtem a lépcsőkön, a konyha felé véve az irányt, hogy készítsek magamnak egy forró teát. Teljesen belefeledkeztem a konyhában való tevékenykedésbe; készítettem magamnak egy meggyes italt, majd azt kezdtem el szürcsölgetni, tenyereimet a meleg bögre köré fonva, hogy hideg tappancsaim e hatására átmelegedjenek.

Megannyi érzés kavargott bennem, de mégis úgy éreztem, hogy kezdenek szép lassan helyrejönni a dolgaim; kibékültünk Hyunjinnal, végre kiadhattam magamból Joong iránt érzett gyűlöletemet, apám is normálisan viselkedik velem mostanában, viszont valami mégsem stimmelt. Rossz előérzetem volt, s megérzéseim általában nem szoktak csalni. Éreztem, hogy hamarosan történni fog valami baljós.

Mikor csak úgy a tea szürcsölgetése közben unalmamban kipillantottam az apartmanunk üvegablakán, elhúzva a kék függönyt, az udvaron Inniet pillantottam meg, miközben háttal nekem ücsörgött az ottani hintaszéken, s láthatóan valamin nagyon el volt gondolkozva.

Homlokom nyomban ráncba szaladt, s értetlenül álltam az előtt a tény előtt, hogy legjobb barátom mégis miért kuporog kint egy szál maga ilyen korán, hiszen én is csak nemrég keltem, Innie pedig általában sokáig szeret lustálkodni az ágyban.

Már kiürült bögrémet gondolkodás nélkül csaptam le a konyhapultra, majd felkapva magamra az előszobában hagyott lábbelimet, és melegítőfelsőmet már ki is csaptam az apartman bejárati ajtaját, hogy kideríthessem mi ez az egész. Már tegnap is éreztem Innien, hogy valami nagyon nem stimmel vele, de nem volt lehetőségem rákérdezni a miértekre, most viszont nincs közönségünk, így biztos vagyok benne, hogy őszinte lesz velem.

Az udvarra kiérve nyomban arcon csapott a hűvös, hajnali levegő, a fű pedig dérrel volt beborítva, én pedig csak összehúzva magamon felsőmet - már amennyire azt pocakom engedte - lépdeltem oda egészen Inniehez.

Az omega lábacskáit felhúzva, összegömbölyödve ült egy pokróccal a hátán, s mikor közelebb értem hozzá, tisztán hallottam, hogy Innie sír.

- Innie... mi a baj? - tettem fel halkan a kérdést.

___

Köszönöm ha elolvastad❤️❤️🥺