🪷

....

Vissza a jelenbe:

Hát igen. Ez volt az én féltve őrzött titkom.

Bár ebben a történetben legfőképpen áldozatnak érzem magam, hiszen Hwang Joong kis híján megerőszakolt, ugyanakkor az én hibám is valahol, hogy eljutottam idáig. Ha nem maradtam volna ott, ha nem ittam volna annyit, ha nem viszonoztam volna eleinte a középkorú férfi kicsit sem normális közeledését, akkor talán mindez nem történt volna meg velem. A baj csak az, hogy túl sok itt a "ha", ami a feltételezésekhez kapcsolódik, így sosem tudom már meg, mi történt volna, ha az a "ha" ott nem volna.

Igyekeztem elterelni az egyre csak visszaköszönő emlékeimet arról a bizonyos délutánról, amiket Hyunjin most sikeresen megbolygatott bennem. Eszembe jutott mennyire rettegtem az azt követő időkben átmenni Hyunjinékhoz, nehogy véletlenül összefussak Joonggal, és befejezze amit akkor elkezdett. Eszembe jutott mennyire szégyelltem magam Hyunjin előtt, akinek akkoriban a bennem lévő leküzdhetetlen féltékenység miatt egyszer átnéztem a telefonját is, amiben rábukkantam egy bizonyos Kang Yeosang nevű fiúra, akivel Hyunjin csetelt. Ő volt az az omega, akivel Hyunjin azon a videón csókolózott, amit még Joong mutatott nekem, viszont miután elolvastam az ő és Hyunjin egymás közt lezajlott üzeneteit, megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy valóban nem történt köztük több egy csóknál. Megértem, hogy Hyunjint összetörte az, hogy együtt látott az apjával, de ő is jócskán tehet arról, hogy összegabalyodtam a családapával, ráadásul azt tudnia kellett, hogy a férfi mennyire durván bánt velem.

Törékenynek és elhasználtnak éreztem magam, s csak a babám gondolata tudott egy kis életet lehelni belém. Hah, Hwang Joong biztos egy utolsó ribancnak tart amiért még az sem biztos, hogy a fiától estem teherbe, de leszarom a véleményét. Ha pedig Hyunjiné a gyerek, akkor esküszöm az égre, elintézem, hogy Hwang Joong sosem láthassa az unokáját azért amit velem, velünk tett. Engem majdnem megerőszakolt, a fiát hátbaszúrta, elárulta a családját és megcsalta a feleségét. Persze én sem vagyok szent, de mégis melyik ember tesz ilyesmit mint ő?! Hogy képes a gyerekei szemébe nézni, valamint befeküdni a feleségével az ágyba?! És ami a legszomorúbb, hogy képes úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Fogadok, hogy Hyunjin testvérei, Yeji és Minhyun, illetve az anyjuk, Minna néni nem sejtenek semmit Joong félrelépéséről. Nem hiszem, hogy Joong, vagy akár Hyunjin beavatta volna őket ebbe a kínos titokba.

Mindegy, a családi dolgaik nem tartoznak rám, nekem most úgyis csak annyi a feladatom, hogy helyrehozzam a kapcsolatomat Hyunjinnal.

Miután Hyunjinnal visszatértünk az apartmanba, ő visszament a többi alfához beszélgetni, akik akkor éppen a nappaliban vihorásztak, mintha mi sem történt volna, én pedig ismét Innie és Jungkook társaságát kerestem. Mivel már elég késő volt, így rövidesen elérkezett a zuhanyzások ideje, hogy lassan mindenki elvonulhasson a saját szobájába lefeküdni. Az alfák szerint jobb lesz ha az éjjelezést holnapra halasztjuk, ma pedig elmegyünk kicsit korábban aludni, hogy másnap tovább bírjunk ébren lenni, és dorbézolni. Képzelem mi lesz itt, csak jól be akarnak baszni, már elnézést a kifejezésért, még szerencse, hogy az én állapotomban nem ihatok.

- Srácok, menjenek előre azok akik csak rövid ideig zuhanyoznak. Jómagám minimum fél óráig zuhanyozom, Innie kicsim is mindig lenyúzza a hátamról a bőrt, amiért elhasználom az össze meleg vizet, így nem akarom feltartani a sort - magyarázott nekünk Chan, próbálva valamiféle rendszert varázsolni a továbbiakat illetően, hiszen egy szempillantás alatt hatalmas üvöltözés kerekedett ebből a tusolás témából.

Végül azonban csak-csak sikerült megegyeznünk a sorrendet illetően; Jungkook ment legelsőnek, Innie másodikban, Changbin harmadiknak, Taehyung negyediknek, Chan pedig ötödiknek.

Utánuk következtem én, viszont a dudorodó pocakom miatt már egyre körülményesebbé vált a mosakodás, de végül sikeresen megbirkóztam a feladattal. Nem akartam, hogy a mellettem alvó Hyunjin esetleg majd büdösnek tituláljon.

Így estére a kislányom is rodeót rendezett odabenn, ugyanis igen gyakorta rugdosott, ami igencsak felvidított, hiszen már hosszú ideje ő az egyetlen értelme annak, hogy megbirkózzak az életem nehézségeivel. Tusolás közben szeretetteljesen simiztem a hasamat, remélve, hogy a kislányom valamilyen módon érzékel, majd miután végeztem, elköszöntem a már a saját szobáikban lévő többiektől.

Innie már félálomban pihegett Chan mellkasán az ágyban fekve, amaz szobában pedig Taehyung és Changbin az esti órák dacára hangosan csacsogtak, míg Jungkook valószínűleg kínjában nagyban telefonozott a saját ágyában.

A rövid búcsúzkodást követően pedig én is bebújtam a Hyunjinnal közös szobámba.

Felkapcsoltam az éjjeliszekrényen álló kislámpát, ami meleg narancssárgás színű fénnyel borította be a szobát. Az ott lévő franciaágy hatalmas volt, így befeküdtem az ágy jobb felére, magamra húzva egészen nyakig a jó meleg takarót.

Hyunjin következett a zuhanyzásban, így annak tudatában, hogy még egy jó pár percig egyedül maradok a közös szobánkban, addig felhívtam anyát, apát és Jenot is, hogy tájékoztassam őket; minden rendben van velem is és a babucimmal is. Azt persze kihagytam a röpke élménybeszámolómból, hogy Hyunjinnal mennyire összekülönböztünk Hwang Joong miatt. Ha apám megtudná, hogy mi történt köztem és a Hwang családapa között, akkor szerintem puszta kézzel kinyírna engem is és őt is. Illetve a sorrenden még vitatkozhatnánk.

Körülbelül tíz perccel később váratlanul nyílt a szoba ajtaja, amin Hyunjin lépett be, mindössze egyetlen fehér törölközővel a derekán. Az alfa tökéletes mellkasa tele volt meg nem szárított vízcseppekkel, s a szőke haja is nedves volt, akárcsak én, amikor megpillantottam őt.

Épp akkor telefonáltam apámmal, aki épp az ő szavaival élve a "barom Hwangról" faggatott, de amikor megpillantottam Hyunjint, akkor az elektronikus készülék szó szerint majdnem kiesett az ujjaim közül. Mogyoróbarna íriszeim kétszeresére tágultak, a lélegzetem pedig nyomban felgyorsult, s kénytelen voltam benyálazni az egy pillanat alatt kicserepesedett puháimat, ami valószínűleg elképesztően provokatívan hatott Hyunjin szemében.

Tekintetemet akaratlanul is éhesen végigfuttattam Hyunjin tökéletes testén, aki csak egy roppant vonzó félmosollyal az arcán figyelte meglepettségemet.

- Apa, most mennem kell, majd reggel hívlak - ráztam le egyik pillanatról a másikra az öregemet, akivel most is relatívan értelmesen el lehetett beszélgetni, azonnal bontva is a hívást, mielőtt még Hyunjin hangosan belekezdene a hülyeségei magyarázásába.

- Na megállj Yongbok, ne merészeld letenni! - zengett még a hívásból apám hepciás hangja, azonban azt követően a vonal már meg is szakadt, hallgatásra kárhoztatva szerencsétlen apát.

- Mondd, te hallottál már olyasmiről, hogy póló?! - förmedtem rá ezt követően a szőkére, aki úgy tűnt, továbbra sem tervez felvenni magára bármilyen textíliát, mert csak egy öntelt vigyorral az arcán ácsorgott nekidőlve belülről az ajtónak.

- A-a, az én szótáramban nem szerepel ilyen szó, ráadásul szerintem jobban tetszem így neked - vonogatta meg felém a szemöldökét a férfi. - Tudod Felix, gondolkoztam zuhany közben, és arra jutottam, hogy túl durván viselkedtem veled odakint az erdőben. Tudod mennyire hirtelenharagú vagyok, és olykor meggondolatlanságokat tudok mondani. Nem akartalak ribancnak nevezni, csak féltékeny voltam apámra, amiért ő is megérinthetett, és egyszerűen csak kicsúszott a számon. Elhiszek neked mindent, amit ott mondtál. Elhiszem neked, hogy miután már nem láttalak titeket, nem akartad az egészet, hanem apám kényszerített rá, de azt tudd, hogy nekem így is nagyon rosszul esett az, hogy megcsaltál vele. Persze én is smároltam másokkal, talán pont ez az oka, hogy most ezt így higgadtan át tudtam gondolni. Eddig forrt bennem a düh, és kerestem a felelőst a történtekért, miközben csak bele kellett volna néznem a tükörbe. Őszintén sajnálok mindent, Lix.

- Hyunjin... ezt most komolyan így akarod megbeszélni? Nem éppen jó pillanat egy komoly témára - néztem végig a fiún feszengve, aki továbbra is szinte meztelenül ácsorgott az ajtóban. - Inkább öltözz fel, nemhogy megfázol.

- Aggódsz értem?

- Hyunjin, ne csináld ezt - nyüszítettem fel, beharapva az alsó ajkamat. - Itt a ruháid, öltözz fel, ne meztelenkedj már! - parancsoltam, majd felnyalábolva az alfa mellettem heverő ruháit szabályosan a fiú felé hajítottam azokat. Ha komolyan szeretne velem beszélgetni, akkor először adja meg a módját, és ne a nudizmust népszerűsítve prédikáljon itt nekem.

- Miért ne meztelenkednék? Anyukám így hozott a világra, és valószínűleg te sem ruhában születtél - méltatlankodott a fiú, majd úgy ejtette le derekáról a fehér törölközőt, mintha legalábbis egyedül lenne a takaros helyiségben. Az említett anyag egyenesen a bokái mellé hullott le a földre, nekem pedig az állam konkrétan az ölemig esett le, mikor a szemeim elé tárult Hyunjin kívánatos hossza.

Próbáltam nem kimutatni mennyire vonzódom hozzá, viszont akaratlanul is összefutott a nyál a számban, amikor alaposabban is feltérképeztem Hyunjin mennyei testrészeit.

Legszívesebben odavetve magam hozzá taperoltam volna össze az egész testét, a vékony, ám mégis formás combjaitól kezdve, a vöröskés péniszén keresztül, egészen az ínycsiklandó felsőtestéig, de természetesen nem tehettem. Muszáj volt visszafognom a vágyaimat, elvégre terhes vagyok, s különben sincs köztünk semmi ami feljogosítana minderre.

- Most mit nézel így, mintha szellemet láttál volna? Egyrészt öltözöm, amire történetesen te kértél meg, másrészt pedig már úgyis nem egyszer láttál meztelenül - jegyezte meg Hyunjin az agyamat húzva, miközben ráérősen felrángatta magára a pizsamanadrágját, és a pólóját is felöltötte. - Na, húzódj odébb, bebújok melléd.

"Bebújok melléd". Oh, mily' régen is hallottam az alfa szájából ezt a mondatot; nem csoda, hogy ez a kijelentése nyomban elvitt egy képzeletbeli időutazásra, s újra a múltban, Hyunjin karjaiban éreztem magam.

Hyunjin a mondottakhoz híven bebújt mellém az ágy másik felére, s ő is magára húzta a puha takarót, majd a könyökére támaszkodva fordult az ülő valóm felé.

- Mi az? - nevettem el magam, szégyenlősen simítva rá a tarkómra.

- Csak a szeplőidet nézem. Olyan szépek - mosolyodott el kedvesen, kijelentésére pedig az arcom zavaromban szerintem felvett vagy egy öt árnyalattal vörösebb színtónust.

- Neked aztán van érzéked a hirtelen hangulatváltozásokhoz - fontam össze végül a pocakom felett a karjaimat.

- Ezt meg hogy érted?

- Először flörtölsz velem, aztán leüvöltöd a fejemet és minden ribancnak elhordasz, utána megcsókolsz, most pedig ismét flörtölsz velem. Nem érzed úgy, hogy a megnyilvánulásaid kissé összezavaróak? - pillantottam rá a homlokomat ráncolva.

Hyunjin másodpercekig kitartóan tartotta velem a szemkontaktust, végül azonban csak játékosan megvonta a vállát.

- Nem tudom. Lehet. Tetszik neked, hogyha flörtölök veled?

- Nem! - vágtam rá irreálisan magas hangon.

- Édes vagy - kuncogta el magát Hyunjin, majd kiszámíthatatlan mozdulattal a kezem után nyúlt, amit egyáltalán nem tudtam tőle hova tenni. - Visszatérve még egy kicsit az előző témára... akkor meg tudsz nekem bocsátani?

- Igazából már rég megbocsátottam - mosolyogtam rá lágyan.

- És magadnak is meg tudsz bocsátani? - tapintott rá a lényegre, mire csak feszülten fújtam ki az orromon a levegőt. - Figyelj, ne ostorozd magad tovább, Lix. Örülök, hogy végre tisztáztuk ezt egymás között. Különben is, nem ez az első, hogy apám ezt csinálta valakivel.

- Azt akarod mondani, hogy másra is rámászott? - tátottam el a számat döbbenetemben.

Bár Hwang Joongból a történtek után szinte bármit kinéztem volna, az mégsem ötlött volna az eszembe, hogy rajtam kívül még másnál is bepróbálkozott, akiről Hyunjin ezek szerint valószínűleg tudott.

- Aha - bólintott egyet szomorúan a szőke. - Csak tizenöt éves voltam, amikor akkoriban összejöttem a legelső barátommal. Apám egyébként mindig is szerette a nála jóval fiatalabb évjárásokat; anya előtt is tőle fiatalabb partnerei voltak, ami szerintem egy bizonyos pontig egészségesnek számít, viszont amit ő képvisel az már átlép egy határt. Egy ideig minden rendben volt köztem és az akkori barátom között, viszont aztán egyszer rajtakaptam a srácot apámmal akció közben... A srác később szakított velem, és tudom, hogy egy ideig még viszonya volt apámmal. Gondolom imponált neki, hogy egy felnőtt férfival tart fel szexuális kapcsolatot, de könyörgöm Lix; ez beteges! Szerinted normális dolog az, hogy egy tizenöt éves gyerek, mert mai fejjel már annak nevezem, egy közel ötven éves, családos emberrel kefél?! Bassza meg, ez már szinte pedofília, de minimum színtiszta érzelmi manipuláció; melyik majdnem ötven éves ember lenne együtt színtiszta szándékkal egy majdhogynem gyerekkel?! Az is nyomott hagyott bennem, hogy a saját apám lecsapta a kezemről az első barátomat, de az ezerszer jobban fájt, amikor 𝘵é𝘨𝘦𝘥 láttalak vele... Amúgy ezt még sosem meséltem el senkinek, szóval most akár hiszed, akár nem, de eléggé megkönnyebbültem.

Megrökönyödve és elszörnyülködve hallgattam Hyunjin őszinte szavait az apjával történtekről. Ha mostanáig meg voltam győződve arról, hogy az én apám egy velejéig gonosz ember, amiért folyamatosan holmi kivert kutyaként kezelt, és nem is leplezve kivételezett öcsémmel, akkor Hwang Joong még őt is ezerszeresen felülmúlta. Felfoghatatlan, hogy a férfi mindezek után, hogy volt képes a családja, de legfőképpen Hyunjin szemébe nézni annak tudatában, hogy kapuzárási tüneteket produkálva vetélkedik fiával nála évtizedekkel fiatalabb omegák kegyeiért. Most kezdtem csak igazán megérteni Hyunjin érzéseit; szörnyű érzés lehetett számára az, amint a saját tulajdon apja döfte őt hátba. Valahol csodálom a fiúban, hogy ennyi ideig képes volt lenyelve a békát, tolerálni Joong már-már beteges afférjait.

- Sajnálom, Hyunjin - suttogtam, kifejezve együttérzésemet. - És arra sosem gondoltál, hogy kitálalj anyukádnak? Hogy tudod eltemetni magadban, hogy tudod; apád megcsalta őt a te pasijaiddal? Szerintem anyukádnak el kéne mondanod - hüledeztem.

Igen, így kimondva még hihetetlenebbnek hangzott ez az egész. Annyira tragikomikus, hogy már szinte filmbeillő.

- Legelső alkalommal apám undorító módon megfenyegetett. Gondolj csak bele; tizenöt éves kis taknyos voltam, apám pedig bemagyarázta, hogyha köpök anyának, akkor én leszek az, aki szétzilálja a családot. Azt hajtogatta, hogy anya, Yeji és Minhyun engem tesznek majd felelőssé az esetleges válásuk miatt, és hogy előbb utóbb meggyűlölnek, amiért nem voltam képes befogni a számat. Ezt apa addig hajtogatta, amíg végül úgy voltam vele, hogy jobb ha a titok, titok marad. Aztán miután láttalak titeket, nem bírtam megállni, és ismét számonkértem apát, ő pedig azt mondta, hogy... lefeküdtetek, és hogy piszkosul élvezted. Azt mondta, hogy nem szeretsz engem. Persze hozzátette, hogy ha elmondom anyának, akkor fel is út, le is út, mehetek a híd alá. Ezt pedig jelenleg nem engedhettem meg magamnak; oké, volt már akkor is spórolt pénzem, és a reklámgrafikus állás is jól fizet, de a lakásárak az eget verik, szóval lehetetlen lett volna a közelben találni bérelhető lakást. A srácokhoz meg nem akartam, és továbbra sem akarok menni csövezni, nekik is megvan a saját életük, amibe nem akarok belepofátlankodni. Szóval muszáj volt befognom a számat. Hidd el, amint lehetőségem adódik rá, elköltözök apámtól a francba, én ebbe a hazug bábjátékban nem veszek többé részt. Én nem leszek többé báb. - mesélte Hyunjin, bennem pedig különféle érzések százai, ha nem ezrei váltogatták egymást.

Elsősorban határtalan öröm lett rajtam úrrá, amiért a fiú így megnyílik nekem, s megosztja velem érzéseit, ugyanakkor csalódott voltam, amiért a kapcsolatunk fennállta alatt mindezt elhallgatta előlem. Közben persze felháborított, hogy Joong mennyire egy álnok kígyó; s ha most megkeresném a szótárban az összes létező negatív jelzőt, az szerintem mind elmondható lenne rá. Ha Hyunjiné a gyerek, ezt az embert a közelébe sem fogom engedni, az száz! Nem érdemli meg, hogy a gyerekem a nagyapjának nevezzen egy ilyen hazug és kétszínű embert.

- Azt hittem meg fog erőszakolni, Hyunjin... - sóhajtottam fel, hangom pedig megremegett az emlékek hallatán. - Sajnálom amiken keresztülmentél, és remélem, hogy akkor mostmár tényleg hiszel nekem.

- Hiszek neked, esküszöm, hogy hiszek - ült fel egy hirtelen mozdulattal ő is mellettem az ágyban. - Soha többé nem fog téged bántani, ezt megígérem. - szorította meg biztatóan a mancsomat.

- Köszönöm... viszont... ne beszéljünk mostmár az apádról. Elvégre jól érezni jöttünk magunkat ide, viszont ez a téma csak elrontja a kedvet - eresztettem meg egy jókedvű mosolyt, remélve, hogy ezzel Hyunjin is kicsit felenged, és legalább a hétvége erejéig megfeledkezik a családi problémákról.

- Rendben - nevette el magát, majd mélyen összeakasztotta tekintetét az enyémmel. - Akkor miről szeretnél beszélgetni?

- Mondjuk rólunk.

- Rólunk? Többes számban? - húzta pajkos kiscserkés vigyorra húsos ajkait, s érdeklődve vonogatta meg felém a szemöldökét. - Bontakozz csak ki, Lix.

- Mivel sikerült tisztáznunk a bennünk felgyülemlett félreértéseket, ezért szerintem nem mondok azzal hülyeséget, hogy kezdjünk tiszta lappal - vontam meg félénken a vállamat, várva, hogy az alfa mit szól az ajánlatomhoz.

- Benne vagyok. Barátok? - mosolygott rám kedvesen, és felém nyújtotta kezét, egy megállapodást megpecsételő kézfogás céljából.

- Barátok - viszonoztam szomorúan az ajakgörbületet, kezemet az övébe csúsztatva, hogy megrázzam azt.

Lelohasztotta kedvemet az, hogy Hyunjin mostantól már csak egy barátként akar látni maga mellett, semmi többként, de úgy voltam vele, hogy ez is több a semminél. Valamilyen formában így is visszakaptam Hyunjint az életembe, tehát nincs jogom telhetetlennek lenni, sőt, semmi okom az elégedetlenségre. Ha a szőke csak a barátom szeretne lenni, akkor én örömmel vállalom magamra ezt a szerepet, hiszen legalább addigis mellette lehetek.

___

Ezzel a résszel nem kifejezetten vagyok elégedett, de azért remélem, hogy tetszett nektek🥺❤️